Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 november
9komment

Takszövök: előre a mnyp-i úton!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenkét éves rovatunk mai, e helyütt már kilencvenhatodik kiadásában egyik kedvenc városomba, Amszterdamba repítem a nyájas olvasót, ahol ismét kísértik a lehetetlent, amennyiben úgy gondolták, hasznos munkára fogják az örök hőbörgő, az alkohollal több mint meghitt kapcsolatot ápoló csöveseket – akik mostantól vadul gondozzák a parkokat, ahol ez idáig csak a padokon hemperegtek… S hogy miért? Hát mert napi öt sört és egy ebédet kapnak cserébe egy önkéntes alapítvány ötlete nyomán. Sokak szerint cinizmus – szerintem meg a pragmatikus facipősök ismét dobtak egy nagyot. Keményítés a vezérműben: előbb csak bevásároltatott az évtizedek óta kiválóan üzemelő takarékszövetkezetekkel, a “reform alatt álló” cégnek a Magyar Postában kellett 25 százalékos tulajdonrészt szereznie, mert a kormány ily módon kívánja “helyzetbe hozni a vidéki Magyarországot”. Ha fel tetszettek tudni tápászkodni a padlóról, mondom is tovább: az államosítás nem állhat meg félúton, a központi állami szervezet hamarosan ugyanis akár egy évre is felfüggesztheti a takszöv tulajdonosait, mi több, akár azt is megtilthatja, hogy kifizessék a betétesek követeléseit. Hm… vajon melyik banknál is vagyok? Ad absurdum? Kérem, ez a fogalom lassan kivész a honi “közéletből”. Szerencsétlen helyen, a rezsicsökkentés áldásairól mit sem tudó, hanyatló Dánia déli részén jártam a múlt héten: forintban ezerkettő-ezerhatszáz körül van egy sör, nyolcezer egy tűrhető pizza, és mintha mégis viszonylag kevés depresszióst láttam volna Vojensben. Ahol egyébként kedvenc csapatom, a DAB.Docler jégkorongozói vitézkedtek – hogy mit is kell értenünk a Kontinentális Kupa elődöntőjében elért harmadik helyünkön, megvilágítom egy igényes futballhasonlattal. Hollandia, Dánia, vidéki Magyarföld egy mixben, csak itt, csak nálam, csak most. Avanti, popolo. Tovább »»

Hirdetés
24 november
1komment

Nagy meccs, csak győztesekkel

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (28 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már negyvenharmadik kiadásában szomorú üggyel indulunk: Hong Kongban, egy taxiban lelte halálát a világ legjobb étterme, a három Michelin-csillagos Fat Duck két szakácsa is. Egy lejtős utcában elszabadult busz – melynek sofőrje a hírek szerint rosszul lett és elaludt – préselte taxijukat egy másiknak… Szomorú eset, de szent igaz, Ázsiában, különösképp Kínában kétségtelenül kicsit gyakrabban csap oda a sors keze, mint a világ más fertályain – egy-két apró, személyesen átélt esetet fel is idézek. Úgy látszik, valami rosszat álmodhattam, mert tovább háborgok – jelesül az október 11-én Apátfalvánál motoros rendőrt halálra gázoló osztrák Hummer-vezéren, akinek az ügyvédje a héten kijelentette, egy másik motoros rendőr paprikaspray-t fújt védence arcába, s a többszörösen büntetett, terepjárós férfi emiatt hajtott át monstrumával az oldalt álló rendőrön. Igyekszem belegondolni, mi is történt volna, ha ugyanezt Ausztriában egy magyar ladás teszi – azután kicsit kitekintünk Amerikára ugyanebben a tárgykörben: van például egy haverom, aki egyszer átélt egy hangulatos közúti igazoltatást, s azóta, tudom, születésnapot ünnepel a megfelelő napon, éppenséggel nem minden alap nélkül. Végül örök kedvenceim, a DAB jégkorongozói kapnak helyet a HL-ben, akik ismét bizonyították, nem csak a viharos csatákban (pénteken este például a Miskolcnak vágtunk vissza szépen egy izgalmas meccsen), de békeidőben is képesek felejthetetlen produkciókra a jégen – a Bikák mozgáskorlátozottakat, illetve a Jószolgálati Otthon gondozottjait látták vendégül a jégcsarnokban: bravó, srácok, így kell ezt… Csendes hétvégém lesz, eddig legalábbis minden jel ezt mutatja – egy kis motortisztogatást leszámítva túl sok mindent nem terveztem: igaz, volt már olyan, hogy az ilyen kis szolidnak ígérkező víkendekből lettek a legsűrűbb partyk… na, majd meglátjuk. Most viszont indulunk: közlekedjetek okosan, velem – hajtás után íme, a Classic… Tovább »»

19 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (12 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Barátságos arcot kérek és kapok - a szurikáták közé legszívesebben beköltöztem volna a Babic ranchon...

Süti odalép hozzám a most hétfői hokimeccs harmadik harmada előtti szünetben, és vigyorogva közli, olvasta az első részt, és nagyon érdekli, hogyan folytatódik majd a szlovák sztori… márpedig ha olyasvalaki szeretné megtudni egy történet további kimenetelét, aki maga is főszereplője volt, akkor, higgyétek el, rendes nyomás nehezedik a krónikás vállára… Süti persze csak mókázik – nagyon is jól tudja, mi és hogyan történt vele, a Pavukkal meg velem azon a két nyár végi napon, amikor szép csendesen átgurultunk három motorral Szlovákiába, hogy becsületes (és persze pont ráérős) hokiszurkolóként megnézzük, hogyan is áll a szezonkezdés előtt kedvenc csapatunk, a DAB.Docler felkészülése… A csapat, Stephan Lundh mester (és persze Szilassy Zoli, másik kiváló, sikerkovács trénerünk – ezt talán az első részben nem emeltem ki megfelelően, de csupán legendás feledékenységem miatt) kedden Pöstyénben, szerdán pedig Nyitrán korcsolyázott jégre, s az első estén nagyszerűen helytállt, csupán másodpercek hiányoztak ahhoz, hogy egy újabb győzelmet könyvelhessünk el Szlovákiában… de így sem voltunk, nem lehettünk elégedetlenek… A mérkőzés után aztán átmotoroztunk Topolcsányba, ahol nekünk is helyt kellett állnunk a helyi becsületsüllyesztőben – enni ugyan már nem kaptunk sehol, cserébe begörgettünk párat a kitűnő helyi folyékony kenyérből, illetve Süti elrágcsált pár magával hozott furnérlapot, amiről kissé fogyatkozó meggyőződéssel állította, hogy ehető. Miután pedig a Pavuk kijelentette, hogy másnap olyan helyen fogunk reggelizni, ahol oroszlánok laknak, egyértelműen megállapítottam, hogy vagy túl sok Lázár Ervin-mesét olvasott, vagy beszívott, s úgy voltam vele, bármelyik is az igaz, jobb, ha felmegyünk a Hotel (khm…, na jó, kilenc euróért ne krahácsoljunk…) Dobys-ban foglalt háromágyas szobánkba. Némi zuhanyzás után kíméletlen nagyot aludtunk, valamennyit még szegény Pavuk is, akinek egyébként kegyetlenül fájt a lába, amit odaszorított egy járdaszegélyhez délután… Fél nyolc előtt már mind felkeltünk: és aztán… Tovább »»

17 szeptember
0komment

Koronglesők két keréken, avagy szárazon megúszni Szlovákiát (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.36 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Rétest szerintem nem esznek, mert fittek - de a pályán is nagyon egyszerre lépnek: két kiváló edzőnk, Stephan Lundh és Szilassy Zoltán munkasétája a nyitrai csodaparkban

Azért az ősznek is vannak jó tulajdonságai… például… izé… mi is volt… na, ne már… ja, igen, eszembe jutott: indul a hokiszezon, heti néhány meccs, itthon, idegenben, parádé, szikrázó, férfias küzdelem, sebesség, erő, izgalom, összetartozás, buli, haverok, forralt bor… E pillanatban túl vagyunk immár négy mérkőzésen, és elismert szakemberként azt kell mondanom, az idén nagyon is rendben van a Dunaújvárosi Acélbikák alakulata – némiképp talán alátámasztja ezt a vélekedésemet, hogy mind a négyet elég simán nyertük meg, és akkor gyorsan mondom, persze, hosszú még a szezon, blablabla… de a mutatott játék képe, gyerekek, az nagyon-nagyon kellemes… Nem véletlen, hogy hasítunk: remek játékosaink mellett sorainkban tudhatjuk az egyik legkomolyabb jégkorong-szakembert, aki valaha Magyarországra tette a lábát – Stephan Lundh mester, a baráti Svédországból, aki nemes egyszerűséggel csodát tett-tesz a csapattal… Vasárnap tanúk füle hallatára tettem is egy elég komoly fogadalmat… de bocsánat, nem is erről akarok most beszélni… Sokkal inkább arról, hogy még a szezon kezdete előtt, szűk két hete a Pavuk (természetesen Attila, az idősb, azaz kedvenc csatárom atyja és, ő néha azt képzeli, edzője, pszichológusa, s a többi…) egy napfényes délután, jelesül augusztus utolsó napján, pénteken felhívott, és megkérdezte, nincs-e kedvem kedden kimotorozni Szlovákiába, megnézni a DAB.Docler felkészülési meccsét Pöstyénben. Egy köpésnyire, Topolcsányban megalszunk, másnap megnézzük a másik edzőmérkőzést Nyitrán, utána tűz haza… Nos, ahogy már megszokhattátok… először meg kellett beszélnem a főnökömmel a dolgot. Azt kell mondjam, viszonylag könnyen ráállt, bár kiadta, mit kell előre megcsinálnom, meg a költségek miatt morgolódott egy kicsit, de észérvekkel meggyőztem: a múltkor valahol sikerült megspórolnom néhány eurót, azt vittem magammal, az össztáv meg (ez az üzemanyag szempontjából lényeges) nem ígérkezett olyan veszélyesnek, maximum ötszáz mindennel… Kérdeztem a Pavukot, ki jön még, mire azt mondta, a Süti, jó, rendben – hát így, hármasban szövetkeztünk össze, hogy megnézzük, hogyan is muzsikálnak a srácok, plusz motorozzunk egy jót, netán este majd igyunk pár rissz-rossz szlovák sört valahol… Hát így indult a túra: hogy hogyan folytatódott, azt elmesélem részletesen, lapozásra már indulunk is a Shell-kútról… Tovább »»

04 augusztus
0komment

Augusztusi hártyajég az öbölben

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (31 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet… Tizenegy éves rovatunk mai, e helyütt már huszonhetedik kiadásában előbb arról, miért is mond le valaki a The New Yorker magazin szerkesztői pozíciójáról… hát persze hogy azért, mert muszáj, no de miért? Hát mert írt egy Bob Dylan életrajzi könyvet, aztán pár kamu idézetet rittyentett bele, és kiderült. Mellesleg: ott van újságíró, politikus, közszereplő, aki lemond, ha hazudik… Istenem, ha nálunk is így lenne… kongó Parlament, kihalt közgyűlési termek, sok üres szerkesztőség, stúdió… Aztán jönnek a tyúkok, aranyhalak és egyéb gerinces állatok – változtak az állattartás szabályai, pár kérdés azért mintha körvonalazódna bennem, plusz mesélek pár apróságot arról a szép estéről, amit a Kacsakirállyal töltöttem: amikor egyebek mellett megetettem kilencezer pelyhes kiskacsát – Franciaországból érkeztek és Bulgáriába mentek, itt csak ettek-ittak-pihentek. Végül a városi sportlétesítmények helyzete lesz terítéken – biztos, hogy bennem a hiba, de vajmi kevéssé értem, miért csak háromszáz kilométerre található egy cég, ami képes üzemeltetni őket, vagy a strandot, vagy a nagyszerű élményfürdőt… én változatlanul úgy gondolom, olyan ez, mintha minden reggel elszaladnék egy lakatoshoz Bajára, hogy nyissa már ki a májkrémkonzervemet… Vagy nem? Tegnap, azaz péntek este ismét a Mediterran Pub  lesz a székhelyem, ahol egy érdekesnek ígérkező koncertet szervezett a hely tulajdonosa, Medi barátom – szombaton, tegnap estig legalábbis úgy volt, Szakmár-Öregcsertő lesz, motoros buli és ráadásul találkozás Matyi bácsival, aztán bár valamennyire lesz az is, egy érdekes meglepetés-partyra is rá kellett bólintanom, majd beszélünk róla szerintem jövő héten. Lapozz, és mondom a többit. Tovább »»

05 március
4komment

Újabb kupa: fieszta csak később…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Góóóóól... - ünnepel a közönség a péntek esti kupadöntőn

Hogy miért épp a hoki? Csak mert szerintem a világ legjobb sportja, igen, bocs, csak így, simán: villámgyors, pokolian, férfiasan kemény, mégsincs helye benne alattomos durvaságnak. Iszonyú energiákat igényel a játékosoktól, igazi csapatjáték – és azt is hihetetlen élmény figyelni, miféle taktikákkal igyekeznek felülkerekedni a másik csapaton a pszichológusnak sem utolsó “hadvezérek”, vagyis az edzők (köztük a miénk, Stephan Lundh svéd mester, az egyik, ha ugyan nem a legkiválóbb szakember, aki valaha Magyarországon dolgozott), akiknek egy meccsen belül akár többször is változtatniuk kell gárdájuk stílusán… Nem mellékes, hogy ha hokimeccsre jársz, bátran szurkolhatsz a tieidnek, s a gyerekeket is nyugodtan kiviheted magaddal a csarnokba: néhány kölcsönös, verbális szurkapiszkától eltekintve az “ellenséges” drukkertáborok igazából nagyon is jó barátságban vannak egymással – a meccs után már simán belefér némi önfeledt szakmázás, egymás csapatainak éltetése, persze némi közös kortyolgatásba oltva, és nem is egyszer fordul elő, hogy igazán nemes ügyekért egy szóra egyesül a teljes honi jégkorong-rajongósereg. Amely természetesen teljes egységben és mellszélességgel áll az egyre ragyogóbb eredményeket produkáló magyar válogatott mellett, s bárhová elkíséri kedvenceit, hogy lelkes biztatásával erőt adjon nekik. Tovább »»

02 március
13komment

Keménykalap és krumpliorr – az első játék, az első sorsolás

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.42 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Maki játszik

Maki játszik

Nos, ide is eljutottunk hát – csütörtökön éjfélkor ünnepélyes keretek között lezajlott a www.hetlovet.com első nyereményjátékának sorsolása, így a sok veretes marhaság közé most pár csepp komolyabb szolgálati közleményt elegyít a gondos kis szókémikus (jut eszembe: meséltem már a Mező Imre utcai pincelaboratóriumomról, amelyben, természetesen egy különösen inspiráló Delfin-könyv elolvasása után, kilencéves koromban folytattam vegytani kísérleteket – ám a végén rejtélyes módon elég élénken begyulladt egy kilós kénrögöcske, és kis híján evakuálni kellett a házat… na, mindegy, majd felhorgásszuk egyszer részletesen ezt is): pár fontos apróságot kell megbeszélnünk, ha már ilyen jól kezdünk itt összejönni. Legelőször is közkívánatra itt van még egy fotó Makiról, arról a rendkívül szórakoztató kismacskáról, akivel még nyár végén sikerült életre szóló barátságot kötnöm, mi több (bár kedvenc stylistom és pszichoterapeutám, a közismerten ultrakonzervatív dr. Zancsman ezt nyilván nem helyeselte volna), az első alkalom dacára együtt is aludtunk… Nos hát, akkor itt van Maki, felülnézetből, amint épp egy szerencsére mindig nálam lévő kislabdával küzd életre-halálra – hajtás után pedig jöhetnek a bájos tények, a közeljövő acélos terveivel megpántolva, egy kis beszámoló az eddigi eredményekről, no meg egy kis dicsekvés veletek, lányok-srácok, mert bizony ez, ami itt kialakulóban van, nem egyszerű olvasótábor… És ez most nem valami számítós marketingezés – simán csak meg vagyok lepve, meg még egy kicsit hatva is. Tovább »»

27 február
0komment

Jobb a fröccsünk, jobb a csapatunk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Háromszor is felálltunk, mégis kikaptunk...

Kezdem a legnagyobb varangyosbékával, essünk túl rajta mihamarabb: nagy levegő, száj kitát, szem becsuk, nyelőizmok egy-kettő, egy-kettő, indulunk – nem igazán jó, de végül is számunkra egészen ígéretesen kanyarodó meccsen a Dab.Docler, vagyis a Dunaújvárosi Acélbikák friss MOL-ligagyőztes hokicsapata  Feldkirchben 5-3-ra alulmaradt nagy múltú osztrák ellefelével szemben, s ezzel alaposan megnehezítette saját dolgát az osztrák másodosztály, a Nationalliga negyeddöntőjében. Most ugyanis, figyelj, nem lesz egyszerű, mesélem a szitut: összesítésben, a három nyert menetig tartó negyeddöntőben 2-1, sajnos nem ide. Kedden, vagyis holnap este érkeznek ők hozzánk: ha veszítünk, nekünk kábé auf wiedersehen a sorozatban, ne is beszéljünk erről: ha viszont nyerünk, jöhet az ötödik, mindent eldöntő viadal, megint ott, Ausztria legtávolabbi pontján, Vorarlbergben, lényegében már Svájcban-Liechtensteinben, 1000 kilométerre ide, kocsival 9, busszal 12 órányi út, mindjárt mesélek. Ráadásul szombaton lesz (!) ez a bizonyos ötödik derbi – amihez csupán annyi adalék, hogy csütörtökön Magyar Kupa elődöntő, mégpedig  mindkét DAB-alakulatnak egyszerre, a nagycsapat itthon, a “farm” Miskolcon küzd. Másnap, pénteken döntő (ad absurdum akár még az is előfordulhat, hogy DAB-DAB meccs lesz), utána, késő este indulás Feldkirchbe. Ja: persze ez utóbbihoz alapfeltétel, hogy kedden itthon győzünk… Tovább »»

06 február
2komment

Apró pecsenyések Brassóban – egy elképesztő meccs (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Akkor hát, recsegős derék ide, hastáji tekintély amoda, hajoljunk le történetünk vezérfonaláért, s már pergetem is tovább fürge kézzel annak guzsalyát. (A késlekedés oka, hogy meg kellett nézni, vajon melyik kiváló együttessel is találkozunk a 15-én induló ligadöntőben: mostanra kiderült, a Miskolci Jegesmedvék lesznek a partnereink…) Na, mindenesetre ott járunk, hogy múlt csütörtökön Brassóba vetett jó sorsunk, simán megérkeztünk, kidobtuk a vasmacskát a hotelban, mi több, Vincze Bandit és Zsazsát már az álommanók ringatták, midőn életem legjobb produktuma, Boda jr., valamint Példa, azaz Siba Gyuri értékes társaságában nekiindultunk a túrának, minthogy a fontos meccs előtt még két órányi szabad idő állt rendelkezésünkre…

Tovább »»

05 február
0komment

Apró pecsenyések Brassóban – vérfagylaló odaút ezer szóban (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (2 lövet, átlagosan: 6.50 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Elöljáróban szépen megkérnék mindenkit, akivel mostanában találkozom, már jó előre kapcsoljon ki minden olyan eszközt és kütyüt, amelynél fennáll a veszély, hogy éles hangon hármat pittyen – e hangjelzés ugyanis még néhány héten át kiszámíthatatlan, önkéntelen, tőlem független  reakciókat válthat ki belőlem, és mert ön- és közveszélyes állapot kialakulására jelentős esélyek nyílnak, sajnos semmire nem tudok garanciát vállalni. Utazó társulatunk, az ötfős Aprópecsenye kommandó Brassó felé, félúttól mintegy öt, hazafelé pedig legalább újabb öt teljes órán át hallgatta, rohamosan növekvő szimpátiával, amint hű VW Sharanunk példamutató szorgalommal, harmincöt másodpercenként jelzi a fékfolyadék szintjének egyezred milliméternyi apadását, amit feltehetően a cudar külső hőmérsékletnek köszönhettünk szépen. Ily módon szó szerint úgy ezerszer volt szerencsém hallani a pííí-pííí-pííííííí vijjogást – minthogy szokás szerint én voltam a kormányos, a többiek szerencsésebbek voltak: ők néha legalább álomba sírhatták magukat.

Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz