Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


19 március
10komment

Lovagok kora (bolgári magozat)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenegyedik kiadásában, úgy gondoltam, ha nem is épp a lelkem kivetüléseképpen, de kezdjünk ma egy kissé sértődött tömeggyilkossal: immár öt éve, hogy a norvég szélsőjobboldali terrorista Anders Breivik összesen hetvenhét, többségében fiatal embert mészárolt le Utoya szigetén. Egy évvel később 21 év börtönre ítélték – ez van, Norvégiában ez a maximális büntetési tétel, semmiért nem kapható több, igaz, a büntetés hosszabbítható, amennyiben úgy ítélik meg, az érintett továbbra is veszélyt jelenthet a társadalomra. Márpedig ha valaki, hát szerintem Breivik kétségkívül komoly veszélyt jelent, míg csak él. Most azonban ő perel: a norvég államot, amely szerinte embertelen bánásmódban részesíti – egyebek mellett elpanaszolta, hogy a kávéját hidegen kapja, nincs elég vaj a kenyéren, és nem kaphat hidratáló krémeket. Nem vagyok épp egy vadállat, de azért ez egy manósapkányit tényleg sok… De azért az se kevés, hogy az e hasábokon épp a múlt hetekben emlegetett egyik kedvencem, Bencsik “Kaméleon” András “kiemelkedő színvonalú munkájáért” a Magyar Érdemrend lovagkeresztje polgári tagozat kitüntetést vehette át. Na most jött el az ideje, azt hiszem, hogy kifejtsem kicsit, miért is kezdem még a Kádár-rendszer végénél is jobban rühellni ezt az egész… hogy is mondjam szépen… teszem azt, lófaszt, az összes vákuumfejű barlangostest-sejtjével egyetemben, lassan mindenestől. Röviden egyébként azért, mert például lehet, hogy Czinege elvtárs, honvédelmi miniszter építtetett magának egy kacsalábon forgó villát, meg zebrára vadászott Sződligeten – de legalább szépen, jó tolvaj módjára elkussolt, és nem csesztetett heti öt alkalommal az irgalmatlan lábszagú baromságaival… Végül egy kis március, idus, meg minden: nem nekem jutott ugyan eszembe, de amikor a barátom eszembe juttatta, egyből eszembe jutott, hogy ez talán a harmadik év, hogy nincs “szabad asztal” – azaz nem ülünk össze egy estére a Pintesbe, mi, sajtóhangyászok, nemre, hajszínre, lábméretre és italfogyasztási szokásokra való tekintet nélkül, mind. Pedig hosszú-hosszú éveken, évtizedeken át elképzelhetetlen volt a március 15. enélkül a ragyogó hagyomány nélkül. Igaz, hol van már az a Pintes, hol szegény Feri, hol az a pogácsa – és hol vagyunk mondjuk mi… és hol az úgynevezett sajt, ó… Kiéneklés odabe: fáradjatok. Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz