Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


06 december
15komment

Észt nem adhatok – de lehetek!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvenhetedik kiadásában ismét, sokadszor is Észtországba repülünk – talán tudjátok, a kis balti államban a közigazgatást már sok éve meglehetősen komoly alapokra helyezték, példának okáért sms-ben lehet szavazni meg választani, ami meglehetős könnyebbséget jelent a kedves lakosságnak, igen, van, ahol ez is szempont. Ebből fakadóan azután pár milliárddal kevesebb a kiadás is, igaz, mindez pár száz millióval kevesebb ellopható pénzt is jelent, de úgy tűnik, ott ezt is túlélik a politikusok. Most jön az érdekes része: már most is bárkiből lehet észt e-állampolgár, de most még oda is kell érte utazni, jövő év második felétől viszont bármelyik észt követségen is be lehet jelentkezni a csipes személyiért, ötven euróba fog kerülni – ha netán minden marad így, a magam részéről biztosan megyek. A honi történésekből e héten is dömping van, se szeri, se száma az ide kívánkozó anyagoknak, itt volt ugye McCain (figyeljünk oda: Cain-Káin!) szenátor, aki úgy gondolta, a tockosok, nyakasok után itt az ideje egy pofonnak ököllel a megfelelő helyre; aztán Harrach páter újabb remeklése a köztévé szánalmas jancsibohócának kontrázásával, miszerint az éhező gyerekek azért nem esznek, mert nem éhesek; és alig várom, hogy végre elmondhassam, érintettként mit is gondolok a maradék kétszázmilliárdos nyugdíjvagyon “megmentésének” igaz ügyéről; de mindezek előtt igen fontos és friss tanulságokat kínál Bencsik Gábor főszerkesztő napokban megjelent dolgozata, amelyről sokan sokféleképpen vélekednek, szerintem, gps-nyelven szólva kezdődik az újratervezés – na, ezzel foglalkozunk alább… Sok kedves olvasóm közül az egyik, egy igen fiatalos gondolkodású hölgy hívott fel a minap, s elmesélt egy sok szempontból meglehetősen kifogásolható ügyet, én meg továbbadom – csupán azért, mert a végén azért megegyeztünk abban, hogy mégsem veszett, s nem is veszett el végleg a világ, bár sokan tesznek meg mindent azért, hogy így legyen. Azért persze némi említés történik a HL-t vezérlő elvekről is, mert nálunk jó részben az is tartozik a kedves olvasóra. Pozitívkodás, bennfent, svédasztalos rendszerben – fogyasszátok kedvetekre, jót tesz. Tovább »»

Hirdetés
04 október
2komment

Ha megy az origami, klassz a hoteled

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincnyolcadik kiadásában egy iráni fotóssal teremtünk alaphangulatot, aki ötvenezer eurót és egy rangos díjat nyert egy – egyébként, legalábbis szerintem – nagyszerű sorozattal. Newsha Tavakolian már fel is vette a nem csekély összeget, amikor szépen kiderült, az anyag szerkesztői pár dolgot szeretnének megváltoztatni az anyagában: például más címet adnának a sorozatnak, meg kihagynának néhány képet, ami nem illik bele az általuk megálmodott koncepcióba. A fotós erre szépen visszaadta a díjat a pénzzel együtt, ami azért, mondjuk ki, nem piskóta húzás – az már csak a ráadás, hogy az alapítvány elnöke ezek után egy közleményben kürtölt szét pár apróbb hazugságot: ezeket a művész szépen, kézből megkontrázta, majd az egész levelezésüket közzétette… Bizony, így is lehet, kedves mindnyájan – pedig ötvenezer euró azért… no… hát itt nem volt rés a moralitás bástyáján, mondjuk ki… Lépjünk tovább: ebbe a szekcióba ugyan eredetileg mást gondoltam írni, de aztán jött L. Simon László, és néhány meghökkentő tudományos axiómája köztudatba hajintásával keresztülhúzta minden számításomat. LSL Paks mellett kívánt érvelni, amikor azt találta mondani, hogy azért nem lehet a megújuló energiákra alapozni az ország energiaellátását, mert “áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Hagynék most egy kis időt, megértem, amit éreztek, szerintem igyatok valamit, vagy csak csendesen nézzetek ki az ablakon, ha meg egyedül vagytok a környéken, nyissátok ki, és kiabáljátok a légtérbe, amit gondoltok, valamennyire az is segít. Egyre inkább érzem, itt nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani. Ez legalább szépen sikerül is. Végül bizonyos szállodai fortélyokról szólok pár keresetlent: az most a legnagyobb kedvencem, hogy láthatóan hotelmanagementi trend, ha visszaorigamizzuk a vécépapír végét ilyen kis nyíl alakú izébe, az baromi elegáns, továbbá közmegegyezéses alapon azt jelenti, hogy a tekercs új, bármekkora legyen is. Hát köszi a négy tekerést nyolcszáz koronáért… További lepelrángatás odabent, tessék.   Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz