Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 február
5komment

Volt fél villám, azt is megettem…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (39 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már száznyolcadik kiadásában megismerkedünk egy (a róla készült videó alapján, ha a sejtésem helyes, kormos) varjúval, név szerint 007-tel, aki olyan produkciót mutatott be, amitől nekem elakadt a szavam – egy nyolc lépésből álló feladatsor végén tudta megszerezni azt az ínyencfalatot, ami egy kis plexidobozkából mosolygott rá. Hogy 007 mit is tett pontosan a világhír érdekében, azt is elmesélem – meg persze megemlítünk egy másik varjúcsodát is, egyenesen Japánból. Itthon: továbbra se tudni, honnan jutott ahhoz a nagyjából 240 millió forinthoz Simon Gábor, amit egy osztrák bankban tárolt és fialtatott úgy öt-hat éve – mennek a gigaszánalmas magyarázkodások, előző életekkel, ügyes megtakarításokkal és a többi, meg persze jönnek a hírek a többi külföldön nyitott politikusszámláról, merthogy állítólag azért nem pont ez volt az egyetlen belőlük, sem ezen, sem azon az oldalon. Ha már itt tartunk, megkérdezem, kábé azonos elánnal vizsgálják-e a közszereplők jól kivehető gyarapodását, különös tekintettel például Szijjártó Péterre vagy magára a miniszterelnökre. És végül lemegyünk gyomorszintre – kedvenc helyemen, a Piac téri állócsillag sütödében, Anna birodalmában a múlt héten sikerült nagyjából egy fél műanyag villát masszívan bejuttatni a szervezetembe: akit elborzasztanak az ilyen szenzációhajhász témák, hagyja ki az utolsó fertályt… bár igyekszem kerülni a túlzottan fartáji fogalmazást… na tessék, már bele is sodródtam: lapozzunk inkább gyorsan, hátha odabent javul a stílusom…  Tovább »»

Hirdetés
20 március
2komment

Árnyjáték

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en nemrég… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ami a hajtás után jön, az kevéssel több mint húszéves iromány: tárcának neveztük az ilyesmit a békeidőkben, ahogy ízlelgetem most, egy kis lírai felhangot érzek benne a nyelvtőnél, jófajta misztériumos savakat, telt, tavaszi ízeket, és persze mintha néhány csepp fojtott melankólia is keveredne az ízébe… De minek is magyarázok – inkább kortyoljatok bele, milyen is volt, amikor akadt baj: vagy legalábbis úgy éreztem, tudom, milyen, amikor baj van… Mert hát valahol talán ott a lényeg, hogy el tudunk-e hitetni valamit, jobb esetben bármit a kedves olvasóval… Egy ilyen kísérlet következik – 1992 elejéről… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz