Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


28 március
5komment

Tarsoly or not Tarsoly: that is the Quaestor!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.91 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvankettedik kiadásának első darabja napsugaras vidékre, nevezetesen Nápolyba repíti nyájas olvasóimat. A dél-olasz nagyváros leginkább talán az ott immár évszázadok óta működő bűnszervezetéről, a camorráról híresült el – kedden az olasz csendőrség tizenkét maffiózót vett őrizetbe, miután két klán fényes nappal, egy heves tűzpárbaj során igyekezett újraírni az erőviszonyokat… Jó pár éve, hogy néhány napot a környéken töltöttem – pár emlékfoszlány a helyről, ahol a szeméthegyek árnyékában megtanulhattam, hogy tízéves gyerekektől is elég rendesen be lehet rezelni… Tovább gyűrűzik a Quaestor-ügy: kiderült például, hogy Tarsoly Csaba, a bedőlt brókercég vezetője helyett pár napja meglehetős gyorsasággal egy tápiósági atyafit, bizonyos Orgován Bélát tették meg halljakendnek – az természetesen nem lehetett gátja a dolognak, hogy nevezettnek még középiskolai végezettsége sincs, közepesen börtönviselt, többek szerint életében nem dolgozott, mások, épp ellenkezőleg, úgy tudják, közmunkás volt. Nos, páran kissé felhördültek, ha egyszer itt élnek, én tényleg nem értem, miért, de ha ez nem lett volna elég szép, két nappal később Tarsoly bejelentette, “hibát követett el”, amikor hallgatott tanácsadójára, hogy alkalmazzanak új tisztségviselőt az “átmenetre”, és, nehogy az a (merőben hamis) vád érje, hogy ki akar bújni az esetleges felelősség alól, visszavette tisztségét. Ááá, Csaba, senki nem hitt ilyesmit, nem kell mindjárt úgy felszívni magad… Van még pár szép vonulata az ügynek, egy részbe bele se fogunk férni, szerintem folytköv. Március 26. volt a dátuma, emlékezzünk egy kicsit, legalább mi, legalább itt: kereken kilencven éve született Kemény Dezső író, újságíró, kritikus, esztéta, bölcselő, polihisztor, életművész, a nyelv és a kultúra örök szerelmese – nem mellékesen, hihetetlen szerencsémre, éveken át mentorom, munkatársam és (nem utólag és nem én találtam ki: ő maga dedikálta így egy pompás kötetét) “ősi” barátom. Valódi szégyen, hogy az a város, amely életében sem becsülte semmire, még emlékezni se hajlandó rá: pedig minimum tanítani kéne, monográfiát készíteni róla, díjat alapítani a nevével, felnézni és büszkének lenni rá… Ő persze “hörögne” miatta – mindegy, azért is ide idézem. Gondoljunk rá együtt egy kicsit – bent. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz