Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 március
7komment

Állatkert, egy majommal

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenharmadik kiadásának nemzetközi részlegében amolyan hibriddel indítunk – ennek mindössze annyi az oka, hogy a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője, Röhrig Géza New Yorkban él. És én már régóta szeretnék pár dolgot megosztani veletek Röhrig Gézával kapcsolatban, például hogy nem csak úgy felületesen irigylem, de zsigerből, belülről, fájdalmasan, a szívem legmélyéig – mert nem is tudom, ismertem-e valaha olyan sziklaszilárd, megingathatatlan jellemet, mint az övé. Elképesztő, fantasztikus és lenyűgöző, mennyire nem hajlandó letérni arról a – megengedem, nem is kicsit szokatlan, sokkal inkább abszurd módon különleges – pályáról, aminek néhány szegmenséről majd szót ejtünk odabent. Minden jel szerint további hullámokat vet a veronai buszbalesetet követő kapkodó és átgondolatlan kormányzati intézkedéssorozat, melynek keretében egyebek mellett “internetes társadalmi konzultációt” is indítottak, ami, gondolom, olyasmi, mint a nagyszerű nemzeti konzultáció, csak nem lehet belőle annyit lopni  - zárójelesen mondom, az ilyen “konzultációktól” kapok igazán agylobot… mintha a cipész a kedves kuncsaftok körében indítana közvéleménykutatást, gojzerrel varrja-e meg a bakancsot vagy pelenkaöltéssel; a pék arról érdeklődne, tegyen-e kicsivel több tönkölyt a tésztához, illetve szeretnék-e a tisztelt fogyasztók, hogy inkább mosópor legyen a lekváros buktára szórva cukor helyett. Álkérdések, amiket, továbbra is gondolom, a kutya meg nem válaszol, de ha mégis, hát a végén tét nélkül hazudható bármi, ellenőrizni senki nem fogja, mert nem szabad, ez kiderült már korábban is. Egy kis egotrip a végére: állatkertben jártam, Veszprémben, mesterségem címere majom – amennyiben kifizettem egy számomra meglehetősen látványos összeget azért, hogy láthassak két tucat csótányt, egy eltévedt feketerigót, két fekete medvét, egy szervált, pár gyűrűsfarkú makit, jó, oké, egy számszakilag jelentős csapat őzet és kecskét, továbbá az eu-s támogatásokból megépült új kifutókat, csont üresen… A többi állat nyilván igazoltan, illetve, a kiírások tanúsága szerint a madárinfluenza miatt volt távol – odabent valaki kedélyesen megjegyezte, hogy hiába, ez van, sajna még itt a tél. Ami persze oké: csak én valamiért azt gondolnám, ha az elvárható populáció fél százalékát csodálhatom meg, életszerű lenne egy félárú téli jegy kibocsátása is. És akkor még elég jó fej voltam szerintem… Tovább »»

Hirdetés
13 december
11komment

In team betétmentők – símaszk nélkül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvennyolcadik kiadásában ismét mentjük a bolygót és pár egyéb menthetőt, amikor is bárkit örömmel beavatok a legújabb amerikai őrületbe: az óriás utcai cirkálók honában új divat hódít, ez pedig az aprócska házak építésének/birtoklásának mozgalma. Az átlagos amerikai ház nagyjából 200-250 négyzetméteres – a tiny house tulajdonosai viszont beérik maximum harmincöttel: természetesen a világért sem állítanám, hogy ez a hatgyermekes családok optimális megoldása, ám a hodály házak jó részében is mindössze ketten-hárman laknak arrafelé… Hogy mik az apró házas módszer további előnyei/szépségei, azt megpróbálom apróra összeszedni, aztán elmesélem, miért is haladtam meg a koromat már megint. Hetek óta halogatom, most viszont szélesre tárom a panaszláda tetejét – a magánnyugdíjpénztárakról szólok a középrészben, minthogy kiderült, a kormányzat a maradék kétszázmilliárdot is “meg szeretné védeni”, ha szabad azt gondolnom, leginkább is a mostani tulajdonosoktól, azaz tőlünk, akik három évvel ezelőtt voltunk olyan arcátlanok, hogy négy órát álljunk sorba a megyeszékhelyi kirendeltségen, ahová saját pénzünkön utaztunk el, s ott egy formanyomtatványon kijelentsük, azt szeretnénk, ami a miénk, az maradjon is a miénk… Nem mondom, változatos szivattyúztatás vette kezdetét ezek után, a pénztárakat, amiket végül tényleg sikerült végképp ellehetetleníteni, egymás után záratták be, hogy aztán eljussunk a végjátszmába, a mosthoz, amikor simán csak ránk fogják a slukkert, és kirabolnak, még egy símaszkot se húznak a fejükre, igaz, minek is, úgy nem látnánk a félmosolyt. Végezetül pár szó arról, hogy szinte egyszerre olvastam a CCCXXVIII. városfejlesztési koncepcióról, meg arról, hogy meglehetősen drasztikus ütemben és mértékben néptelenedik el a város – úgy tűnik, a szépre sajnálatosan mérsékelten fogékony lakosságot sem a főtéri szökőkút, sem a műfüves pályák, sem a stadionvilágítás nem ragasztja ide igazán: a franc essen beléjük, ezek inkább élni akarnak, ahogy elnézem. Azt meg itt nem olyan könnyű. Pedig nekem továbbra is lenne pár egyszerű ötletem erre-arra – és mert nekem gondolnom kell azokra is, akik ezredszer is szeretnék elolvasni, mi is lenne Boda főcsővezető szerint itt a megoldás, hát legyen: Dújv. Logistics Center, ingyen gondolat, már azt se bánnám, ha valaki végre lenyúlná… Tovább »»

15 november
7komment

Buggya nakul túra, nyelvébe néla

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznegyvennegyedik kiadásának első darabja nem kevesebbről szól, mint legújabb barátunkról, Azerbajdzsán elnökéről… ja, igaz, most jut eszembe, nem is annyira új keletű ez a bariság, két éve vagy mikor már húztunk egy nagyon szépet, amikor lazán kiadtuk a baltás gyilkosként is emlegetett Ramil Safarovot nekik, azzal a kitétellel, hogy szigorúan megbüntetik, naná, hogy megígérték, és mi sem természetesebb, hogy maradéktalanul be is tartották – Safarov már nemzeti hősként érkezett Bakuba, legszigorúbb büntetése pedig alighanem az volt, hogy az ajándékba kapott lakást neki kellett kitapétáznia… Sebaj, ha már a világ civilizáltabb fele elfordult tőlünk, legalább azokat becsüljük meg, akiknek még van gusztusa hozzánk – csupa szívjóságból persze. Két laffantás közt pár hódolatteljes pillantás – büszkék lehetünk csodás külkapcsolatainkra is. Akárcsak Vida Ildikóra, aki egyfelől mélységesen nem érti, jogállamban hogyan lehetséges, ami vele történ, másrészt meg áll a követség előtt, mint nav a lakodalomban, és miután egy hellóra és egy mosolyra sem futja, inkább elhalóan tolmácsot kér – na, persze nem mintha nem beszélne kiválóan angolul és nyilván még akárhány nyelven, csak udvarias volt, és nem akarta zavarba hozni André Goodfriend ügyvivőt, aki mindössze magyarul, héberül, franciául, görögül (klasszikus és modern), spanyolul, hindiül, arabul és jiddisül hadoválgat, s három egyetemen vásárolt értéktelen diplomákat – tényleg igaza van a fajsúlyos Rogán Antalnak, amikor azt követeli az Egyesült Államoktól, küldjön ide valami komoly, hozzájuk méltó színvonalú, felkészült és becsületes szakembert. És jön akkor még jó Tállai Andrásunk, aki megmenti a helyzetet: magyarba’ magyarul köll tunnyi a zadózást. Buggyan a kultúra, nagykanállal. Tudom, már unjátok az okos telefonomat – a farmom, köszi, jól van, palackozom a répalét ezerrel, van egy kutyám, és dől hozzám a szeder; ellenben épp most tesztelek egy új alkalmazást, ami az éjszakai nyugodalmamat vizsgálja teljes körűen, fel vagyok dobva, de tényleg, érdekes, tegnap például 94 százalékos hatásfokú volt a pihenésem, ehhez képest majd kiestem a számon egész délután, fene se érti ezt a tudományt olykor… Álmodjatok velem – már meg is ágyaztam odabent… Tovább »»

08 február
19komment

Pay Pál és a jézusjattok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (36 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már százhatodik kiadásában először, ki tudja, hányadszor már, az Egyesült Államokba ruccanunk át, ahol most igazán érdemes elszegődni bármilyen borravalós állásba – ezer, továbbmegyek, nem ritkán több ezer dolláros jattot hagy jellemzően pincéreknél egy (vagy több) titokzatos ismeretlen. Az okot senki nem tudja: én mindenesetre, immár több borravalós szakmán túl most nem irigykedem, inkább a végén elmesélek egy harminc éve megesett, fura belga történetet. A tisztelet középrésze következik: alighanem még most is a múlt heti ónos eső kínjait nyögnénk, ha nincs a katasztrófavédelem, ahonnan úgy három napon keresztül érkeztek a legkülönfélébb színű riasztások; s persze ne feledjük el, kellett hogy legyen köztünk valaki, aki ismét hajnalban kelt értünk, áttekintette a helyzetet nekünk, mindenre tudta a megoldást helyettünk, a tekintete a horizontra tapadt, a hangja megnyugtató volt, tetteitől pedig érdessé vált, ami addig csúszott. Lelki füleimmel hallom a szenvedélyes ellenvéleményeket, sajnálom, akkor is hatvanötben születtem, és vashintával hajtottunk fel koccig, ha tetszett, ha nem, én azóta se szeretem, ha hülyének/kiskorúnak tekintenek, oké, nem bánom, szóljanak, ha tényleg jön a hurrikán, de  azzal, hogy mondjuk télen csúszhat az út, kérném szépen engem bátran békén hagyni. Katasztrófa, nem védelem: és új, házi feladatok a választásokig a mini szterelnöknek. Végül közhírré teszem, hogy papír alapú levelem jött a német hatóságoktól – egy hónapokkal korábbi vitás ügyem kapcsán az ottani tartományi rendőrség netes oldalán érdeklődtem, hogyan kéne feljelentenem valaki(ke)t – ott válaszoltak, aztán végül is megoldódott az ügy: de ők azért kicsit komolyan vették. Jelentem: az országban rend van. Abban. Bizonyítékok bent, kicsit elmértem, első rész. Tovább »»

21 december
15komment

Korlátolt korlátok között

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (34 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenkilencedik kiadásában először a világ legnagyobb internetes piactere, az amazon.com legújabb ötletéről beszélünk: az évi hatvanegymilliárd dolláros (ez, csak úgy mondom, tizenötezer-milliárd forint…) forgalmat bonyolító cég most azt vállalta be, hogy az Egyesült Államokon belül harminc perc alatt kiszállítja a kisebb terjedelmű rendeléseket – drón segítségével. Harminc perc, mondom…  Mentővel furikáztatja magát a Gyermekrák Alapítvány elnöke: évek óta az érdeklődés középpontjában áll az alapítvány, sokan szeretnék tudni, vajon mire költik az évente befolyó százmilliókat. Balogh István, amikor megkérdezték tőle, miért magát szállíttatja a mentővel a buszsávon és a villamossíneken, szimplán csak hazudni tudott, márpedig aki egyszer hazudik, az többször is tud – ha netán mégis kiderülne valamikor, hogy alaptalanul beszélek róla csúnyán, szégyellni fogom magam és megkövetem. Annyira azért nem tartok ettől: valami hosszú ideje azt súgja, nagyon nem stimmel pár dolog arrafelé…  Végül némi forgalomszervezés a mi házunk tájékáról – a múlt héten egy furgon sikeresen leverte a Kallós Dezső utcai magasságkorlátozó korlátot: tisztában vagyok a magam korlátaival, de megkérdezném, ha szabad, ugyan mi baj is történne, ha behajtanék a Kallósba egy akár százharminc méter magas járművel? Gondolkodom amúgy, hogy elintéztetem, hogy a Dunasorra a továbbiakban legfeljebb ötven kilós szerkezetek juthassanak be – az utca elejére kiásatok egy húsz méter mély vermet, amit bambuszrudakkal fogok befedetni, akit nem bír el az átjáró, az beesik… Itt vagyunk a lösz szélén, nem szeretnék bajt, érthető, ugye? Ha nem, alaposabban elmagyarázom: ha nem vagytok túl magasak, beljebb fáradhattok. Tovább »»

14 december
16komment

Égszínkék télikabátkám – családban, marad

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvennyolcadik kiadásában ismét Amerikában kezdünk – a teljesség jegyében ezen a héten nem ajnározunk (a jövő hétre viszont megint van egy elképesztő anyag, nem is mondok róla semmit, de teljes döbb van nálam…), inkább csodálkozunk, hogy ilyen is lehetséges: egy hatéves kisfiút “felfüggesztettek” az iskolában, gondolom/remélem, ez azt jelenti, hogy egy darabig nem kell mennie, most figyelj, mondom az okát is, szexuális zaklatással gyanúsítják. Na kérem… Az ifjú kéjenc olvasásórán megpuszilta a mellette ülő kislány kezét – azt hiszem, a bűntény társadalmi veszélyeit nem kell ecsetelnem, drága böngészőim… ha én Amerikába születek, tízéves koromig felnégyelnek, és New York kapuira tűznek, hogy miért, annak a közölhető részét pikáns részletekkel fűszerezve megosztom bent. Egy kicsit még mindig rezsit csökkentünk – továbbra is erőteljes meggyőződésem, hogy az évszázad átverését tömickölik le a torkunkon: a projekt nagyszerűségét PR-szempontból eszembe nem jutna megkérdőjelezni, hiszen rengetegen örülnek a hihetetlen mértékű spórolásnak, ők nyilván azt is készséggel elhiszik, hogy a semmiből lesz valami, illetőleg hogy Széles Gábor otthon már a plafonon lebeg, ha megnyomja a gravitációs távirányítóján az off gombot. A közös képviselőknek mindenesetre hamarosan majd lakógyűléseken kell kihirdetni a rezsicsökkentés mértékét. LOL. 1952, itt és most, csak nekünk. Végezetül bizonyos intim részletek jönnek kedvenc és egyetlen autómról, a Kék Villámról, avagy a Büszkéről, ahogy tetszik – hű Rocinantém nemrégiben ismét megjárta velünk Ausztriát, szokása szerint egyetlen rossz pöffenés nélkül, hanyag eleganciával, olcsón: ahogyan az egy húszéves japánhoz illik… Mitsu-istenítés is – egy kattintásra innen… Tovább »»

17 január
9komment

Menetben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (46 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ja… húsz évvel később, már nem csak papíron – menetben

Új sorozat indul itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden csütörtökön egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, az új rovat címe: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, hogy az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nem is húzom tovább a drága időt, csapjunk a lovak közé – az alábbi kis dolgozat valamikor húsz éve, a kilencvenes évek közepe táján született, motoros cucc, nem fűznék hozzá semmi különöset, talán csak annyit, hogy Boda sr. legnagyobb kedvence… meg hogy ahányszor elolvasom, annyiszor kell lekötöznöm magam a székhez, hogy ne induljak… Remélem, egyszer végre sikerül eltépnem a drótköteleimet… Jó utazást… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz