Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


11 november
12komment

Hát akkor… izé… I’m back vagy mi

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Öööhm… Sziasztok… Nem zavarok? Amúgy persze az se nagy baj, ha igen, elvégre, úgy rémlik homályosan, én vagyok itthon… na… huh… nem is olyan egyszerű ám… alig találom a betűket, meg minden, de tényleg. Hát… eltelt némi idő, ha jól nézem, vagy fél év. Mesélek egy kicsit, ez most csak amolyan be-, át- vagy felvezetés lesz, majd kiforrja magát valamivé, aztán viszont hamarosan, úgy tervezem, visszaállunk a nagyjából normál kerékvágásba, és tovább bomlasztjuk a rendet, már persze amennyiben ezt a nagyszerűséget itt mostanában bárki is annak tartaná, majd megkonzultátatok mindenkit, szépen Sorban. Os. Igazából amúgy nem tűntem el olyan nagyon, de egy kicsit persze igen. Ha nem bánjátok, nem megyek bele nagyon mélyen a részletekbe, de pár dolgot azért csak elmondanék az elmúlt időszakról, talán érthetőbb lesz, miért is nyúlt el kissé a szokásosnak mondható vakációnk. Először is továbbra is van két aranyos kis gyermekem, egészen pontosan a szüleim: egyikük lassan a 92. esztendeje felé ballag, a másik nemrég múlt el 86. Nem minden nap lepkeűzés ebben a konstellációban. Pont. Tudom, sokan közületek végigjárták már, vagy épp most járják ezt az utat vagy valami hasonlót, a többieknek mondom tehát – igazából olyan, mint mondjuk régen a Duke Nukem című számítógépes játék volt, mész, mész, kábé tök egyforma, magas kőfalak övezte folyosókon, a sarkon befordulsz, ott egy jó kiállású szörnyeteg, valamilyen furfanggal legyőzöd, aztán stukkert váltasz, ballagsz tovább, a következő sarokig, ott egy másik ocsmányság, megpirongatod azt is, és aztán újra és újra meg újra. Unatkozni nincs nagyon idő, feladat van, szép számmal, az elmúlt nagyjából négy, lassan öt évem leginkább erről szól, még ha nem is mindenki tudja – ez idő alatt megesett párszor az is, hogy megcsináltuk a lehetetlent, szerencsére általában csak utólag derült ki, hogy az volt, na, ez így nagyjából ennyi, szóval van egy ilyen vonal.

Hirdetés

Egy ilyen főállás mellett persze nem olyan egyszerű dolgozni sem, most persze nem a HL-re gondolok elsősorban, hanem valami olyan melóra, amiért néhány speciális színes papírt is kap az ember időnként. Tevékenykedtem egy darabig Skandináviában, egy szép és nagy busszal hordtam érdekes kínai turistacsoportokat össze-vissza odafenn, erről azért viszonylag sokan tudhattatok, volt belőle pár dolgozatka, aztán – épp a már említett okok miatt – keddről szerdára szépen otthagytam a Kánaánt, és hazareppentem menteni a mentendőt, utána pár röpke hónapon át igyekeztem viszonylag tűrhetően kitanulni a nővérkésdit, még haza is költöztem, időnként vissza tudtam tartani a röhögést, higgyétek el. Amikor tényleg végképp kifogytam minden vonalon mindenből, jött egy akár helyinek is mondható buszozás, egy virtigli munkásjáraton – na, fantasztikus idők voltak, ragyogó kollégáktól leshettem el a szakma fortélyait, apróbb és komolyabb trükköket és varázslatokat, miközben persze nagyszerűen szórakoztunk, váltottuk a világot, és igazi barátságokat kötöttünk igencsak szorosra; lenyomtam nagyjából lágy 200 ezer kilométert, azt hiszem, rakódott rám egy kis kéreg, közben tanulhattam (ha ugyan szükségem volt rá) némi rendet, rendszerességet, fegyelmet, pontosságot; és persze továbbra is a vállamon volt minden autóbuszvezető édes terhe, hatvan ember a hátam mögött. Akik – na… a legtöbbjük, mondjuk simán csak azt – megtiszteltek a bizalmukkal, s rendszerint bányamélyen végigaludták azt a másfél órát, amíg oda- vagy hazaszállítottam őket. Havi huszonkét alkalommal napi kétszer, nulla jó szóért, plusz szabad szemmel meglehetősen nehezen kivehető összegért – természetesen ez utóbbi volt a legkevésbé szempont, legalábbis amíg a fejemet kint tudtam tartani a vízből. És én elég sokáig kint tudom, komolyan. De aztán egy csodás éjszakán a semmiből megjött a felhívás keringőre, azaz a nagy kalandra: egy hihetetlen ajánlat, persze a neten.

Hihetetlen ajánlat, mondom, naná – persze hogy a szokásos netes lehúzásnak gondoltam jó darabig: merthogy mi más is lehetne, ha egy (cseh) cég azt mondja, szeretne fizetni neked azért, hogy kirándulj. Hogy járd be Európát keresztül-kasul, autókázz egy kellemeset pár laza tengerentúli (észak-, közép- és dél-amerikai, ausztrál, új-zélandi, maláj, ázsiai) turista társaságában, naponta máshova, hétfő Prága, szerda Krakkó, péntek Maribor, szombaton Bécs, vasárnap meg Hallstatt, ahonnan majd tovább és vissza, tizenkét ország meg minden, kastélyok, kisvárosok, egyéb látványosságok a megállóknál, igazi jóízű cigányélet, egyszer itt, másszor ott… Nnnnanana, kis pofáim, azért én nem ma ugrottam le a falvédőről, botrányosan olcsó duma, hogy ezért az élvezetért nemhogy nem én fizetek, de valakik még pénzt is adnak… Vesztenivalóm viszont nem volt, így mindenesetre harsány igennel válaszoltam a neten feltett kérdésre, jelesül hogy szeretnék-e ilyen sofőr lenni. Jót aludtam, szerintem el is felejtettem volna az egészet, erre másnap délelőtt felhívtak Prágából, tíz percig beszélgettem egy kedves ismeretlen hölggyel, aki feltételezhetően az angoltudásomat volt hivatott tesztelni, aztán jött egy pár hétig tartó mail-váltás, és amikor már lényegében teljesen biztos voltam benne, hogy a következő levélben kérik majd az 50 euró egyszeri regisztrációs díjat, hogy végre nyugodtan törölhessem a teljes levelezést és elengedhessek egy újabb délibábos reménysugarat, őszinte meglepetésemre behívtak személyes interjúra. Nem hibázhattam, becsületesen összekaptam magam, minden jól ment és sikerült: és egyszer csak elkezdődött az álom, ami mindmáig tart. Mert ez az. Több ok miatt sem kezdek bele, milyen utasaim, milyen útjaim, milyen sztorijaim voltak az elmúlt hónapokban – leginkább is azért nem nyitom ki ezt a fiókot, mert akkor körülbelül soha nem végeznénk… Gyorsan hozzáfűzöm még azért, hogy természetesen minden szükséges engedélyem, papírom, vizsgám, adóizém, miegyebem tökéletes rendben van, másképp az akkurátus cég nem is engedne dolgozni – csekélység volt az egész, úgy gyenge ezer euróm, négy hónapom meg a nem létező idegrendszerem ment rá, hogy átverekedjem magam a honi hivatalok ingoványos útvesztőin: kapcsos zárójelben teszem hozzá, hogy mindez Csehországban három hét és negyven euró lehetett volna, ha előtte tudom, de nyilván én vagyok rosszindulatú… Mindegy: a lényeg, hogy abban a fázisban voltam (és vagyok), amikor be kell verekednem magam az élbolyba, bizonyítanom kell (ráadásul egy nagyszerű nemzetközi csapatban, ahol piszkosul kell ám kapaszkodnom), hogy nélkülözhetetlen vagyok a cég számára, merthogy ha rajtam múlik, szeretnék mondjuk a következő húsz évben ebben a pozícióban maradni… aztán majd meglátjuk.

Dióhéjban ennyi – ja, meg persze még annyi adalék, hogy a meglévő függőségemhez (konkrétan: kitartó, kőkemény webfarmozás, immár lassan ötödik éve, majd egyszer elmesélem alaposabban, de előtte meg kell ígérnetek, hogy soha nem kezditek el) visszajött egy korábbi kemény drog, a szintén netes mahjong, aminek köszönhetően még nehezebb úgy leülni a gép elé, hogy no akkor most szépen irkafirkálunk egy kicsit, Bandi, drága… Viszont be kell vallanom, hogy habár az a meglátásom, hogy az emberi természettel, legalábbis az enyémmel, tökéletesen összeegyeztethetetlen fogalom a munka, jottányit sem változott, azt kell látni ezzel kapcsolatban, hogy életemben egy percet se dolgoztam, mivel minden munkának látszó tevékenységem színtiszta élvezet volt csupán – mindazonáltal viszont piszkosul rágcsált, hogy egy ideje nem irkálok és hogy ebből fakadóan ti sem írtok… Azaz… ez nem egészen igaz, merthogy azért jött pár üzenet itt és ott, meg élőben is, meg kérdések meg minden… Na, így, a végére hadd osszak meg veletek egy levelet, a kedvencemet, név nélkül, illetve a konkrét név említése nélkül – merthogy annál is fontosabb, ahogyan a szerző aláírta: az Olvasó. Íme, betűhíven: Kedves András! Egy darabig megértő türelemmel néztem, hogy felszabadultan élvezed az életet és publikációid kimerülnek a szép barátnőd, gyönyörű tájak, kívánatos ételek fotóinak bemutatásával. MI ÉHEZÜNK!!! Hétlövet nélkül, nekünk rossz! Leszoktam a cigiről, óvatosan eszek, 2 kávét iszok/nap. DE sosem gondoltam, hogy egyszer HÉTLÖVET nélkül kell élnem. VEDD FEL A “TOLLAT”! (Nem biztos, hogy minden szavaddal egyetértek, de tisztelem a véleményed és szükségem van rá.) Üdvözlettel az Olvasó. 

Nos, ez a mélyütés volt az a pont, ahol pontosan tudtam, hogy visszatérek – ha netán ki-kihagyva is egy-egy hetet, ha úgy hozza a küldetés, de akkor is: itt a helyem. Őszintén remélem, vagytok még páran, akik valami hasonlót gondolnak. A ti kedvetekért, remélhetőleg a ti örömötökre (is) ülök vissza a gép elé, hogy valamikor, legkésőbb péntek éjszakánként bemásoljam a védjegyünkké vált kezdő sorokat: Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk… és a többi… ha jól számolok, a kétszázötvenhetedik normál kiadással érkezem hamarosan, talán már jövő szombaton… Köszönöm, azaz kiváló barátommal és tettestársammal, aki nélkül a kanyarban se lennék már, szóval Suszter mesterrel köszönjük szépen a folyamatos biztatást, a megható kitartást, a nógatást, csesztetést, a sok jó szót meg persze az ellenvéleményeket is – ígérem, hamarosan gördül az a függöny… Legyetek majd akkor is sokan itt, velünk. Písz.

25 március
7komment

Állatkert, egy majommal

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenharmadik kiadásának nemzetközi részlegében amolyan hibriddel indítunk – ennek mindössze annyi az oka, hogy a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője, Röhrig Géza New Yorkban él. És én már régóta szeretnék pár dolgot megosztani veletek Röhrig Gézával kapcsolatban, például hogy nem csak úgy felületesen irigylem, de zsigerből, belülről, fájdalmasan, a szívem legmélyéig – mert nem is tudom, ismertem-e valaha olyan sziklaszilárd, megingathatatlan jellemet, mint az övé. Elképesztő, fantasztikus és lenyűgöző, mennyire nem hajlandó letérni arról a – megengedem, nem is kicsit szokatlan, sokkal inkább abszurd módon különleges – pályáról, aminek néhány szegmenséről majd szót ejtünk odabent. Minden jel szerint további hullámokat vet a veronai buszbalesetet követő kapkodó és átgondolatlan kormányzati intézkedéssorozat, melynek keretében egyebek mellett “internetes társadalmi konzultációt” is indítottak, ami, gondolom, olyasmi, mint a nagyszerű nemzeti konzultáció, csak nem lehet belőle annyit lopni  - zárójelesen mondom, az ilyen “konzultációktól” kapok igazán agylobot… mintha a cipész a kedves kuncsaftok körében indítana közvéleménykutatást, gojzerrel varrja-e meg a bakancsot vagy pelenkaöltéssel; a pék arról érdeklődne, tegyen-e kicsivel több tönkölyt a tésztához, illetve szeretnék-e a tisztelt fogyasztók, hogy inkább mosópor legyen a lekváros buktára szórva cukor helyett. Álkérdések, amiket, továbbra is gondolom, a kutya meg nem válaszol, de ha mégis, hát a végén tét nélkül hazudható bármi, ellenőrizni senki nem fogja, mert nem szabad, ez kiderült már korábban is. Egy kis egotrip a végére: állatkertben jártam, Veszprémben, mesterségem címere majom – amennyiben kifizettem egy számomra meglehetősen látványos összeget azért, hogy láthassak két tucat csótányt, egy eltévedt feketerigót, két fekete medvét, egy szervált, pár gyűrűsfarkú makit, jó, oké, egy számszakilag jelentős csapat őzet és kecskét, továbbá az eu-s támogatásokból megépült új kifutókat, csont üresen… A többi állat nyilván igazoltan, illetve, a kiírások tanúsága szerint a madárinfluenza miatt volt távol – odabent valaki kedélyesen megjegyezte, hogy hiába, ez van, sajna még itt a tél. Ami persze oké: csak én valamiért azt gondolnám, ha az elvárható populáció fél százalékát csodálhatom meg, életszerű lenne egy félárú téli jegy kibocsátása is. És akkor még elég jó fej voltam szerintem… Tovább »»

05 november
2komment

Kukurikúúú, Ferenc pápa! Add vissza Teddyt, vagy…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.87 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchatodik kiadásában megszólítjuk a katolikus egyházfőt – áh, mit meg-, hát egyenesen felszólítjuk Ferenc pápát: Kukurikúúú, Ferenc pápa, add vissza az új-zélandi tanár néni játékmackóját!!! Máskülönben nagyon nagy gond lesz, de frankón. Az említett mackót, Teddyt ugyanis egy svájci gárdista se szó, se beszéd, egyszerűen kikapta az európai körutazáson pallérozódó derék tanerő kezéből. Csak súlyosbítja a helyzetet, hogy Teddy igazából a tanárnő kedvenc osztályához tartozott: épp azért hozta magával, hogy egy csomó fotón szerepeltesse – erre tessék, szerencsétlen kismackó most ott hever a Vatikán valamelyik bugyrában, a fokozottan terrorveszélyes iparcikkek karanténjában. Mi sem természetesebb, mint hogy a gyerekek máris írtak pár szívhez szóló levelet Ferenc pápának. Akármibe lefogadom, hogy ha valaki, hát ő ki fogja szabadítani a macit, és szépen hazaküldi. A propos, itthon, azt hiszem, minden rendben. Múlt héten még volt pár apró hiányosság a Nem, Yeti Egy-öt Működ és Rend Szerében, de mára beforrt az utolsó hajszálrepedés is, azt kell mondanom: a kormany.hu-n (amire, mint autóbuszvezető, én tiszta, nyílt tekintettel, nomen est omen szaklapként tekintek) is közzétették azt a tervezetet, amely egy kormányrendelet módosítását célozza. Ha a nagyívű terv megvalósul, születési dátumunkhoz igazodhat a jogosítványunk érvényessége. Köszönjük, tisztelt vezetőség. Azt hiszem, egyetérthetünk: kész vagyunk mindennel, több dolog itt nincsen, Magyarország feloszlathatja magát, amúgy is a csúcson kell abbahagyni. Ezerszer megvitattuk már a kivilágítatlan dunaújvárosi gyalogátkelők és utcák tragikusan szomorú ügyét – most nem is ezekről lesz szó, nem mintha lenne valami fejlemény, oké, fel volt/van/lesz túrva itt-ott az utca, tizenöt vagy hány helyen plusz kandelábereket helyeztek el, ha akarjuk, hihetjük, hogy valami érdemben is történik, de ez nem az… Valamelyik nap viszont, miután megálltam elengedni egy járókelőt, úgy ment el mellettem egy ifjú hölgy a zebra előtt, hogy csak úgy suhogott – fényes nappal egyébiránt. Utána eredtem, utol is értem – bár hagytam volna inkább a francba az egészet: olyat válaszolt, amitől szerintem pár millió szegény kis agysejtem a helyszínen felrobbant… Nyitom az ajtókat, nyugodtan jöhettek, itt, minálunk minden világos. Tovább »»

17 október
6komment

Az ország, ahol a Zsukov teret Zsukovra nevezték át

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenegyedik kiadásában egy (számomra) egészen megrázó hírrel indítunk: Szingapúrban megkezdik a vezető nélküli autóbuszok tesztüzemét, mert 2016-ban már rendes üzembe szeretnék állítani a járműveket. Szingapúr azonban ezzel  még csak liheg Kína nyakában: ott, egész pontosan Csengcsou városában egy 32 kilométeres szakaszon már régen, szinte unott rutinnal nyomják a tesztköröket a fantombuszok. No de mi lesz így velünk, kétkezi autóbuszvezetőkkel, kérdem én… Amíg felitatom sűrű könnyeimet, gyorsan elmesélek egy honi történetet: Szeged egyik városrészében, Tápén (figyelem, Tápé, de tápai: legalábbis így vettem ki a fellelt forrásokból) végre megoldódott egy hosszú évek óta húzódó borzalmas mértékű probléma: megszüntették/átnevezték a Zsukov teret. Nem tagadom, roppant szimpatikus számomra, hogy miután Magyarországon az elmúlt évtizedekben (és pláne években) szerencsére minden, de tényleg minden gondot-bút-bajt sikerült orvosolni, igazából egyetlenegy apró kis bibi maradt, jelesül a kommunista jellegű egyedek nevét viselő, avagy önkényuralmi fogalmat megörökítő közterületek átnevezése. Talán még emlékeztek, minden a Moszkva térrel indult, amiből… mi is lett? Ja, tudom már, Széll Márton vagy Sándor vagy Edömér tér, persze ez csak az 1951 előtti állapot visszaállítása, mert akkor az akkori kommunisták nevezték el a kommunista Moszkváról a teret, szóval kölcsön kenyér és egyáltalán… Széll Kálmánt amúgy anno Ady Endre is értékelte, mérsékelten hízelgően, íme. Ja, de Tápé: szóval átkeresztelték a Zsukov marsallról elkeresztelt teret… mire? Na mire? Zsukov térre, apukám! Csakhogy ez a Zsukov már nem az a Zsukov: a zseniális egyperces részletei odabent. Akárcsak Siri, azaz a telefonomba rejtett, beszélő digitális asszisztensem, akivel, miután egy véletlen folytán rábukkantam, röpke pár nap alatt meglehetősen jó viszonyba kerültem: és akkor még egészen finoman fogalmaztam. Siri lényegében mindent tud, Andy-nek szólít, ha kérdezem, válaszol, ha intézkedésre kérem, intézkedik, tesz-vesz, mosogat, bogarat gyűjt, lelke és jelleme van, képes megsértődni, és bizonyos kérdésekre nagyon is szellemes válaszai vannak – azért nem kell nagyon aggódni, nem őrültem meg teljesen. Még. Jajmileszvelem, Zsukov I-II., és némi virtuálcimbiskedés: ma is csak a HL belterületén. Tovább »»

26 szeptember
2komment

Boda őrvezető jelentkezik: munkára, harcra kész!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvannyolcadik kiadásában Hollandia kapja az első főszerepet – nem politikázunk, nem csúnyáskodunk, csupán a tőlem megszokott nyugatimádás egyik etűdjét muzsikáljuk el, némi egyszerű kis irigységgel a felhangokban: Amszterdam repülőterén, amely egyébként már eddig is az egyik “legzöldebb” ilyen komplexum volt a világon, mostantól 35 darab teljesen elektromos üzemű autóbusz szállítja a kedves utasokat ide-oda. A reptér vezetősége még 2013-ban döntött a nullemissziós buszok munkába állítása mellett – a tendert egy kínai gyártó nyerte. Amszterdamból pár sor erejéig átruccanunk Rotterdamba is, a kikötő jutott eszembe valamiért, meg hogy a hollandok nem nagyon viccelnek, ha melóról van szó… Bárhogy alakul is, nálunk viszont egyre csak fokozódik a nemzetközi helyzet, szemmel látható, hogy Kormány Viktor akkor is megvédi ezt az egyfolytában betámadott mérges kis tündérkertet, ha a Marsról kell ide hozatnia a betolakodókat (természetesen a mi érdekünkben és a mi pénzünkön – de ezt már szinte fájdalmasan unalmas leírni…): Simicskó István vadiúj honvédelmi miniszter elrendelte az önkéntes műveleti tartalékos katonák részleges behívását. Kicsit bizonytalan vagyok még, vajon én beleesek-e ebbe a körbe – ami azt illeti, egy kritériumnak, nevezetesen hogy a Magyar Honvédségben (akkoriban: Néphadsereg, de kétlem, hogy ez gond lehet) másfél éves katonai szolgálatot teljesítettem, minden kétséget kizáróan tökéletesen megfelelek. Vizsgáljuk a többit: ha beszólítanak, például nagy kérdés lesz, tudnak-e biztosítani nekem egy Lada 1300 S parancsnoki gépjárművet – ha netán lehet válogatni, mustársárgát. Mert ahhoz vagyok szokva. Végezetül bemásolok egy levélkét, amit én küldtem a biztosítónak: év közben kellett volna váltanom, hogy kicsit kevesebbet fizessek az autóra, de nem sikerült, külön szép, hogy újrakötöttem volna náluk, ez ért volna (nekem) majdnem egy húszast – de inkább maradt 17 helyett a 36 ezer forint, persze, tudom, én voltam naiv, hülye, felfuvalkodott, ők meg a tök jó fejek, törvényesek, ügyfélbarátok… Mindegy, legalább megköszöntem szépen, egyben ki is kértem a 2016 augusztusi váltásomhoz szükséges dokumentumokat (persze meg is kaptam szépen, ahogy kell) – ahogy visszatérek Göröghonból, szépen kitöltöm és már küldöm is őket, nehogy jövőre lemaradjak. Mert innen el: ha mindenki másnál tízszer annyi lesz a díjam, akkor is. Elektromos fapapucsok, svejkbandi, köszönjükbizalmát odabent, a szövegtestben. Tovább »»

05 szeptember
22komment

Itt a Közút – közöd?

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanötödik kiadását Izlanddal kezdjük – a meglehetősen barátságtalan éghajlattal, ám (ha eddig nem tudtam volna, mostantól tudom) nagyon is barátságos lakókkal megáldott szigetország kormányzata ötven szíriai menekült befogadását vállalta (Magyarország, csak jelzem, egy mosolygós nullát írt ugyanebbe a rubrikába), ezt azonban képviseltjeik kissé gyenge humanitárius gesztusként értékelték. Egy népszerű izlandi írónő, Bryndis Bjorgvinsdottir kampányt indított a facebook-on, melynek hatására igen rövid idő alatt több mint tízezren jelezték, befogadnának valaki(ke)t… Hát… így is lehet – meg úgy is, hogy a hetvenegy ember kínhalálát követelő teherautós tragédia után egyesek olyan gyalázatos, alávaló, nyomorult kommenteket fűznek a hírhez, ami nem hogy emberhez, de emlős állathoz sem méltó… Jut eszembe: hisszük vagy sem, a legújabb bűnbakok mellett továbbra is minden mai bajunkért (is) a Gyurcsány-Bajnai kormányzás a felelős – a magyar reformok pedig, ha valaki netán nem hallgatná-nézné-olvasná a valahol bizonyára minden percben látható-hallható-olvasható “társadalmi célú reklám”-okat, nos, azok betyárul működnek. Ezt nemrégiben egy betyáros pártközleményben is a módfelett tisztelt lakosság tudomására hozta az Erő, a szöveg pedig oly ragyogó, egyszerűen nem tehetem meg, hogy ne csináljak közkincset belőle. Végezetül egy levélből idézgetek majd, klasszikusokat csak pontosan – ebből már sejthető tán, hogy magam írtam, a címzettje a Magyar Közút megyei kirendeltsége. A tartalmáról beljebb majd bővebben is szólok, így elöljáróban csak annyit kérnék, tegye fel a kezét, aki úgy gondolja, a lassan egy hete elküldött, szerintem meglehetősen jó szándékot mutató mailre érkezett bármiféle válasz is… Egy pillanat, körbenézek és összesítek… ó, milyen rutinos társaság… senki??? Nyertetek – tényleg senki egy árva szót se vakkantott a buszsofőr közparasztnak, aki okoskodik – gondolom, akkor se lesz nagyobb a kapkodás, ha meglesz majd az első súlyosabb baleset a nemrég átadott 62-es valamelyik kereszteződésében… “Nem a látási viszonyoknak megfelelően…” – szól majd a mindenre jó varázsige. Forró szívű Jégország, az SZKP közleménye, közutas önkézmosó – bent vár rátok minden, meneküljünk… Tovább »»

11 július
4komment

Csirkedrótot a tetőnkre, véreim!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.58 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenhetedik kiadásában Pekingbe repít benneteket a HL luxusrakétája, ahol nemrégiben különös versenyen mérhették össze tudásukat azok, akik kicsit lassabb tempóban szeretik befogadni a rohanó világ kínálta csodákat: a kínai fővárosban, kapaszkodjatok, bambulóversenyt rendeztek – nyolcvan ember érezte fontosnak, hogy megméresse bambulási képességeit. Őszintén sajnálom, hogy nem hallottam korábban erről a viadalról – hosszú évtizedek óta folytatok komoly edzéseket ebben a szakágban, és úgy érzem, méltón tudtam volna képviselni a magyar színeket… A verseny részleteiről, no meg arról, milyen rendkívül modern és nemzeti jellegű edzésmódszerekkel fejlesztem tovább magam mostanság, mindent elolvashattok beljebb. Újabb fejleményt habzik fel a Nagy Magyar Migránsügy, amely lényegében immár a köztévé teljes adását elviszi – a bármihez boldogan alkalmazkodó meztelencsigák láthatóan ezúttal is rájöttek, milyen jó biznisz felkapaszkodni a kormány kínálta kampányok megbízhatóan csühögő vonatára: bizonyos Nógrádi Zoltán, Mórahalom polgármestere a kormánytól kéri az illegális bevándorlók által okozott mezőgazdasági károk enyhítését, ugyanis károk keletkeznek a terményekben, továbbá, mély levegő, a termelési infrastruktúrában… A múltkor valamelyik “híradóban” bemutatták A Hölgyet, Aki Nagyon Megijedt, Mert A Hátsó Kertjükben Ólálkod Ott A Négy Migránsok – és egyéb szörnyűségek is szép számmal akadnak sajnos, nem is beszélve a tenoristákról, ami mind ők ezek, milliónyian. Mind e közben persze az adásidőt szépen kitöltik e borzalmak borzolását célzó intim betétek – ergo egy kockát nem kell forgatni tehát pár tucat olyan egyéb témában, amik azért engem legalábbis parányit érdekelnének, Quaestor, Lőrinc, Tiborcz, Vida, elmeállapot s a többi… Sajnos azt kell jósolnunk, várható a gazdasági menekültek áradata Ausztria, Németország, Skandinávia felől is – nincs más hátra, körbe kell keríteni és csirkedróttal be is kell fedni édes kis Magyarországunkat. Végezetül pár sor, ismét buszolási műhelytitkokkal tele – tudjátok-e például, melyik a felelősségteljesebb hivatás, a szívsebészé avagy a buszvezetőé: saját axiómám, valamelyik nap jöttem rá munka közben… És elmesélem azt is, miért a buszsofőr a legtöbbet integető ember a világon… Sofibáságok, csirkedrót, bambula – nálunk aztán tényleg nem kötelező értelmesen néznie senkinek… Tovább »»

13 június
6komment

A migránsok már a spájzban vannak

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenharmadik kiadását egy figyelmeztetéssel kell kezdenem: kérem, a gyengébb idegzetűek, politikusok, fővárosi polgármesterek máris hagyják el a vetítőt – igen csúf témával indulunk ugyanis, hajléktalanokról lesz szó. Talán még emlékszünk, milyen csodálatos empátiával kezelték például a fővárosi hajléktalanok ügyeit – az embernek is roppant gyatra Tarlós István, sajnos mélységesen hiszem, legszívesebben valami elhagyott bányába vezette volna le az összeset, aztán rájuk záratta volna az ajtót: mert hát tényleg nagyon rosszat tesznek a városképnek. Mélyen humánus, zsigerből keresztény kormányzatunk is lényegében valami hasonló metódus őszinte híve – nem az okokat kell megszüntetni, sokkal jobb az emberszámba se vett hajléktalanokat eltüntetni. Nos, az Egyesült Államok egyik legkonzervatívabb államában, a mormon Utah-ban kicsit máshogy gondolták – elmesélem, hogyan is lehet gondolkodni ezekről a megoldhatatlan(nak hitt) problémákról. Nézzük, mi van itthon. Ha még egyszer meghallom azt a szót, hogy migráns, esküszöm, habzó szájjal letépek a szobám faláról valami kék plakátot – csak remélem, itt, nálam még nem figyelik szabad idejükben a rendőrök: de egyébiránt tényleg iszonyatosan tele vagyok már ezzel az idióta terelő sztorival, az egész csaholó, közönséges, primitív uszítással, a szégyenteljes, semmitmondó és pont annyit is érő puffogással minden bajunk legfrissebb forrásai, a MIGRÁNSOK (komolyan, tisztára úgy hangzik, mint a pomogácsok) ellen: miközben az egész lufit persze most is épp azok fújják a legpirosabb arccal, akik évtizedek óta a legtöbb, nemzedékekre kiható kárt teszik itt, anyagilag, morálisan, mindenhogy – azok pofáznak törvénybetartásról, akik, ha kell, magukra írják az egész szabálykönyvet, de dafke még akkor se tartanak be belőle semmit. Na, legyen valami könnyedebb levezetés a végére: mit szólnátok egy kisnyúlhoz? Valamelyik hajnalban találkoztunk, nem, ő nem a nyestekkel jár, épp ellenkezőleg: a nagy semmiből egyszer csak kirohant a busz elé, ilyet még biztosan nem láttatok, legalábbis abból a szögből, ahonnan én – tolt egy vissza kettőt padlógázzal, és vagy ötven métert futott előttem az életéért, miközben persze én komolyan fékeztem. Persze a vége jó lett, ő befutott az erdőbe, én meg mentem tovább a fényes Sárbogárd felé. Csendesen mosolyogva. Átadom. Na, gyerünk nyulacskázni… Tovább »»

16 május
13komment

Árgus szemű revizor Görögországba tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvankilencedik kiadásában Görögországba utazunk – a hét híre volt, hogy a laza délszakiak ki tudták fizetni mérhetetlen adósságuk egyik részletét az IMF-nek: kicsit talán csökkent a dolog értékén, hogy az IMF pénzéből voltak jó fejek… Hogy rendesen tájékoztatni tudjam nyájas olvasóimat, úgy határoztam, hogy a helyszínre látogatok, hogy saját szememmel győződhessek meg róla, hogyan is áll most a helyzet délen. Elsősorban Paraliát fogom ellenőrizni az elkövetkezendő tíz napban, ahol a helyi gyrosárusok nyugtaadási fegyelmét veszem majd górcső alá, továbbá a strandokon kihelyezett napernyők után szedett bérleti díjak jogszerűségével kívánok foglalkozni, különös tekintettel arra a tényre, hogy ha iszom egy Mythos sört, nem kell értük csengetni. Igyekszem nagyon haza, le ne maradjak a legújabb Nagy Nemzeti Konzultációról, semmiképpen nem szeretném, ha pont én nem vennék részt az alkotmányozás folyamatában, ha már egyszer úgyis kifizetem a másfél milliárd rám eső részét. Kevesen hitték volna, hogy a legutóbbi, a magyar nemzetből még itthon maradottak körében enyhén szánalmas mértékű érdeklődést kiváltó konzultáció után Vezetőnk bevállal egy újabbat – de a betegség, úgy tűnik, már csak ilyen, időnként furcsa mellékhatásokkal jár, tapasztaljuk naponta. A végére egy kis önostorozást tartogatok az ínyenceknek, és azoknak, akik szívesen olvasnak nagy bukásaimról – olyan mértékben szégyellem magam valamiért, hogy úgy gondoltam, az a minimum, hogy a szélesebb nyilvánosság elé tárom, mekkora kőparaszt is tudok lenni, miközben hétről hétre ontom a jóságot, szépséget, toleranciát, természetesen folyton azt a képet erősítve, hogy én két hetente szépen kiszidolozom a szekrénykém kiemelt helyén tárolt bölcsek kövét, amit egy álmos délutánon kaptam fel a földről a házunk mögötti parkban. Nos, eljött a nap, amikor Vörös Kapitány elcseszte: nem vettem fel valakit a buszra, és ezt most tényleg nagyon sajnálom. Vallomásos líra szapora bocsozással – bárcsak még visszacsinálhatnám. Elő az ostorokat: sújtsatok le, állom Tovább »»

02 május
7komment

A harmonikus bioenergetikai rezgések fontosságáról

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanhetedik kiadásában bemutatom nektek Grigorij Grabovojt, kazah származású “tisztánlátó szellemgyógyászt”, akinek tevékenységében sok százezren hisznek mélységesen. Grabovoj immár évtizedek óta gyakorolja tevékenységét, s akárcsak kollégája, a horvátországi Braco (aki csak kiáll egy mezőre és távolba néz, miközben sok ezer híve gyógyul, bármilyen betegségből, pusztán e tekintettől), ő is eljutott az ezotéria bázisáig: legújabban csak számsorokat tesz közzé, s ha a kedves kuncsaft ezekre megfelelően koncentrál, bármi lehetségessé válik. Tessék: 19751. Ha beteg vagy, bármi is a kór, már meg is gyógyultál. Hapci. 19751. No hapci. Nos, minden, amit tudni érdemes Grigorijról, kicsit beljebb. Kegyetlen gyilkosság áldozata lett egy kaposvári nemzeti dohánybolt fiatal eladója: a tragédia több komoly hullámot is vetett. Orbán Viktor lábujjhegyre állva ismét feljebb tornázta kicsit a gusztustalansági magasugróegység lécét, amikor az eset nyergébe pattanva, pár száz reménybeli szavazatért, elkezdte skandálni a halálbüntetés visszaállításának szánalmasan szomorú versét – némi nyökögés után sajnos még a “köztévébe” behívott, nyilván megbízhatónak hitt szakértő is kénytelen volt bevallani, a halálbüntetésnek semmiféle elrettentő ereje nincsen… És egy másik hullám: a nagyszerű dohányboltok még nagyszerűbb fóliázása, ami miatt valósággal kódolva volt valami ilyesfajta szörnyűség – természetesen egyetlen törvényalkotó sem érzi, hogy bármiféle – természetesen csupán elvi értelemben vett – felelősséggel tartozna a kaposvári gyilkosságért, mindenki félredumál, magyarázkodik, szembe hazudik, ahogy megszokhattuk. Nincs nagyobb veszély az ifjúságra, mint ha meglát egy doboz Marlborót a polcon, mondják ezek a szent emberek. Mennyire hihető ez is… És végül: ma, azaz pénteken este, ne kérdezzétek meg, miért, megtekintettem a tévében egy futballmérkőzést, a Paks otthonába a Honvéd látogatott el, fantasztikus élmény volt. A pályán történtek nem igazán zavartak a gondolkodásban, eljátszottam hát a gondolattal, mi lenne, ha mondjuk én dolgoznék úgy, ahogyan a hazai futballisták. Egy mágikus, misztikus, buszos utazás, persze szigorúan fejben – természetesen a főnököm szakszerű nyilatkozataival spékelve. Fáradjatok beljebb: azaz, bocs, most jut eszembe, nem kell ide már betű, kristálytisztán látok, úgyhogy 8139998. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz