Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 április
8komment

Valódi spóremberi erények

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvannegyedik kiadásában először egy szomorú, de sajnos teljesen megszokott hírrel szolgálok – huszonegyen vesztették életüket egy buszbalesetben, ami Kínában, egy kanyargós hegyi úton történt, a jármű egy folyóba zuhant, amikor vezetője feltehetően egy olyan szakaszon próbált átjutni, amit kisebb autókra méreteztek. Huszonegy áldozat, tényleg szörnyű – mégis átsiklunk rajta, akár például a Kenyában lemészárolt százötven diák felfoghatatlan tragédiáján: a világ másik felén történő szörnyűségekre mintha valahogy immunisak lennénk… Ezúttal azonban moralizálás helyett inkább csak hálát adok a sorsnak, hogy néhány kínai buszutam nem zárult hasonló tragédiával – elmesélek párat az ott szerzett közlekedési élményekből: némi vérfagyasztás mellett azért szerencsére szórakozhatunk is kicsit. Jó évet zárt tavaly egyik rendszeres vendégünk, Szijjártó Péter külügyminiszter úr: 9.7 millió forintot keresett, amiből 12.5 milliót tudott félretenni. Keszler, valamint Kobzos tanárnő és tanár úr egyaránt megmondhatója, hogy középiskolás éveimben nem merészkedtem túl mélyre a reáliák óceánjában – de azért ez a két adat még bennem is felszínre sodor némi kétkedést az irányban, vajon lehetséges-e ilyen kiemelkedően szép spórtevékenység… Miközben ezt boncolgatjuk majd, eszembe jut tán, hogy felvetődött itt a napokban a Quaestor-ügy egy eddig nem igazán széles körben szellőztetett szála, nevezetesen hogy vajon hová tűntek a befektetett közpénz-milliárdok szerény kis kamatai… Mi persze már megint csak kérdezünk, fullamatőr és ultrademagóg módon, ahogy szoktuk. Végül: a kezembe került a napokban egy elég komoly lista, mely a hazai átlagkereseteket veti össze – a termetes diagram tartalmazza szinte az összes fontosabb foglalkozási ágat, természetesen azonnal tanulmányozni kezdtem, s azt találtam, hogy a buszvezetés nagyjából a toplista 240. helye környékén található: azaz nagyjából középtájt… Statisztikát értékelni sokféleképpen lehet – egy variációval megpróbálkozom hát én is, ahogy törzsolvasóim megszokhatták már, odabeljebb. Tovább »»

Hirdetés
14 február
7komment

Szépen zöldül már a tatár…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenhatodik kiadásában, ígérjük, nem beszélünk majd olyan csúnyán, mint az előzőben, amikor is rövid időre felbátorodtunk: Suszter lelkiismereti okokból már le is mondott az elnökhelyettességről, kivásároltam, kapott, ha jól emlékszem, százmilliót, és majd átjön hozzám jövő héttől. Úgy látjuk, ez most a trendi: valósággal ordít a lelki. Meg az ismeret. Nos, még ennél is komolyabbra fordítva, őszintén megmondom, nem tudom, miért épp most lett belőle hír, de Sir Nicholas Winton 1938-ban kereken 669 gyermek életét mentette meg – kiszöktette őket a német megszállás alatt álló Csehországból. 669 gyerek… És most csodálkozz: Sir Nicholas lényegében egy szóval nem is említette senkinek, amit tett… Felesége is csak 1988-ban találta meg a megmentett gyerekek listáját, s ez után került napvilágra az egész eset… Aztán összehoztak egy jó kis meglepetéspartit, ahol a brit humanitárius mellé egy terembe beültették a “gyermekeit”… Na jó: legyen az apropó, hogy Sir Nicholas Winton májusban lesz 106 éves – íme, a jutalom… Fazekas Sándor – kikölcsönzöm a 444 eposzi jelzőjét – megtekintésügyi miniszter Keleten járt: nem is hiába, egyebek mellett például már meg is alakult az a tatár-magyar mezőgazdasági munkacsoport, amelynek dolga lesz, méghozzá állattenyésztési és növénytermesztési kérdésekben eszmét, tudást, tapasztalatot cserélni, és nem is kevés. A Csuvas és a Mari Köztársaságban is járt a miniszter, arról egyelőre nincs részletesebb hír. Tatár, magyar, két jó barát – a HL titkosszolgálatának most sikerült megszereznie a tatár szakminiszter, Amarbayasgaldun Nursultan úr levelét. Végül pár sor arról, miért kell nekem, ősidőktől fogva éjjeli bagolynak rászoknom bizonyos napokon a nyolcas fekvésre – hát, kilencven százalékos bizonyossággal kijelenthetem, elkeltem, köszönöm a tapsokat, mint láthatjuk, ismét jelentősen csökken a munkanélküliség, elkezdem keresni a pénzt, és már most alig várom, hogy beleölhessem valamibe – legtudósabb barátom és pszichiáterem, a Táskakirály, a Költőfejedelem, azaz Maxi szerint svájcifrank-hitelbe a legjobb fektetni, mert annak mindig emelkedik az értéke. Márpedig ő már csak tudja. Ha érdekel, mi lett belőlem legújabban, irány beljebb, nyitom az ajtókat, kérem, vigyázzanak. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz