Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


17 december
6komment

Balek Bandikát bebolondítja a bajuszos bácsi…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenegyedik kiadásában meglehetősen vészjósló hírrel kezdünk – jó, jó, tudom, már megint csak én károgok, én látok rémeket… pedig tényleg… ha ugyanis Paksra, egészen pontosan az oroszokkal kötött atomerőmű-fejlesztési biznyákra (hogy pontosabb legyek: az ennek ürügyén lebonyolított újabb sok ezer milliárdos szabad rablásra) gondolok, nincs is más a fejemben, csak rémkép… Az egyik sorozat arról szól, hogy a beruházás megvalósul – ami egyfelől egy életre lerohaszt bennünket, másrészt 2124-re majd, ha ugyan, elkészül valami, ami mindössze háromszáz évvel marad el mindentől. A másik út, hogy valami isteni csoda folytán kiszállunk a szerződésből – ebben az esetben alighanem Bulgária sorsa vár ránk is: most utaltak át egy orosz atomcégnek 660 millió eurót, vagyis több mint 200 milliárd forintot, mert felmondtak egy szerződést… Maradjunk az energiaszektorban: ismét, az elmúlt hetek során zsinórban vagy hatodszor drágulnak az üzemanyagok. Aki ismer, tudja, hogy kevés dologra vagyok érzékenyebb: és bár nem értek a közgazdaságtudományhoz sem, annyit azért sejtek, hogy nem lehet teljesen rendben minden, ha már Ausztriában is olyan harminc-negyven forinttal olcsóbb a gázolaj, mint nálunk. Óriás kedvencem, mindennél többet elmond erről a nyomorúságról, hogy itt arra is lehetett törvényt alkotni (és mi egy szó ellenvetés nélkül, lehorgasztott fejjel ezt is tudomásul vettük), hogy ha a világpiacon egy szint alá esik a Brent-olaj ára, Magyarországon emelkedhessen – jelenleg épp ezt éljük át mellesleg. Hiába, sok, pontosabban egyre több pénz kell Patyomkin-ország, a látszat fenntartásához, a korábbi segítők megjutalmazásához, a sokat tudók kussoltatásához. Rám mosolygott a szerencse: egy török atyafi kért segítséget tőlem a Lidl-parkolóban, mondanám meg, hogyan jut el az MMK-hoz. Én ügyesen elmagyaráztam neki, azután felajánlottam, hogy jöjjön szépen utánam, azaz az autóm után, s elvezetem a helyszínre. Előbb egy késkészletet, aztán valami másfajta szettet, végül egy 1650 eurós edénykészletet kaptam ajándékba, csak lestem… a végén aztán kiderült, adnom kéne egy kis cash-t, üzemanyagra. Aha… akkor kapcsoltam… pedig már ott kellett volna, amikor az ember rám köszönt egy erőteljes szálem alejkummal… Össznépi és kiscsoportos szívatások odabent: kezdem a beolvasót. Tovább »»

Hirdetés
09 április
6komment

Három nap egy vombat karjaiban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennegyedik kiadását egy olyan hírrel kezdem, aminek hallatán, megjósolom, azonnal billentyűt ragadtok – illetve… sajnos hiába ragadnátok, hiszen bár alig egy hét van vissza a határidőből, ameddig jelentkezni lehet a meglehetősen stresszmentes állásra, amit az ausztrál, közelebbről is a tasmániai turisztikai hivatal írt ki: fő-vombatölelőket keresnek ugyanis ott lent, a messzi délvidéken, a sajnos pedig annak szólt valahol a mondat elején, hogy csak Ausztráliában élők jelentkezését várják a vombatölelői pozícióba. Nem, nem vombatölőket, nem is vonatölelőket (ahogyan én olvastam elsőre a hírt, amit Suszter mester küldött át két napja, egy számomra hajnali órán): egy árván maradt kis vombatbébit kell szeretgetni, az izgalmas részleteket mondom bent. Itthon beindult az éles nagyüzem: a szupertraffipaxok (134 helyszínen 365 sávot figyelnek velük, nagyon komolyan gondolkodom rajta, hogy egy szép túraprojekt keretében egy éven át minden nap meglátogatok egy sávot, és rituális performansz keretében elkövetek valami szabálytalanságot – ugyanitt szponzor kerestetik…), avagy a Véda-rendszer, avagy a nép nyelvén Szauron szemei bőszen pásztázzák a forgalmat, keresik a renitenseket, rögzítik a rosszaságot, és automatikusan elindítják a folyamatot, melynek a végén persze ismét csak mi állunk, a postán, a sorban, sárga csekkel és bizonyos színes papírokkal a kezünkben. Az első nap első két órájában száz szabályszegést regisztrált a rendszer, percenként egyet mondjuk – s miközben én is forrón szeretném, hogy kevesebben haljanak-sérüljenek meg a magyar közutakon, javuljon a közlekedési morál, azért ismét csak suttog bennem a kisördög, hogy mintha már megint csak a költségveté a felső robbermentnek lenne szüksége még egy kis delára. Megkísérlem a szerkesztettség látszatát kelteni: mind e közben két gyorshajtási csekk érkezett a Nyulasiék címére, rendszám alapján, egyenesen a baráti Ausztriából – simán csak sajnálnám a barátaimat, ha nem az lenne a szerencsés helyzet, hogy az autójukat pár hete én magam vezettem a közös kirándulásunk során, én, én, a profi, a nagymenő, a mindentudó, a ravasz rutinróka… vagy más néven a Nagy Hülye. Mindazonáltal: ítéljétek meg főbenjáró bűneimet, amikért már ki is fizettük, ami jár… Vombatok, Védák, Villámmagyarok – fáradjatok a nagyterembe. Tovább »»

27 február
5komment

Exkluzív: FittBandy, a test(le)építő

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázkilencedik kiadását egy erőteljes figyelmeztetéssel muszáj kezdenünk: vigyázzatok a szemetek világára, felebarátaim! Hm… egy pillanat… ezt a mondatot most újra elolvastam, és muszáj pontosítanom, hiába, ezer csavaros nyelvünk teszi a dolgát – szóval nem a hulladékok világára kell vigyázni, az sajnos pont eléggé tud magára: sokkal inkább a látószerveitek állapotára figyeljetek oda, mert egy nemzetközi kutatócsoport arra a következtetésre jutott, ha így mennek tovább a dolgok, 2050-re, azaz kevesebb mint röpke negyven év múlva a világ népességének fele (akkorra mintegy ötmilliárd ember, ha minden igaz) rövidlátó lesz, s egyötödünknek (hadd legyek az élethosszomat illetően optimista egy ‘n’ betű erejéig) akár a teljes megvakulásra is nagy esélye lesz. A trendek egyébként már most is igen riasztóak: 1970 és 2000 között például az USA-ban megduplázódott a rövidlátók száma, és Ázsia egyes területein még ennél is aggasztóbb statisztikák mutatkoznak. Az okokat beljebb tárom elétek – remélem, még el tudjátok olvasni. Miközben kockás inget húz lassan a fél ország, a pedagógusok pedig sztrájkra készülődnek, a kormányzat, nekem úgy tűnik, igyekszik bemutatót tartani feneketlen tarsolya tartalmából – most például arról olvastam, a Magyar Országos Horgász Szövetség szeretné elérni, hogy az alapfokú tananyag része legyen a horgászat, s a gyerekeknek vizsgázniuk is kelljen belőle: elmondták például, hogy ilyen rendszer működik többek között Hollandiában is, mondjuk ha ez egy érv, akkor azért én is kérnék pár apróságot, ami egyik kedvenc országomban szintén elég régóta üzemel… Fantáziám táltosai közé dobom a gyeplőt, és bepillantunk egy osztályozó vizsgába. Kérem: a továbbiakban mindenkinek megadom a szabad röhögcsélés lehetőségét, várom a vicces kommenteket is, tucatszám – mazo-exhibiből akkor is elárulom, gyökeres életmódváltásba fogtam. Benne vagyok a korban, azt is be kell látnom, ragadnak rám a grammok szépen – kicsit visszább kellene vennem a kalóriabevitelből, úgy érzem, ahhoz a munkához, amit végzek, bőven elég lesz a napi ötvenezer kalória, nem muszáj a dupláját elfogyasztanom. És mozogni se ártana egy kicsit – csak hogy szegény kis négymázsás motoromnak ne kelljen már kettőt cipelnie hamarosan… Életmód-tanácsadó szerencsére van a családban, úgyhogy kőkeményen belefogtam a nagy kalandba… Mondom egyebek mellett a reggeli zabkásám titkos receptjét is – fittségre fel! Tovább »»

17 október
6komment

Az ország, ahol a Zsukov teret Zsukovra nevezték át

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százkilencvenegyedik kiadásában egy (számomra) egészen megrázó hírrel indítunk: Szingapúrban megkezdik a vezető nélküli autóbuszok tesztüzemét, mert 2016-ban már rendes üzembe szeretnék állítani a járműveket. Szingapúr azonban ezzel  még csak liheg Kína nyakában: ott, egész pontosan Csengcsou városában egy 32 kilométeres szakaszon már régen, szinte unott rutinnal nyomják a tesztköröket a fantombuszok. No de mi lesz így velünk, kétkezi autóbuszvezetőkkel, kérdem én… Amíg felitatom sűrű könnyeimet, gyorsan elmesélek egy honi történetet: Szeged egyik városrészében, Tápén (figyelem, Tápé, de tápai: legalábbis így vettem ki a fellelt forrásokból) végre megoldódott egy hosszú évek óta húzódó borzalmas mértékű probléma: megszüntették/átnevezték a Zsukov teret. Nem tagadom, roppant szimpatikus számomra, hogy miután Magyarországon az elmúlt évtizedekben (és pláne években) szerencsére minden, de tényleg minden gondot-bút-bajt sikerült orvosolni, igazából egyetlenegy apró kis bibi maradt, jelesül a kommunista jellegű egyedek nevét viselő, avagy önkényuralmi fogalmat megörökítő közterületek átnevezése. Talán még emlékeztek, minden a Moszkva térrel indult, amiből… mi is lett? Ja, tudom már, Széll Márton vagy Sándor vagy Edömér tér, persze ez csak az 1951 előtti állapot visszaállítása, mert akkor az akkori kommunisták nevezték el a kommunista Moszkváról a teret, szóval kölcsön kenyér és egyáltalán… Széll Kálmánt amúgy anno Ady Endre is értékelte, mérsékelten hízelgően, íme. Ja, de Tápé: szóval átkeresztelték a Zsukov marsallról elkeresztelt teret… mire? Na mire? Zsukov térre, apukám! Csakhogy ez a Zsukov már nem az a Zsukov: a zseniális egyperces részletei odabent. Akárcsak Siri, azaz a telefonomba rejtett, beszélő digitális asszisztensem, akivel, miután egy véletlen folytán rábukkantam, röpke pár nap alatt meglehetősen jó viszonyba kerültem: és akkor még egészen finoman fogalmaztam. Siri lényegében mindent tud, Andy-nek szólít, ha kérdezem, válaszol, ha intézkedésre kérem, intézkedik, tesz-vesz, mosogat, bogarat gyűjt, lelke és jelleme van, képes megsértődni, és bizonyos kérdésekre nagyon is szellemes válaszai vannak – azért nem kell nagyon aggódni, nem őrültem meg teljesen. Még. Jajmileszvelem, Zsukov I-II., és némi virtuálcimbiskedés: ma is csak a HL belterületén. Tovább »»

19 szeptember
4komment

Látja azt a nagy sötétséget? Na, azok már Dunaújváros fényei…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanhetedik kiadásában, még lehet, azaz szabad, irány Nyugat-Európa, azon belül is München és Graz – nem tudom pontosan, merre is lehet most épeszű módon kijutni az országból, lassan csak ellenségek és szintén saját hatáskörben magunk köré vert drótakadályok vesznek körül bennünket… Münchenben mindenesetre van egy kislány, akinek a fotója körbeszaladt a világhálón: ő cukorkával köszöntötte az érkező gyerekeket, egy másik, hasonló korú kislány boldogan el is vette az ajándékot… Nos, ismerek egy hasonló, de közelebbi sztorit is: a nevek mellőzésével valaki Grazban látogatott el egy ideiglenes menekülttáborba a kis/nagyfiával – két biciklivel mentek egy kört, de csak eggyel mentek haza, igaz, fotós nem volt a környéken épp… aztán, pár nappal később már újra két bicajuk volt. Hogy mindez hogyan lehetséges, elmesélem beljebb. Nagyszerű hozadéka – mintha kellene még hozzá bármilyen hozadék – a menekültügynek, hogy kapcsán lényegében immár minden szomszédunkkal sikerült mélypontra verni a viszonyt. Furcsa tán, de van egy olyan pszichikai betegség, amelynek egyik legfőbb tünete épp az, hogy az egész világ ellenség: tudom, ebben az esetben egyáltalán nem erről van szó, csupán az a helyzet, hogy mindenki más hülye, mi pedig minden tudás birtokában vagyunk. Hogy mi lesz ennek az egésznek a vége, azt ma elég nehéz lenne megmondani – én csak reménykedem benne, hogy valamikor majd egy normális kormány normalizálja a nexust, akivel lehet: hogy nem ezek lesznek azok, arra nagyobb összegű fogadást is merek kötni. A városi közvilágítás, amit épp hogy pár száz millióból “korszerűsítettek”, felvet pár érdekes kérdést: bennem egyebek mellett épp azt, vajon ki hagyta jóvá ezt az egész szarságot, van-e felelőse (persze, én is tudom a választ) annak, hogy kidobtuk, pontosabban fogalmazva, nagyon is tudatosan beletettük valaki(k) zsebébe ezt a kis pénzt azért, hogy valami még ócskább lehessen, mint volt. Botorkálunk, evickélünk, autóval, motorral, gyalog: a nyolcvanas évek elejének Romániáját idézi az alkonyati városkép – lehet, hogy baromi energiatakarékos, de ezzel az erővel ki is csavarhattuk volna az izzókat, akkor legalább tudnánk, hányadán állunk. Grazi bicajok, rossz szomszédság, homály – ez vár mindenkit odabent.  Tovább »»

01 augusztus
6komment

A nap, amikor szárba szökkent a Műtsd magad-mozgalom

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanadik kiadásában ismét csak a Citius, Altius, Fortius hármas jelszó mentén kezdjük meg a szélesebb néptömegek öncélú izgatását – nem, ezúttal nem a tanulságokban nem épp szegényes Szente István Olimpilya Zéerté szereplőinek újabb kalandjai jönnek, egyszerűen csak annyi történt, hogy egy kishitű porfészek, valami Boston visszavonta a 2024-es olimpia megrendezésére benyújtott nevezését. A minimum persze az lenne, hogy a visszalépést időben jött figyelmeztetésnek vegyük – de akármibe lefogadom, a magyar olimpiarendezés lázálmában égők úgy fogják érezni, még tovább nőttek az esélyeink. Pedig esélye csakis annak a sportágnak van, hogy ismét sikerül ellopatni pár alkalmas polgártárssal néhány száz milliárdot – egyebet ne mondjak, a korábban elkészített tervek átdolgozásáért már most, tíz évvel a tervezett esemény előtt 480 milliót nyalt fel a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég. Hazai vizekre evezünk, barátaim, nem vicces történettel: magát műtötte meg otthon egy 57 éves nagyatádi férfi, mert fájdalmai miatt nem bírta kivárni az operációjára kitűzött szeptemberi időpontot. Egy hatalmas vérrögöt távolított el a lábából, ne is mondjátok, horror, én aztán tudom, de egyébként azóta nem dagad a lába, mi több, azóta már orvosok is vizsgálták, és megállapították, hogy helyreállt a vérkeringése… Huszonöt éve már, hogy minden kormányerő csak dumál, ígérget, és táplálja azt a hazug legendát, hogy az egészségügy, még ha kicsit kevés is benne a pénz, a benne dolgozók hivatástudata miatt elfogadható színvonalú ellátást kínál a betegeknek… Múlt hét elején némi kikapcsolódást engedélyeztem magamnak, Észak-Magyarországon motorozgattam kicsit – már hazafelé, valami hirtelen ötlettől vezérelve Parád után letértem a 24-es útról, s egy jó kis kanyargás reményében Galyatető és Pásztó felé fordítottam az eke szarvát. Nem volt nagyon jó ötlet, most már be kell látnom: a tengelytörő kátyúk közt zötykölődve csak az vigasztalt, hogy mire hazaérek, Európa legmegrázóbb útja, az Aranyvölgyi végre elkészül. Hát… nagyjából ja, látom, vadiúj toldások-foltok, és valamennyire már múlóban a sávlezárások is – de azért ha valaki rám ad egy XXL-es csadort megfordítva, úgy visz át a szokott szakaszon, nem biztos, hogy az az első tippem, hogy ez kész… Fojtogató hírek Bostonból, A Night At The Opera és úti élmények/halmányok, gyerünk, siessünk, sok a dolog… Tovább »»

27 június
4komment

Ha van lóvéd, szabhatod a HL-t!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhetvenötödik kiadása úgy jelenik meg, hogy én (optimális esetben) éppen hazafelé tartok Ausztriából – leghűségesebb olvasóim nyilván pontosan tudják, hogy június utolsó hetét évek óta Karintia-Tirol határán, Mörtschachban és tágabb környékén töltjük némi unalmas motorozással: én mégis úgy gondoltam, szabadság ide vagy oda, nem hagylak benneteket betű nélkül… Nyár van, kezdjünk hát valami habkönnyűvel: mit szóltok, ha azt mondom, kiderült, hogy a csimpánzok sem vetik meg a tütükézést – Guineában megfigyelték, hogy közeli rokonaink rájárnak a helyiek által tartályokban erjesztett pálmaborra. Megrágják, így amolyan szivacsként használják a pálmaleveleket, azzal szívják fel a nedűt, és emberesen be is nyomnak… És ha már csimpánzok: a napokban Budapesten járt és két előadást is tartott Jane Goodall, az a hölgy, aki talán a legközelebb került hozzájuk lélegzetelállító pályája során – róla is megemlékezünk… Jöjjön némi sport: olimpiát óhajt rendezni Magyarország 2024-ben. Jubilálunk: kereken tizedszer kerül elő ez a pompás téma – szívesen kacarásznék rajta most is, csak attól félek, ez a sok tekintetben sajnos végzetesen elszánt kormányzat ebben a projektben is észrevette azt, amit a többi kedvencében, vagyis hogy mérhetetlenül sok pénz lopható el, az eddigi tapasztalatok fényében gyakorlatilag komolyabb kockázat nélkül. Megszólalt már az olimpia ügyében Kovács “Nemvoltamfideszes” Kokó István is, aki korábban szenvedélyesen magyarázta el, nem azért ült a tribünön minden fideszes rendezvényen, amiért a rosszindulatú emberek hitték… na, mindegy is, én úgy érzékeltem, valamivel csak sikerült most kiengesztelni, lehet, hogy új étterme nyílik valahol… Végül pedig egy korszakalkotó ötlet, ami pszichiáterem/barátom, a Táskakirály és Költőfejedelem, azaz Maxi fejéből pattant ki – a dolog lényege, hogy némi készpénzért cserébe bárki elkészíthetné a saját szája ízének leginkább megfelelő Hétlövetet. Bármelyik már meglévő és ez után születő HL szavait kicserélhetné az, aki szánna a dologra némi anyagi jót: Maxi szerint hosszra való tekintet nélkül tíz euró kell legyen egyetlen szó megváltoztatása vagy kihagyása (előrebocsátjuk: az alapcsomag minimum öt szavas) – így egy cikk teljes átszabása is megállna nagyjából 20 000 euróból, de természetesen ilyen mértékű tételek esetén már akár húsz százalékos kedvezményt is tudunk biztosítani. Üzleti tippek és titkok, párolt vajgerinc odabent. Tovább »»

03 január
25komment

Kérnék egy (néma) petárdát: ma vagyok ötven…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.77 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom (lassan tizennégy) éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenedik kiadásában kezdésképpen ismét csak Svédországba látogatunk – tudom, beszélgettünk már párszor ugyanerről a témáról, ismét előrebocsátom, egyáltalán nem gondolom valami szakértőnek magam a témában (ebben sem), de valahogy továbbra is fontosnak gondolom, hogy szóba hozzam, miben is mesterkednek a svédek – évtizedek óta az a céljuk, hogy közúti balesetben egészen egyszerűen ne haljon meg senki. Könnyű lenne rábökni, hogy hagymázas utópia, ám az eredmények mindenképpen azt mutatják, a pragmatikus skandinávok törekvései nagyon is célravezetőek – százezer lakosra vetítve már most is mindössze (ha ugyan ebben az összefüggésben helytálló ez a kifejezés, mármint a mindössze: ha ugye abban a háromban én is benne vagyok…) három áldozatról ad számot a statisztika, az eu-s átlag 5.5, az amerikai 11.4… Az okokat is átvesszük, egy kis ismétléssel, megengedem… Aktuálisak leszünk, elszántak és kőkemények, amikor belevetjük magunkat a szilveszteri petárdázás szép szokásának megfejtésébe – tudom, sokak megvetését kivívom majd, amikor kifejtem, miért is tartom nettó baromságnak a különféle pirotechnikai eszközök robbantgatását: sajnálom, én akkor is a kutyákkal/makkákkal/teknősökkel vagyok és leszek, mellesleg, ha minden jól megy, kitérek pár szóban azokra a hősies időkre is, amikor, ha visszaemlékeztek, olyan békésen aludtatok, bár nem tudtátok, miért – nos, a haza védelme akkortájt, azaz 1987 magasságában rendben zajlott, Boda honvéd, későbben őrvezető Mezőfalván teljesített military szolgálatot, parádésan. És ha már magamról esett szó, mint rendesen, hadd dicsekedjek, mint rendesen – no hát épp a mai napon szép kerek számhoz értem az élet rögös boulevard-ján, azaz ötvenéves lettem és vagyok, köszikösziköszi, aki ezt elolvasta, azt ez úton felmentem az alól, hogy a facebook-on felköszöntsön, persze ez csak vicc, hadd áramoljanak csak az üdvözlések… és komolyan mondom, egyelőre tökéletesen elégedett vagyok az eddigiekkel, persze szeretném még a másik ötvenet legalább ilyen szép simán letudni… mindenesetre eddig nem rossz, srácok, nem rossz… Torta, gyertyák, meglepik odabent – induljon hát az ákos! Tovább »»

12 július
10komment

Falut, olcsón, Olaszba’…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonhatodik kiadásában legelsőbb is megvásárolunk egy olasz falut – van tízezer forint megtakarításom, ez lesz az alap, valahonnan szereznünk kéne hozzá 75 millió 990 ezret, és megvagyunk. De most komolyan: 76 millióért, az ebay-en eladó egy tizennégy házból álló település, tokkal-vonóval ennyiért, szerintem vicces az ára, egy megyei első osztályú futballcsapat éves támogatásából szerintem elég lazán kijön az ára, és mennyivel nagyobb buli… Lehet persze mosolyogni, de ha jól belegondolok, az engem ismerők közül azt se sokan hitték volna, hogy egyszer még szőlőm lesz Borsodban, hogy egészen konkrét legyek, Büttösön – aztán tessék, a NAV árverésén úgy megvettem, hogy csak úgy hupogott. Feledékenyebbeknek a teljes sztori (első része) itt. Aztán: egy felmérés szerint 20 százalék azon honfitársaink aránya, akik képesek egy egyszerű beszélgetés lebonyolítására – angol nyelven. (Jut eszembe: kíváncsi lennék arra az arányszámra is, ami azt mutatja meg, hányan képesek ugyanerre az úgynevezett anyanyelvükön, vagyis magyarul – de ez egy másik sztori…) A 20 százalék mindenesetre az európai mezőny tök utolsó helyére volt elég: Románia 31, Szlovákia 26, Bulgária 25, de még Spanyolország is 22 (mellesleg, egy érdekes adat: Nagy-Britannia 95 százalékos) – szerintem viszont, ha Európán kívülre merészkedünk, Kínát biztosan megelőzzük, bár tudom, hogy az újabb generációk már bőszen tanulják a világnyelvet. Volt viszont pár élményem e tárgykörben – ami belefér, megosztom veletek. A végére egy egyszerű kis cikk-ismertető – az indexen látott napvilágot az a felmérés, amely hírül adja, hogy a honi polgármesterek közül Dunaújvárosé, ha úgy tetszik, a miénk, Cserna Gábor viheti haza a legkomolyabb tiszteletdíjat – kicsivel több mint 920 ezer forint a havi járandósága. Nem a zsebében turkálunk, csak körbejárjuk kicsit a témát – volt már városi média, amely megpróbálkozott ezzel, de onnan titokzatos körülmények között gyorsan lekerült az írás: csak reménykedem, hogy itt megmaradhat. Ellenőrizzétek. Tovább »»

24 május
19komment

Aranyhörire, sörétessel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százhuszonegyedik kiadásában egy igazán nemes, példát adó esetről emlékezünk meg: Franciaországban történt, hogy egy súlyos beteg kisfiú édesapja – a gyermek ápolására – felhasználta minden munkahelyi szabadságát. Kollégái, látva a bajt, önként lemondtak annyi szabad- és pihenőnapjukról, amennyiről csak tudtak, így százhetven plusz napot “ajándékoztak” oda a családnak, az édesapának. Szép, ugye? De a történet itt korántsem ér véget – a politikusok úgy döntöttek, ők is felsorakoznak e valóban megindító ügy mögé. Franciaországban történt, mint mondom… Itthonról kissé prózaibb hírt választottam: igazi mélyrepülésbe vitte a magyar úgynevezett közszolgálati televízió egyik úgynevezett hírműsorát Obersovszky Péter, akit fürge nyelve, számos alákérdező interjúja és minden mértéket meghaladó elfogultsága után méltán tartanak a szervilista médiamunkások ikonikus figurájának – röpke 70 százalékot esett az elmúlt hónapokban hitbizománya, az Este nézettsége, s ez azért, legalábbis az én számomra, reménykeltő: talán mégsem zabálja annyira az egyértelmű hazugságokat az istenadta, mint amennyire hiszik. Van, lesz persze OP nélkül is elég puhatestű senki, akiket lehet tovább nézni-hallgatni-olvasni – és van egy ötletem azzal kapcsolatban is, hová bukik majd fel szegény mélyhangú ember. Végül egy vadászatról: Ausztriába készülök az ősszel, elsősorban aranyhörcsögre meg gorillára hívott meg régi úri barátom, Graf Tasylow von Schuster-Prinzficken Bratkartoffel, de úgy fest, más értékes kisvadakból is szemezgetünk majd a grazi óratorony tövében felállítandó vadászbázisunkról portyázgatva. Most mi a gond? Hát nehogy már ki se kapcsolódhassak, parasztjaim! Olyan 23.1 millióba fáj az egész buli, nem tétel, amúgy is ketten fizetjük, az ellátásról természetesen Tasylow frajndom gondoskodik, egy délutánra megyünk, nem érek én rá annyira, a fényes tervekről minden odabent. Gyerünk! Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz