Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 december
11komment

A boldog pszeudó homoki hörcsögök

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanegyedik kiadásában, úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és forró talajra evezek (kérem szépen, hogy kivételesen csak a legtapasztaltabbak kommenteljék ide, hogy talajon nem is lehet evezni: köszönöm szépen…) – csak mert láttam, miként sikerült elsöprő többséggel elfogadnia az ausztrál parlamentnek a melegházasságok engedélyezéséről szóló törvénymódosítási javaslatot. Ne fogjátok vissza magatokat, ha úgy esik jól, bátran elő a legcirádásabb, legkeményebb magyarmiskás buzizásokkal: valahol pont erről szól ugyanis majd a dolog. Hogy van egy jókedvű, nyitott, boldog ország, ahol mondjuk ez abszolút nem probléma. Ahol a törvény mindössze annyiban módosul, hogy mostantól nem egy nő és egy férfi, hanem két ember szövetségeként definiálja a házasságot. És ez nekem baromira bejön. Pont. Épp tegnap olvastam, hogy a gazdasági minisztérium egyszerűségében is gyönyörű szép álláspontja szerint az állam nem tartozik semmivel az egykori magánnyugdíjpénztári tagoknak, akiket néhány éve oly sikeresen kitirhítottak a rendszerből, miközben, ezzel egyidőben személyes megtakarításaikat nemes egyszerűséggel einstandolták, mint azt pont ötszázhuszonnégyszer volt szerencsétlenségem leírni, kis kerekítéssel 3000 milliárd forintról beszélünk. Kezdetben, az aktus után volt még egy kis lehajtott fejű hazudozás, hogy öööö… izé… majd nemsokára mindenkinek létrehoznak egy személyes számlát, blablabla, de aztán látták, hogy a kutyát nem érdekli az a kis pénz, a kedves magyar nép le se szarja, hogy egy felfoghatatlan összeggel meglopták, inkább vállat von, és gyűjt tovább a kedves hiénáknak. Akik továbbra is harcolnak, azt hangoztatva, hogy ők Magyarország. Hát… kurvára nem, Petikém, kikérem magamnak… Kikerült a karácsonyi dekoráció a város útjaira – utána kéne néznem, hány éve sikerült megírnom, de biztos van vagy tizenöt, szóval még a nemmondjukkianevét újságban makogtam róla, hogy ennél a fajta díszítményezésnél még az is sokkal jobb lenne, ha baromira semmi nem lenne kint, mert az legalább egy becsületes megoldás. Akkor meg is számoltam, hány világítós gyertya, angyal, fenyőág meg gömb került ki a villanyoszlopokra – nagy felháborodással írta az illetékes a választ, azt hiszem, néggyel elszámoltam magam, helyre is igazítottam, ahogy kell. Azóta, meg kell hagyni, nagy változások vannak: kiégett egy csomó izzó vagy mi ezekben a vackokban. Mondjuk annyiban nem rossz a karácsonyi kivilágítás, hogy hetven-száz százalékkal emeli a dunaújvárosi közsötétítés szintjét. Meleg szeretet, magánnyugi, karivili, fáradjatok. Tovább »»

Hirdetés
09 április
6komment

Három nap egy vombat karjaiban

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizennegyedik kiadását egy olyan hírrel kezdem, aminek hallatán, megjósolom, azonnal billentyűt ragadtok – illetve… sajnos hiába ragadnátok, hiszen bár alig egy hét van vissza a határidőből, ameddig jelentkezni lehet a meglehetősen stresszmentes állásra, amit az ausztrál, közelebbről is a tasmániai turisztikai hivatal írt ki: fő-vombatölelőket keresnek ugyanis ott lent, a messzi délvidéken, a sajnos pedig annak szólt valahol a mondat elején, hogy csak Ausztráliában élők jelentkezését várják a vombatölelői pozícióba. Nem, nem vombatölőket, nem is vonatölelőket (ahogyan én olvastam elsőre a hírt, amit Suszter mester küldött át két napja, egy számomra hajnali órán): egy árván maradt kis vombatbébit kell szeretgetni, az izgalmas részleteket mondom bent. Itthon beindult az éles nagyüzem: a szupertraffipaxok (134 helyszínen 365 sávot figyelnek velük, nagyon komolyan gondolkodom rajta, hogy egy szép túraprojekt keretében egy éven át minden nap meglátogatok egy sávot, és rituális performansz keretében elkövetek valami szabálytalanságot – ugyanitt szponzor kerestetik…), avagy a Véda-rendszer, avagy a nép nyelvén Szauron szemei bőszen pásztázzák a forgalmat, keresik a renitenseket, rögzítik a rosszaságot, és automatikusan elindítják a folyamatot, melynek a végén persze ismét csak mi állunk, a postán, a sorban, sárga csekkel és bizonyos színes papírokkal a kezünkben. Az első nap első két órájában száz szabályszegést regisztrált a rendszer, percenként egyet mondjuk – s miközben én is forrón szeretném, hogy kevesebben haljanak-sérüljenek meg a magyar közutakon, javuljon a közlekedési morál, azért ismét csak suttog bennem a kisördög, hogy mintha már megint csak a költségveté a felső robbermentnek lenne szüksége még egy kis delára. Megkísérlem a szerkesztettség látszatát kelteni: mind e közben két gyorshajtási csekk érkezett a Nyulasiék címére, rendszám alapján, egyenesen a baráti Ausztriából – simán csak sajnálnám a barátaimat, ha nem az lenne a szerencsés helyzet, hogy az autójukat pár hete én magam vezettem a közös kirándulásunk során, én, én, a profi, a nagymenő, a mindentudó, a ravasz rutinróka… vagy más néven a Nagy Hülye. Mindazonáltal: ítéljétek meg főbenjáró bűneimet, amikért már ki is fizettük, ami jár… Vombatok, Védák, Villámmagyarok – fáradjatok a nagyterembe. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz