Hétlövet

Szünetmenés – IV. rész

(4 lövet, átlagosan: 5.50 a hétlövetből)

 Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet.

Így szokott kezdődni, de mi még mindig szünetelünk. Mai, negyedik felvonásunkban 11 évet ugrunk vissza az időben: 2005-ből idézgetünk. Figyelem! Kihajolni veszélyes! Az ajtók záródnak: gyerünk, utánunk! Vagy előttünk… Tovább »»

Csoda pókok a Vízipókban – és óda egy hátsó gumihoz… (IV.)

(18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Nem nagy, de legalább finom: rántott husim krumplisalátával a VÍzipókban

Lassan már két hete, hogy egy röpke, fél hétvégére eljutottunk Prágába néhány jó barátommal (a két lánnyal, Melindával és Dórival, valamint Puttóval, Szigeti Sanyival), továbbá a Varga Zsoltival és a Kész Lacival. A változatlanul fantasztikus élményeket kínáló, igen jó szellemet sugárzó cseh fővárosban hosszú évek óta ott élő nagyon kedves barátunk, Hartai “Prágai” Ili volt segítőnk, vezetőnk, mindenünk – persze hogy ez úton is szépen köszönjük a türelmét… Két hete már, és még mindig ezen nyammogok – de mit csináljak, ha egyszer olyan sok jó történt velünk abban az igen rövid időben… Talán emlékeztek még: csütörtökön kora reggel indultunk, és szép komótosan poroszkálva, autópályákat kihagyva is ott voltunk délutánra – Puttóék autóval, a Kész Laci meg én motorral, Sanyi vonattal – Ilcsa meg villamoson, és mégis összetalálkoztunk a Bastában. Tartalmas este volt, melynek során a tudomány nevében még pár egységbe ellátogattunk. Másnap a Kész Lacival elmentünk motorozni: északon megnéztünk egy izgalmas barlangot, délutánra visszatértünk, és a Vízipók nevű búfelejtőben ütöttünk tanyát. Az előző részt valahol ott fejeztük be, hogy pár sebes sör után megjött a vacsoránk. A menüsorért lapozni ajánlatos. Tovább »»

Prága: barlangi motorosok, továbbá széljegyzetek a Vízipókban (III.)

(24 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)

 Loading ...

Ahogy a holland mondás tartja: A tehén is foghat verebet - nos, ez a kép azért, szerényen belátom, elég szépen sikerült a motel udvarán

Prágában jártunk egy hete, ahol gyors, de alapos munkát kívánt tőlünk a folyton változó élet és a szorosra fűzött program: csütörtökön kora reggel indultunk meg, minden platformon betámadtunk, hiszen két motorral, egy autóval és egy vonattal közelítettük meg a helyszínt. A vonaton Szigeti Sanyi barátom-kollégám-harcostársam páváskodott, az autóban a lányok, Melinda és Dóri, a hozzájuk tartozó fiúk, Puttó és Varga Zsolti foglalt helyet, a másik motoron Kész Laci, indián nevén redilezli vezette fel kis közúti konvojunkat. Csütörtökön este, mint arról már olvashattatok, szép szolid szórakozás után vékony nyomon, egy éjszakai villamosjáratot szellemi ráhatással eltérítve  hazacsúsztunk a centrumtól kissé kijjebb eső, folyóparti szállásunkra, ahol, hogy, hogy nem, nagy nehezen tíz másodperc alatt elszenderedtünk. Másnap nyolc óra tájban ébredtem, és nem értettem, miért kell ilyen korán úthengerekkel, légkalapáccsal és gőzgépekkel dolgozni egy békés kis motel első emeletén – de igen hamar rájöttem, csak annyi a gond, hogy a többiek még nem ébredtek fel. Nem igazán irigyeltem a többi lakót – egyedül Pavelt, a motel igazgatóját nem zavartuk zörejeinkkel, még délután ugyanis titokzatos körülmények között eltűnt az étteremből egy lap fehér szalvéta, amit csak este, a szokásos napi elszámoló leltárnál vett észre, és egész éjszaka fáradhatatlanul nyomozott utána, hajnalban pedig már indult is, mert egy éti csigát kellett lábon elhajtania Brnóba egy koronáért. Én mindenesetre felkeltem, és hamarosan rájöttem: egyszerűen tűrhetetlen, hogy több mint tizenhat órája nem ültem motoron. Így aztán, amikor a Kész Laci végre felkelt, már komplett tervekkel állhattam elé. Hogy mikkel, azt megtudjátok – csak egy lapozás az ára. Tovább »»

Éjszakai ámok Prágában: a körtemplomtól a hóhérig (II.)

(25 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)

 Loading ...

Ez a félbarna se rossz választás a Bastában

Jaj de jó újra itthon, gyerekek, ugyan, ne is mondjátok, dehogy bírtam volna még pár órát (mit mondtok? napot? huh, pláne) ebben a barátságtalan, rút Prágában tölteni, netán még elmotorozni pár hangulatmentes helyre – meg amúgy is egész nap csak búslakodtunk, veszekedtünk kibírhatatlan társaságommal, keserű volt az a vacak cseh sör, alig van belőle választék, és olyan ehetetlenségeket főztek mindenhol, hogy a Szigeti Sanyi, a Varga Zsolti  is meg én is egészen vészesen lefogytunk. Barátaink már-már attól tartottak, hogy egy esetleges előre- vagy hátrahajlásnál egyszerűen eltörünk derékban. Jönnünk kellett hát. De sok mindent nem meséltem még el. Pénteken ott hagytam abba, hogy a Bastában megettünk néhány sült kacsát, elfogyasztottunk mellé gyönge pár sört, néhány pálinkát, és elég optimista hangulatba kerültünk, amikor Varga Zsoltiék hirtelen úgy döntöttek, lelépnek (otthon azért orvul bekapkodtak némi pálinkát, azaz az egyetlen szeszes italt, amit Varga Zsolti nem fogyaszt – de ha elmondanám miért, persze mindjárt érthetőbb lenne, na majd egyszer…), mi pedig, a kőkemény mag, Kész, Szigeti, Boda, csak egymásra néztünk, és éreztük, hogy történelmi a pillanat, most Magyarországot kell képviselnünk, nem futamodhatunk meg félúton. Természetesen vendéglátónk, a Prágában élő, megkapóan kedves Ilcsa, azaz Hartai Ili is velünk tartott. Ha valaki e néhány mondatban netán talált ismeretlen tényezőt-nevet-fogalmat, elevenítse fel az előzményeket itt - ha viszont minden tiszta, miután már gurulunk, kapcsolom a kettest, és adok egy kis gázt. Jöjjön, amiből a fodrászszalonban sok van: hajcsatok.  Tovább »»

Prága: az első éjszaka után – ez sem volt puha (I.)

(32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)

 Loading ...

Hát ez van… ez a világos a Bastában – ja, és Ili foglalása: p. Andy az pane Andy, vagyis Andy úr

Hatalmas szerencse, hogy nem élő videókapcsolatban vagyok veled, nyájas, most ugyanis igen érdekes hangokat hallhatnál. Néhányat inkább nem mesélek el ezen a korai órán – egyfajtát azoktól is, kettőtől viszont bizonyosan audio-sokkot kapnál: Kész és Szigeti olyan szinten horkol, hogy célszerűnek láttam elfordítani az ágyuk irányából nagy becsben tartott hordozható ördögszekeremet, mert attól tartottam, a légnyomás kikezdi a tévéjét. A Hostel Kotva 204-es hálójában tartózkodunk (hátha egyszer, még sokkal híresebb korunkban jelentősége lesz ennek, s turisztikai célpont válik a legendás szobából – sok más vonzerejét perpill nehéz lenne felsorolni), és mintegy tíz perce még szerintem én is ugyanazt a slágert fütyörésztem kétszáz decibellel, mint két hálótársam és barátom. Akikkel mintegy hat órája tértünk meg előkelő szállásunkra, s akik a tegnapi éjszaka folyamán, a költővel szólva elmondhatom, nem tartották lovuk száját – a sajátjuk kiszáradását pedig, a mértéket meglehetősen óvatosan kezelve akadályozták meg. Azt talán, személyiségi jogok okán nem mondanám, hogy voltak köztünk, akik beittak, az viszont kétségkívül tény, hogy nem volt szükségünk antidepresszánsok mértéktelen bevitelére. Most azonban felébredt a két őrült, úgyhogy lapoznom kell… gyertek ti is. Tovább »»