Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


18 december
10komment

Két (később három) gyerek, három (előbb s később két) papa…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (50 lövet, átlagosan: 6.84 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tessék... az életből elkapott pillanat - mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft - és??? annyiból???)

Tessék… az életből elkapott pillanat – mosogatok, fáradhatatlanul, rendszeresen, alaposan (jó, a Suszter állítólag talált egy tányért, amin volt egy kis szaft – és??? annyiból???)

Úgy kezdődött az egész, hogy eljöttem Grazba, Suszterékhez babysitternek. Na, na, kérném mellőzni a kuncogást ott a hátsó sorokban, mert kiüríttetem a termet… Igenis van egy csomó olyan vonatkozása a gyermekekkel való törődésnek, amikben elsőrangú vagyok: például… na… izé… olyan kecses mozdulattal adom oda a Kinder-csokit bármilyen kiskorúnak, hogy azt tanítani lehetne… aztán, tartsatok bár gőgösnek, akkor is úgy gondolom, egészen nagyszerű vagyok például akkor is, amikor óvodába kell szállítani Lencsi babát és Danit, autóval, ráadásul most már, lassan két hét ittlét után egészen olajozottan eltalálok a város másik végébe, ja… és szépen bevásárolok, ha kell, balesetmentesen tolom a Lidl-ben a kocsit, és okosan nézek a többi vevőre, aztán… hámoztam már krumplit, héjaztam és reszeltem le uborkát salátának, bepakolok a hűtőbe, mosogatok és letörlöm szépen az ebédlőasztalt, behúzom a cippzárt Dani dzsekijén, és emlékszem rá, hol van Lena sapkája, továbbá esténként játszom velük, szükség esetén megbeszélünk minden fontosat, és van még egy csomó egyéb apróság, ami most biztosan nem jut eszembe. Szent igaz, a háztartási intelligenciám (HQ) nem ostromolja az egeket, de jelentős a kitartásom, totális a perfekcionizmusom, és igyekszem mindent elsajátítani e tárgykörben is. De miért is volt szükség rá, hogy kijöjjek kispapának Ausztriába? Tudom/érzem, a kérdés némi magyarázatra szorul. Nos, Suszter barátomnak, és szó szerint is kedves nejének, Marcsinak, egészen múlt szombatig mindössze két gyermekről kellett gondoskodni – akkor azonban, 14.19 perckor minden megváltozott, és semmi nem lesz többé ugyanolyan, mert szerencsésen a világra jött Lili baba, 3770 grammal, 52 centiméteres hosszúsággal (el ne felejtsetek gratulálni a joggal büszke szülőknek), és ez a kedves és halaszthatatlan kötelesség Marcsit már csütörtökön kórházba szólította… Tovább »»

Hirdetés
13 november
15komment

Egy hamisítatlan turistás nap – aztán haza, Csuka Danival (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Ez a villamos nem ócskavas: ez egy szép régi, műemlék jármű, amire örömest szállnak fel az utasok...

Az alaptörténet, ha netán valakinek kimaradt volna, mindössze annyi, hogy a legutóbbi hosszú hétvégén meglátogattam Suszter barátomékat Grazban – csütörtökön Csusza szállított a helyszínre, pénteken belepislanthattam az osztrák ügyintézés menetébe, ha már itt tartunk, mi tagadás, úgy néztem, kevéssé csikorognak a fogaskerekek, aztán, még pénteken voltam oly hazafiatlan, és külföldön fizettem be az éves egészségtelenkaja-adómat, amennyiben kora este a Mekiben elfogyasztottunk egy bő asztalnyi bakelitet, kukoricapépet és számos más darálékot-őrleményt és a vegyipar csodáit. Meglehet, hogy Zoliék tündéri kislánya, Lena itt evett valami rosszítót, este mindenesetre egy sokáig emlékezetes zenés-táncos műsorral hívta fel magára a figyelmet – azóta alighanem a Kreßgasse teljes lakossága tisztában van vele, hogy Suszterék időnként satuba szorítják gyermekeik kisujját, bőrüket életlen szabászollóval nyúzzák le, miközben fülükbe forró ólmot öntenek, és egyéb, hagyományos magyar nevelési módszerekkel igyekeznek embert faragni belőlük. Félreértés ne essék: csupán a gyerekszobából kiszűrődő hangokból lehetett ilyesmire következtetni – Lencsi babának egy kicsit hm… nehéz estéje kerekedett, amiben alighanem nekem is szerepem lehetett, tekintettel arra, hogy amióta ismét elhagytam Ausztriát, Dankóék hétköznapjai a szokott gemütlich nyugalomban telnek, és Suszter is visszavehette a leghisztisebb gyerek szerepét a családban. Szombat reggel viszont Lena, akiben éjszaka láthatóan chipet cseréltek, kora reggel csendesen mellém húzódott a kanapéra, s belém diktált pár kanál csodálatos lélekmelegítő gyógyszert, olyasmit, amit a hozzá hasonló hároméves kislányok sugároznak – egy darabig a karomon szunyókált, aztán egy kis csiklandozást is igényelt, végül egészen felkelésig nevetgéltünk és játszottunk… feledhetetlen élmény volt, ha majd tíz év múlva olvasod, ez úton is köszi szépen, Lena… És indult a szombati nap, amikor azt is ki kellett találnunk, hogyan jutok haza… azt nem mondanám, hogy borzalmasan ideges voltam a feladattól – de Suszter például hallani se akart róla, hogy Szombathelyről hazastoppoljak… Bújtuk tehát a netet egy kicsit, végül délután a semmiből hirtelen felbukkant az optimális megoldás, és minden kisimult. Addig azonban… na, gyertek, villamosozzunk be együtt a grazi belvárosba… Tovább »»

08 november
9komment

Péntek: csip-csup hivatali és egyéb csodák Grazban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal - nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

A belvárosban ismerkedtünk meg ezzel a kedves kék hajú lánnyal – nagyon nyugodt volt, és bárhogyan kapacitáltuk is, sehogy nem akart moccanni egy bolt elől

Épp egy hete, hogy Grazba tettem tanulmányi kirándulást – az első részben szép naplósan beszámoltam a csütörtöki esténkről: most viszont gyorsan elmondom, az egész fantasztikus túráért elsősorban Ausztriában élő barátaimnak, nevezetesen Csuszának és Suszternek (és persze a “zasszonynak”, Suszter feleségének, Marcsinak) tartozom köszönettel, hiszen odafelé a Bécsbe tartó Csuszát késztettem egy alapos kitérőre, megérkezésemtől fogva pedig Zoliék vendége voltam, tejben-vajban fürdés, sült gesztenye, Lidl-szendvicsek, házi koszt, pihepuha ágy, és két, időnként három tündéri és elképesztő szövegű gyerek, Lena, Dani és Sarah, plusz egy nyolcvanhét százalékos készültségű kis élet, még Marcsin belül, ő lesz Lili, decemberben. Első esténk végére, mint már tudhatjátok, Csusza nemes egyszerűséggel eldőlt a kereveten, mi viszont Suszterral, szó mi szó, elég jól elmókázgattuk/zenehallgatgattuk  az időt, másnap hajnalban, jelesül három óra húszkor aztán az immár pihent Csusza (bármit hordjon is össze az állítólagos horkolásomról), saját fogalmai szerint észrevétlenül távozott a lakásból, engem pedig, az érdekes hajú idegen Bandi (későbben Pundi) bácsit olyan hét óra körül kezdtek behatóbban tanulmányozgatni a kiskölykök. Felkeltünk és reggeliztünk hát, a már többször emlegetett kedves szendvicseimből kapkodtam be vagy négyet, csak az íze miatt: amúgy se volt étvágyam, kőkemény ügyintézős nap állt előttünk – a magam részéről alig vártam, hogy beleleshessek kissé az osztrák bürokrácia bugyraiba. Még indulás előtt elkortyolgattunk két tucattermék flakonos kávét (fantasztikusan jó ízük van, ezért természetesen a Lidl nem szállítja magyarországi üzleteibe – ez is kár belénk, kétségem sincs felőle, na mindegy…), aztán összekaptuk magunkat Marcsival, autóba szálltunk, és a hivatal felé vettük az irányt. Hogy hányas sorszámot kaptuk az automatából? Szép kérdés – gyertek, megmondom odaát. Tovább »»

06 november
5komment

Graz: Stájerország nyugalmas fő(kis)városa (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Suszter bán otthon, pénteken reggel... elővezettünk pár részletet jeles operaslágerekből... nagy kár, hogy nem rögzítettük

Suszter bán otthon, pénteken reggel... elővezettünk pár részletet jeles operaslágerekből... nagy kár, hogy nem rögzítettük

Nem igazán szeretek hazudozni, az igazság az, hogy szerintem elég rosszul is megy, na mindegy, majd ti eldöntitek, ha akarjátok – a véletlen úgy hozta, hogy volt egy kis időm, kiugrottam hát a baráti Ausztriába egy kicsit körbenézni, csak úgy, egyszerű turistaként, idejét se tudom, mikor láttam az óratornyot, ráadásul az egészet egybekötöttem Suszter barátom és kedves családja meglátogatásával. Nnnnna… Nem is volt olyan bonyolult. Tisztára kapóra jött, hogy másik osztrák érdekeltségű barátom, a mostanában kiemelten kétlaki Csusza épp hazafelé készült a Május 1. utcából, azaz Bécsbe tartott – nem kellett nagyon hosszasan győzködni, hogy tegyen egy “kis” kitérőt, már hét elején megbeszéltük, hogy az estét Marcsival és Suszterrel kiegészülve mindenképpen együtt töltjük. E megegyezés pedig már csak azért sem volt embert próbáló feladat, mert “Tschußa bácsi” Suszter hároméves kislányának, Lenának a legnagyobb  kedvence: ha pedig azt mondom, hogy a vonzalom kölcsönös, jószerivel nem mondtam semmit. És ott van még Dani, szintén Suszterék ötéves kisfia, aki nem nagyon bánja, ha pár új vendéget kell bevezetnie például az autópályázás, vagy egyéb tudományok rejtelmeibe. Szépen kihasználtuk a hosszú hétvége áldásait – egyebet ne mondjak, Csusza például előző este, szerdán még Pesten “handabandázott”, azaz régi barátaival múlatta az időt, úgyhogy sejthető volt, hogy viszonylag keveset fog aludni… Én viszont, mint a kisangyal, előre dolgoztam, hogy mindennel kész legyek, amivel kell – szerda éjjel megírtam a szombatra szánt HL-t, csütörtökön délelőtt ügyesen begyógyítottam a Dunaújvárosi Hírlap papíros változatába, ebédre elfogyasztottam két pompás banánt, összepakoltam irtózatos méretű hátizsákomat, és háromnegyed kettőre átgurultam Csuszához a Május 1. utcába. Merthogy az ő autójával mentünk. Gyors becuccolás közben megajánlottam, hogy szívesen levezetem a háromszázhúsz kilométert – Csusza pedig jó szívvel beleegyezett, rendes volt, látta rajtam, hogy mindenem a vezetés, és egyébként tényleg… Így aztán két óra után pár perccel már komótosan robogtunk is kifelé a városból… Első grazi napunk, a csütörtök este története – ha lapoztok, a tiétek is lehet. Tovább »»

26 március
8komment

Orsi, Kétincs, ÖregHal – a harmadik cigimentes hét előtt

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ennyire azért nem súlyos a helyzet...

Ennyire azért nem súlyos a helyzet...

“Bevallom, én qrvára szenvedek. Iszonyat! Bár kevesebbet jut eszembe a cigi, mint két hete, viszont ha eszembe jut, akkor nagyon mélyen a lelkembe mar… Nagyon rossz. Aztán elfelejtem, és megint rendben van minden. Remélem, később egyre ritkábban fog eszembe jutni. Most még naponta kb. ötször. Két hete naponta annyiszor jutott eszembe, ahány szál cigit elszívtam előző napokban. Tehát az kb. húsz szál. Most tényleg ritkábban, de sokkal mélyebbről, sokkal durvább érzés. Rohadt életbe. Ti hol tartotok? Írjátok már le, hogy mit éreztek! Ti is így vagytok, vagy csak én vagyok ilyen hisztis?” A fenti, bizony meglehetősen drámai sorokat egy kiterjedt baráti körrel rendelkező, nagyszerű, csupaszív hölgy, Kétincs (Katica – ki hogy szereti) küldte szombaton – ő például, szegény, jelentősen szenved… Különös: de nálam meg például semmi extra – valamiért a legkönnyebb leszokásomnak ígérkezik az eddigi százharminchétből. De tényleg: és, komolyra fordítva, esetemben nagy különbség a korábbiakhoz, hogy most mintha el tudnék képzelni magamnak valami dohányzásmentes életet, motorral, túrákkal, haverokkal, mindennel egyetemben. Ez korábban nem igazán sikerült. A hétvégén egyébként olyan buliban voltam Kaposváron, ahol a nagyjából tizenöt résztvevő egyike sem dohányzott, és jólesett, hogy nem kellett egyedül belerondítanom ebbe a képbe… Hogy mi a helyzet a többiekkel, akikkel két hete együtt indultunk, arról hajtás után beszélgetünk… Tovább »»

11 március
12komment

Pöcköld a csikket – visszaszámlálás indul…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Még Füge is így néz fel rám, amióta megtudta, mire készülünk...

Még Füge is így néz fel rám, amióta megtudta, mire készülünk...

Micsoda hülyeség, nem? Az ember a szájába vesz egy növényi vagdalékkal megtömött papírrudat, meggyújtja, beszívja a büdös füstöt, leengedi a tüdejére, aztán meg kifújja… Gyerekes egy dolog. Ha jól emlékszem, úgy hívják, dohányzás. Holnaptól egy hónapra biztosan beszüntetjük: ha meg netán végleg, na bumm – történt már rosszabb is a világtörténelemben, hölgyeim és uraim. Ma mindenesetre még bőszen elszívom a maradék fél paklimat, lesz, ami lesz, mert azért pazarolni nem szeretek – de újat már nem veszek. Retteghetnek tehát cigarettabirtokos barátaim – mert ilyenkor nagy előszeretettel állok meg mindenki mellett, aki dohányzik, és ártatlan bociszemekkel, remegő lélekkel várom, hogy megkérdezzenek, rágyújtanék-e. Természetesen csak azért, hogy büszkén vághassam rá: “Nem, köszi, három napja nem dohányzom…” Aztán öt perc múlva általában kérek szépen egyet. Nos, ha netán így lesz, arról is híven és őszintén beszámolok majd mindenkinek – és ugyanerre biztatom az akcióban részt vevő sorstársakat is. Meg arra, hogy aki még nem tette meg, az jelentkezzen be végre mail-ben is a [email protected] címen, ide várom majd az élményeket, észrevételeket, a színes, kitűnően megírt beszámolókat a kínlódás különféle stációiról. Én azért azt mondom, lányok-srácok, ne essünk szét, éljük meg ezt a keménynek ígérkező hónapot is viszonylag jókedvűen: ehhez lehet egyebek mellett nagyszerű segédlet az a meglepetés, amit akkor mutatok meg, ha most lapoztok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz