Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


15 október
5komment

Sunasori lengőkaros mesék

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincnegyedik kiadását motorozással kezdjük. Ugye ti is úgy érzitek, piszkosul régen szájmotoroztunk már e hasábokon??? Nos, Suszter barátom, és sokan mások, beláthatjátok, muszáj engednem a jól érzékelhető felhasználói nyomásnak: az idén százéves a BMW – minden érintettől elnézést kérve bocsátom előre, nem a legkedvesebb márkám, de azért van pár régebbi típus, amely felmutat bizonyos erényeket. A lényeg azonban nem is ez: a bajorok úgy ünneplik a szép kerek évfordulót, hogy különféle szokatlan koncepciókat mutatnak be, amelyek mind arról szólnak, vajon (persze szerintük) milyen lesz a következő száz évük. Az autók területén már bemutattak pár elég elvetemült tanulmányt – most viszont sort kerítettek arra is, hogy a motorokkal kapcsolatos gondolataikat is megosszák a világgal. Rárabolunk a sztorira… Nyakunkon a leválthatatlan hatalmi szerkezet: mondja Tölgyessy Péter politikai elemző, ex-politikus – aki mellesleg, utóbbi minőségében, sokak véleménye szerint szintén felelős azért a helyzetért, amiről most egy interjúban beszél. Ezen az alapon mondjuk mindannyian felelősek vagyunk: de vajon tényleg leválthatatlanná vált-válik a Nemzeti Együttműködés Rendszerének működtető mechanizmusa? Én azt gondolom, nem: és azt is gondolom, hogy valahol már ott (optimizmusunktól, naivitásunktól függ, melyiket választjuk) halad farkcsapkodva a petesejt felé/gőgicsél/szaladgál/figyel/dolgozik/felkészül az a polgártársunk, aki a megfelelő pillanatban akár a semmiből is előléphet majd, tehát nem kell feltétlenül látnunk, ki jöhetne majd “ezek” helyett. És azt se tudjuk, mi okozza majd a bummot: hogy lesz, az nem kérdés, szerintem nem évtizedek múlva, hanem viszonylag hamarosan. És van itt még pár apró ügy, majd beleszőjük, ha kiadja – érdekes dolgok történtek az elmúlt pár napban, némelyiket sikerült megjósolnunk is. Végül, csak a keretes szerkezet miatt egy kis autózás: úgy sikerült belehajtanom egy városi kátyúba, hogy nemes egyszerűséggel keresztbe eltört a nem annyira gyenge hátsó lengőkar a Párducban: fél éve a Villámmal jártam nagyon hasonlóan, oké, nem tudok vezetni, de azért lassan száz pénz nem ide… parádésan keresek, rendben, de… na… és említés tétetik a közvilágítás legeslegújabb megújításáról is. Szerintetek ki fizeti ismét? Úgy van: én, az idióta – aki a fél méteres, még szép hogy soha meg nem szűnő kátyúk miatt darabokra hulló járműveim javítását meg még pár semmiséget is állok. Így mulat pár millió magyar úr. Odabent kezdjük a csűrdöngölőt. Tovább »»

Hirdetés
01 augusztus
6komment

A nap, amikor szárba szökkent a Műtsd magad-mozgalom

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcvanadik kiadásában ismét csak a Citius, Altius, Fortius hármas jelszó mentén kezdjük meg a szélesebb néptömegek öncélú izgatását – nem, ezúttal nem a tanulságokban nem épp szegényes Szente István Olimpilya Zéerté szereplőinek újabb kalandjai jönnek, egyszerűen csak annyi történt, hogy egy kishitű porfészek, valami Boston visszavonta a 2024-es olimpia megrendezésére benyújtott nevezését. A minimum persze az lenne, hogy a visszalépést időben jött figyelmeztetésnek vegyük – de akármibe lefogadom, a magyar olimpiarendezés lázálmában égők úgy fogják érezni, még tovább nőttek az esélyeink. Pedig esélye csakis annak a sportágnak van, hogy ismét sikerül ellopatni pár alkalmas polgártárssal néhány száz milliárdot – egyebet ne mondjak, a korábban elkészített tervek átdolgozásáért már most, tíz évvel a tervezett esemény előtt 480 milliót nyalt fel a PricewaterhouseCoopers tanácsadó cég. Hazai vizekre evezünk, barátaim, nem vicces történettel: magát műtötte meg otthon egy 57 éves nagyatádi férfi, mert fájdalmai miatt nem bírta kivárni az operációjára kitűzött szeptemberi időpontot. Egy hatalmas vérrögöt távolított el a lábából, ne is mondjátok, horror, én aztán tudom, de egyébként azóta nem dagad a lába, mi több, azóta már orvosok is vizsgálták, és megállapították, hogy helyreállt a vérkeringése… Huszonöt éve már, hogy minden kormányerő csak dumál, ígérget, és táplálja azt a hazug legendát, hogy az egészségügy, még ha kicsit kevés is benne a pénz, a benne dolgozók hivatástudata miatt elfogadható színvonalú ellátást kínál a betegeknek… Múlt hét elején némi kikapcsolódást engedélyeztem magamnak, Észak-Magyarországon motorozgattam kicsit – már hazafelé, valami hirtelen ötlettől vezérelve Parád után letértem a 24-es útról, s egy jó kis kanyargás reményében Galyatető és Pásztó felé fordítottam az eke szarvát. Nem volt nagyon jó ötlet, most már be kell látnom: a tengelytörő kátyúk közt zötykölődve csak az vigasztalt, hogy mire hazaérek, Európa legmegrázóbb útja, az Aranyvölgyi végre elkészül. Hát… nagyjából ja, látom, vadiúj toldások-foltok, és valamennyire már múlóban a sávlezárások is – de azért ha valaki rám ad egy XXL-es csadort megfordítva, úgy visz át a szokott szakaszon, nem biztos, hogy az az első tippem, hogy ez kész… Fojtogató hírek Bostonból, A Night At The Opera és úti élmények/halmányok, gyerünk, siessünk, sok a dolog… Tovább »»

18 április
10komment

Indulj el egy úton, én es egy másikon…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százhatvanötödik kiadásában egy (úgy hittem: vetítek előre kissé) igazán ínyemre való falatot csócsálgatunk, nagyjából, gondolom, a szokott unalmas tanulságokkal – például arról, hogyan is lehetne normálisan élni a maradék pár éven át legalább, mert hogy megérdemelnénk, afelől szemernyi kétségem sincsen. A megoldás most közelebbinek látszik, mint valaha: a neve Liberland, hozzánk igencsak közel, a Vajdaság tőszomszédságában fekszik, nagyjából hét négyzetkilométer területű, egy cseh fazon alapította, ő az államelnök is. Nem csoda, hogy pár napig úgy éreztem, egyre pregnánsabban körvonalazódik a jövőm: vagyis hogy felveszem a pastafari vallást, virtuális észt állampolgárságért folyamodom, amikor pedig mindezzel megvagyok, átköltözöm Liberland-be, ahol remélhetőleg legalább egy buszjárat üzemelni fog valamikor, és ezzel meg is volnék, hip-hip-hurrá, gondoltam naivan… S hogy mi az egyetlen aprócska probléma? Azt is elmesélem mindjárt. Még a múlt héten ikszeltem be azt a hírt, amit akkor hátrébb csúsztatott egy másik, de azért nem hagyom lövetlen – ez ugyebár bölcs hodzsánk kazah látogatásához kapcsolódik, ahol is kijelentette, idegenek vagyunk Európában… Nos, ezt a többes számot, illő tisztelettel és kulturáltsággal ugyan, azaz kurvanyázás nélkül, de tisztelettel kikérném magamnak, Mr. Orban. Mert én bizony baromira nem vagyok idegen Európában, sőt, eddigi röpke öt évtizedem során lényegében mindenhol baromira jól éreztem magam, rengeteg barátom van az egész kontinensen, és változatlanul azt gondolom, kisebb-nagyobb eltérésekkel valami olyasfajta életet szeretnék/szerettem volna élni, amilyet egy szürke, egyszerű holland, német, francia, portugál, stb., stb. polgár. Semmi bajom a kazahokkal, a mongolokkal – de köszönöm szépen, nekem rohadtul nem kell a lóhát, a jurta meg a kumisz, se a két évszázad mínusz… És végül néhány szó arról, mennyire fáj, amikor kifelé pattogok a busszal a városból – hogy változatlanul azt merészelem gondolni, némiképpen fontos lenne így pár évtized elmúltával legalább a főbb utakat olyan szintre hozni, hogy ne csak konflissal és/vagy két kilométeres sebességgel lehessen úgy végighajtani rajtuk, hogy nem esik ki a protkóm. Dohogások, lelkesültség és döbbenet – mindez itt, a hajtást követően… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz