Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


01 október
5komment

Én, a migráns

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckettedik kiadásában először egy francia kalandorról emlékezünk meg, aki Új-Zéland felfedezése közben egy kis halászfaluban kezdett autóstoppolni. Nem volt túl nagy mázlija: s amikor mindösszesen negyedik napja álldogált ugyanott, az idegei sajnálatos módon felmondták a szolgálatot, törni-zúzni kezdett, sértegette az arra járókat, és csúnyán viselkedett. Pedig aztán épp neki, egy franciának, igazán nincs mit az új-zélandiak szemére vetnie: hogy milyen stoppolni Franciaországban, arról első kézből való élményeim vannak, húsz évvel ez előttről – meg is osztom veletek. Pálffy István – szerintem kevesen lehetnek, akik ezt a nevet nem ismerik: az egykor oly népszerű tévés/híradós személyiségből előbb “politikus” lett, én úgy hiszem, a nagyszerű társaság vonzhatta leginkább, amikor a KDNP-t választotta annak idején. Ragyogó parlamenti pályát futott be, emlékezetes szereplések egész sorát mutatta be, magával ragadó volt az a jó kedv, örömittasság, amellyel felelősségteljes munkáját végezte. Nem is csoda, hogy nagykövet lett az írországi Dublinban: korábban, mint említettem, egyértelműen igazolta, maximálisan alkalmas rá, hogy hazánk jó hírét külföldön is öregbítse. Jó néhány hónapra kikerült a politika sodorvonalából, most azonban parádésan tért vissza: nyílt levélben, az Irish Times hasábjain “védte meg” miniszterelnökét és a hont – érdemes pár gondolatot idézni a nagy gondolkodótól. Végül lenne egy szerény javaslatom Dunaújváros számára: nem azért, mert az enyém, de azt hiszem, érdemes elgondolkodni rajta. Szerény havi tiszteletdíjért elvállalnám a város hivatalos migránsának szerepkörét – nanana, nem kell ám kacarászni ott a hátsó sorokban, merthogy nagyon is komoly dologról van szó. A város számára nagyon is komoly előnyökkel járna, ha végre lenne egy saját, külön bejáratú, hivatalos migránsa: itt most csak egyet mondok, az összes gondért, bajért, búért-bánatért lenne kit okolni. Eltörött a vízvezetékcső a Jókai utcában? A szemét terrorista migráns miatt történt, felrobbantotta. Ha bármi feszültség adódna a lakosság körében, már fognám is a kis bilincsemet, indulnék a mozi elé, ahol egy méretemre szabott ketrecben ülnék egész délután, hogy kedvére okolhasson, akinek ez megnyugvást hoz. No meg… oké, majd folytatom odabent, gyertek. Tovább »»

Hirdetés
21 május
5komment

Barna bácsi bizarr birodalma

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennyolcadik kiadását egy hétköznapi hős nevével kezdem: Mateusz Szymanski. Legrutinosabb böngészőink már ennyiből tudják, az úriember lengyel, igen, így van… no… segítek még egy kicsit, elárulom a foglalkozását: mozdonyvezető. Nos? Hát persze, ő az: a vezér, aki észrevette, hogy egy, épp a vasúti átjáróban meghibásodott teherautó félig a pályára lóg – berántotta a vészféket, aztán elképesztő lélekjelenléttel végigrohant az egész vonaton, s közben másodpercek alatt minden utasát fedezékbe parancsolta. Neki köszönhető, hogy a súlyos balesetben senki nem sérült meg, bravó, Mateusz bratan, bravó, bravó… Ha minden jól megy, és marad még egy kis helyem a hozsannázás után, feltétlenül váltunk pár szót a Hyperloop hipervonatról, amely állítólag Budapestet, Pozsonyt és Bécset kötné össze – a Budapest-Pozsony távot (közúton 200 km) tíz perc alatt tenné meg a vákuumos csőben 1200 kilométeres sebességgel száguldó kapszulavonat, amely egyébként Elon Musk, a Tesla és a SpaceX atyjának ötlete. Szerintem a budapesti olimpiára pont kész is lehet, hacsak el nem lopják belőle a vákuumot… Bezár(at)tak egy ötven éve üzemelő cukrászdát Gödöllőn – napok óta minden, de tényleg minden Barna Illés cukrászmester szívszorító történetével van tele, ha versenyben akarunk maradni, egyszerűen lehetetlen, hogy ne foglalkozzunk vele. Színtiszta véletlen, úgy lehet, de én még a sajnálatos események előtt, tavaly nyáron botlottam bele a helybe, amikor épp egy pár motorgumi ügyében vágtattam Aszódra – megláttam a kézzel festett cégért, aztán tátott szájjal jártam körbe a számos értelemben meglehetősen bizarr birodalmat, ettem két gombóc fagyit és elhoztam pár sütit… nos… volt egy véleményem már akkor is, van most is, pláne, amióta kiderült, hogy például Hajdú Péter is beleállt a cuki megmentéséért indított népi mozgalomba… Már a tárgyak is menekülnek tőlem, nagy lehet a baj: múlt héten a Kék Villám slusszkulcsát sikerült eljátszanom valahol, aztán három nappal később legjobb barátom, Szilárd (egyik) munkahelyére, a lottósorsolás stúdiójába vetett a sors – na, ott meg a telefonkábelem tűnt el finoman szólva titokzatos körülmények között. Szinte azonnal rábukkantunk egy gyanús gyanúsítottra, az ügy tarajos hullámai kis híján még a sorsolás élő közvetítését is elmosták, de aztán minden jóra fordult – Popóéknál kaptam másik zsinórt, Baxxy-val kiegészülve romkocsmáztunk is egy felejthetetlent, s azóta kaptam a hírt, hogy visszahívhatom a mesterlövészeimet a kockás inges háza mellől, mert az eredeti kábel megkerült… Hepiend, hülyeségek meg minden ezen a szombaton is, kicsit beljebb. Tovább »»

10 szeptember
2komment

Otthontól hazáig – egy szombat esténk a tűz körül (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Olió és a hétmérföldes csizmám...

Bármilyen meglepő is, még nekem is vannak barátaim, igen, akadnak olyanok, akik elviselnek valahogy, kibírják számos rigolyáimat, elviselik összeférhetetlenségemet, folyamatos kötözködésemet, képesek kezelni a belőlem időnként kitörő agresszív állatot – lefogni, amikor ittasan verekedni, törni-zúzni kezdek, és… de inkább nem is mesélem tovább, nem szeretném reszkírozni, hogy a magyar hatóságok betiltsák miattam az internetet… Tudom, kicsit régen találkoztunk itt, történelmileg így alakult, a lényeg viszont, hogy – mint ahogy arról dolgozatom első részében beszámoltam – ezekkel az ütésálló, gyerekkori barátaimmal, Szilárddal, Baxxyval, Banánnal, Szenyővel, Szabó Lacival (és még többekkel, na és természetesen a kapcsolódó nejekkel, társakkal, gyerekekkel, lassan unokákkal…) évente találkozunk legalább egy hétvége erejéig, de van, hogy hosszabb időre: sokáig egy Duna-parti kempingbe jártunk, aztán a hely sajnos túlságosan is megkopott, úgyhogy tavalyelőtt fogtuk magunkat, és kiugrottunk Erdélybe, egy csodás hétre; tavaly már Nagykovácsi, Szilárdék háza volt a helyszín (akkor csak sikerült addig kavarni a kártyákat, hogy ne lehessek ott), s az idén ismételtünk: újra Szabóék vállalták a házigazdaságot. Pénteken este tehát kerti partyval nyitottuk meg a három napos ünnepségsorozatot – egy pompás leves és némi lángos volt a menü; majd másnap, szombaton én elkísértem Sziszit dolgozni a lottóshow-ba, a többiek pedig Nagykovácsi nevezetességeivel ismerkedtek, azaz emberpróbáló expedíció keretében derítették fel a főhadiszállástól mintegy háromszáz méter távolságra üzemelő, Muflonitató elnevezésű, egyedülálló hangulatú, zseniális kiskocsmát. Estére értünk haza – mi magunkkal vittük szintén nem a héten megismert kiváló barátunkat, Popót, és kiderült, estére becsatlakozik mogorva társaságunkba Dóri, Szilárd huszonéves lánya, akit persze egyperces korától ismerünk és szeretünk… Megérkeztünk, és persze nálunk volt az útközben beszerzett nagyon fontos sütőpor, ami, kiderült, a csokis muffinokhoz kellett: nehogy ám véletlenül éhen maradjunk. A szegényes esti menüért: lapozz! Tovább »»

05 szeptember
9komment

Mi, többszörösen is a szerencse phiai (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

A szerencse phiai: a háttérben már pörgetik fel a hamarosan kezdődő élő adás közönségének hangulatát

Fantasztikus party színhelye volt Nagykovácsi két hete: mint arról már tegnapelőtt beszámoltam az első részben, szokásos, a gerincet tekintve évtizedek óta változatlan baráti társaságunkkal éreztük jól magunkat Szilárdék szép házában. Csak hogy jól lássátok: igaz, szépen fogynak ilyenkor az alkoholos italok, eszünk ágában sincs tagadni, miért is tennénk – ám a lényeg, a fő stimuláló szer mégis az együtt, egymással eltöltött idő… a közösen megélt, megunhatatlan sztorik, amikhez gyakran az ilyesfajta bulik történései is újakat adnak… Mert történés azért van bőséggel… Pénteken például úgy negyed ötig tartott a visszafogott kerti party, némi elképesztően kellemes, bográcsos csirkeragu-leves, majd a Konyhakommandó specialitása, a házi tejfölös-sajtos-fokhagymás lángos következett… közben persze tekintélyes mennyiségű bort és sört is leküldtünk – a végén nem is nagyon forgolódott senki a házban, hamar jól hallható, mély álomba merült a férfiközönség, és aludtak a lányok meg a gyerekek is. Egészen másnapig: amikor is kilenc óra magasságában felébredtünk – ekkor viszont a konyhában már javában készültek a bundás kenyerek… Mivel hajnaltól reggelig egy megveszekedett falatot nem ettünk, érthető módon meglehetős éhség gyötört, így hát bevettünk párat a reggeli csemegéből, aztán tíz óra tájban Szilárddal megindultunk a közeli főváros, egészen pontosan a Fortuna Stúdió irányába, ahol a Szerencsejáték Zrt. látványos műsorai készülnek – az adások olajozott lebonyolításáért, parádés képi világáért – az adást bő fél éve megújító rendezőként – nem kis részben a legjobb barátom a felelős… A többiek maradnak: Léri valami félnapos túrát tervez velük, ezt az ideát a magam részéről (a szereplők egy részének hozzám hasonlóan magas színvonalú mozgáskultúráját ismerve) enyhe szkepszissel fogadom… Azért kiderül a végén, hogy a háromszáz méterre lévő legendás/zseniális Muflonitató nevű erdei iskolához végül is szépen eljutottak – ezt a szálat azonban most nem bontjuk ki (ha valamelyik érintett óhajt, majd hozzászól), mi megyünk a szerencse stúdiójába, a gyönyörű, kék Subbával… Gyertek ti is… Tovább »»

03 szeptember
2komment

“A barátság egy lélek, mely két testben lakozik…” (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Rozészínben látjuk a világot: egy csodás csendélet a teraszról

Míg ki nem derül róla valami, Arisztotelésszel talán még mi, magyarok sem vitatkozunk: tőle loptam a címet, amelynek igazságát ismét volt szerencsém megtapasztalni egy bő hete – hamarosan erről szól a dal. Leghűségesebb olvasóim élénken emlékezhetnek, a HL lassan hét hónapos fennállásának során többször is előfordult már, hogy lelkendezve írtam róla, micsoda fantasztikus barátokkal van szerencsém múlatni az időt: a legemlékezetesebb volt talán, amikor tavasszal Szilárdéknál töltöttem egy hétvégét; de jó ismerőse lehet itt már mindenkinek Varga Zsolti, Melinda, és úgy általában, Tabdi és környéke – talán elég, ha csak a szintén tavaszi borkóstolónkat említem… És persze Körte, Kész Laci és a többiek, akikkel motorozom… és Mediék Dusnokon, plusz az ottani új cimborák, Berci, Pezo… Augusztus utolsó előtti hétvégéje pedig egészen különlegesnek ígérkezett – hiszen jókora adag gyerek- és ifjúkori barátommal találkozhattam egy többnapos fieszta keretében… Évek, lassan évtizedek óta elmaradhatatlan nyári program ez a speciális szakmai továbbképzés – nagyon sokáig egy Duna-parti kemping adott otthont ennek az egészen speciális hangulatú eseménynek, aztán sajnos az ottani körülmények már a mi hagyományosan kényes ízlésünknek sem igazán feleltek meg: kiderült, hogy amikor a faházban a fejünkre csöpög a víz, az már nekünk is sok egy kicsit… Tavalyelőtt egy hirtelen ötletet követően egzotikus helyszínre, Erdélybe, a Madarasi-Hargita lábához tettük át a találkozót, tavaly és idén pedig Nagykovácsiban, Szilárd és Léri amúgy is melegséggel teli, vendégszerető otthonában jöttünk össze – házigazdáinkon túl Banán és Kata, Szenyő és Márti, Baxxy és Marcsi, Szabó Laci, és persze a gyerekek (Dóri, Virág, Tomi, Blanki és Olió) adták a három napos móka-kacagás-evés-ivás törzsközönségét… Ragyogó hétvége volt: napsütéses, szívet-lelket építő, erőt adó – mert akinek ilyen barátai vannak, azt, tapasztalatból mondhatom, hidegen hagyják az ellenségei. Gyertek, mesélem a pénteket – a szombatot (és a történetünk szempontjából szinte elenyésző vasárnapot – amikor is lényegében csak én maradtam, és aludtam ott még egyet, a többiek délelőtt tájban megindultak hazafelé) külön történetbe szerkesztjük: akkor ugyanis Szabó Szilárd rendező úr társaságában a Luxor felvételén, illetve a lottó-show élő televíziós közvetítésén vehettem részt, volt kaland meg sztori gazdagon… na, az majd, most lapozzatok, hadd meséljek pár semmiséget a barátaimról… Tovább »»

03 május
14komment

Egy könnyű nap éjszakája

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Balra 1992, egy buli közepe - jobbra most, egy buli közepe...

Baxxy, Bandi, Szilárd - balra 1992, egy buli közepe - jobbra most, egy buli közepe...

Jelentem, hazaértem a kiküldetésből: Nagykovácsiban (indián nevén Bigblacksmith-ben) minden a legnagyobb rendben, leszámítva, hogy betörések borzolják a hangulatot – nem irigylem a vakmerő bűnözőt, szerintem nagyon rosszul jár hamarosan, könyörögni fog, hogy hívják ki a rendőröket, mint az a sonkatolvaj fiatalember, akit jó pár éve a pincébe szorított be az utcánkban konspiratíve működő nyugdíjas kommandó, hogy ott legkegyetlenebb fegyvereikkel, gumivégű botokkal kis híján rokkantra semlegesítsék. Mázli, a Kolontárról megmenekített aranyszívű, gyönyörűre cseperedett kutya iskolába jár (bár szerintem pár tárgyból bukásra áll, de az osztályfőnökével nem, csak a szüleivel tudtam beszélni, ők meg azt mondják, nagyon ügyes, sőt), Blanki (9) meg Olió (7) enyhén szólva jól vannak, szimplán csak imádnivalók, napi tizennyolc órában pörögnek, a maradék időben pedig a szoba közepére felállított sátorban szundikálnak, miután az anyukájuk, Léri szépen dramatizálva elmesélte nekik a legújabb harminc oldalt a Ruminiből. Mi meg mind e közben, a három legjobb közül két barátommal, Szilárddal és Baxxy-val – s persze még másokkal, Popóval, Lacussal, majd megtudjátok – közel két napot töltünk együtt. És kábé semmi mást nem szeretnék most, csak megosztani veletek azt az örvendetes megállapítást, mint hogy az elmúlt harmincegynéhány évben nem változott köztünk semmi. És, ha jól meggondolom, ennél kevés fontosabb dolog létezik az életben. Ömlengős kedvemben vagyok, Kökény Attilát hallgatok, lelkem van, nem pici, úgyhogy vigyázat, lengő teher alatt tartózkodni veszélyes: szeretet, romantika, remény és reggeli lassúzás a nappaliban – lapozz az ínycsiklandó kínálatért… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz