Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


09 január
10komment

Indiános képeslap, aputól

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy, néhány héten belül már tizenöt éves rovatunk kétszázkettedik kiadásában elsőként egy lemaradásomat pótolom: a karácsony előtti anyagtorlódás miatt kimaradt, most viszont közreadom egy tízéves kisfiú történetét, aki Skócia partjaitól északra vagy száz kilométerre, az Out Skerries nevű aprócska szigeten él, ahol rajta kívül egyébként mindössze hatvanöten laknak. Ő az egyedüli gyerek a szigeten – a dolognak valahogy hírét vette a sajtó, s Aron-ra azonnal rá is zuttyant a net: világméretű mozgalom indult a kisfiú “felvidítására”, s már december elejére több mint húszezren jelezték, hogy legalább egy karácsonyi üdvözlőlappal igyekeznek majd eloszlatni a srác magányát. Több apróság is feltolult az agyamban e szép, igazi karácsonyra hangoló hír olvastán – többek között például az, hogy a szép szándék egy örök ellenséget szinte biztosan beszerez Aron Andersonnak: mert hogy a sziget postása nem zárja a szívébe, arra ide a rozsdást… Az osztályelső és legrosszabb tanuló fiú okítása egyébként évi 75 357 fontjába kerül a helyi iskolaszéknek, igen, jól tetszünk számolni, harmincmillió forintba… ha nem baj, ezen is eltöprengenék egy csöppet… Nagy kedvenceim, a KDNP elnevezésű izé legnagyobb elméi újabb jelentős dobásra készülődnek – én úgy gondolom, a vasárnapi boltbezárás megvalósulása után egy pillanatra se szabad komolytalannak gondolni az egyik vezető erő szándékait. Ezúttal az ifjúsági tagozat vajúdott ki magából valami igazán megkapót – ők egyebek mellett abban látják Magyarország további felemelkedésének zálogát (már ha van egyáltalán még hová emelkednünk), hogy valamiféle adóval kéne sújtani azokat, akik esélyt sem adnak maguknak a szaporodásra, közkeletű néven szinglik… Volt még néhány remek elképzelés ezen túl is, az IKSZ, azaz az Ifjúsági Kereszténydemokrata Szövetség, ahol Semjén Zsolt és Harrach Péter szellemisólyom-utódai nevelődnek, egy vitaestet is kezdeményezett, később ezt sajnálatos módon lefújták… Végezetül egy 1973-as képeslapot mutatok meg nektek, most keveredett elő – apu küldte nekem meg a tesómnak, teljes szöveg meg minden odabent. Apu most lesz 90, és én se lettem sokkal fiatalabb… Skótok, kerdemok, családi szőttes: nyitom az ajtókat… Tovább »»

Hirdetés
11 december
6komment

Mustárról, a hétéletűről, bizonyos halpástétomokról, meg sok egyéb apróság… (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt

Csabi felesége, Edit, egy néhány évvel ezelőtti, sugárzóan hangulatos képen, a családi S 100 előtt - Rácalmás, Kossuth 15. Ja, és az autó bordó...

Skodák, Skodák és Skodák – gondolom, ha virtigli wartburgosok vagy ladások olvassák nemrégiben indított mini sorozatom korábbi darabjait, minden hajuk szála az égnek mered, hiszen a Skodákról annak idején köztudott volt, hogy melegszik, hogy lomha, hogy harmatgyenge, hogy az eleje a legkisebb oldalszélben is lebeg-libeg az úton, hogy a karosszériája rohad, hogy a hátsó ablakát leengedni, az első ülés támláját meg állítani nem lehet… persze és persze: van ezek között, ami cáfolhatatlan és kétségtelen tény, és akad, ami csak közszájon forgó legenda volt, hogy úgy mondjam, retró hoax. Bárhogyan volt is, az cáfolhatatlan tény, hogy apu több mint 45 éve vette az első Skodánkat, az 1000 MB-t, és ezzel egy igen hosszú sorozat vette kezdetét. 1970-ben ugyanis már egy vadiúj S 100-asunk volt, aztán 1976-ban az egyik bátyám vett ugyancsak egy S 100-ast, ugyancsak vadiújat, majd a nyolcvanas évek közepén a másik tesóm egy 120 L-t. És hosszan, hosszan folytathatnám még a történetet a családunkba sorra beépült további 105-ös, 120-as típusokról – egészen a középső bátyám mostani céges autójáig, egy Octaviáig – ami persze már korántsem ugyanaz… A minap, ha még rémlik (ha nem, itt pótolható), megemlékeztem arról a Beneluxiába tett szép családi utazásról, aminek végén, hazafelé jövet kissé nagyon elfüstölt alattam a mustársárga S 100 motorja. Müncheni emberünk, családunk évtizedes jó barátja, Sierwald bácsi segített a bajban, így szerencsésen megmenekültem… mi több… no de a cserének ára is volt persze, konkrét és áttételes is… Ha érdekel benneteket, hogyan is történt az egész, és mi lett Mustár sorsa a későbbiekben, hajtás után részletesebben is elolvashatjátok – és az első részek (skodás) olvasói hozzászólásaiból/képeiből is beidézek/beillesztek néhányat… Tovább »»

04 december
14komment

Motorcserék, és a mustár S 100, ami vagy hússzor átszelte Európát (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.82 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására... csak két évig volt így...

Belgium, 1983. Ha megengeditek, külön felhívnám a figyelmet a jobb első sárvédő elem enyhén házilagos javítására… csak két évig volt így…

A Boda-család története elválaszthatatlannak tűnik a Skoda-család történetétől – mint erről már ejtettünk szót e dolgozat első részében, apuék 1966-ban vásárolták meg első autónkat, a vadonatúj Skoda 1000 MB-t, s ezzel, bár talán maguk sem tudták, egy részben mindmáig tartó sorozatot indítottak el. 1969-ben ugyanis az 1000 MB-t cserére érettnek nyilvánította Boda sr., gondolom, volt benne vagy 20 ezer kilométer… ááááááááá… álljatok meg, breaking, breaking, breaking… úristen… ez nem igaz… ebben a pillanatban megtaláltam az 1000 MB kis noteszét, amibe apu mindent, de mindent feljegyzett, számlák, listák, dátumok, 152 forintos szervízszámlák, anyaggal együtt, naná, azt mondja egy bejegyzés, “Benzin Pécsett: 18.5 liter, 74 forint.” Na, gyerekek, ezt a döbbenetes füzetkét majd külön átvesszük, ráadásul további kincsekre is bukkantam ugyanabban a nejlonzacskóban, egy 1978-as erdélyi, továbbá egy 1980-as osztrák családi utazásunk teljes dokumentációja, továbbá az 1983-as holland expedícióm tervrajzai, térképei, poggyászlistája – hát, kedves mindnyájan, ezek a hosszú téli esték, úgy néz ki, már csak így fognak eltelni… ilyenkor ugyanis, megsúgom, a nem síelő motorosok számára mérsékelten izgalmas időszak jő, na jó, persze hogy mindenünk a karácsony, de bevallom, nekem például a szilveszterben az a legjobb, hogy utána már csak január, rövid február, aminek a vége kis szerencsével már megmotorozható, de március elseje mindenképpen indítja a szezont… De vissza az első Skodánkhoz… szóval egyáltalán nem 20 ezer volt benne, hanem bő három év alatt, most nézem, hoppá, 59 580 kilométer, se több, se kevesebb. És ebből is látszik, hogy mi, Bodák bizony nem vetjük meg a menést: évi 20 ezer annak idején, negyvenpár éve, az nem akármi volt, lányok-srácok… 1969 május 20-án, kedden, mint a fekete noteszbe Faterkám gyöngybetűkkel bevezette, “Eladtam, illetve átadtam a kocsit Petkes Györgynek. L. adás-vételi szerződést.” Pillanatnyilag ugyan nem L. sehol, de valahol biztos az is megvan. Pár hónap szünet következett, majd jött a vajszínű S 100-as, aminek a gázpedálját már bőszen nyomkodhattam – erről is írtam a második részben… Ma elmesélem, milyen furcsa egy szokása volt apunak az autóink motorjaival, s hogy hogyan vezetett e már-már burzsoá módon öncélú kevélység oda, hogy 1986. júliusában motort kellett cserélnem München mellett… Gyertek, kérlek, sok a dolog… Tovább »»

28 november
7komment

Skodák: a Bodák jó darabig kizárólagos járművei… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Az 1000 MB, mosáson... A képen, legendás kék-fehér fecskéjében, apu - az 1000 MB előtt pedig egy Opel Kapitän, csak úgy amúgy

Ha még emlékeztek, hétfői skodás-családi visszaemlékezésemben a hatvanas évek végéről dobbantottunk. Akkor cserélte apu a két kereket négyre: azaz a csepptankos, 250-es Jawa helyett megjött a vadonat Skoda 1000 MB – s ez egy hosszan tartó kapcsolat első lépése volt. Az 1000 MB-t négy év múlva az újabb generáció, az S 100 követte – a vajszínű Fülöp közel két évtizeden át szolgált, lényegében komolyabb hiba nélkül, igaz, ebben Boda sr-nak is volt némi szerepe, szerintem a harmadik részben erről is esik majd szó. 1976-ban az idősebb bátyám vette – ugyancsak újonnan – a második S 100-ast, a mustársárgát, amit néhány évvel később voltam oly bájos einstandolni, és jó pár százezer kilométerrel megterhelni… Tudom, hogy sokan szidták a Skodákat – én alsó hangon harmincszor jártam meg az enyémmel Belgiumot, és soha semmi gondom nem volt. Na jó, egyszer lefüstölt a motor, de annak oka volt – valahol majd beillesztjük ezt is a sztoriba. Nem sokkal később aztán a középső bátyám vett egy valóságos 120 L-t, szintén újat – na, az már tényleg komoly szerkezet volt… 1989 telén kölcsönkönyörögtem tőle, azzal hatoltunk fel Lázár kollégával Csehszlovákiába és az NDK-ba riportot készíteni. Meg kellett ígérnem, hogy mint a szemem fényére, és ez, mint rendesen, be is jött – hazafelé Prágában megálltunk még egy gyors körbeszaladásra, végeztünk, és visszamentünk a Skodához… ami sehol nem volt… Nem akarok nagyon beszélni róla, mit éreztem… de azért erős leszek, és ezt is elmondom egyszer csak. A 120 L-nél fejlettebb Skoda viszont valahogy már nem lett a családban… azaz dehogynem, most ugrik be, hogy a Petike mostani céges autója egy Octavia… egy kicsit más, mint Rudo Moric pompás, és pompásan illusztrált, 1965-ben megjelent ifjúsági regényében, Az Oktávia százzal megy című örökbecsűben (olvassátok el, nagyszerű szórakozás)… No, nem is nagyon húznám az időt – csapjunk a lovak és a Skodák közé: most megkapjátok a jogosítványom megszerzésének, s az első jutalomútnak a hiteles történetét… Tovább »»

26 november
15komment

Skodák, Skodák és Skodák Bodáéknál – 45 éve (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

Ha jól emlékszem, a pécsi vásárban készült a kép... rajta a ZJ 74-21 a Rush-matricával a csomagtartófedélen, és kérnék még egy kis figyelmet a vásáros ingemnek is...

A teljesen pontos dátumokra még egy picit várni kell, Boda sr. már nagy erőkkel nyomoz – régi jó szokásom szerint mondom, ahogyan szerintem volt, aztán majd (nem kevésbé régi, nem kevésbé jól bevált szokásom szerint) helyesbítek, ha sok lesz a reklamáció… Szóval ha jól emlékszem, egyéves koromban, azaz 1966-ban vették apuék a Skoda 1000 MB-t (CM 71-56), ami családunk első autója (és Skodája) lett. Vadiúj volt, nem arcból mondom, csak tényszerűleg – három gyerek és egy nagymama mellett annak idején simán belefért ez is. Jut eszembe, hiszitek vagy sem, akkoriban nem ártott a türelem: várni kellett az autóra, aminek megvásárlására amúgy is elég különleges módszerek voltak, az autónyeremény-betétkönyvről például legendákat tudnának mesélni sokan … és talán érdekes lehet az is, hogy akkoriban az új autó értéke nemhogy csökkent volna, amikor kihajtottál vele a telepről – ha úgy tartotta úri kedved, bőséges felárral adhattad el, merthogy voltak pénzes, de mérsékelten türelmes polgártársak is… De ne kalandozzunk annyira el – azt találtam ki mára, hogy végigszaladunk családunk fontosabb Skodáin – merthogy volt egy pár… az 1000 MB, aztán amire lecseréltük, Fülöp, (IC 85-55) az első S 100-as 1970-ben, aztán az idősebb bátyámé, a legendás mustársárga S 100 (ZJ 74-21), szintén újonnan, 1976-ban, ami aztán, pár év múlva az enyém lett, az első saját autóm… és aztán a Petikéék piros 120-asa, a KM 97-69, el se akartam hinni, hogy létezik olyan jó autó… és aztán apuék újkori Skodái, a 105-ös, amit a Sanyiéktól vettek át, aztán a korallpiros 105-ös, az EOB-491, amit két éve adtunk el, mert többen úgy gondoltuk, 84 éves korban már nem múlhatatlan összetevő az autóvezetés… aztán a papa máshogy gondolta, és megvette a mostanit, a fehéret, a BZC 903-at… Na… szaladjunk végig gyönge négy és fél évtized fontosabb történésein – gyertek skodázni… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz