Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


10 június
3komment

Lovak, fogatok – s a lélek szép ünnepe, virágos véggel (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Utolsó eligazítás - a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Utolsó eligazítás – a pap bácsi mindenhol ott van, mindenről tud, minden szálat a kezében tart

Bő egy hete megírtam már e hasábokon, hogy Nyulasi barátommal, és derék segítőkkel rendesen megpakoltuk a kölcsön kapott Citroent sokaktól ajándékba kapott könyvekkel, és szombat hajnalban szembe indultunk a kelő nappal – a világ egyik legcsodálatosabb fertálya, a Gyimes volt ismét az úticélunk, egészen pontosan Gyimesfelsőlok, ahol az Árpád-házi Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittünk, immár másodízben, könyvadományt. Ezúttal Berszán Lajos atya, a kiváló középiskola megálmodója, alapítója (az intézmény alapkövét szinte napra pontosan húsz éve helyezték el), lelki vezetője fogadott minket: nem mellékesen épp az ő javaslatára érkeztünk az utolsó májusi hétvégén, az iskolában ugyanis ekkor van a kicsengetés, azaz a ballagás, és ez, a pap bácsi ezt ígérte, nem akármilyen élmény. Immár elmondhatom: felejthetetlen. Az első részt ott hagytuk abba, hogy délután öt óra körül megebédeltünk, utána bevettünk egy tokaji aszút, majd Lajos atya Volkswagenével egy lendületes menetben leautóztunk a falu kissé arrébbi részére, Récepatakára, ahol egy szép kis házban Igyenes András és felesége lakik – őket tavaly ismertük meg, amikor régi dunaújvárosi ismerősök üdvözletét vittük nekik: mit hoz a sors, elég szépen összebarátkoztunk velük mi is. A pap bácsi megállt a szomszédos kis bolt előtt, és a lelkünkre kötötte, ha dudál, azonnal induljunk kifelé András bácsiéktól, mert sietős este elé nézünk. Szinte lerohantuk tehát a zavarbaejtően vendégszerető házaspárt – ugye felesleges mondanom, hogy a házigazda két percen belül prezentálta a sárgaszilvából esztergált speciális anyagot, amiből hét perc alatt épp két púpozott ibrikkel eresztettünk be. Jóféle matéria ám: ékesen mutatja az is, hogy a Nyulasi a második után egyből meghallotta a dudaszót – zártuk hát a mondatot, sietős puszikat adtunk, és András bácsi kíséretében elrohantunk a boltig, de az autónál egy lélek sem volt. Álldogáltunk bután, majd visszaballagtunk, hallucinogén barátom pedig esküdözött, hogy de valaki tényleg dudált. Valahol. Ittunk még egyet, hátha nekem is megfújják a harsonákat, de csak a csend percegett. Újabb negyedóra beszélgetés, majd egy gyors búcsú után viszont már tényleg indulnunk kellett: hazafelé három pálinkásüvegben kotyogott a tudás a hátsó ülésen – két butykos papramorgót Lajos atya szerzett be, a harmadikat mi kaptuk, ha már húsz perc alatt sajna nem csúszott be a liter… Hogy ittunk-e még egy kupicával este, elmondom odabe… Tovább »»

Hirdetés
06 június
6komment

Gyimes: a könyvbusz második, négy fasírtos menete (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei - hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi...

A könyvfutárok kicsit még álmos szemei – hét óra tájban, ha jól emlékszem, Berettyóújfalunál, egy kis pótbevásárlás előtt, amiből nem lesz semmi…

A logika és az élettapasztalat azt diktálná, hogy unjak a Nyulasival utazni – bő harminc éve tartó barátságunk során letoltunk együtt jó pár tízezer kilométert, a nagy részét különféle személy- és teherautókban tettük meg, a Magyar Narancsban eltöltött másfél éves kalandunk során szinte az összes környékbeli országban kalandoztunk, de gurultunk motoron, zötyögtünk szénásszekéren, mi több, toltunk százéves Ikarust, s még gyalogoltunk is együtt, ha nem is teljesítménytúrákon… Szóval akár azt is gondolhatná az engem, a minket kevéssé ismerő szemlélődő, hogy unom a Zsoltit, ő meg engem – a valóság ezzel szemben az, hogy nagyon úgy néz ki, mi már kihúzzuk egymással ezt a hátralévő hatvan-nyolcvan évet. Ráadásul nem is unatkozva: a Nyulasi ugyanis szerintem ideális útitárs – egyrészt, és legelsősorban ő is a klasszikus kerouac-i alapelv szerint, magáért az útért (is) utazik, és ez eleve megadja az egész vállalkozás hibátlan alaphangulatát; továbbá soha nem nyavalyog semmiért, és nem csinál kívánságműsort egy jó kis hatszáz kilométer során, sztoikus, mint jómagam; ha fáradt, elszundikál, ha szomjas, meghúzza a bekészített butykosát, ha éhes, kivesz két szendvicset a zacsiból, egyet odaad nekem, mert pontosan tudja, mikor mire van szükségem; és persze a Nyulasinak, akárcsak nekem, látszólag soha nincs rosszkedve, mi több, mindig van valami alkalomhoz nagyon is passzoló története, bonmot-ja, sztorija – és ezeket még akkor is nagyon lehet élvezni, ha az ember olyikat másodszor vagy épp százhuszadszor hallja… És valahogy soha nem szenvedtünk még témahiányban, bárhová utaztunk is: és persze hogy fantasztikusan jó érzés, ha olyan ember társaságában nyeled a kilométereket, aki gondolkodás nélkül fejezi be az elkezdett mondatodat. És az egész valamitől mégis érdekes… Legutóbb ősszel mentünk komolyabbat: Gyimesfelsőlokra, a Berszán Lajos atya által alapított Szent Erzsébet Katolikus Líceumba vittük el egy legendás barát, Tóni nagylelkűen felajánlott könyvtárát. Valóságos kis mozgalmat kerekítettünk a történet köré – egyebek mellett ingyen kaptunk egy nagyszerű furgont, és szándékoltan nagyon sokan dobták össze annak az útnak az üzemanyagköltségét. Mi pedig megbecsültük az adományokat, és igen finoman bántunk a gázzal, így a tervezett költség alig feléből megfordultunk – a pénz másik felét szépen eltettük, s elhatároztuk, megismételjük a produkciót. Most, íme, megtörtént: elmesélem, gyertek, csak négy szendvics, és ott is vagyunk. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz