Egy kicsit kisebb, egy kicsit sárga – de a miénk…
Ember bemegy a játékboltba. “Jó napot, Rózsaszín párduc van?” “Van.” “És más színben?” Nos, elég sokáig hittem, hogy ez csupán (ízlés szerinti minőségű: mondjuk én jól elröhögcsélek rajta azóta is, de ez nem szintjelző, vagy épp nagyon is az…) vicc – aztán tavaly nyáron rá kellett jönnöm, bizony nem, ez itt, nálunk a legkifejezettebb rögvalóság. Ria-ria Hungáriában igenis létezik, kereskedelmi forgalomban kapható, pénzért megvásárolható a citromsárga Pink Panther: mostanra forrt ki bennem, javaslom az Elnöki Tanácsnak, legyen ez Magyarország második címerállata – a hörcsögöt még tavaly ősszel ajánlottam be, azóta is tartom, hozzánk illő, igazi szabadságharcos állat, amikor éjszaka közeledik egy autó, ideges lesz rá, kipuffog a főút közepére, két lábra áll, felfújja magát, és úgy érzi. Aztán kis kopp, és tulajdonképp minden megy tovább, őt leszámítva. Kivéve ha kamion vagy busz jön: azok alatt ugyanis simán elfér, s amikor elzúgnak fölötte, gyorsan megfordul, utánuk néz, rázza az öklét és ordít, aztán dagadó szüggyel hazamegy, és a hörcsögkocsmában két icce permetlé mellett elmeséli, mekkorát tett, bárkit legyőz, buzi autósok. Másnap kora reggel az egész hörcsögfalu kint áll az úton, és sziklakeményen vitézkedik, transzparensek, zászlók, élőlánc: de kamionstop van, úgyhogy az első Suzuki után szopóág. Az otthon maradottak tempósan kezdhetik legyártani az új kolóniát. A citromsárga rózsaszín párducról minden, erről a furcsa, egyre szomorkásabb országról sok minden más, ha lapoztok. Tovább »»