Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


27 május
7komment

Megbecsülés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Vendégoldal, méghozzá nem is szörnyű – jó régen volt, hogy valaki bekéredzkedett az oldalra: most pont ez történt, méghozzá nem is teljesen ismeretlen tette, maga Boda jr. írt rám valamelyik este, “Érdekel HL-betét írás?”, aztán átküldte az alább következő néhány sort, én meg elolvastam, aztán úgy gondoltam, semmilyen komoly bajunk nem lehet belőle, ha közreadjuk. Nekem nem csak azért tetszett, mert a legokosabb, legügyesebb, legkedvesebb, legjóképűbb stbstb. gyerek írta, akit csak ismerek – és nem csak azt szeretem benne, ahogyan (vagyis minden különösebb faxni, csavar, cifraság nélkül, egyszerűen, pacekba) meg van írva, de leginkább is az, ami benne foglaltatik. Merthogy ugyanazt gondolom, amit a szerző: hogy tudniillik minden gonddal-bajjal-nyűggel-kínnal egyetemben azért mégiscsak piszkos nagy mázlink van azzal, hogy itt lehetünk – a többit most nem is boncolgatnám okoskodva, rátok bízom. A kedves szerző egyébként a teljes vertikumot magára vállalta – azaz az illusztrációként szolgáló fotó is az ő munkája. És akkor, ha már nálam a szó, mielőtt még belemerülnétek, hadd mondjam el röviden, hogy nyári szünetre vonulunk. Nem vakációzunk igazán, a szó klasszikus értelmében – kénytelen vagyok némi pauzát tartani: mondhatnám, hogy igazából senkinek semmi köze hozzá, miért, merthogy leginkább magánügy, de azt gondolom, ez pont az az oldal, ahol a felület jellegének szabályai szerint amúgy is elég nyílt kártyákkal muszáj játszani, úgyhogy elmondom, a helyzet az, hogy Boda sr. és b. neje, vagyis a szüleim meglehetősen komoly energiákat igényelnek, amennyiben nagyrészt én igyekszem gondjukat viselni. Összesen 177 évesek, és ezzel elég sok mindent elmondtam. Az elkövetkező pár hónapom tehát elsősorban az övék lesz, ahogyan az elmúlt lassan négy évem is volt – csak néhány hónapja kicsit fokozódott a tempó és az intenzitás. Közben pár fillért meg is kéne keresnem valami könnyed tevékenységgel, szóval mindösszesen elég kevés töltésem marad arra, hogy azzal foglalkozzak, amivel alapvetően a leginkább szeretnék – a betűkkel. Most tehát egy kicsit háttérbe húzódom, mert amit most csinálok, az a leghatáridősebb meló életemben. Majd jövök, ahogy tudok, reményeim szerint nyár végén – addig is Suszter mesterrel igyekszünk valamivel szórakoztatni benneteket, hogy ne felejtsetek el teljesen. Félre ne értse senki: nem panaszkodom – hogy gyorsan visszacsatoljak a mai HL vezérsíkjához, éppen hogy nagyon is megbecsülöm, amim van. Például hálás vagyok érte, hogy ők, mármint a szüleim, ilyen sokáig velünk lehetnek; hálás vagyok sok minden más mellett és előtt az egészségemért; hogy motorozhatok, utazgathatok a világban, valahogy mindig van egy kis pénzem; hogy egy meghitt, hihetetlen atmoszférájú kis lakásba térhetek haza, ahol szeretettel várnak… És roppant hálás vagyok érte, hogy van egy nagyszerű kisnagyfiam – ő következik most, itt, nálam. Fogadjátok szeretettel. Tovább »»

Hirdetés
12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat. Tovább »»

20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Tovább »»

09 július
12komment

Hű Atovom, ami már nem hűt, mert…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonötödik kiadásában a csodás Montenegro egyik legszebb városába, Kotorba kotrunk egy kicsit, ahol épp a napokban tört ki a bandaháború a várost uraló gangek között. A lövöldözésekkel is tarkított összecsapások természetesen alaposan visszavetik a kis ország turizmusát: “Jól gondolja meg a nyaralást Kotorban…” – így kezdődik például a maffiaügyeket taglaló anyag címe az indexen. Hát jól meggondoljuk: mert hát mi sem természetesebb, mint az, hogy bő két hét múlva épp arrafelé tekergünk majd, a jelek szerint három motorral, amikből ráadásul kettőt egy-egy Boda vezet, segítségül elárulom, Boda sr. most pont nem ért rá. A három évvel ez előtti túránkat ismételjük meg – mi tagadás, egyik kedvenc területem az oly sokat ócsárolt Balkán: pedig nem csak gyönyörű vidék, vendégszerető, barátságos népek lakják. No jó, egy kicsinyke vér az van bennük: azt viszont egyáltalán nem tartom bajnak… Háromszázmilliárd forint közbeszerzési keret fölött rendelkezhet a Fővárosi Közbeszerzési Lebonyolító és Minőségbiztosító Kft., amely az összes fővárosi tulajdonú cég ilyes ügyeit intézi – a minőségbiztosítással, azt hiszem, tényleg nem lesz semmi baj, főleg hogy kiderült, két makulátlan nemközszereplő, rogán antal és habony árpád áll az egyszerűségében is nagyszerű, a magyar lakosság érdekeit maximálisan szem előtt tartó vállalat mögött. Szépen, lazán mindenki vonja meg a vállát, ahogy szoktuk: háromszázmilliárd, nem ide, éves szinten, na bumm, ha kell nekik, hát kell, úgy is jó – és gondolom, ez csak a tesztüzem, ha jól megy, át lehet pörgetni rajta háromszázezer-milliárdot is, vagy mittomén. Az év kérdését kaptam meg egy hűtőgépszerelő polgártárstól: úgy indult a buli, hogy hűséges társam, a tizenöt, ha nem húsz éve jóban-rosszban velem lévő Atov keresztnevű hűtőgépem ledobta a láncot, méghozzá úgy tűnik, véglegesen – a kérdés pedig a hiba bejelentéséhez kapcsolódott, és így szólt: “Mennyire sürgős?” Egy használaton kívüli hólapáttal lehúztam a homlokomról a verejtéket, és igyekeztem hangrebbenés nélkül kimondani a s-e-m-e-n-n-y-i-r-e hangsort… Balkán-boogie, közbeszerzési habonyolítás, és Atov, a Szar: nyitjuk a kapukat. Tovább »»

27 február
5komment

Exkluzív: FittBandy, a test(le)építő

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázkilencedik kiadását egy erőteljes figyelmeztetéssel muszáj kezdenünk: vigyázzatok a szemetek világára, felebarátaim! Hm… egy pillanat… ezt a mondatot most újra elolvastam, és muszáj pontosítanom, hiába, ezer csavaros nyelvünk teszi a dolgát – szóval nem a hulladékok világára kell vigyázni, az sajnos pont eléggé tud magára: sokkal inkább a látószerveitek állapotára figyeljetek oda, mert egy nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, ha így mennek tovább a dolgok, 2050-re, azaz kevesebb mint röpke negyven év múlva a világ népességének fele (akkorra mintegy ötmilliárd ember, ha minden igaz) rövidlátó lesz, s egyötödünknek (hadd legyek az élethosszomat illetően optimista egy ‘n’ betű erejéig) akár a teljes megvakulásra is nagy esélye lesz. A trendek egyébként már most is igen riasztóak: 1970 és 2000 között például az USA-ban megduplázódott a rövidlátók száma, és Ázsia egyes területein még ennél is aggasztóbb statisztikák mutatkoznak. Az okokat beljebb tárom elétek – remélem, még el tudjátok olvasni. Miközben kockás inget húz lassan a fél ország, a pedagógusok pedig sztrájkra készülődnek, a kormányzat, nekem úgy tűnik, igyekszik bemutatót tartani feneketlen tarsolya tartalmából – most például arról olvastam, a Magyar Országos Horgász Szövetség szeretné elérni, hogy az alapfokú tananyag része legyen a horgászat, s a gyerekeknek vizsgázniuk is kelljen belőle: elmondták például, hogy ilyen rendszer működik többek között Hollandiában is, mondjuk ha ez egy érv, akkor azért én is kérnék pár apróságot, ami egyik kedvenc országomban szintén elég régóta üzemel… Fantáziám táltosai közé dobom a gyeplőt, és bepillantunk egy osztályozó vizsgába. Kérem: a továbbiakban mindenkinek megadom a szabad röhögcsélés lehetőségét, várom a vicces kommenteket is, tucatszám – mazo-exhibiből akkor is elárulom, gyökeres életmódváltásba fogtam. Benne vagyok a korban, azt is be kell látnom, ragadnak rám a grammok szépen – kicsit visszább kellene vennem a kalóriabevitelből, úgy érzem, ahhoz a munkához, amit végzek, bőven elég lesz a napi ötvenezer kalória, nem muszáj a dupláját elfogyasztanom. És mozogni se ártana egy kicsit – csak hogy szegény kis négymázsás motoromnak ne kelljen már kettőt cipelnie hamarosan… Életmód-tanácsadó szerencsére van a családban, úgyhogy kőkeményen belefogtam a nagy kalandba… Mondom egyebek mellett a reggeli zabkásám titkos receptjét is – fittségre fel! Tovább »»

29 április
8komment

Bojgás az világba – mentősereg és happy end (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Hazafelé még ez is belefér - egy kis napfürdő a Balaton partján

Hazafelé még ez is belefér – egy kis napfürdő a Balaton partján

Minden úgy indult, ahogy szokott – “Rutinműtét”, mormolta magában dr. Boda, miközben felkászálódott a piros Gold Wing bakjára, s csatlakozott az orvoscsoport másik két tagjához, Kész professzorhoz és dr. med. univ. Körtéhez, hogy megtartsák éves rendes, tavaszi konzíliumukat és a vándorkongresszust, az ausztriai Rechnitz környékén. “Szikét” – mondta tömören Kész professzor, miközben levágott egy kanyart a pompás osztrák szerpentinen… “Törlést” – nézett szemrehányóan Körte doktor egy kanyar közepi olajfoltra, persze már Magyarországon. “Segítsetek… klinikai halál!” – mondta halkan dr. Boda orvostársainak az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójában, miközben igyekezett feltárni a sebet, azaz lepattintotta az oldaldeknit a Gold Wingről. Hát valahogy így esett: először is vasárnap valóban megadta magát a motorom, a konzílium egyöntetűen úgy gondolta, a három éve javított generátor torka vérzett be. Két kollégám késő délután hazahajtott, én pedig, a Bognár mellett lakó, megejtően kedves Rolandék garázsában szereztem remek éjszakai szállást a motornak, megkértem Boda jr-t, induljon el értem, aztán unalmamban elindultam, s előbb az őriszentpéteri városközpontban töltöttem el egy kis időt, majd nekiduráltam magam, és átsétáltam Nagyrákosra, a következő településre. Bölcs húzásnak bizonyult, tekintettel arra, hogy Boda jr. épp a másik irányból érkezett – a végén viszont minden jóra fordult, s este tizenegykor beléptem kedvenc kis lakásomba. Másnap, azaz hétfőn kora délután gyorsan levizsgáztunk a Körtével buszos KRESZ-ből, aztán elkezdtük a kedd reggeli mentőakció előkészítését. Ha nem láttatok még ilyet, szívesen elmondom, hogy megy: fáradjatok utánam. Tovább »»

25 április
10komment

Bojgás az világba – a nagy zarándoklat, Nagyrákosig (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Tavasz, művészi képek, séta az Őrségben

Régóta tudom Murphytől, hogy ami elromolhat, az el is romlik, viszont huszonnégy éve vettem Belgiumban az első Gold Winget, ami most harmincöt éves mindössze, és köszöni szépen, jó egészségnek örvend – majd 2008 őszén, a korszellemnek megfelelően az ebay-en, csak képek alapján, Amerikában megvettem a nagy testvért/álmot, az ezeröcsit, kicsivel kevesebb, mint az itthoni ára feléért, és pont annyiért, amennyit innen-onnan sikerült összetarhálnom családilag. Szóval tudtam a Murphyt, de úgy gondoltam, elég jól ismerem a GW-et, és úgy gondolom ma is – és tudtam-tudom, hogy soha nem romlik el. És kész. És hiába mondtok akármi mást, ez a helyzet. Jó: három éve tényleg elpattant a generátorban valami drót – kerek egy héttel azután, hogy megjártam a Dunaújváros-Toulouse-Párizs-Dunaújváros matinét, szűk négy és fél ezer kilométert egy hét alatt, abból négy nap Toulouse… kicsit jobban örültem ennek az időzítésnek, mint ha mondjuk a Szajna völgyében kellett volna megoldanom a helyzetet, ahol köztudott, ha valaki az akcentusodból kiszúrja, hogy nem vagy született francia, csak aljas indokból anyanyelvi szinten tanultad meg a nyelvét, lenéző félmosollyal már sarkon is fordul és ott hagy… én meg annyit tudtam volna mondani franciául, hogy “Goldvinzs zseneratőr kaputt…”, és lehet, hogy ez ott nem lett volna elég. De nem is ezt akartam mondani: hanem azt, hogy vasárnap, amikor a Körtéékkel elmentünk az Ausztriában található, pompás 56-os útra tavaszköszönteni végre, hazafelé újra csak elment a töltésem. Az intelligens/érző lény motor persze ismét addig vitt, hogy ne legyen nagyon nagy a gond: az őriszentpéteri Bognár fogadó parkolójától húsz méterre fogyott ki az áramom, és tudtuk, a motor ezúttal ott marad egy kicsit. És vele maradtam én is (pontosabban ő, a helyszínen gyorstalpalón megismert, a Bognár tőszomszédságában lakó Rolandnak, kedves szüleinek, továbbá kedvesének köszönhetően egy pompás garázsban), a többiek meg szépen elindultak hazafelé – felém meg Dunaújvárosból moccant Boda jr. egy autóval, hogy valamikor majd én is hazaérjek… Volt tehát nagyjából három órám: fáradjatok  beljebb, és elmesélem, miféle haszontalanságokkal töltöttem el a hirtelen rám zuhant, gyalogos szabadságot… Tovább »»

23 április
18komment

Bojgás az világba – amikor a Gold Wing is megakad… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét... vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Elgondolkodtató, mi mindent hozott ki belőlem néhány óra intenzív egyedüllét… vándorképeim nagy része majd a második részben várható

Megelőzöm a felháborodott hangvételű kommenteket – a címmel, mely betűhív idézet, csupán Gárdonyi Géza munkássága előtt szeretnék tisztelegni, a magam részéről az életmű legszórakoztatóbb részének tartom, egyúttal mindenkinek javaslom a Göre Gábor bíró úr utazásait és egyéb kalandjait megörökítő sorozatot, melyhez Gárdonyi annak idején természetesen nem adta a nevét, de még természetesebben úgyis kiderült… De bocsánat, nem akartam ennyire eltérni a tárgytól: rendszeres olvasóim már nyilván fújják, mi következik – a Boda elindult, kivette a garázsból a motort, aztán találkozott a Körtével meg a Késszel, elmentek motorozni, sokat röhögtek, valamit ettek, a Boda a végén (meg a közepén meg az elején) elmondja, milyen pompás dolog a motorozás, hogy nemesíti, üdíti a lelket, mint űzi el a gondokat, barátság, testvériség, éljen a világbéke és le a patagóniai esőerdők kifosztóival… A még rutinosabbak a képeket is jó eséllyel megsaccolják – hárman vigyorgunk a kamerába, én készítem a fotót, kitartott kézzel, aztán ők ketten mennek elöl, sokszor, aztán valamelyik motor, vagy mind, egy pihenőnél, mondjuk alsóbb plánból, aztán tájak, aztán kaja… na… tudom én, mi van – de ez itt akkor is az én játszóterem, ha valakinek nem tetszik, nem kell visszaadnom a belépti díját, mert… mert nem kell, egyébként meg igenis minden út más és más, a magam részéről ezt is szeretném megmutatni azoknak, akiket érdekel. Itt van példának okáért ez a mostani história – úgy indult, mint bármelyik másik, teszem azt, a múltkori, amikor megyénket, avagy, ha szabad felidéznem egy politikusunk évekkel ez előtti örökbecsűjét, szűkebb pátriárkánkat barangoltuk be: vasárnap reggel találkoztunk a Kék Tehénnél, azaz a Körtééknél, és indultunk a szokásos éves osztrák szezonnyitóra, az 56-os út ünnepélyes végigkanyargására. Minden úgy ment, ahogyan szokott – egészen Pápáig. Ott ugyanis, épp egy benzinkúti megállás/tankolás előtt olyat éreztem, amit soha nem szoktam – egy kicsit mintha dadogott volna alattam a Gold Wing motorja. Hm… mi az ördög!? Ha jobban odahúztam, mintha elmúlna, de aztán újra… Ha kíváncsiak vagytok, mi volt a bibi, és mi lett velünk-velem, lapozzatok a szokott módon. Tovább »»

15 december
4komment

Telefonos róka, becsmegtal, egyforintos csekk

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenhatodik kiadásában elsőként egy telefontolvaj, mi több, sms-ező rókáról – valami azt súgja, jó pár évvel ezelőtt mi már találkoztunk az ügyes kis Vukkal… Aztán: nyolcvanötezer forintot talált egy pénzkiadó automatában egy fiatalember, aki – egyébként nem csak becsületesen, de nagyon okosan is – nem tette el a pénzt, inkább becsmegtal lett belőle. A pénz tulajdonosa, egy hölgy alig hitte, hogy ekkora szerencséje volt – telefonon megköszönte a megtaláló jóságát, majd az egyik bulvárlap szerette volna megszólaltatni őt, amiért viszont egy kis pénzt kért volna, ha lehet: valahogy ettől kapott igazán szép, magyaros gellert ez a történet. Végül egy csudálatos, igaz sztori: egy forintról szóló csekket kapott egy ismerősöm az egyik telefontársaságtól. A forintos tartozás miatt már több erőteljes hangú levelet küldött a nagyszerű cég, kikapcsolással fenyegetik a súlyos összeggel tartozó fogyasztót – becslésem szerint eddig nagyjából nettó egy ezrest költöttek rá, hogy beguberálják tőle a forintot. De hogyan kell ma Magyarországon befizetni egy egyforintos csekket??? Megpróbáljuk kitalálni… Továbbra is külföldi száműzetésben sínylődöm, Grazban vagyok, Suszter barátomnál – mire e sorokat olvassátok, vélhetően egy bolygólakóval több él a Földön, ő Marcsi és Zoli legfrissebb kislánya, a neve Lili lesz: milyen fura, hogy amikor mindezt írom, Marcsi még itt ül mellettem, abszolút egyben… Pár napig tehát még itt segédkezem nekik, amiben tudok, aztán az ünnepi előkészületek remélhetőleg már otthon érnek majd… De addig is lesz legalább még egy HL valahogy, valahonnan – a mostani Classic viszont máris a lap túlsó oldalán vár rátok…  Tovább »»

26 május
31komment

Van fél perced? Állj már meg a zebránál, hogy mások élhessenek!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már tizenhetedik kiadásában egy kicsit talán komolyabbak leszünk a szokottnál. Először arról hallhattok, hogy kedvenc brit tudósaink fantasztikus megállapításra jutottak: állítólag a hangos könnyűzenei koncertek károsítják a hallást – erről viszont azonnal eszembe jutott pár bő húsz évvel ezelőtti buli, amikor, el se hittük, jött a Purple, az AC/DC meg a Metallica, aztán egy évre rá a csúcson lévő Guns… Aztán: őszintén szólva sokszor nem igazán értem… mit nem igazán értem – ép ésszel felfogni nem bírom, mi alapján ítél a független magyar bíróság, merthogy hallom, öt évet kapott az az “apa”, aki tavaly agyonverte 11 éves kisfiát, mert a gyerek viselkedése felbosszantotta. Az is lehet, hogy kiengedik – az ügyvédje legalábbis ezt szeretné elérni. Hm. Végezetül pedig, a napokban történt tragikus kimenetelű gyalogosgázolás tárgyában volna egy kis mondandóm, érdekes módon leginkább is a rendezett életvitelű, jó autóban ülő, mosolygós, ifjabb hölgyek részére. Elárulom, hogy nem is ma, hanem még tegnap hajnalban léptünk le egy szép túrára, három motoron négyesben – Kész Laci korábbi javaslatának engedelmeskedve egy hét végi kutató expedíció során fedezzük fel, valóban félsziget-e az Isztria: 1700 kilométer és három felejthetetlennek ígérkező nap áll előttünk, tengeri fürdőzéssel, én pedig már ma, azaz csütörtökön kívánok mindenkinek kellemes szórakozást, elsősorban is a pompás Parázs-Varázs forgatagában. Egyetek-igyatok helyettem is, kőkeményen: a jövő héten isztriai történetek várhatók, ha nem történik semmi különös, azt jósolom, három folytatásban. Addig is, ha gondoljátok, lapozás után ott a classic… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz