Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


23 április
5komment

A Nagy Balliberálisblogger-Összeesküvés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.75 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhatodik kiadása meglehetősen hektikus körülmények között készült el, ha szabad egy kicsit picsognom: a péntekem meglehetősen sűrűnek ígérkezett, Boda sr. ippeg holnap, azaz április 24-én lesz 90, mint erről már több soron is beszámoltam, ehhez kapcsolódóan intéznem kellett tortát, ünnepi séróigazítást (neki), minden mást, és természetesen két menetet teljesítettem kenyéradó gazdáimnak is – ja, zárójelben gyorsan mondom a jó híreket, egy torokszorító orbánviktoros levél kíséretében hét elején megjött a díszes oklevél, és tegnapelőtt a lóvé is, hiánytalanul – mi tehát továbbra is biztos szavazónak számítunk, nem kérdés. Na, szóval csütörtökön este megembereltem magam, a gép elé telepedtem elszántan, és nekiestem… volna a dolgozatnak, de nem tudtam belépni a felületre… Pár órán át próbálkoztam, aztán Suszter mester is, végül ágyba kellett kerülnöm, úgyhogy az esti szorgoskodás elmaradt. Sebaj, majd reggel, amikor a hajnalos műszakból visszaérek: ugyanaz, nagyjából ugyanúgy. Ennyit a hangyaszorgalomról – szerencsére mostanra, azaz péntek délutánra helyreállt a világ rendje, de látom már, a nagyja így is éjszakára marad: nyomom hajnalig, hiába, no, meg kell dolgozni a semmiért. De lássuk akkor, miről is zengedezünk ma. Először is szemlézzük a Huffington Post egyik irományát, amelyben összeszedték a legfőbb okokat, amik miatt a legjobb dolgozók viharos tempóban felmondanak és lelépnek – nem, nem a magyar dolgozókról van szó, nálunk az okok sajnos egyre egyértelműbbek: ezúttal inkább általános tanulságokat kazlazunk, némi személyes visszapillantással, rossz szokásomhoz híven. Aztán jöhet a szegény sorsú Századvég egy titkosnak szánt, 2013-as tanulmánya (gondolom, szokásosan megvolt úgy 4-500 millióból), elöljáróban csak az egyik vezérgondolatot idézem: “Hazánkban a véleményformáló közéleti-politikai blogszolgáltatók balliberális szerkesztőségek irányítása alatt állnak.” Természetesen nem rólunk van szó, több okból sem, majd bent mondom. A végére jön a személyes fontosság: hirtelen felindulásból vettem egy kerékpárt, itt, a baráti Kunszálláson, már túl is vagyok az első élményeken és felfedezéseken – képzeljétek, mindig azt hittem például, hogy sík terepen élek, hát most kezdek rájönni, hogy nem, sőt, nagyon nem. Jaj, szegény kis sonkáim… Csalódott munkatársak, nyomorúságos nemzetáruló ballib bloggerek, tekerés ezerrel – csak elkészültünk, az árgyélusát, ez fegyvertény: hajtsatok be, egyirányú. Tovább »»

Hirdetés
19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

06 március
36komment

Legkedvesebb tavaszi élményem (fogalmazás lírai betétekkel)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (33 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Kész Lacika, Boda Bandika: normálisak...

Kész Lacika, Boda Bandika: normálisak...

Csodálatos volt a tavaszi nap égi sugára, ahogy a költő mondja, amely a világra kelt ki. Pénteken reggel volt. Már régebben meg is beszéltük a barátommal, akit Kész Lacikának neveznek, hogyha egyszer ilyen szép tavaszi napsugárzás lesz majd, akkor elmegyünk egyet kerekezni. Anyukám azt mondta, ha kész a házim, egy kicsit elenged, de viszont lámpaoltásra legyek otthon. Meg is ígértem ezt neki én. Kilenc órakor találkoztunk össze a Lacikával a garázsnál. Érdekes különben, hogy most már neki is piros biciklije van, és még egyébként neki is Honda, mint ahogy nekem is ugyanúgy és viszont, ezért, apukám mondta, mi már katársak vagyunk tehát. A Késszel különben is azért szeretek együtt biciklizni, mert már nagyon régen, kiskorunkban is sokat csavarogtunk együtt, de viszont akkor még Pannónia biciklink volt. Akkor ő még szerelni is nagyon szeretett, ezért volt sokszor, hogy elindultunk valahová, de akkor ő mellém jött, és nagyon integetett, és átkiabálta, hogy gyorsan menjünk sietve vissza a garázsba azonnal, mert valamilyen hangot hall, és javítsuk meg, mert lehet, hogy nagy baj lesz, ha nem. Úgyhogy ilyenkor mindig visszamentünk, és szereltünk, és aznap már általában nem mentünk sehova, viszont nagyon örültünk, hogy estére már elmúlt az a hang, amit én igaz nem is hallottam. De azért amikor mentünk, és véletlenül nem volt hang, akkor nagyon jó volt menni a Lacival. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz