Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


20 augusztus
4komment

“Indulni kell, megint…”

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.48 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonhatodik kiadása természetesen azt jelenti, vége a nyári szünetnek, újból megkezdjük a fellazítást, reméljük, hiányoztunk legalább egy kicsit. Mi mással is kezdhetnénk szerény dolgozatunkat, mint egy olimpiai hírrel – de nem, nem a nagyszerű sikereink fölött érzett honfiúi büszkeség valamely szép megnyilvánulása mozdította meg finoman érzékeny pennánk patinásra koptatott végét: még annál is nagyobb boldogság, hogy Áder János elnök urunk Rióban, ráadásul az óránként alig több mint hatmillió forintért nyitva tartó Magyar Házban az olimpiai mozgalom több potentátjával is egyeztetett a 2024-es bodapesti olimpiai játékok ügyében. Thomas Bach, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság elnöke azután magával Orbán Viktorral is megbeszélést tartott – titkosszolgálati eszközök bevetésével sikerült megszereznünk az üdvözlő szöveg nagy részét, s a kötetlen beszélgetésből is idézünk. Nem akarok amúgy látnoki szerepben tetszelegni, de ha netán kihagytatok volna egy korábbi, hogy pontos legyek, 2008-ban született fércművet “olimpilyai” témában, olvassatok bele ebbe… Több mint egy hónapja már, hogy Somló Tamás, az “Artúr” itt hagyott bennünket – érzem, azaz pontosan tudom, hogy legfőbb ideje lenne továbblépnem, de… nem megy. Minden nap Somlót hallgatok: legtöbbször csak őt, más napokon valami mást is, de többnyire abban a másban is benne van, LGT, Non-Stop, ilyesmik… Fotókat meg filmeket nézek óraszám – róla, vele, miatta. Egyszerűen nem tudom, nem akarom elhinni, hogy a szabadság vándora, ez a csodálatos, isteni, utánozhatatlan hangú és tehetségű zenész nem alkot többé. Hogy már nem énekel vagy mesél nekünk vicces/megható történeteket… s hogy nem mutatja tovább, hogyan is kell ügyesen átóvakodni az élet nagy darálóján úgy, hogy sértetlenek maradjunk. Szabadok. Függetlenek. Boldogok. Szeretnivalóak. Hülyék. Bölcsek. Emberek. Én nem izgultam, mert végig egészen biztos voltam benne, hogy az Artúr halhatatlan. Most viszont, azóta mérhetetlenül csalódott és rémült vagyok: ha ő eltűnt, itt tényleg minden megtörténhet… Végül egy kis szemcse a nyaralásunkból, amelynek keretében Boda jr. és egy jó barátom társaságában, három motorral hat napig keveregtünk egy pompásat a Balkánon – megtettünk 2200 kilométert, fantasztikus tájakon börrögtünk keresztül, remek emberekkel találkoztunk és ismerkedtünk meg… hogy aztán az utolsó előtti napon, Bosznia északkeleti csücskében váratlanul beleszaladhassunk egy olyan viharba, amilyet ötven év alatt se volt szerencsém átélni. Most, ismerve a két héttel későbbi macedón katasztrófát, azt mondhatom, piszok nagy szerencsénk volt, és soha többé nem veszem félvállról az ilyesmit… Olimpiartúra – odabent.

Hirdetés

Tovább »»

13 április
19komment

Beljebb megyünk: vizit a Szomorú Parkban (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (43 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A jellegzetes tető és a színpad - mennyi nagyszerű koncert színhelye volt

A jellegzetes tető és a színpad - mennyi nagyszerű koncert színhelye volt

A dunaújvárosi Vidám Park a kilencvenes évek elején kezdett mélyrepülésbe, melynek vége már akkor is sejthető volt, most pedig immár kész tény a földbe csapódás – jelenleg valahol ott tartunk, hogy a romok is kezdenek eloszlani, pár év múlva minden jel szerint a természet teljes mértékben át- vagy visszaveszi az uralmat a Sikló úti objektumban, még néhány év, s a fű, a bokrok és a fák mindent benőnek. Ha nem is szabad, azért be lehet menni a viszonylag lezárt, meglepő módon alaposan bekamerázott területre – egy másfél órás fotószeánsz erejéig mi is így tettünk, s amit láttunk, attól nem igazán lett jókedvünk. Túlontúl sok szoros szál fűz a Vidám Parkhoz, ezt be kell látnom – gyerek- és fiatalkorom tonnányi emléke kötődik ide, így hát esélyem sincsen rá, hogy valamifajta objektív, korrekt tudóskodás legyen ebből az írásból. Sokat nem tudunk nevetgélni – ha megnézitek a képeket, megértitek, miért: mégis azt gondolom, fontos, hogy legalább ennyiben megemlékezzünk a Vidám Parkról, a szabadtéri színpadról és az ifiparkról, mert több generációnak több szempontból is meghatározó helyszínei voltak… Ma tehát újabb pár tucat kép, és ismét néhány eldadogott szó: ja, és köszönöm a már most is sok-sok kiegészítést, minden egyebet – a harmadik folytatásban abból is adok majd egy kis összegzést… Az előző részt Mukinál, a rozsdás kis gőzösnél hagytuk abba – tőle megyünk most beljebb, a szabadtéri színpadra, aztán az ifiparkba… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz