Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 március
7komment

Állatkert, egy majommal

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenharmadik kiadásának nemzetközi részlegében amolyan hibriddel indítunk – ennek mindössze annyi az oka, hogy a Saul fia című Oscar-díjas film főszereplője, Röhrig Géza New Yorkban él. És én már régóta szeretnék pár dolgot megosztani veletek Röhrig Gézával kapcsolatban, például hogy nem csak úgy felületesen irigylem, de zsigerből, belülről, fájdalmasan, a szívem legmélyéig – mert nem is tudom, ismertem-e valaha olyan sziklaszilárd, megingathatatlan jellemet, mint az övé. Elképesztő, fantasztikus és lenyűgöző, mennyire nem hajlandó letérni arról a – megengedem, nem is kicsit szokatlan, sokkal inkább abszurd módon különleges – pályáról, aminek néhány szegmenséről majd szót ejtünk odabent. Minden jel szerint további hullámokat vet a veronai buszbalesetet követő kapkodó és átgondolatlan kormányzati intézkedéssorozat, melynek keretében egyebek mellett “internetes társadalmi konzultációt” is indítottak, ami, gondolom, olyasmi, mint a nagyszerű nemzeti konzultáció, csak nem lehet belőle annyit lopni  - zárójelesen mondom, az ilyen “konzultációktól” kapok igazán agylobot… mintha a cipész a kedves kuncsaftok körében indítana közvéleménykutatást, gojzerrel varrja-e meg a bakancsot vagy pelenkaöltéssel; a pék arról érdeklődne, tegyen-e kicsivel több tönkölyt a tésztához, illetve szeretnék-e a tisztelt fogyasztók, hogy inkább mosópor legyen a lekváros buktára szórva cukor helyett. Álkérdések, amiket, továbbra is gondolom, a kutya meg nem válaszol, de ha mégis, hát a végén tét nélkül hazudható bármi, ellenőrizni senki nem fogja, mert nem szabad, ez kiderült már korábban is. Egy kis egotrip a végére: állatkertben jártam, Veszprémben, mesterségem címere majom – amennyiben kifizettem egy számomra meglehetősen látványos összeget azért, hogy láthassak két tucat csótányt, egy eltévedt feketerigót, két fekete medvét, egy szervált, pár gyűrűsfarkú makit, jó, oké, egy számszakilag jelentős csapat őzet és kecskét, továbbá az eu-s támogatásokból megépült új kifutókat, csont üresen… A többi állat nyilván igazoltan, illetve, a kiírások tanúsága szerint a madárinfluenza miatt volt távol – odabent valaki kedélyesen megjegyezte, hogy hiába, ez van, sajna még itt a tél. Ami persze oké: csak én valamiért azt gondolnám, ha az elvárható populáció fél százalékát csodálhatom meg, életszerű lenne egy félárú téli jegy kibocsátása is. És akkor még elég jó fej voltam szerintem… Tovább »»

Hirdetés
07 március
11komment

Agy nélkül is lehetsz cuki

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizennégy éves rovatunk mai, e helyütt már százötvenkilencedik kiadásában a közmondásos lengyel-magyar barátság jegyében kezdünk – Mitrovits Miklós történész, polonista, tudományos kutató volt kedves közzétenni, mire is költik a lengyelek a 2020-ig befolyó uniós pénzeket, nem épp keveset, hat év alatt 82 és fél milliárd eurót, ha jól számolom, nagyjából 25 ezer milliárd forintot. Na, nem ötleteket szeretnék persze adni, ugyan már, kérem, a mi gagmanjeinknél pontosabban senki nem tudja, mi is ezeknek a pénzeknek a leghatékonyabb felhasználási módja – elég sokan érintettek az individuális fejlesztések terén, mondjuk így. Nos, a lengyelek ezzel szemben bölcsődei, óvodai férőhelyek kialakítására, városi tömegközlekedésre, tudományos fejlesztésekre, felsőoktatásra, az összes háztartás széles sávú internet-kapcsolatára, és félmillió új munkahelyre fordítják az összeget. A jövőre, ha összefoglalhatom. A részleteket bent fűzöm hozzá: elkeserítő lesz, előre szólok. Koalák érkeztek a budapesti állatkertbe: Nur-Nuru-Bin és Vobara érkezését hat évnyi felkészülés előzte meg, a szakemberek több mint ezer órányi külföldi felkészítőn vérteződtek. A látogatók tegnaptól már láthatják a kizárólag eukaliptuszlevelet fogyasztó kis erszényeseket – Tarlós István budapesti főpolgármester a koalákat üdvözlő helyszíni beszédében egyebek mellett az ausztrál államszövetség egész népünk felé kinyilvánított fontos gesztusának nevezte érkezésüket. Talán nem pont a hírnek ehhez a részéhez kapcsolódik, mindenesetre makacs tény, hogy a koala agya szokatlanul kicsi, koponyaürege 40 százalékát folyadék tölti ki – én azt gondolom, simán honosíthatóak, pár év múlva választhatóak lesznek. De ettől persze még cukik. Nem tudom, hányadszor jövök már elő a nyafogással, bocs, csak ennyi vigaszom maradt – sajnálatosan már megint rám terelődött a hatóságok figyelme, amennyiben egy előre megfontolt szándékkal, aljas indokból elkövetett parkolásom során egy különösen éber eszkvadron magas rangban szolgáló és védő tagja (akit, hogy pontosabb legyek, tetteit egyébként, hm, micsoda kauzalitás, épp két hete sikerült megidéznem e hasábokon) tetten ért, majd, mivel cselekményem sajnos nem csupán a Kőműves utcában oly vadul áramló közlekedés rendjét züllesztette, de társadalmi veszélyessége is rendkívüli volt, nem érhette be a visszafogott harmincezres bírság kivetésével, ráadásul négy büntetőpontot is megkaptam. Belátom, rászolgáltam. Most Csiszár Jenővel kiáltom az égre: Szerellek, Magyarország!!! Tovább »»

31 augusztus
12komment

Feldobnánk a tányért, elkapnánk a tányért…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már nyolcvanharmadik kiadásában először egy szerintem meglehetősen mulatságos kínai ügyet említünk: egy Honan tartománybeli állatkertben egy kutyát állítottak be az oroszlán posztjára, a leopárdok helyén átfestett rókák sunnyogtak, kígyók helyett pedig “borotvált és pikkelyesre festett patkányok” várták a hiszékeny nézőket… A beszámoló szerint előfordult, hogy az “oroszlán” el is ugatta magát… Kici, ócó – két röhögés közben próbálom felidézni, vajon minden rendben lehetett-e a pandaparkban, amit Csengduban látogattam meg 2007-ben… Aztán: megnéztem, még ma, azaz augusztus 27-én  is jelentkeztek arra az állásajánlatra, amellyel Németországba kerestek mosogatót/pultost – a hirdetést március 17-én adták fel, több százan jelentkeztek rá, a szövegben mindössze minimális információt rejtett a feladó, a fizetésről példának okáért egy árva szó se esik. Mégis vonzó, mégis sorba állunk és bármit megadnánk érte, hogy mi legyünk a kiválasztottak – én továbbra is rémesen szomorúnak érzem, hogy így van, pedig pár hónapja engem se sok választott el tőle, hogy ugyanebbe vágjak… Hogy miért? Szerintem nem nagy kérdés. Egymillió új munkahely árnyékában, 47 ezer forinttal. Végezetül egy kis aktuális rovarhelyzet a lakásomból, megfejelve egy újabb elképesztő ufó-rejtéllyel: a slusszkulcsomat ugyan nem hozták vissza a kis szemetek, a kamerám tapadókorongját viszont annál inkább… Elmondom, hogy esett, és ha valaki tud más megoldást, tisztelettel és izgatottan várom. Ahogyan most minden érdeklődőt odabent: gyertek. Tovább »»

19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz