Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 május
10komment

Elszemtelenedett szamócaüzérek végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannyolcadik kiadásában Dániába repít benneteket a HL expresszvonata: Skandinávia (szerintem) leginkább élhető országában most azt találták ki, hogy szép fokozatosan megválnának a készpénzes fizetéstől, és a különféle elektronikus módozatokat fejlesztenék még tovább – a szakemberek szerint nem egy, nem is két előnnyel járna a dolog. Nekünk természetesen a fülünk botját sem kell mozgatnunk, napok óta minden egyes híradó vezető híre, milyen meglepő módon nagyot ugrott a magyar gazdaság, pedig már az sem akármilyen magaslat volt, ahonnan elrugaszkodott. És ha ők mondják, az úgy is van, 11 százalék növekedés, nullás infláció, ahogy a boltokban látni. (Ja, csak zárójelben: a NAV végre rámoccant a magukból kivetkőzött, az államot több ezer forinttal megkárosító szamócaárusokra, kedden vagy mikor ez volt a nap egyik fő híre…) Megkezdődtek az írásbeli érettségik – történt pár semmiség, az m1 például szerződtetett egy nagyon kedves, tisztességben megőszült tanár bácsit, oldaná meg a matek matúra feladatait: mit mondjunk, elég sima bukás lett volna belőle… Pedig nem történik semmi különös, mindössze elkezdődött a Párt egyik alapvetésének gyakorlati bizonyítása, miszerint nem jó olyan sokat tanulni: úgyse tudod megcsinálni, mire mész egy újabb kudarccal… Tehenész meg mindig kell valamelyik Leslie L. Meszaros-ranchra, biztos megélhetés, havi 60, okosba’. Ezek a diplomás kis nyikhajok amúgy is folyton csak járatják a liberális pofájukat abban a pár évben, míg itthon vannak: elég volt. A jóból viszont soha nem elég: mint talán még emlékeztek rá, pár héttel ezelőtt városunk fáradhatatlan, méltán közkedvelt seriffje, Magasrang őrnagy személyesen járt el szerény ügyemben, amikor is egy harmincezer forinttal lettem szegényebb (már fizettem, természetesen), cserébe viszont pár büntipontival gazdagabb – az irtózatos városi baleseti gócpont Kőműves utcai terület torkolatát, ahol felháborító esetem történt, most teljes szélességében besárgasávosították, azaz “Különösen veszélyes hely”-et fabrikáltak belőle. Hogy is mondjam csak: legalábbis különös fordulat egy eddig sem túl egyértelmű helyszínen, hogy finom legyek. Az én olvasatomban persze ez egyenes beismerése, hogy tökéletesen jogtalanul kaptam a csekket – de sebaj, ha a közlemény rovatba általam beírt gipszágyra fordítják, egye fene, maradjon a lóvé. Nálam nincsenek különösen veszélyes helyek, pláne nem olvasóknak: gyertek, irány, teljes gázzal, befelé. Tovább »»

Hirdetés
31 augusztus
2komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

Egek: kis híján negyven éve történt – 1973-at írtunk. Rendszerint egész nap tankosat játszottunk a Prérin, ahol talajminták vételéhez fúrtak úgy egy méter mély, épp gyerek-átmérőjű gödröket – boldogan bújtunk beléjük, egy mosógépes doboz darabja volt a tank felső csapóajtaja, amit Janek, vagy, rosszabb esetben Grigorij megemelt, és kisüvöltött valami irtózatos parancsot. A négy páncélos és a kutya című örökbecsű sorozat elég muníciót adott, hogy mindig tudjuk, mikor mit kell mondani és tenni harci helyzetekben… Ja, és fogalmunk sem volt róla, hogy viszonylag hamarosan véget ér az aranykor, hogy tízemeletesek egész hadával építik be a Prérit, amivel eltűnik a focipályánk, el a salakos kis ösvény végén lévő, rettegett Halálkanyar, és persze az egész ösvény is, a parkkal, a bokorral, ami alá elástuk azt a sárga szardíniásdobozt, amibe a jövőnek szánt üzenetünket rejtettük annak végletekig kidolgozott részleteivel, hogy hogyan megyünk 1983-ban, 18 éves korunkban Lengyelországba kis Polskikkal, MZ-kkel és egyéb álomjárművekkel, a Csuhaj Tibivel, a Fazekas meg a Kovács Zsoltival… Elképzelni se tudtuk volna, hogy egyik napról a másikra sehol se lesz a játszótér, a padok és a poroló, amire a Bofakocsu cirkusz ponyváját feszítettük, miután kétszer egymás után elolvastam a Keménykalap és krumpliorr-t. Szóval elszántan folytak a tankcsaták a Prérin – de voltak komolyabb hadműveletek is: állandó háborúban álltunk a Korányi utcai, Liszt Ferenc kerti, Tanács utcai, de időnként még a Gagarin téri szabadcsapatokkal is. Néhol területi vitákat kellett lerendeznünk (ilyen volt a mintegy öt méter hosszúságú, harminc fokos lejtésű “szánkópálya” ügye), más népekkel atavisztikus eredetű, ok nélküli perpatvaraink voltak. Pont mint az életben. Sok mindenkitől féltünk – tőlünk sajna még szinte senki: nyolc-tízévesek voltunk, a kisebbek, ha nem voltak túl szemtelenek, nagyjából védettséget élveztek, a folyton verekedős nagyok mitikus magasságokban lebegtek. Össze kellett fognunk, ez létkérdés volt: mi négyen, a Csuhaj-Fazekas-Kovács trióval alkottuk a Mező Imre utcai srácok csapatát. Tudtam, hogy törvények nélkül ilyen gárda nem létezhet – megcsináltam hát a tíz kártyából álló rendszert. Az első négyet itt szemlézhettétek – most a második hat tábla következik, ha lapoztok egyet… Tovább »»

29 augusztus
7komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről - Andriska sodródik a bandák irányába

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről – Andriska sodródik a bandák irányába

Jöjjön hát valami habkönnyű, nyár végi nosztalgiás cucc – öt részen vagyunk túl a Balkánból, nem volt épp egyszerű történet, készülőben két folytatás Nagykovácsiból, ahol, Szilárdéknál a barátaimmal lógtunk három napot, továbbá ugyanezen program keretében bejutottam a szombati lottóshow-ba, ahol elképesztő dolgokra/emberekre bukkantam, megtudtam például, hogyan lesz valakiből lottósorsoló-gépek bérbeadója, szerelője, feltalálója, ilyesmi, készült háromszáz kép… No, de erről majd később, mondjuk talán hétfőn… meglátjuk. Most viszont, a kettő között az a javaslatom, surranjunk vissza szűk negyven évet az időben, 1973 tájékára, amikor is a Mező Imre utca (ma Széchenyi park, a C-szárny mögötti három négyemeletes, kísérleti panelház) csapatában lévő srácok, azaz mi, a Csuhaj Tibivel, Fazekas Zsoltival, Kovács Zsoltival, jelentős háborúskodásban álltunk a Korányi Sándor utcaiakkal, a Didéékkel, Gubáékkal, és egy csomó más gyerekkel… A harcokat, mint rendesen, elsősorban területi viták robbantották ki, mindenek felett az úgynevezett szánkódomb tulajdonjogáért csaptunk össze rendszeresen. Rettegtünk továbbá a szintén szomszédos Tanács utca egy igen kétes (vagy inkább egyes) hírű családjának két nagyobb fiúgyermekétől, Sanyitól és Lacitól  (a harmadik, Gabika szerencsére még olyan kicsi volt, hogy azt mi vertük), és persze folyamatosan menekülnünk kellett a mi utcánkban élő nagyoktól is, akik rendszeresen elkaptak és vagy csak simán, rutinból megvertek, vagy, ha épp semmi sürgős dolguk nem volt, meg is kínoztak kissé a pincében… Nem volt egyszerű élet, higgyétek el. Az ember egymagában talán túl se élte volna – szerintem igenis szükségszerű volt, hogy összefogjunk. A Mező Imre utcai srácok – csak így, egyszerűen, ezek voltunk mi négyen: még ma is libabőrös lesz a karom, ha rágondolok, mi mindenen mentünk át… csináltunk pinceklubot, megalakítottuk a Bofakocsu cirkuszt, fociztunk, késeztünk, négy páncélost játszottunk, hunyóztunk a prérin, ami közben én egyszer reggel tíztől kora estig elbújtam a susnyásban, mint kiderült, már a rendőrök kerestek… mindegy… A lényeg, hogy gondosan őrzök tíz kis kartonpapírt – mint Mózes kőtáblái… na jó, belátom, ez talán egy kicsit erős: mindenesetre az utca törvénye következik 1973-ból, a saját megfogalmazásunkban. Nyolcéves voltam, én írtam és rajzoltam, már rutinos szerzőként, túl A sámánok eredetén – nosza, fussunk át rajta együtt… Hajtás után az első rész. Tovább »»

01 március
25komment

A sámánok eredete – negyvenéves az első könyvem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Ágaskodom egy picit a tizenkét fokos nagylétra tetején billegő sámlin, éééés… igen… felteszem most a lécet – látható, mindenre képes vagyok egy kis extra látogatottságért: a mai Húdeérdekesvalami-ben olyasmit ástam elő a fiókom legmélyéről, amitől, bízom benne, szem nem marad szárazon. A könyv, amit ma körbejárunk kissé – mi több, teljes szövegét, a hátlapon lévő ajánlással egyetemben betűhíven hozom -, nem túl vaskos: ha az üresen hagyottakat is beleszámolom, össz-vissz nyolc oldalas. Természetesen az első betűtől az utolsóig én magam írtam (bár legendás szerénységem már korán megmutatkozott, ezért használtam a Kukucska Márton álnevet, meg persze még egy fontos oka volt, erről mindjárt), úgyszintén én illusztráltam gazdagon, s a nyomdai előállítás-kötés is a két kis kezem műve. A mű, mint a címlapon ez diszkrét nemzetiszín keretben jeleztetik is, 1972-es, vagyis Andriska első általános iskolás – abszolút tömegbe szürkülő, átlagos kisdiák, már több mint két éve ipari mennyiségben olvas, és ír. Igaz, ez utóbbival vannak némi gondok: a kisfiú nem képes megérteni, miért nem felel meg tanító nénijének és a civilizált világnak, hogy ő nyomtatott betűkkel, konkrétan a Magyar Nemzet című újság (a Hazafias Népfront lapja) betűivel fejezi ki magát, miért kell esti korrepetálások során, izzadságos munkával elsajátítania a folyóírást, amikor – erre konkrétan rá is kérdez – a nyomtatott betűket is tökéletesen el tudja olvasni, meg tudja érteni mindenki. Sokat sírdogál emiatt: mert nem érti, minek vesztegetni hiábavalóságokra az időt, hiába magyarázzák. Aztán egyszer leül anyu munkahelyén, a főiskolai irodában, és egy szuszra gépbe üti élete – mind ez idáig – fő művét, A sámánok eredete című hiánypótló, tudományos igényű értekezést. Minden mást megtudtok, ha lapoztok: bőven van mit mondanom… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz