Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for the 'Szörnyű vendégoldal reng…' Category

27 május
7komment

Megbecsülés

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (26 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Vendégoldal, méghozzá nem is szörnyű – jó régen volt, hogy valaki bekéredzkedett az oldalra: most pont ez történt, méghozzá nem is teljesen ismeretlen tette, maga Boda jr. írt rám valamelyik este, “Érdekel HL-betét írás?”, aztán átküldte az alább következő néhány sort, én meg elolvastam, aztán úgy gondoltam, semmilyen komoly bajunk nem lehet belőle, ha közreadjuk. Nekem nem csak azért tetszett, mert a legokosabb, legügyesebb, legkedvesebb, legjóképűbb stbstb. gyerek írta, akit csak ismerek – és nem csak azt szeretem benne, ahogyan (vagyis minden különösebb faxni, csavar, cifraság nélkül, egyszerűen, pacekba) meg van írva, de leginkább is az, ami benne foglaltatik. Merthogy ugyanazt gondolom, amit a szerző: hogy tudniillik minden gonddal-bajjal-nyűggel-kínnal egyetemben azért mégiscsak piszkos nagy mázlink van azzal, hogy itt lehetünk – a többit most nem is boncolgatnám okoskodva, rátok bízom. A kedves szerző egyébként a teljes vertikumot magára vállalta – azaz az illusztrációként szolgáló fotó is az ő munkája. És akkor, ha már nálam a szó, mielőtt még belemerülnétek, hadd mondjam el röviden, hogy nyári szünetre vonulunk. Nem vakációzunk igazán, a szó klasszikus értelmében – kénytelen vagyok némi pauzát tartani: mondhatnám, hogy igazából senkinek semmi köze hozzá, miért, merthogy leginkább magánügy, de azt gondolom, ez pont az az oldal, ahol a felület jellegének szabályai szerint amúgy is elég nyílt kártyákkal muszáj játszani, úgyhogy elmondom, a helyzet az, hogy Boda sr. és b. neje, vagyis a szüleim meglehetősen komoly energiákat igényelnek, amennyiben nagyrészt én igyekszem gondjukat viselni. Összesen 177 évesek, és ezzel elég sok mindent elmondtam. Az elkövetkező pár hónapom tehát elsősorban az övék lesz, ahogyan az elmúlt lassan négy évem is volt – csak néhány hónapja kicsit fokozódott a tempó és az intenzitás. Közben pár fillért meg is kéne keresnem valami könnyed tevékenységgel, szóval mindösszesen elég kevés töltésem marad arra, hogy azzal foglalkozzak, amivel alapvetően a leginkább szeretnék – a betűkkel. Most tehát egy kicsit háttérbe húzódom, mert amit most csinálok, az a leghatáridősebb meló életemben. Majd jövök, ahogy tudok, reményeim szerint nyár végén – addig is Suszter mesterrel igyekszünk valamivel szórakoztatni benneteket, hogy ne felejtsetek el teljesen. Félre ne értse senki: nem panaszkodom – hogy gyorsan visszacsatoljak a mai HL vezérsíkjához, éppen hogy nagyon is megbecsülöm, amim van. Például hálás vagyok érte, hogy ők, mármint a szüleim, ilyen sokáig velünk lehetnek; hálás vagyok sok minden más mellett és előtt az egészségemért; hogy motorozhatok, utazgathatok a világban, valahogy mindig van egy kis pénzem; hogy egy meghitt, hihetetlen atmoszférájú kis lakásba térhetek haza, ahol szeretettel várnak… És roppant hálás vagyok érte, hogy van egy nagyszerű kisnagyfiam – ő következik most, itt, nálam. Fogadjátok szeretettel. Tovább »»

Hirdetés
23 július
10komment

Nagy séta a Vidám Parkban – és a fröcskölős ivókút titka… (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (356 lövet, átlagosan: 6.99 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A fénykor - a táblán "Szeretettel köszöntjük a kedves vendégeket": volt kit, volt mivel...

A fénykor - a táblán "Szeretettel köszöntjük a kedves vendégeket": volt kit, volt mivel...

Pénteken már belekóstolhattatok Bús Csaba különleges hangulatú Vidám Park-idegenvezetésébe – akkor az első részt tettük közzé, most jöhet a folytatás, nem kevés meglepetéssel, titokkal, és a végén egy kis jövőképpel is. S hogy mitől is különleges Csaba beszámolója? Nos, az ő édesapja Bús József, a dunaújvárosi Vidám Park utolsó igazgatója, akinél korábban jártam néhány alkalommal, azokból a beszélgetésekből szintén született egy kétrészes dolgozat. Csaba tehát, azt hiszem, ez egyértelmű, abban az időben a legirigyeltebb srácok közé tartozhatott – mint erre az első részben volt kedves utalni, ő volt például, aki a Vidám Park kiskollektívája által szerkesztett akkumulátoros kisautót tesztelhette: vagyis körök százait tette meg az oválpályán… a magam részéről lényegében bármit megadtam volna érte, hogy a helyében lehessek, beleértve a narancssárga de Tomaso Panthera távirányítós autómat, valamint a temperával kifestett kis bádogládámat is, amelyben a 622 darabból álló söröskupak-gyűjteményemet tároltam, természetesen egy Gogi-lakattal lezárva. A múltkori részben szépen végigballagtunk a főbejárattól majdnem egészen az Elvarázsolt kastélyhoz vezető lépcsősorig – Csaba szemével láttuk az óriáskereket, a kisebb-nagyobb körhintákat, az elektromos kisautót, a whipet, benéztünk az ifiparkba, érintettük a Panorámát, belestünk a szabadtéri színpadra is, mi több, olyan különlegességről is szót ejtettünk, mint az Űrrakéta. Most viszont újabb meglepetések várnak mindenkire: jön a dodzsem, az Elvarázsolt kastély, az Úttörővasút, a Locomotion flipper, továbbá a pécsi Vidám Parkra is kitekintünk – mi több, Csaba azt is kinyomozta, mikor került a városba az Iljusin-repülőgéptorzó (napra pontosan, naná), s megtudjuk, miért vitték el aztán. Korabeli képekkel (is) igyekszünk feldobni a hangulatot (egy részüket Csaba küldte, a forrás a saját fotói mellett, ha jól veszem ki, nagyrészt netes innen-onnan), ha egyáltalán szükséges – a látogatottsági mutatókat elemezve szentül megfogadtam, hogy ezentúl minden dolgozatomba belecsempészem a Vidám Park szópárost, ha kell, ha nem: ismeretlen okból valami ösztönös vonzása van az olvasókra, úgy látom… El ne felejtsem ajánlani facebook-csoportunkat, amely finoman szólva is dinamikus fejlődést mutat, már közel 1100 kedvelője van: köszönjük… használni fogjuk ezt a fantasztikus energiát, ezt megígérhetem… Minden egyéb, és séta-folytatás a dodzsemtől, ha lapoztok. Tovább »»

20 július
8komment

Még mindig a Vidám Park – most egy bennfentes szemüvegén át… (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (355 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

2005, január, a hóval borított óriáskerék - már ebből a jelből is sejthető volt, nem sokáig marad a helyén a szerkezet: még a beton alapzatot is elvitték

Ismét egy kis lógás nekem – plusz egy kis változatosság az olvasónak: arcátlanul kihasználom a Vidám Park-boom-ot, a lendületet, úgyhogy engedjétek meg, hogy a Vidám Park utolsó igazgatója, Bús József fiát, Csabát ajánljam becses figyelmetekbe. Miután szerencsésen megismerkedtünk, maga ajánlotta fel, hogy egy részletesebb dolgozatban virtuális parklátogatásra vinne el mindenkit – nem a levegőbe beszélt, két nappal később már meg is érkezett a meglehetősen terjedelmes kis beszámoló, amihez újabb pár nap múlva még néhány képet is kaptam… Azonnal átláttam, hogy a bédekkert két részre kell bontanom – ezért a mostani első rész folytatását hétfőre tervezem. Ha szabad egy kicsit személyeskednem bevezetésképpen, az alma nem esett túl messze a fájától – érezni fogjátok, hogy édesapjához hasonlóan Csaba is meglehetős precizitással emlékszik minden aprócska részletre: hogy példának okáért a Verhovina 6 típusú segédmotorkerékpárját 3200 forintért vásárolta, 1982 júniusában: kétségem sincs, hogy a napot és az órát is tudja, továbbá valamelyik fiókban ott lapul a gépkönyv és a számla… ja, dehogy, azokat gondos eladóként átadta a vevő részére, az adásvételre egyébként 1987. március 13-án 16 óra 14 perckor került sor, kicsit borús tavaszi délután volt, 14 fok… No de ne ironizáljunk: inkább sétáljunk szépen végig Csaba kalauzolásával a parkon – az első részben, most az óriáskeréktől a lovas körhintán és a whipen át egészen a Horgászat medencéjéig jutunk el, és sok más mellett megtudhatjátok azt is, hogy Dunakanyar nem csak egy van Magyarországon – mi több, mi egyenesen kettővel is büszkélkedhetnénk, ha tudnánk róla: annyit előre elárulhatok, nem véletlenül hívták a Vidám Park éttermét Panorámának… Minden más, részletek, soha nem hallott apróságok és tömör nosztalgiamenet hajtás után – tessék, tessék, hölgyek, urak, csak szépen sorban… Tovább »»

11 június
5komment

Szlovénia reloaded – utolsó felvonás, egy defekttel: de minden jóra fordul (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.27 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Könnyű szabadidőruha - ezt persze nem mi, hanem a várjátékok résztvevői hordták...

Könnyű szabadidőruha - ezt persze nem mi, hanem a várjátékok résztvevői hordták...

Egyszer sajnos szinte minden jó véget ér – nem lehet ez másképpen ÖregHal szlovéniai beszámolójával sem. Egy hangulatos, krémesekben és motoros/gasztro kalandokban gazdag bledi hétvége adta a bőséges témát pompás történetmesélői vénával megáldott barátunknak és motorostársunknak – no meg természetesen az emelkedők és a lépcsők, amik, akárhogy csűrjük-csavarjuk, nem tartoznak épp ÖregHal kedvencei közé. Mégis jó, hogy sok van belőlük – legalábbis nekünk, böngészőknek mindenképp: így ugyanis mindegyik után/közben/helyett elolvashatjuk ÖH dohogásait… Aki netán valamilyen oknál fogva lemaradt volna, természetesen újraolvashatja  a csütörtöki első, illetve a pénteki második részt – ha még emlékeztek, a második napon, némi magyar vonatkozást sem nélkülöző lovagi torna zajlott a várban, majd egy kis csónakázás jött a csodás kis sziget templomához, amely épp nem volt látogatható, a kevéssé felhasználóbarát ladikkapitány viszont jó szívvel ajánlotta Tito villáját, hogy mihamarabb kiszórja dereglyéjéből hőseinket. Akik bosszúból bekapkodtak pár világhírű krémest. ÖH-ék ezen izgalmak után visszamennek a hotelba, átöltöznek, aztán indulnak újabb kalandok felé: erről szól a most következő rész… Mely előtt annyit engedjetek még meg, hogy itt, a széles nyilvánosság előtt köszönjem meg ÖregHalnak, hogy sokak örömére közreadta élményszerű beszámolóját – természetesen továbbra is nála van az a szabad kártya, amelynek birtokában a továbbiakban is bármikor szabad bejárása van ide, a HL-re: mi több, kérem is, hogy rendszeresen segítsen hozzá pár szabadnaphoz… Most pedig lapozzatok – jön a boldog kibontakozás, a kedvenc befejezésemmel evör… Tovább »»

08 június
6komment

Szlovénia reloaded – eposz, ÖregHalék (k)rémes kalandjaival (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Íme, a világhíres bledi krémes - három euróért szinte kihagyhatatlan

Íme, a világhíres bledi krémes - három euróért szinte kihagyhatatlan

Nyájas böngészőimnek talán feltűnt: ismét átkerült a HL kormányrúdja – de korántsem idegen kezekbe. ÖregHal, régi barátom, sokunk régi motoros társa és barátja elég sokszor, elég sok helyen (s nem csupán itt, a Hétlövet-bázison) bizonyította már, hogy halálba ne dicsérjem, azt mondom, meglehetősen jól elboldogul a betűkkel, noha szerintem egyébként élő előadásban a legveszélyesebb (halálosan komolyan mondom: pár hete súlyosan gondolkodom egy élő, akár rendszeres HL-show megszervezésén, melynek fő csapása a motorozás lenne, elég tágan véve, beszélgetnénk-sztoriznánk, akár motorok közt, akár egy garázsban az érdeklődőkkel, olvasókkal, közönséggel. Mondjuk Kész, Körte, Varga Zsolti, ÖH, esetleg, ha beférnék, még én, plusz meghívott díszvendégek – vélemény???). ÖH nemcsak szeret írni, hanem tud is – a stílusa pontosan az, amit a magam részéről (már amikor épp látok valamit a könnyfátyolon keresztül, ami általában a második bekezdés legelejétől alakul ki a látószerveim felületén, állati jellegű röhögésből kifolyólag) nagyon szívesen olvasok… remélem (helyesbítek: tudom), ti is. ÖregHal és társulata Szlovéniában járt, természetesen motorral, s ÖH ezt az utat foglalta össze (az első részt itt olvashatjátok el, ha netán kimaradt volna valamiért). ÖH egyébként, még kintről néhány haiku tömörségű kommentben jelezte, készülődik valamire, aztán, hazatérésük után egy mail-ben fenyegetett meg, hogy szívesen összefoglalná a tapasztaltakat. Nem a levegőbe beszélt: pár nappal később néhány óriásfájllal igyekezett megbénítani postafiókomat, de egy ügyes mozdulattal kivédtem a vágást, ráadásul sikerült letöltenem a szöveget és a fotókat – utóbbiak persze igazi, kopirájtos ÖH-megoldással készültek: a várban rendezett középkori jellegű színi előadáson ötszáz, lényegében egyforma fotót készített, minek következtében lemerült a gépe, így később, a bledi sziget csodáit már csak saját, barázdált winchesterére rögzíthette… Azért persze némi “szerkesztői” ráhatásra minden megoldódott, íme, itt van például a fantasztikus második rész, s hamarosan, egészen pontosan hétfőn következik a harmadik is – elárulom, hogy ahhoz egy pár másodperces, de fantasztikus videó is tartozik… Lapozzatok, és olvassatok jó kis ÖregHalat – naná, hogy csak nálam, a Hétlöveten… Tovább »»

07 június
18komment

Szlovénia reloaded – ÖregHal és Co. eposza, ÖH igrickedésével (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

ÖregHal, az igric, vitézi társaságban, a Szent György lovagrend harcosaival

ÖregHal, az igric, vitézi társaságban, a Szent György lovagrend harcosaival

ELŐHANG 

Véremben van a motorozás. Tisztelőim – gondolom – úgy aposztrofálhatnak: „ÖregHal, a Szerpentinek Ördöge”. Mondjuk éppen csak egyenesen menni meg kanyarodni nem tudok… senki sem lehet tökéletes. Viszont motorozni legalább szeretek. Tudvalevőleg minden csapatban van egy leghülyébb, akire várni kell, aki elnézi a kereszteződéseket, s a többi: így aztán azért szeretnek velem járni a többiek, mert ez a pozíció már nem lehet hatalmi harcok kérdése, egyértelmű a leosztás, ha én is ott vagyok…

Úgyhogy elmentünk Szlovéniába, amint azt bőbeszédű kommentjeimben részletesen taglaltam volt; e helyütt az a pár kimaradt dolog kerül terítékre, amikre amott nem került sor. Tulajdonképpen már mindent elfecsegtem; hosszas unszolásra és szűnni nem akaró győzködésre vállaltam végül is, hogy történelmi hitelességgel beszámolok a három nap eseményeiről. (Ez részleteiben úgy zajlott, hogy írtam Boda mesternek egy emilt: „Hadd írjak már én is egy posztot Szlovéniáról, lám hogy Suszternek két bejegyzése is volt, nekem még csak egy, lécci, lécci, lécci!”, így valahogy.)

Beszámolómat igyekszem tömören, hitelesen és tárgyilagosan megalkotni: az objektivitás garantált, hiszen én így láttam, így éltem meg és így mesélem a dolgokat… na, jó, lehet, hogy egy-két marginális kérdés megítélésében fellelhető némi szubjektum, de az jelen dolgozat tudományos igényességén mit sem ront. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz