Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 április
3komment

Gyuri baba és a negyvenezer rabló

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizenhetedik kiadását egy olyan hírrel szeretném kezdeni, amitől a magamfajta ingyenélőknek még olvasva is csendesen csorogni kezd a nyála: úgy tűnik, a világ egyre több pontján kezdenek komolyan foglalkozni az alanyi jogon járó alapjövedelem bevezetésével. Továbbmegyek, van, ahol már nem is csupán az elmélet szintjén kóstolgatják ezt a nem kicsi, nem kevés kérdést felvető falatot: a finn parlament tavaly rábólintott egy kísérleti időszak megkezdésére, Svájcban hamarosan népszavazás lesz a kérdésben, Hollandiában egyes városokban fogják tesztelni a rendszert, és komolyan fontolgatják a dolgot Kaliforniában, Kanadában és Nagy-Britanniában is. Én lánglelkű ifjú korom óta szajkózom, hogy az ember természetétől merőben idegen a munka – a magam részéről jobb híján (eddig) azt a megoldást választottam, hogy mindig csak olyasmivel foglalkoztam, amit hobbiból is szívesen csináltam volna, a HL írása például iskolapéldája ennek: na, nem mondom, elmegy, de sokkal jobb lenne, ha csak úgy kapnék egy kis pénzt szabad felhasználásra, aztán majd én eldöntöm, mivel szeretném múlatni az időt. Higgyétek el, szívesen foglalkoznék a nemzeti történések közül mással, de egyszerűen nem tehetem: az MNB pompás, szabályos, a köz érdekeit szolgáló alapítványai, s Matolcsy mester ténykedése mindenre kisugároz, mint egy jó idegbecsípődés – az elmúlt napokban volt itt minden, például a sajtó testidegen, idegesítően kérdezgetős munkatársait úgy kirittyentették a Parlamentből, hogy Havasi Bertalan adta a másikat, sebaj, nem leszünk jó hír és napi sikertörténetek nélkül, hiszen maradt még bőven ragyogó képességű mikrofonállvány, jellemes, gerinces, a szakma alapvetéseit zsigerből érző betűvető, aki lelkifurdalás nélkül beszámol róla az M1-en, milyen ragyogó is az élet mifelénk. Hogy mi újság a városban? Tovább finomodik a közlekedés rendje: pár éve kicsit nehezen sikerül követnem, mi miért történik a városban ezen a fronton, de tudom, bennem lehet a hiba – most éppen anyáméknál, a belváros belvárosában folyik a rendrakás és nyomában szépen suhog a kasza. Tudom, minden csak a mi érdekünkben történik – ha még szabad kérdezni csendesen, azért megtenném. Fizu csak úgy, Siva-kezű alapítványok, illetve más utcamesék – hetes színpad, nyílj ki. Tovább »»

Hirdetés
05 március
10komment

Matolcsy bácsyék picit ráemelnek

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáztizedik kiadásában vonatozunk egy kicsit: a dobbantónk az a jelentéktelennek tűnő hírecske lesz, mely szerint fapados vonatot indít egy társaság, a francia-belga érdekeltségű Thalys, Párizs és Brüsszel között. A legszerencsésebbek akár 19 euróért tehetik meg a 315 kilométeres távot – a Thalysnak egyébként van már vonata, ami ezen a viszonylaton fut, annak egy teljes órára és még huszonkét percre van szüksége a célba éréshez: a fapados olcsó áraiért az idejükkel fizetnek a spórjóskák, az ötvenhárom perccel lassabban ér oda, mert a régi pályát is használnia kell itt-ott. Két és egy negyed óra – tűrhetetlen, 315 kilométerre, még a 150 kilométeres átlagot se sikerül hozni. Nálunk viszont, különutas megoldásként, robog tovább a Viktoria-expressz, most épp Szekszárdig hosszabbodik a vonala, mert ígérőkörúton ott járt az ötletgazda. Sebaj, Tóbiás, nekünk, a gemenci erdőn át ez is megfelel, majd nézgelődünk. Csak muszáj vagyok pár szóban megemlíteni Matolcsy mesterék legfrissebb zseniális húzásaiból egy párat: 250 milliárd forintnak (nem tétel) ismét búcsút inthetünk a jelek szerint, mert kiderült, néhány tudományos munkatárs, például Kósa mufti már el is magyarázta szépen, a mi szintünkön, hogy a közpénz, ha alapítványba sodródik, elveszíti közpénz jellegét. De nem csúnya az a visszafogott mérték sem, amellyel az MNB élmezőnye megigazította a fizuját – a korrektség kedvéért meg kell hagyni, a mester magának szabta a második leggyengébb rátát, beérte 110 százalékkal, így a szánalmas 2.37 millió helyett immár ötmilliót vesz fel havonta, ha ugyan eszébe jut: a bank fb-tagjainak tiszteletdíja 275 százalékkal emelkedett. Szépen játszikálnak a pofonláda fedelével nagyjaink – egyszer csak sikerül felpattintani, a magam részéről alig várom. Talán említettem már, Boda sr. áprilisban szerényen betölti a kilencvenedik tavaszt – naná, hogy öröm a köbön, az igazán érdekes a dologban, hogy igazából kutya baja, mondjuk hogy öt gyógyszert szed reggel-este, de igazából még azok a pirulák se valami komolyak. Na de kilencven év, ugye tudjuk, sok egyéb tényező mellett mivel jár ez együtt: állami megbecsülés, felköszöntés, például – nem ám csak családilag, de a legmagasabb szinteken, hoppá. Például kijönnek az önkormitól, leggyakrabban az idősköszöntésügyi szakpolitikus, aztán újságcikk meg fotó is lesz az ingyenes nyolcvanmillásban. Hát ja… Öhm… Na… Szóval vannak gondok – de túllendülünk ezen is, meglátjátok. Ha beljebb lapozzátok magatokat. Tovább »»

04 október
2komment

Ha megy az origami, klassz a hoteled

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (24 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenhárom éves rovatunk mai, e helyütt már százharmincnyolcadik kiadásában egy iráni fotóssal teremtünk alaphangulatot, aki ötvenezer eurót és egy rangos díjat nyert egy – egyébként, legalábbis szerintem – nagyszerű sorozattal. Newsha Tavakolian már fel is vette a nem csekély összeget, amikor szépen kiderült, az anyag szerkesztői pár dolgot szeretnének megváltoztatni az anyagában: például más címet adnának a sorozatnak, meg kihagynának néhány képet, ami nem illik bele az általuk megálmodott koncepcióba. A fotós erre szépen visszaadta a díjat a pénzzel együtt, ami azért, mondjuk ki, nem piskóta húzás – az már csak a ráadás, hogy az alapítvány elnöke ezek után egy közleményben kürtölt szét pár apróbb hazugságot: ezeket a művész szépen, kézből megkontrázta, majd az egész levelezésüket közzétette… Bizony, így is lehet, kedves mindnyájan – pedig ötvenezer euró azért… no… hát itt nem volt rés a moralitás bástyáján, mondjuk ki… Lépjünk tovább: ebbe a szekcióba ugyan eredetileg mást gondoltam írni, de aztán jött L. Simon László, és néhány meghökkentő tudományos axiómája köztudatba hajintásával keresztülhúzta minden számításomat. LSL Paks mellett kívánt érvelni, amikor azt találta mondani, hogy azért nem lehet a megújuló energiákra alapozni az ország energiaellátását, mert “áramra éjszaka is szükség van, valamint akkor is, amikor nem fúj a szél”. Hagynék most egy kis időt, megértem, amit éreztek, szerintem igyatok valamit, vagy csak csendesen nézzetek ki az ablakon, ha meg egyedül vagytok a környéken, nyissátok ki, és kiabáljátok a légtérbe, amit gondoltok, valamennyire az is segít. Egyre inkább érzem, itt nem elég hülyének lenni, annak is kell látszani. Ez legalább szépen sikerül is. Végül bizonyos szállodai fortélyokról szólok pár keresetlent: az most a legnagyobb kedvencem, hogy láthatóan hotelmanagementi trend, ha visszaorigamizzuk a vécépapír végét ilyen kis nyíl alakú izébe, az baromi elegáns, továbbá közmegegyezéses alapon azt jelenti, hogy a tekercs új, bármekkora legyen is. Hát köszi a négy tekerést nyolcszáz koronáért… További lepelrángatás odabent, tessék.   Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz