Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
6komment

Szegény mineln az, aki már ígérni sem tud…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenhatodik kiadásában Thor Heyerdahl-lal indulunk, aki kereken hetven évvel ezelőtt indult el egy, mondjuk úgy, mérsékelten bizalomgerjesztő, autentikus indián tutaj, a Kon-Tiki “fedélzetén” Peruból, hogy átszelje a Csendes-óceánt. Kalandos útjuk 101 nappal és nyolcezer kilométerrel később Francia-Polinézia egyik kis szigetének atolljánál ért véget: a Kon-Tikit porrá zúzta a zátony, de utasait épen és egészségesen dobta partra a hullámzás. Heyerdahl nagyszerű, olvasmányos, letehetetlen könyvekben számolt be minden kalandos utazásáról, s ezzel milliók érdeklődését keltette fel azon témák iránt, amikben kutatott – a tudományos világ azonban mindvégig barátságtalan idegenkedéssel fogadta mindazt, amit csinált. Ami viszont engem illet, abszolút idegenkedésmentesen fogadtam azt a hírt, hogy a miniszterelnök a megyei jogú városokban lebonyolított turnéja keretében Győrben vendégszerepelt, ahol nagyjából hatvanmilliárdos befektetéseket ígért a városnak. A Modern Városok Program show-ja, talán még emlékszünk, Dunaújvárost se kerülte el: minket mindössze 31 milliárd forintnyi káprázat volt hivatott elvakítani, igaz, nálunk (tudomásom szerint legalábbis) nem olimpikon a város első embere, továbbá nem vagyunk 120 ezres település, és nem leszünk hamarosan 300 ezren sem, mert bizony Győrnek még ezt is belengette Ő Maga – így aztán a létszámbővítés akkor is meglesz, ha mind a 180 ezer polgártársat neki kell legyártania személyesen. Majd rászánja azt a kis időt, oszt jónapot. Ismét a hivatalokat jártam az elmúlt hetekben egy kicsit – igyekszem mindennek a jó oldalát nézni, így végül is jó szívvel annyit mondhatok, meleg van a kormányablakban vagy hogy kell most mondani. Bizonyos okokból ki kell most kérnem a… na, pillanat… nehogy valami perelés legyen… szóval benyújtottam a “járművezetők előéleti pontrendszerével kapcsolatos tájékoztatás iránti kérelmet”, ezt a gyönyörűséget egyenesen a kormanyablak.hu oldalról idéztem ide, szerintem ez a biztos. Ez egy igazolás, amin szépen bemutatják, hogy mondjuk most május 2-án hány élő büntetőpontom van – egyszer egy évben ingyenesen jogosult vagyok rá, hogy kikérjem: most jött el ez az idő. A kormányablakban a kedves hölgy egy perc türelmet kért, aztán átlépett a másik irodába, és… a többit majd bent, ha érdekel… Tovább »»

Hirdetés
14 május
4komment

Két bubis víz, lélekmélyre

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában Pekingbe röppenünk, de nem sokat időzünk ott, egyből utazunk is tovább Párizsba. Mr. Yinjuan igazgató úr és milliárdos vendégei leszünk mi is, ne aggódjatok, szerintem beleférünk a keretbe páran – a fösvénynek aligha nevezhető cégvezető nagyvállalata, a Tiens 6400 dolgozóját a cég fennállásának húszéves jubileumán egyetlen, szép nagy csapatként jutalmazta meg egy álomúttal: 84 repülőgépet, majd Franciaországban 147 autóbuszt bérelt ki az alkalmazottak utaztatásához… S hogy hogyan jutunk el innen Maxim barátomhoz meg a Kőműves utcai legendás táskaplázához? (Míg el nem felejtem, gyorsan J. M. úr szíves figyelmébe ajánlom hirdetési tarifáinkat…) Nos, mindent megtudtok beljebb. Megszűnik egynéhány meglehetősen nagy múltú intézmény Magyarországon – nem, sajnos egyáltalán nem szokatlan ez a pompás nemzeti együttműködés szisztematikájában: bizonyára csak nekem van fura érzésem azzal kapcsolatban, hogy immár az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság is a múlté. Azaz… mit össze nem beszélek: egy frászt… Csak racionalizálják ezeket a régi kommunista izéket… tudjátok… egy jó kis ésszerűsítés, a feladatokat… izé… szakértők vizsgálják, hogy… na… értitek, szóval minden jobb lesz végre… teszem azt, Matolcsy György vagy dr. med. univ. birk. Németh Szilárd megkapja a 2000 milliárdnyi eü-lóvé leosztási jogát, aztán… a hároméves Matolcsy Bubuka kap egy új hintalovat. Egy darab gyémántból kifaragva. Az talán még nincs. Azér’. Vissza a zavarosból a jóba: Boszniában jártunk az elmúlt hét végén a Kész Lacival, két motorral, pénteken mentünk, szombaton meg már itthon voltunk, igazi nekünk való, semmirekellő kis 1200 kilométeres túra volt – ismét az a fajta negyvennyolc óra, aminek minden másodperce beégett mindenembe, s amit így az életben el nem felejthetek szerencsére. Álomszerű időjárás, ideális motorozós körülmények minden tekintetben – és persze a végcél, a csodálatos Mostar, amivel csak egyetlen komoly baj van: hogy a világon elég sokan tudják, milyen fantasztikus hely, s ebből fakadóan már most, május elején teljes gőzzel dübörög a turisztikai nagyüzem. Azért bátran megittunk pár sört a legendás Marshall teraszán, majd a Marshall-villában aludtunk rá egy nagyot – ha pedig azt is tudni akarjátok, vajon meg bírok-e hatódni két tízcentes ásványvíztől, javaslom, olvassátok el a teljes sztorit kicsit beljebb. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz