Vidám Park – minden jel szerint zöldet kaptunk!

Suszter keze - tudom, júniusban már volt címlapon facebook-oldalunk logója, de jobbat azóta se találtunk
1219 – ebben a szent pillanatban néztem meg, ennyien kedvelik azt a facebook-oldalt, amit még júliusban készített el kiváló barátom és száz különféle projektben harcostársam, indián nevén Aki Kiirtotta A Nagy És Rohadék Vírust A Laptopomról Suszter, és számos tekintetben besegített az optikai tuningba Krulf is, el ne felejtsem. A Vidám Park sztorija, amit sok száz fotóval még áprilisban, három részben zengettem meg, a HL abszolút sikertörténete – az egyes részekre alkalmanként több mint nyolcszázan moccantak rá, marketingosztályom tehát kimondta, folytatni kell a mesét. A Corso étterem egyik mindenről tudó atyamestere, Bognár Zoli hívta fel a figyelmemet Bús Józsefre, a Vidám Park utolsó igazgatójára – ő kérte el a telefonszámát, aztán Bús úrral összehoztunk egy randevút, aztán még vagy kettőt, s hogy, hogy nem, abból is lett két, ismét csak ronggyá olvasott rész… Még itt sem ért véget a mutatvány – május végén bejelentkezett Csaba, Bús úr fia, aki saját maga írta le gyerekkori élményeit: úgy gondoltam, elég érdekes lehet egy Vidám Park-igazgató fiának szemüvegén keresztül nézelődni egy kicsit – és igazam lett, mint rendesen, plusz Csaba nappalijában ott áll egy csodálatos Zaccharia Locomotion flipper, 1981-ből, ami… de nem akarok eltérni a tárgytól… A lényeg, hogy júliusban összedugtuk a fejünket Suszterral, hamarosan elkészült a facebook-oldal, és valósággal záporoztak ránk a felajánlások – elsősorban önkéntes munkát, segítséget ígértek, nagyon sokan. Mi pedig úgy gondoltuk, kár lenne veszni hagyni ennyi jó energiát – s elhatároztuk, megpróbáljuk elintézni, hogy kezdjünk valamit a még sírnivalóan romos állapotában is csodálatos fekvésű, gyönyörű növényekkel teli területtel. Arra gondoltunk, együttes erővel, sok munkával szinte ingyen kialakíthatnánk belőle egy közparkot, ami a város egyik közkedvelt helyévé nőhetné ki magát. De nyár volt: mindenki szabadságon, a hivatal csak alapjáraton pötyög – várnunk kellett. Mostanáig: amikor is – szerintem – nagy és örömteli hírrel állhatunk elő: lapozás után a tiétek is.