Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 január
6komment

Európa Papa

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.67 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt, mi több, lassan tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhatodik kiadásában csak látszólag magyar az első (vagyis megszokott szerkezeti rendünk szerint nemzetközi jellegű) boncolgatásra kerülő hírünk, miniszterelnök urunk ugyanis ismét a nemzetközi porondon tapogatta, mennyire van még a faltól – a felvetés merőben költői, hiszen lényegében teljesen mindegy is, olyan szinten van vakon. Már rég egy merő vakolat az egész szerencsétlen ember, mégis bőszen próbálkozik – egyszer tuti sok lesz, és ezt nem csak a (vak) remény mondatja velem. A napokban egyenesen az ördöghöz látogatott, a pokolba – Brüsszelben ígérte meg szegény Európának, hogy majd mi újra naggyá tesszük. Na, emberek: meneküljön, ki merre lát, mert Kacor király kihegyezte a bajuszt… Nagyon nagyot futott a neten és a még viszonylagosan függetlennek mondható televíziókban az a hír, amely arról számolt be, hogy egy úriember visszaigényelte a NAV-tól a már befizetett adója egy részét – merthogy szerinte nagyon nem arra költik a pénzét, amire kéne; mivel Kósa guru óta úgyis nagyon sokat tudunk a közpénzek átalakulós természetéről, hát hadd legyen úgy a jövőben, hogy az ő pénze át se alakul közpénzzé, és hasonlók. Gondolhatjátok… ilyen nyers-nyakasan eretnek gondolatok olvastán csak járt a szemem, mint a reklámmacskának – és már az első soroknál nagyon gyanús volt valami, aztán, amikor megláttam a nevét, már tudtam is, mi: de hiszen ez a Jimmy… avagy Phix… avagy egy jó barátunk, természetesen derék dunaújvárosi polgártárs… Büszke vagyok, nem is kicsit: pár dolgot tán helyre is teszünk odabent, például a szándékok meg a tények terén… A végére egy kis desszert: mondjuk egy jó belgacsokis-meggyes sütike, amire az egyik multi pékségében csúsztam rá úgy két hete, amikor először lehetett kapni – komoly drog volt, instant függő lettem, így hát a korábbi keserű tapasztalatok ismeretében már pontosan tudtam, pár nap múlva nyoma se lesz. Igazam lett – de hamarosan visszatért: és nagyjából ugyanakkora csalódást okozott, mint annak idején, negyven éve az Utasellátó szalámis szendvicse, aminek kirakati fertályánál félbevágott szalámikarikákat lógattak ki a zsemléből… Pert fontolgatok: kétlem, hogy veszíthetnék…  Brüsszeli tévelygések, Jimmy, a király, és belga csal(ód)ások a belső részen. Tovább »»

Hirdetés
28 november
2komment

Illiberális séróbárók alkonya

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenhetedik kiadását nem akárhol indítjuk: Észak-Koreába invitállak benneteket. Az illiberális demokrácia orbáni eszményét megalkuvásmentesen csúcsra járató Kim Dzsongun birodalmában ismét nagyot dobtak, ha hinni lehet a híradásoknak: a legújabb parancs most éppen az, hogy minden észak-koreai férfinak (legalább közelítőleg) olyan hajat kell készíttetnie, mint amilyen a Kedves Vezető fantasztikus fejét díszíti, egyedül az előadóművészek dönthetik el, milyen frizurát engednek meg maguknak – persze nyilván nekik is ügyesen meg kell indokolniuk, az adott hajviselet mennyiben járul hozzá a széles néptömegek igényes, nemzeti műveltséget is emelő szórakoztatásához. Hogy azért némi tényleges kultúráról is szót ejtsünk: Törőcsik Mari a héten volt nyolcvanéves – miközben ez úton is gratulálok a művésznőnek, felhasználom ezt a remek és örömteli alkalmat arra, hogy elmeséljem, vele is olyan fura a kapcsolatom, mint többekkel, hogy tudniillik valami rejtélyes és megmagyarázhatatlan oknál fogva igen nehezen viselem, ha például magánemberként vagy egy portréműsorban nyilatkozik, viszont soha nem feledhetem például a Száz év magány szolnoki csodaelőadásában, amikor is Garas Dezsővel együtt mutatták meg, hol találhatók a színházművészet csúcsai… Szim- és antipátiák – egyebek mellett azért is csodálatos a művészet, mert feledtetni tud mindent, de tényleg mindent. Csak a pillanat van, a varázslat, a csoda – az összes többi csak akkor jut eszünkbe, ha kijózanodtunk… A végére pedig egy kis szolgálati, csipetnyi öntömjénnel, ahogyan ez már lenni szokott: ha már magamat se dicsérem, ugyan kitől várhatnék bármit is – a Nyugdíjas Pedagógusok Klubjának meghívásának tettem eleget egy bő hete: szokásos kis bohócműsorommal igyekeztem pár szórakoztatónak hitt percet szerezni néhány tucat igen fiatal lelkű hölgynek és úrnak, és büszkén mondhatom el azt is, hogy kedves közönségem jóságának köszönhetően újabb édesség-adományt vihettem még aznap este a kórház gyermekosztályára, ahol ugyan a nővérkék és orvosok kezdetben kicsit bizalmatlanul méregettek, de aztán kiderült, jó szándékkal érkeztem, s ők örömmel vették át az ajándékot… Borbélyházi hajtalankodás, színházi varázs, rendkívüli gyereknap – szokás szerint csak nálunk, csak mindenkinek, aki olvassa… Tovább »»

07 december
11komment

Az étel nagyágyúi

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenhetedik kiadásában már megint az amerikaiak dicsőítésével kezdünk, várom a ledorongoló hozzászólásokat – sajnálom, nekem akkor is feltételek nélkül tetszik, ha egyetlen kisgyerek kedvéért, egy szép napjáért képes megmozdulni egy fél ország, suttyomban átalakítanak egy várost, megkoreografálnak pár filmszerű akciót, az országos tévécsatornák megszakítják magukat és adásukat, helikopterről közvetítenek, s naná, hogy San Francisco rendőrkapitánya és Obama is beszáll a játékba, csak hogy Batkid, a leukémiás kisfiú boldog legyen. Ismét: lenne mit tanulni, szerintem – de mondom, dorongoljatok le nyugodtan… Bedőlt egy úgynevezett showműsor az RTL Klubon, igen, az, amit az egyik nagy kedvencem vezet – belátom, nem olyan egetrengető hír, bár én úgy vagyok vele, a kis gól is gól: de nem is ettől kaptam a mélyütést, hanem a műsor egyik producerének kijelentésétől, aki azt találta mondani, hogy ”ebben az országban nincs elég téma, és nincs elég érdekes ember”. A producer kreatív, ha még nem mondtam volna – ez a mondat meg, hogy is mondjam csak, elég érdekesnek tűnik, legalább nekem. És akkor ha már tévét néztem, szerkesszük szépre a HL-t, hallgassak egy kis rádiót is: az iménti nagy páros (egy harmadik taggal kiegészülve “Az Éter Nagyágyúi”, lol)reggeli izé… na… műsorában hallottam valamelyik reggel furgonozás közben egy élelmiszeripari szakértőt, aki elég érzékletesen elmagyarázta, mi is lesz a csokiból a gyomrunkban. Jó, ezt tudtuk, de nem úgy… na, beljebb egy kicsit, ha lehet fokozni, még jobban belekavarodunk a sztoriba – holnap már bronzvasi, csak szólok csendesen, a magam részéről igyekszem fékezni a shoppingot, de ilyenkor végképp nem egyszerű… Még jó, hogy pénzem amúgy sincs hülyeségekre – vagy csak azokra van… Lapozz, kezdünk, mert megy az idő… Tovább »»

28 március
15komment

Hat órácska, ami csak úgy elpereg…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ez lett belőlem, amióta a legbunkóbb főnököm van evör: én

Ez lett belőlem, amióta a legbunkóbb főnököm van evör: én

Ennyire bunkó, szemét, paraszt, kiszipolyozó, ugarra járató főnököm, mint amilyen én vagyok, még nem volt, pedig lassan harminc éve veszek részt kőkeményen a termelésben, számos szektort bejártam. Ha netán (a félórás ebédszünetemet leszámítva) tíz percet nem a betűkkel töltök valamilyen formában, már makog idebent, a fejemet csapkodja, azt is bentről persze, igyekezzek, ne a haverommal dumáljak, jöjjek már haza, üljek a gép elé, és tegyem a dolgom, gyorsan-gyorsan-gyorsan. Írjak. Közben olvassak is. Találjam ki, mi lesz egész héten, készítsek tervet. Szedjem össze a variációkat, amikből válogathatunk pénteken, a Hétlövet megírása közben: elvégre is már kedd van. Válaszoljak szépen a kommentelőknek. Lassan délután két óra, hm… ideje lenne kész lenni a másnapi poszttal, hogy délután-kora este  még át lehessen olvasgatni párszor. Aztán jöhetnek a képek… Este és éjjel pedig, mint rendesen, fordítunk, a napi öt oldal, újabb bő fél éven át, persze minden éjszaka… most két könyv is van, lehet válogatni, egy merő szórakozás. Ha pedig a szép szóra netán nem reagálok, hát elkezd olyan éjsötét képeket festeni elém, direkt agyba, hogy attól besápadna bárki emberfia. Egy szabad napom… mit napom, délutánom nem volt hónapok óta. Oké, nagy nehezen elengedett Boszniába a retek, de csakis úgy, hogy négy napra előre megcsináltatott velem mindent… baszki, úgy indultam neki, hogy kivoltam, mint a liba… Ma meg (vagyis kedden) kiküldetésben jártam, Állampusztán, egy igencsak patinás, jellegének megfelelően nyomasztó büntetés-végrehajtási intézetben, ahol a színházi világnap alkalmából kedvenceim, a Bartók kiváló művészei adtak egy kiváló, vidám, zenés műsort a fogvatartottaknak. Este hat körül, szépen, ahogy bunkófőnök meghagyta, itthon is voltam – most éjfél múlt… még csak én tudom, hogy holnap nem lesz színházi/börtönértékelés, neki meg se merem mondani, alszik – de már most rettegek, mikor kezdi rá: “Ebben maradtunk, firkászkám?” Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz