Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat. Tovább »»

Hirdetés
20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

14 május
4komment

Két bubis víz, lélekmélyre

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában Pekingbe röppenünk, de nem sokat időzünk ott, egyből utazunk is tovább Párizsba. Mr. Yinjuan igazgató úr és milliárdos vendégei leszünk mi is, ne aggódjatok, szerintem beleférünk a keretbe páran – a fösvénynek aligha nevezhető cégvezető nagyvállalata, a Tiens 6400 dolgozóját a cég fennállásának húszéves jubileumán egyetlen, szép nagy csapatként jutalmazta meg egy álomúttal: 84 repülőgépet, majd Franciaországban 147 autóbuszt bérelt ki az alkalmazottak utaztatásához… S hogy hogyan jutunk el innen Maxim barátomhoz meg a Kőműves utcai legendás táskaplázához? (Míg el nem felejtem, gyorsan J. M. úr szíves figyelmébe ajánlom hirdetési tarifáinkat…) Nos, mindent megtudtok beljebb. Megszűnik egynéhány meglehetősen nagy múltú intézmény Magyarországon – nem, sajnos egyáltalán nem szokatlan ez a pompás nemzeti együttműködés szisztematikájában: bizonyára csak nekem van fura érzésem azzal kapcsolatban, hogy immár az Országos Egészségbiztosítási Pénztár vagy az Országos Nyugdíjbiztosítási Főigazgatóság is a múlté. Azaz… mit össze nem beszélek: egy frászt… Csak racionalizálják ezeket a régi kommunista izéket… tudjátok… egy jó kis ésszerűsítés, a feladatokat… izé… szakértők vizsgálják, hogy… na… értitek, szóval minden jobb lesz végre… teszem azt, Matolcsy György vagy dr. med. univ. birk. Németh Szilárd megkapja a 2000 milliárdnyi eü-lóvé leosztási jogát, aztán… a hároméves Matolcsy Bubuka kap egy új hintalovat. Egy darab gyémántból kifaragva. Az talán még nincs. Azér’. Vissza a zavarosból a jóba: Boszniában jártunk az elmúlt hét végén a Kész Lacival, két motorral, pénteken mentünk, szombaton meg már itthon voltunk, igazi nekünk való, semmirekellő kis 1200 kilométeres túra volt – ismét az a fajta negyvennyolc óra, aminek minden másodperce beégett mindenembe, s amit így az életben el nem felejthetek szerencsére. Álomszerű időjárás, ideális motorozós körülmények minden tekintetben – és persze a végcél, a csodálatos Mostar, amivel csak egyetlen komoly baj van: hogy a világon elég sokan tudják, milyen fantasztikus hely, s ebből fakadóan már most, május elején teljes gőzzel dübörög a turisztikai nagyüzem. Azért bátran megittunk pár sört a legendás Marshall teraszán, majd a Marshall-villában aludtunk rá egy nagyot – ha pedig azt is tudni akarjátok, vajon meg bírok-e hatódni két tízcentes ásványvíztől, javaslom, olvassátok el a teljes sztorit kicsit beljebb. Tovább »»

07 május
4komment

A Kis Hang szemétkedései

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadásában mindenekelőtt, múlt heti ígéretem szerint folytatom az alanyi jogon járó alapjövedelem témájának kifejtését – az előző részben, mit szépítsem, kicsit szétcsúsztam, s nem igazán sikerült beleásni magam az ügybe. Pedig a világ több pontján is egyre komolyabban foglalkoznak azzal a – számomra – álomszerű ötlettel, hogy aki óhajtja, az úgy kaphasson egy meglehetősen szerény életvitel finanszírozásához pénzt, hogy igazából semmit nem kell tennie érte. A dolog persze pont ezer kérdést vet fel: mindet nyilván nem leszünk képesek megemlíteni, de pár fontosabbat azért igyekszem összeszedni egy kicsit beljebb. Az idő, attól tartok, aligha sürget: halvány kételyeim vannak afelől, hogy Magyarországon megérhetném a rendszer bevezetését – de bevallom, én itt már azzal is bőven beérném, ha egy szép napon azt látnám, hogy legalább a munkát sikerül valami emberinek mondható nívón megfizetni. Gyász, gyász és gyász, napok óta vigasztalan vagyok: kiesett a döbbenetes erejű magyar futballbajnokság legjobbjai közül a Puskás Akadémia, mely köztudottan igen kedves játékszere az Első Embernek. Pár napig egyes orgánumok lebegtették még, hogy ha valamelyik feljutó csapat szépen önként lemondana a játékjogáról, az MLSZ esetleg felkérhetné valamelyik kieső csapatot, teszem azt, a Puskást, hogy legyen kedves jelenlétével tovább emelni a honi bajnokság Csomolungma-színvonalát – ma azonban a szövetség egyértelműen úgy nyilatkozott, ilyesmire nincs lehetőség. Sovány vigasz, hogy kedvező konstelláció esetén, esetleg, a nagyszerű Tállai András csapatának, a Mezőkövesdnek lehetősége nyílhat belekóstolni az igazi színvonal mámorító ízébe. Még szerencse, hogy legalább a felcsúti kisvasút elindult. Na, jó, hogy eszembe jutott, hát arról beszélünk pár szót, felidézve, miket is sikerült mondania a Főmasinisztának. Ami engem illet, köszönöm, minden oké, semmi különös, azaz dehogynem… ha minden a tervek szerint alakult, épp ezekben a szombat délelőtti órákban fordítom vissza hű Rocinantém szarvát Magyarhon felé – ma, vagyis szerdán (hogy érthető legyek: épp előre dolgozom az ügy érdekében) abban reménykedem, hogy egy röpke bosnyák motorozás kellő közepén vigyorgok szélesen, valahol Mostar vidékén. És így aztán arról szeretnék pár szót eldadogni, milyen nehezen is bírok a szemét Kis Hanggal, amely időről időre elkezdi fuvolázni a fejemben a legkülönfélébb érzéki sziréndalokat, örök motorozásról, eltűnésről, útról, szabadságról, meg hasonló kis marhaságokról. Egy kicsit most engedtem neki, na – de a vasárnap újra a busz vezérállásában talál majd. Várhatóan… Ti viszont ne várjatok semmire, gyertek – csapjunk a pacik közé… Tovább »»

15 augusztus
5komment

Balkán-turné – csodás második napunk eleje: kihagyjuk Dubrovnikot (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Bárhol előfordulhat, hogy egy hattól ötszázig terjedő létszámú hegyimarha-csorda áll keresztben az úton, és bámul... Ilyenkor szoktam elgondolkodni, jó-e a piros motor...

Bárhol előfordulhat, hogy egy hattól ötszázig terjedő létszámú hegyimarha-csorda áll keresztben az úton, és bámul... Ilyenkor szoktam elgondolkodni, jó-e a piros motor...

Figyelem, rendkívüli közlemény: A HL igazgatósága és marketingosztálya nevében illő tisztelettel kérek elnézést olvasóinktól magáról megfeledkezett beosztottunk dezinformációi miatt: rabszolgánk, feltehetően pillanatnyi elmezavarában vagy felfuvalkodottságában a Balkán-túráról írott beszámolója első részében azt írta, pénteken folytatja dolgozatát – nos, frissessége miatt is méltán népszerű lapunk természetesen nem engedhet meg magának ilyesfajta lazaságot, ezért a második részt az alábbiakban már olvashatjátok is. Kollégánk mentségére csupán azt tudjuk felhozni, hogy alighanem a nála szokásos, az orvosi szakirodalomban csak utazási láznak nevezett súlyos elváltozás zavarhatta meg elméjét: a megírás pillanatában, mint kiderült, Szerbiában tartózkodott, egész napos motorozás után/előtt állt, még egyszer elnézést…

Nos, e kis lefokozás után mindenkivel tudatom, hogy hazaérkeztünk, szerencsésen – ahogy jósoltam, hatott a két biciklis punk-túrázó kiemelt rockvillája, amivel búcsúzásunk után illették kis kompániánkat. Még itthon, a kisapostagi benzinkútnál találkoztunk a szomorúnak épp nem mondható srácokkal, aztán triónk – Kész Laci és Vasi társaságában motoroztunk – megindult délnek. Úgy álmodtuk, hogy négy nap alatt 2500 kilométert motorozunk, Boszniát, Horvátországot, Szerbiát és Romániát terveztük érinteni, aztán, jó szerencsénknek köszönhetően Montenegro is képbe került. Az össztáv persze hosszabb távú utazóknak talán nem tűnik egetrengetőnek – ám hozzá kell fűznöm, hogy jóformán egy métert se mentünk autópályán, lehetőség szerint kerültük még a nagyobb utakat is, ez (no meg az, hogy nem szeretünk fizetni a rendőrségnek: szerencsére nem is tettük) aztán az átlagsebességünket is meghatározta. Napi 10-17 órát töltöttünk a nyeregben, ami azért nem kevés… No de félre a szenvelgéssel – jöjjenek a tények: mint az előző rész végén írtam, Mostar után elindultunk a tízegynéhány kilométerre fekvő Blagaj városkába, ahol elvileg volt egy foglalásunk a kempingbe… De hogy melyikbe – nos, ez derül ki hajtás után. Tovább »»

13 augusztus
10komment

Békés bikerek betámadják a boldog Balkánt – Bosznia (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ezt például nyugodtan eladhatnám képeslapnak - a híres mostari Öreg-híd egy kicsit távolabbról: tényleg fantasztikus látvány

Ezt például nyugodtan eladhatnám képeslapnak – a híres mostari Öreg-híd egy kicsit távolabbról: tényleg fantasztikus látvány

Éjjel két óra van, tudnék már aludni, tizennégy óra motorozás van minden tagomban, nem panaszképpen mondom, csak dicsekszem: de első a kötelesség, aztán a munka, végül a pihenés… nos, akkor ez úton köszöntök mindenkit innen, a kies Szerbiából, tolmácsolva Kész Laci és Vasi üdvözletét is, mindenki jól van, szerintem nagyon is. Cacakban vagyunk, egy egészen fantasztikus házban, újdonsült barátunknál, Zokinál, azaz Zorannál, aki nagyon nem egyszerű figura, de róla majd később, szerintem egy külön fél fejezetben… Hogy hogyan kerültünk ide, arról mindjárt megkezdem a beszámolót, hogy miért… nos, arról röviden annyit tudok mondani, hogy csak. Balkán-turné van, négy nap, 2500 kilométer, megengedem, egy kissé sűrű – de ha ismeritek a Kész Lacit (márpedig most már elég jól ismerhetitek), tudjátok, hogy neki vannak ilyen apró húzásai: tavasszal mondjuk kiötli, hogy Mostarban szeretne kávézni, hát indulunk, és megyünk. Mentünk: igazából akkor lettünk szerelmesek ebbe a vidékbe, aztán a Kész Laci nyár közepén elkezdte pedzegetni, hogy szép lenne egy Balkán-kör, mi a vélemény, majd… valamikor… a távolabbi jövőben… Elméletben természetesen pártoltam a dolgot, az anyagi kondícióim viszont nem igazán teszik lehetővé, hogy 2500 kilométeres kéjutakat lájkoljak – persze éppen ettől válik különösen izgatóvá minden ilyen projekt: ha könnyedén megtehetném, talán bele se vágnék, nem lenne sportértéke… Szó szót követett – aztán az övön aluli módszerektől sem riadó barátom elkészítette és elküldte a tervezetet, és innen már nem volt visszaút: tudtam, hogy akkor is vele tartok, ha… ha akármi… Már csak hab volt a tortán, hogy az eredetileg jövőre betervezett út augusztusra kéredzkedett előre – fatalista vagyok, úgy gondoltam, ha így kell lennie, hát így kell lennie, megadom magam. A Körte igazoltan távol tartotta magát az ügytől, lett viszont egy harmadik társunk, Vasi, azaz Vasánszki Laci személyében, aki idén tavasszal barátból márkatárssá lépett elő, amennyiben vett egy fehér Gold Winget, és egészen vad túrázásba fogott. Kész Laci Szilvásváradon beoltotta, vagyis felajánlotta neki, jöjjön velünk, a Vasi meg várakozáson felül beizzott, aztán megkapta az ilyenkor szükséges, családon belüli engedélyeket, és jött. Hát ezért vagyunk itt most, Zokinál, vagyis Zoran Kovacevicnél, Szerbiában, egy elképesztő villában: két szerencsésebb társam már az igazak álmát alussza, én pedig igyekszem visszaemlékezni, hogyan is vágtunk bele szombat reggel… Lapozzatok, jövök. Tovább »»

27 március
20komment

Egy kisfiú Boszniában, aki én…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Lobogó sálas motorosok nyári éjszakákon: ide ne gyertek!

Lobogó sálas motorosok nyári éjszakákon: ide ne gyertek!

A mindennapi motorozás csúcsformában tartja az agyat – erre a megállapításra jutottak a tokiói egyetem kutatói, és nem az érintettség okán vagyok kénytelen egyetérteni: ráadásul ha az én agyam harmincöt év intenzív motorozás után erre a csúcsra volt képes eljutni, akkor igazán hálás lehetek, mert nélküle maximum ridegtartott papucsállatka-hordák vezérkosa lehetett volna belőlem, az pedig egy idő után mérsékelten szórakoztató életmodell csupán. A motorozás ugyanis fura egy móka: minden másodpercben teljes koncentrációt igényel, mégis tökéletesen kikapcsol – hogy hogyan, azt ne kérdezd, de súlyos tény, hogy így van. A motor a leghétköznapibb helyváltoztatást is izgalmas kihívássá varázsolja, melynek során a motoros kikerülhet a napi taposómalomból - írják a tanulmány készítői, akik egyébként több mint két hónapon át vizsgáltak egy csapatnyi 40-50 év közötti naponta nyeregbe szálló motorost, és persze egy kontroll-csoportot is, amely olyanokból állt, akik korábban rendszeresen motoroztak, de már autóra váltottak… Míg az autósok simán eljuttatták magukat A-ból B-be, a motorosok minden alkalommal eljuttatták magukat egy másfajta tudatállapotba. Magam se mondhatnám szebben a lényeget – a motorozás legális drog, használata olyan tudatállapotot eredményez, ami semmi mással el nem érhető, nem pótolható. Az autót vezető agya csak akkor “kapcsol be”, ha egy folyamatosan sok ingert adó, zsúfolt városi környezetben megyünk, vagy hirtelen elénk ugrik valaki – a motoros viszont minden másodpercben számos agyi területet dolgoztat. Mindezek után csoda, hogy elmentem a Körtéékkel Ausztriába?

Tovább »»

19 március
12komment

Itt a marketingosztály: jelentem, megvan az első boldog (?) motorozó!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ezzel megyünk - 24-én, szombaton: az is megvan, hogy kivel, lapozz!

Ezzel megyünk - 24-én, szombaton: az is megvan, hogy kivel, lapozz!

Szép jó napot, emberek, nem vagyok ám nagyon elégedett a hosszú hétvége látogatottsági eredményeivel, kapcsoljatok rá, álljatok vissza a termelésbe, mert úgy látom, teljesen normálisan működik a világ, és mindenki vadul netezik a munkahelyéről, ami, a sajnálatos szabadság miatt nem volt lehetséges… Na… én kicsit meg törni madzsar, lenni ugyan is kettő nap Bosznia i Horvátorszag, egy nap pedig Ausztria és Zala megye, de már visszaállás régi kerékvágás. Mindenesetre valós tény, hogy az elmúlt három napban kerek negyven órát ültem (a Kész Lacival egyetemben) motoron, és vasárnap a Körte is tízet velünk, úgyhogy ez Guinness-rekordnak tűnik: mindjárt utána is nézek, hogy három, egy városból származó férfi három Hondán három nap alatt töltött-e már el több időt, mert ha nem, újabb bajnokokkal gazdagodott Dunaújváros. Kérdezzétek meg, hogy vagyok, és hogy nem volt-e nagyon fárasztó – dehogynem (de azért ha valaki megbízna holnapra mondjuk egy Szicília oda-visszával, van rá ötletem), főleg persze azért, mert a Kész Lacival ennyi időt eltölteni, az mindenképp nagyon kimerítő. Amikor például a Neretva folyó mellett haladtunk el, a következő pihenőnél megjegyezte, hogy legfőbb ideje lenne megneretválkozni. De lehet, hogy ezt én mondtam… Na mindegy is. A lényeg, hogy hamarosan két részben olvashatjátok boszniai kalandjainkat, egyben pedig a dicsőséges osztrák hadjáratot – elemző, tudományos munka lesz mindkettő, az már fejben eldőlt. Ma este pedig a szokásos kalapsorsolással az is, hogy ki nyerte a március végi egyórás motorozást és egy dunaföldvári Tóth cukrászdázást… Lapozz: hátha pont te vagy a szerencsés!!! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz