Kínlódás, nemjóllevés, bakságok, meg minden
Komolyan mondom, szinte nem vagyok jól. Konkrétabban szólva: minden bajom van. Pedig elvileg szabadságon vagyok. Oda küldött a köcsög főnököm (remélem, nem olvassa, komolyan, még az kell pont, hogy innen is kirúgjanak), akiről korábban már ejtettem pár keresetlen szót, s aki, úgy tűnik, talán rájött, hogy mégsem zsigerelhet ki büntetlenül, mert zsigerek nélkül én félszarú óriás lehetek csupán, és egyébként is, amint ezt korábban, egy nyugodtabb időszakban költőien elmondtam neki, elhull a virág, eliramlik az élet, pláne fokozottan azzal, aki három hónapon át egy nap szünet nélkül tolja fel a netre az ezerkétszáz szókat. Elküldött tehát a malyom szabadságra, azt mondja, na, menjél, fiam, aztán fújd ki kicsit tenmagadat, ez a heted amúgy is rendesen teli van, most akkor csináljuk azt, hogy kiküldelek Prágába, vedd szépen magad mellé a Kész Lacit meg a Varga Zsoltiékat meg a Szigeti Sanyit, azokat legalább szeretik az olvasók valamennyire, menjél, csinálj egy csomó nagyszerű fotót, aztán frissíts a helyszínről, mint a legnagyobbak, pénteken legkésőbb kerüljön fel valami kellemesen egzotikus anyag, keress ott is valami elhagyott vidám parkot, az úgy néz ki, nagyon megy mostanában. Hogy hogyan folytatta a főnököm, s hogy miért nyivákolok mégis, az meg van írva szépen hajtás után… Tovább »»