Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for the 'Retrográd' Category

26 december
3komment

Igen Zeti Légállomások

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől… Hopp-hopp-hopp, egy pillanat, álljunk meg egy szóra, tanár úr… Nos, kedves mindnyájan, drága olvasók, olcsó nemolvasók: reménykedem, mindenki túl van a karácsonykor szokásos fitneszprogramon, amikor is a minimálisan óránkénti felhorgadások keretén belül alkalmanként bevisszük a szervezetünkbe azt a minimálisan szükséges 15-18 ezer kalóriát, a következő szeánszig elcsorgó negyvenöt percben igyekszünk legyőzni magunkat, pontosabban az elemi erővel ránk törő rosszullétet, majd örömmel konstatáljuk, hogy minden jel szerint ismét képesek leszünk beszuszakolni a szánkba két rántott húst, három gombóc töltött káposztát, és a végére egy hatvan centi hosszúságú hamis mézes krémest – mindezt csak azért ilyen mértékletesen, hiszen hamarosan ebéd, már rotyog a gázon a maradék negyven liter halászlé. Ha valakinek bármikor is kétsége lett volna afelől, hogy az ember a legerősebb, a magyar hagyományok ünnepi világa némán bizonyít. Ilyen körülmények között talán érthető, hogy nem frissen főzött, hanem konzerv anyaggal rukkolunk elő most: egy 2013 végi kis dolgozatomat szeretném ezúttal szélesebb körben is ismertté tenni. A Szente István politikus és környezete életét bemutató kis sorozat 2006-ban indult el, akkor még papír alapon, s a Szente István-híd igaz történetét mesélte el – a második egy évvel később jelent meg nyomtatásban, ez pedig a Szente István Gőztársaság Kht. aktuális ügyeit göngyölítette fel. 2008-ban bemutattam, milyen az, amikor igazi profik rendeznek olimpilyát, utána pedig, 2009 szilveszterén a Biblilyakör is megalakult Szentééknél. A 2010-es etűdben (ja, el ne felejtsem, készült még egy darab hasonló tematikában, amelyben Sipőcz Pistával fellázadtunk – de abban az évben épp nem volt túl sok hely a Hírlapban, úgyhogy fele akkora, mint az eddigiek, ínyenceknek azért itt a linkje, hm… hogy miért nem én vagyok szerzőként feltüntetve, miért Hétlövet S a dolgozat címe és a többi, ne tőlem kérdezzétek, szépen kérlek) megalakul a Mélynemzeti Agyar Királyság Intézet, azaz a MAKI. És volt aztán még egy ritörn of the Szente, 2013-ban, amelyben a régi harcostársak elhatározták, hogy életre hívják az igen zeti légállomások hálózatát – nos, ezt a részt még nem mutattam meg, jöjjön hát ez. Ahogyan a Szente-sorozat többi darabjánál, ezúttal is szeretném mindenkiben tudatosítani, hogy bár a szöveg teljes mértékben a fantáziám műve, ha netán bármifajta hasonlóságot vélnétek felfedezi a leírtak és a napi realitások között, az biztosan nem a véletlennek köszönhető… Jó szórakozást, boldog új évet, találkozunk januárban, másodikán, amikorra is remélhetőleg elkészülök egy vadonatúj HL-tel… Most pedig kerüljetek beljebb, a Szente-birodalomba.   Tovább »»

Hirdetés
08 május
2komment

Granadát látni és… (VI.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk több mint egy hónapja. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a negyedik részben Portóig jutottunk el. Az utolsó előtti epizódban a portugál hétköznapokból kaphattatok egy kis ízelítőt – most pedig az utolsó részt olvashatjátok, Sevillával, Expóval, mega-katedrálissal, bikaviadallal…  Tovább »»

01 május
4komment

Lisszaboni villanások (V.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk lassan egy hónapja. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a negyedik részben Portóig jutottunk el. Most a portugál hétköznapokból kaphattok egy kis ízelítőt – Lisszabon után tovább indulunk Sevilla irányába, de kis híján elakadunk, mert egy kisvárosnál éjszaka majdnem kifogy a benya… de ez is megoldódik… Hajtás után kiderül, hogyan… Tovább »»

24 április
2komment

Csókok Szent Jakabnak (IV.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.70 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg két hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – a most következő, negyedik részben Portóig jutunk. Spanyol peseta, ötven fillért érő portugál escudo, pénzváltás, határátkelők – egy csomó olyan dolog vár rátok, amire ma már csak a hozzám hasonló éltes polgárok emlékeznek… És még az a szégyen is megesett velem, hogy életemben először parkolóházba kellett beállnom, bah… Nos hát, kalandortársak, időutazók: gyertek, fel Portugáliára, és 1993-ra! Tovább »»

17 április
6komment

Altamira helyett a tenger (III.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.63 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg két hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát; a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban. A most következő, harmadik folytatásban megindultam portugál/spanyol anabázisomra – mi sem természetesebb, hogy déli utazásomat észak felé kezdtem meg… Ha érdekel, milyenek az altamirai barlangrajzok… akkor sajnos nem jó helyen kutakodsz – hogy miért nem láttam, azt is elmondom: lapozni szabad. Tovább »»

10 április
2komment

Parkok, paloták, múzeumok (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Nagy divat a sorozat – felültünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost kezdtünk meg egy hete. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Kalandjaimról levelekben számoltam be – e-mailnek nyoma sem volt még, így hát írógéppel írtam, s postán küldtem haza kis szösszeneteimet a hidalgók hazájából. Az első részben megérkezésem és berendezkedésem volt a fő téma – Madridtól harminc kilométerre, Alcalá de Henáresben vertem tanyát, a második opuszban arra próbáltam rávilágítani, hogyan múlatom az időt a távoli Spanyolországban: pár szóban megemlítettem a sonkamúzeumot, továbbá a királyi palotát, ahol, már kifelé jövet, meglebbent egy függöny, s eltűnt mögötte… no, hogy kicsoda, azt meglátjátok hajtás után… Meg persze azt is, hogy már húsz éve is élénk fantáziám volt. Vagy ki tudja… Tovább »»

03 április
4komment

Autóval Alcaláig (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat megy egy ideje itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Divat mostanában a sorozat – felülünk hát mi is erre a szerelvényre, s egy hatrészes folytatásost adunk közre. 1993-ban Spanyolországba/Portugáliába utaztam, viszonylag hosszú időre, két hónapra. Az akkori viszonyokat jól jellemzi talán, hogy lapom és főnököm némi győzködés után simán elengedett a nagy kalandra, fizetés nélküli szabadságot kaptam, amit azzal háláltam meg, hogy időről időre levelekkel bombáztam a szerkesztőséget – igen, jól olvastátok, hüledezzetek, ifjak, levelekkel, nem e-mailekkel: mi több, hűséges kis írógépemen pötyögtem papírra az itt következendőket, a vaskos kéziratot borítékba préseltem, majd elballagtam az Alcalá de Henares-i postahivatalba, bélyeget vettem/tettem rá, és feladtam a Dunaújvárosi Hírlap címére. Így került aztán – némi nyomdai segédlettel – az újság hasábjaira ibériai kalandom, melyet most veletek is megosztok: hat héten át, kis adagokban délen autókázom. Az első rész dőlt betűs bevezetője máig legendás, szeretett és tisztelt akkori főszerkesztőm, D. Kiss Csaba műve – a sorozat közreadásával neki is köszönetet szeretnék mondani azért, hogy megtanította azt, amit erről a szakmáról tudogatok… Nem szaporítom: hajtás után irány a hidalgók hona… Tovább »»

27 március
1komment

Harcos Turul-túra

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en nemrég… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ma egy méretes csapatmunkát szemeltem ki: 1992 teléhez vitetjük magunkat az időgéppel. November 29-én hajnalban Nyulasi Zsolt és Lázár Zsolt kollégám/jóbarátom társaságában Tatabányára hajtattunk, ahol is a Turul-emlékmű avatásán vettünk részt. Igen, a Dunaújvárosi Hírlap képviseletében személyesen tekintettük meg az eseményt – várható volt ugyanis némi botrány, jelentős skinhead-készülődés előzte meg az eseményt, mi úgy éreztük, ott a helyünk, a lapvezetés pedig az akkori szokásoknak megfelelően nem gördített akadályt kiküldetésünk elé. Az alábbi méretes dolgozat tehát csapatmunka – a Nyulasival már akkor is tudtuk azt a trükköt, amit később elég sokat gyakoroltunk, nevezetesen hogy ő elkezd egy mondatot, én meg befejezem, vagy fordítva… Lázár Zsolti pedig szokása szerint készített egy sorozat ragyogó képet – ezeket most sajnos csak elképzelni tudjátok. Ahogy azt a különös helyzetet is – én valamiért azt gondolom, egy picit akár mai kínjaink néhány gyökerére is rávilágíthat ez a riport. Jó szórakozást…

Tovább »»

20 március
2komment

Árnyjáték

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.71 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en nemrég… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… Ami a hajtás után jön, az kevéssel több mint húszéves iromány: tárcának neveztük az ilyesmit a békeidőkben, ahogy ízlelgetem most, egy kis lírai felhangot érzek benne a nyelvtőnél, jófajta misztériumos savakat, telt, tavaszi ízeket, és persze mintha néhány csepp fojtott melankólia is keveredne az ízébe… De minek is magyarázok – inkább kortyoljatok bele, milyen is volt, amikor akadt baj: vagy legalábbis úgy éreztem, tudom, milyen, amikor baj van… Mert hát valahol talán ott a lényeg, hogy el tudunk-e hitetni valamit, jobb esetben bármit a kedves olvasóval… Egy ilyen kísérlet következik – 1992 elejéről… Tovább »»

13 március
5komment

Találkoz, ás, egy fiatalember

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Új sorozat indult itt, a HL-en… A holding menedzsmentje maratoni, gyilkos hangulatú, kőkemény határozatok meghozatalával végződő ülésén úgy döntött, hogy ezentúl minden szerdán egy kis retróval dobjuk fel a hangulatot, a rovat címe továbbra is: Retrográd. Azt tapasztaltam ugyanis meglepve, hogy az elmúlt huszonnégy évben írtam ezt-azt – s bár szokás mondani, az újságírás alapvetően a pillanat műfaja, azért úgy gondoltam, van néhány olyan jellegű csasztuskám, amit még ma is át lehet futni egy kis önfegyelemmel és elszántsággal. Érdekes: határozottan azt érzem, nem szorulnak komoly korrekcióra ezek a régi írások, magyaráznom se kell őket, és magyarázkodnivalóm sincs miattuk. Egy kicsit tehát belenézünk a múlt feneketlen kútjába, hétről hétre – szívből remélem, nektek is legalább annyira szórakoztató lesz a találkozás egy ifjabb (?) Bodával, mint nekem a válogatás… A mostani dolgozat nem épp mai keletű, nem is felhőtlenül vidám épp – nekem mégis kedves, azért is válogattam be: szinte napra tizenkét éve, 2001. március 14-én jelent meg a Dunaújvárosi Hírlapban. Monológ Petőfi Sándorhoz – talán nektek is visszajön belőle az a hangulat, ami még “csupán” tízegynéhány év csalódása miatt ült rajtunk: milyen furcsa és kínos, hogy ma boldog nosztalgia fog el még/már a kétezres évek eleje után is… Korai még – ez volt az alábbi írás utolsó mondata, 2001-ben – lehet-e szomorúbb tény, hogy ma se nagyon gondolok mást? Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz