Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


29 április
8komment

Bojgás az világba – mentősereg és happy end (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hazafelé még ez is belefér - egy kis napfürdő a Balaton partján

Hazafelé még ez is belefér – egy kis napfürdő a Balaton partján

Minden úgy indult, ahogy szokott – “Rutinműtét”, mormolta magában dr. Boda, miközben felkászálódott a piros Gold Wing bakjára, s csatlakozott az orvoscsoport másik két tagjához, Kész professzorhoz és dr. med. univ. Körtéhez, hogy megtartsák éves rendes, tavaszi konzíliumukat és a vándorkongresszust, az ausztriai Rechnitz környékén. “Szikét” – mondta tömören Kész professzor, miközben levágott egy kanyart a pompás osztrák szerpentinen… “Törlést” – nézett szemrehányóan Körte doktor egy kanyar közepi olajfoltra, persze már Magyarországon. “Segítsetek… klinikai halál!” – mondta halkan dr. Boda orvostársainak az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójában, miközben igyekezett feltárni a sebet, azaz lepattintotta az oldaldeknit a Gold Wingről. Hát valahogy így esett: először is vasárnap valóban megadta magát a motorom, a konzílium egyöntetűen úgy gondolta, a három éve javított generátor torka vérzett be. Két kollégám késő délután hazahajtott, én pedig, a Bognár mellett lakó, megejtően kedves Rolandék garázsában szereztem remek éjszakai szállást a motornak, megkértem Boda jr-t, induljon el értem, aztán unalmamban elindultam, s előbb az őriszentpéteri városközpontban töltöttem el egy kis időt, majd nekiduráltam magam, és átsétáltam Nagyrákosra, a következő településre. Bölcs húzásnak bizonyult, tekintettel arra, hogy Boda jr. épp a másik irányból érkezett – a végén viszont minden jóra fordult, s este tizenegykor beléptem kedvenc kis lakásomba. Másnap, azaz hétfőn kora délután gyorsan levizsgáztunk a Körtével buszos KRESZ-ből, aztán elkezdtük a kedd reggeli mentőakció előkészítését. Ha nem láttatok még ilyet, szívesen elmondom, hogy megy: fáradjatok utánam. Tovább »»

Hirdetés
23 április
18komment

Bojgás az világba – amikor a Gold Wing is megakad… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét... vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét… vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Megelőzöm a felháborodott hangvételű kommenteket – a címmel, mely betűhív idézet, csupán Gárdonyi Géza munkássága előtt szeretnék tisztelegni, a magam részéről az életmű legszórakoztatóbb részének tartom, egyúttal mindenkinek javaslom a Göre Gábor bíró úr utazásait és egyéb kalandjait megörökítő sorozatot, melyhez Gárdonyi annak idején természetesen nem adta a nevét, de még természetesebben úgyis kiderült… De bocsánat, nem akartam ennyire eltérni a tárgytól: rendszeres olvasóim már nyilván fújják, mi következik – a Boda elindult, kivette a garázsból a motort, aztán találkozott a Körtével meg a Késszel, elmentek motorozni, sokat röhögtek, valamit ettek, a Boda a végén (meg a közepén meg az elején) elmondja, milyen pompás dolog a motorozás, hogy nemesíti, üdíti a lelket, mint űzi el a gondokat, barátság, testvériség, éljen a világbéke és le a patagóniai esőerdők kifosztóival… A még rutinosabbak a képeket is jó eséllyel megsaccolják – hárman vigyorgunk a kamerába, én készítem a fotót, kitartott kézzel, aztán ők ketten mennek elöl, sokszor, aztán valamelyik motor, vagy mind, egy pihenőnél, mondjuk alsóbb plánból, aztán tájak, aztán kaja… na… tudom én, mi van – de ez itt akkor is az én játszóterem, ha valakinek nem tetszik, nem kell visszaadnom a belépti díját, mert… mert nem kell, egyébként meg igenis minden út más és más, a magam részéről ezt is szeretném megmutatni azoknak, akiket érdekel. Itt van példának okáért ez a mostani história – úgy indult, mint bármelyik másik, teszem azt, a múltkori, amikor megyénket, avagy, ha szabad felidéznem egy politikusunk évekkel ez előtti örökbecsűjét, szűkebb pátriárkánkat barangoltuk be: vasárnap reggel találkoztunk a Kék Tehénnél, azaz a Körtééknél, és indultunk a szokásos éves osztrák szezonnyitóra, az 56-os út ünnepélyes végigkanyargására. Minden úgy ment, ahogyan szokott – egészen Pápáig. Ott ugyanis, épp egy benzinkúti megállás/tankolás előtt olyat éreztem, amit soha nem szoktam – egy kicsit mintha dadogott volna alattam a Gold Wing motorja. Hm… mi az ördög!? Ha jobban odahúztam, mintha elmúlna, de aztán újra… Ha kíváncsiak vagytok, mi volt a bibi, és mi lett velünk-velem, lapozzatok a szokott módon. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz