Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for the 'Hétlövet' Category

07 április
7komment

Mállasztás 2018

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A választás tétje… azt érzem, lassacskán megbolondulok már, amikor a tévéstúdiókban, ahová még be meri tenni a lábát a kis beteg, a kőkemény riporterek, akarom mondani, a jól fizetett kollaboránsok max a harmadik kérdésben szívből jövő, gyermeki kíváncsisággal, a gazda közelségétől bepárásodott kutyatekintettel ezt a hatalmas titkot szeretnék megtudni végre, és ő fáradhatatlanul újra és újra kifejti, ugyanazokkal a szavakkal, ugyanazokkal a szellemi fegyverteleneknek szánt vulgárdramatikai fordulatokkal, ugyanazokkal a pudvás hazugságokkal. A választás tétje… hogy magyar ország marad-e Magyarország… ó, milyen szép, ó, mennyire mélyen meghat az imádott nemzet jövőjéért aggódó bűnözők őszinte féltése… jut eszembe, mekkora ötlet, micsoda intellektuális vulkán lökte világra ezt a hihetetlen bonmot-t, Magyarország/magyar ország, fckyeah, gondolom, aki kiagyalta, minden alkalommal vérbő lesz, ha meghallja – persze tulajdonképpen én is, legfeljebb más területeken, mondjuk agytájon… Szóval hogy a nemzetvezető szerint az itt a tét, hogy olyan (magyar) ország marad-e ez itt, amilyennek szeretjük… no igen, nagyúr, hadd pontosítsak: ahogyan csak ti szeretitek, akik csontig raboltátok, de most még szeretnétek ledarálni a maradékot, mert a csontlisztre is bejelentkezett valamelyik nertárs… ahogyan ti szeretitek, kussoló, sunnyogó, csak magában nyüszítő néppel – na, jó, adom, ez valódi tét, nektek, kétségkívül. Mert ti aztán tényleg elmentetek a falig, mit a falig, már bele is diffundáltatok, nektek aztán tényleg a lét a tét. Meg persze a lé, ami esetetekben nagyjából ugyanaz. A minden vagy semmi. A hazahaladás. A szabadság – értsd a nembörtön. Meg a legutóbbi fényes papíros Levélben írott védés (már borítékba sincs idő tenni, csak úgy bedobva, mint a bálásruhavásár reklámcetlije, mindegy), közösen elismert eredményeink vonatkozásában – szép, közös munka volt, nagyszerű mulatság, köszönjük az elismerést: a mi pénzünk, ti loptátok el. És meg naná, überhaupt keresztény kultúránk vonatkozásában: hálatelt szívvel köszönjük ez úton is a vadiújkeresztény kultúra széles körű alkalmazását, amennyiben hirtelen nem tudok olyan parancsolatról, amin ne ugrálnátok páros lábbal folyamatosan. Elsőre még azt hittem, legalább az megvan, hogy “Az Úr napját szenteld meg!”, de hamar eszembe jutott, hogy egy frászt, hát ti huszonnégy órás szolgálatban lapátoljátok a lét, egy héten hét nap, 365 napon át, fáradhatatlanul.

Hirdetés

A választás tétje… stop, jut eszembe, választás. Valaki aggódott valahol a minap, hogy ha ti maradtok, ez az utolsó szabad választás: kétségünk ne legyen, ez sajnos, elnézve az eddigi működést, holt biztos, még akkor is, ha nem kell történésznek lennünk ahhoz, hogy tudjuk, minden diktatúra halálra van ítélve. Csak mondjuk míg történelmi léptékben ötven év egy másodperc, nekem baszki pont egy élet, amiből azért jó lenne pár emberhez méltó évet begyűjteni: vagyis nekem valahogy egyáltalán nem lenne mindegy a mikor kérdése… Aggódnunk kell tehát most ezért a szép, szabad, hótiszta választásért. Aminek, ha jól rémlik, az összes lényeges szegmensét voltatok kedvesek szívós munkával, alantas szándékkal úgy átszabogatni, ahogyan az a Párt és a Kedves Félrevezető számára maximálisan optimális. Ez a pálya nem lejt: de csak mert ez a pálya úgy néz ki, mint egy tízemeletes ház főfala – miközben ti röhögcsélve a tetőn sörözgettek domperinyonozgattok, mi, többiek, egyszerű és minősített hazaárulók, kulákok és imperialisták odalent bolyongunk, a pálya maga a fal, a kaputok pedig hézagmentesen be van téglázva. Indulhat is a meccs: szent igaz, rúghatunk gólt, de azért elég jól meg kell bikázni hozzá a lasztit. Csak hogy te is értsd, Poci, néhai felfutó bekk.

Ráadásul van itt még egy csodásan működő ellenzéketek: tudnék sorolni pár nevet, akik vastagon megérdemelnek majd valamilyen értékes állami kitüntetést, mondjuk a Hegedüs István hadnagy-díjat, Lajosnak mondom, negatív jellem az Egri csillagok háborújából, amely Mikszáth Géza verse – a ti már így is túl késői eltakarításotokhoz múlhatatlanul szükséges összefogás helyett ismét csak arról szóltak az elmúlt hetek nótái, kinek hogyan sikerülhet legbiztosabban odakerülni a bödön mellé még egy kicsit mártogatni a maradék maradékának maradékából. Annyira persze még nem vészes a helyzet, 2020-ig végül is fejhetőnek tűnik az EU, plusz befizetgetünk még pár ezer milliárdot, szóval van potenciál Magyarországban bőven, kár lenne félkészen eldobni minket. Ja, már ha marad még itt befizető – de sebaj, ha nagy a gond, legfeljebb körbehúzzátok a kerítést, ha meg sokan mászkálnának át rajta kifelé, hát ott a TEK, meg egy kis áram is mehet bele, mondjuk a Mátrai/Lőrinci Erőműből. Miért is ne? Meg kell védeni Magyarországot, ennél nincs fontosabb semmi. A védésnél. Nektek az az első. Ja, nem, az Magyarország.

A választás tétje… Párszor elmondtátok, csak hogy mondjuk az ötven év munkája után 85 ezer forintos álomnyugdíjjal megbecsült anyámat szörnyülködésre késztessétek, ha nem ti győztök, és megvalósul a valójában, megbocsássatok, nem is létező Terv, egy menekült kilencmillió forintba fog kerülni Magyarországnak. Csak úgy gyorsan közbeszúrom, mi ennek a társadalmi célú hazugságnak a veleje, az összesen most nincs időm/kedvem végigmenni, szóval jöjjön ez: a Sátán (ugye nem kell mondanom, kicsoda) egy 2015-ös írásában azt taglalta, hogy szerinte az EU-nak két éven át 15 ezer eurót kéne fizetnie menekültenként (értsük meg jól, ha nem is könnyű: nem a menekülteknek), ez nagyjából összesen valóban egy kilencmillió hufos összeg, s ez az utolsó nyolc szó nagyjából a teljes igazságtartalma annak a másfél percenként elmondott mantrának, ami minden szennyvízcsőből zúdul ránk kíméletlenül hosszúnak tűnő hónapok óta. Tehát Magyarország, ha és amennyiben, harmincezer eurót kapna minden befogadott menekült oktatási-lakhatási-egészségügyi költségeire. Saroglya Emilné néni Szecsőbabodról, aki idén is boldogan bontotta ki a tíz eurós kincset rejtő borítékot, s hálából minden Békameneten csontos kis öklét rázva követeli, hogy az ENSZ mosmá’ a saját országában baszakodjon, szóval Saroglya néni viszont tűpontosan tudja, hogy amint egy menekült megérkezik Röszkére, Gyurcsány és Juhász Péter személyesen helikopáterezik le hozzá a határra, és a kezébe számolják a kilenc millát, négyszázötven darab ropogós húszezrest, ha még nem mondtam volna, ez természetesen havi juttatás, amit persze egyenesen Saroglya néni számlájáról emelnek majd le a Sátán ügynökei. De játsszunk most mást: mondjuk hogy Magyarországnak tényleg kilencmillióba kerül egy menekült évente. Közpénzből persze, ami a legszentebb dolog azoknak, akik oly ügyesen kezelik, már persze csak addig, amíg el nem veszíti a közpénz jellegét – ez sajnos elég hamar megtörténik vele általában. Oké, szóval kilenc milla egy menekült. Szerintetek egy átlagos helyettes államtitkár mennyibe fáj nekünk? Egy közepesen lopós miniszter? Matolcsy, Kósa, Habony, Rogán? Az Ő barátai, üzletfelei, rokonai, netán Ő maga, azaz a krém, amelynek tagjai nem milliókkal, hanem milliárdokkal játsszák az ittapirost? Nem tízzel, nem százzal, csak hogy képben legyünk. Megkérdezhetem csendesen, ti hány menekültet láttatok személyesen mondjuk az elmúlt két évben? Köszönöm a választ. Megmondjam, hány államtitkár van az adminisztrációban? 57. Megmondjam, hány helyettes? 113. Hagyok időt. Oké, jó munkához aránylag sok államtitkár kell, nekik meg jó autó kétévente, cafeteria, lakhatási támogatás, üzemanyag-hozzájárulás évi másfél millió kilométer után, bizottsági pótlék: majd egyszer kiszámolom, nagyjából mi megy el rájuk egy év alatt, de ne filléreskedjünk, tudom, olcsó demagógia, a diktatúra nem levegővel működik. Egyébként tényleg nem tétel, pár szaros milliárd. Pár ezer millió. Nüansz, ne szisszenjünk.

A választás tétje… Az elmúlt napokban, ha nincs jobb dolgom, sanszokon gondolkodom. Játsszunk el azzal a variánssal, hogy az ellenzék minden erőfeszítése ellenére, valamilyen különlegesen szerencsés együttállásnak köszönhetően valahogyan leváltódik, na jó, ne rugaszkodjunk el ennyire, hátrébb szorul ez a becsületrendre érett garnitúra. Eláruljam, mi történik? Az ellenzék megkezdi a végeláthatatlan pozícióharcot, s közben visszamegyünk kissé az időben, azaz nagyjából naponta újraélhetjük majd 2006-ot, a dicsőséges szabadságharc és büfékirablás csodálatos eseményeit, pontosabban annak egy hardcore kivitelét, ne legyen igazam, de sajnálatosan konkrét vérrel és konkrét bűncselekményekkel – nem kockáztatok sokat, ha megjósolom, ugyanazok fogják harcba vezényelni a csőcseléküket, akik akkor is a háttérben sunnyogva szervezték a “felkelést”, ami után fütyörészve továbbmentek, ők aztán semmiről nem tudtak, nem tudnak, nem is fognak tudni semmit. Az a rossz hírem továbbá, hogy azért sem örülhetnénk maradéktalanul az esetleges ellenzéki áttörésnek, mert az ország ez esetben is hosszú éveken át ott vergődik majd abban a morális szakadékban, amibe nyolc év szívós munkájával nyomták, a többit meglátjuk, ha ugyan.

Van aztán az a verzió, amelyben rozmaringos tervei szerint simán győz a Jobbik: két percig talán még örülni is tudnék, aztán sajnos bekapcsolna a memóriám, ami bármikor képes felidézni, mi is valójában annak a mára tyűdekipolgárosodott mozgalomnak a valódi természete, amely, úgy hiszem, vészesen gyorsan előbukkan ez esetben, a kiskutyák és a mosolygós csecsemők ideiglenesen újra visszakerülnek a ládafiába, és immár választói felhatalmazás alapján mehet minden a régi alapelvek szerint, TEK helyett Gárda, meg a többi… Ez esetben nem maradna nagyon más, mint hogy haladéktalanul nekiálljak kidolgozni azokat az új módszereket, amikkel majd a következő négy évben harcolnom kell a túlélés érdekében. És persze van az a forgatókönyv, ami alapvetően a legvalószínűbb: ismét győz a Párt, hiszen példának okáért kiderül, ni csak, istókzicsi 294 millió szavazat érkezett külföldről, kettő híján mind rájuk, szemrebbenés nélkül – mindezt természetesen éppúgy bemondásra kell majd elhinnünk, mint mondjuk a korábbi nagyszerű nemzeti konzultációk döbbenetes aktivitását bizonyító színigaz számadatokat. Persze, ha nagyon hörögne a nép, mondjuk Polt Péter – eggyel több vagy kevesebb, neki már oly mindegy – eskü alatt igazol mindent. Netán valamelyik megkérdőjelezhetetlenül független választási szervezet, a Nőzőpont Intőzet emlőiről. Vagy valami hasonló, amit perpill el sem tudok képzelni, de ha kell, meglesz. A Párt tehát ismét győz, megkezdődhet a végső harc, a Nagy Leszámolás, a teljes kivéreztetés: az ellenzék pedig magyarázhat néhány héten át, a cinikusabbak rezzenéstelenül a kamerába nézve győzködik magukat, igazából miért is ők győztek (és, sajátos szempontokból egyébként persze valóban úgy van), mások nem nyilatkozgatnak, minek is, aki mondjuk kezdő politikus, az néhány órán át szégyelli magát, vagy legalább eljátssza, aztán újabb négy évre boldogan eltűnik lapítani és bizottságosdit játszani meg pénzt gyűjteni a parlamentbe, a legbecsületesebbje meg mondjuk lemond, na, ezt itt már illik megsüvegelni.

És akkor ezzel a számomra tényleg hátborzongató verzióval elérkeztünk a választásnak ahhoz a tétjéhez, ami nekem az all-in, pókernyelven – szóval ha ez lenne holnap a hívás ebben a partiban, én úgy gondolom, kénytelen leszek betolni mindent, aztán bólintani, és hátlappal felfelé lerakni a kártyáimat, amikor az asztal másik oldalán vigyorgó ellenfél megmutatja az öt ászt… vagy hatot, ahogy épp kijön vagy kedve van. És aztán már nincs is más dolgom, mint minél gyorsabban elpasszolni annak a rengeteg mindennek egy részét, amim van, leginkább is a kedvenc kis garzonkámat, előtte bepakolni a kincseimet egy szárazabb garázsba, valami viszonylag megnyugtató megoldást találni anyám hosszú távú segítésére, aztán elköszönni egy remélhetőleg és viszonylagosan kis időre a barátaimtól, kézen fogni az utazó brigádkámat, beülni az autóba és megindulni. Kábé mindegy is, merre: legyen mondjuk Korfu, Burgenland vagy Prága. A többit meglátjuk. Nekem sajnos tényleg nincs még négy évem erre a bűzölgő mocsárra, ezekre a folyton csatázó, handbandázó tahókra, a velejükig romlott idiótákra, ezekre a bűnszervezetben “kormányzó” nemzetrontókra és -lerablókra, méghozzá mindenfajta értelemben – én nem akarok több “konzultációs ívet” meg szívhezszóló “miniszterelnöki” episztolát kapni, nem akarom, hogy szellemi és morális toprongyok tanítsanak ki naponta, hogyan kell élnem, hogy megfeleljek a kényes ízlésüknek, nem akarom végignézni, ahogyan tényleg mindenkit elüldöznek innen… én nem akarok ebben a fröcsögő gyűlöletországban élni, amelynek immár az egész univerzum halálos ellensége, ahol a teljesítményt, a hozzáértést, a tudást, a kultúrát magasról leszarják, ahol csak a törleszkedés, a gerinctelenség, a sunyiság, az árulás és a mutyi visz előre, ahol a félelemtől szűkölő alattvalók fegyelemre szoktatása a mindent felülíró kormányzati vezérelv. Köszönöm szépen, én nagyon máshogy képzeltem – és képzelem továbbra is. Ha itt végképp nem megy, hát majd máshol.

A választás tétje… szerintem elmondtam, és nem csak ma. Egy részét legalábbis. Bárhogy van is, menjetek, menjünk el holnap – aztán meglátjuk.

24 március
4komment

Újabb ellenzéki etűdök a kormánykottából

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankilencedik kiadásában annak az európai uniós pályázatnak a hírével indulunk, amelyre magyar települések is nevezhetnek: találtam olyan itthoni falut, amelyik erre sem lesz jogosult, de erről majd beljebb bővebben. A wifi-hotspotok kiépítésére kiírt pályázatra már regisztrálhatnak a települések, 2020-ig összesen nyolcezer önkormányzatot támogat az unió, ez lesz a WIFI4EU-hálózat, amely ingyenesen biztosít majd vezeték nélküli internetes elérést, s a majdani felhasználóknak nem kell megadniuk személyes adataikat. Ha egy normális országban élnénk, tulajdonképpen örülhetnénk is: ettől ebben a pillanatban elég messze vagyunk, így hát azt kell gondolnom, ez a pályázat sem zajlik majd máshogy, mint az összes többi szokott – mellesleg mi egy olyan helyen élünk, ahol az antigravitációs készülék után nem sokkal, jelesül tavaly feltalálták a levelezőprogramot is, ez az onbox, amely lényegében a freemail más néven. De miért? Matolcsy György fia, Ádám kicsivel korábban “megvásárolta” az origót és vele együtt a freemailt, majd közvetlenül ez után egy gyönge 340 millás állami támogatással sikerült feltalálni a melegvizet, vagyis megalkotni a nemzeti levelezőrendszert. A gmail a sarokban reszket. Hogy bármi is normálisabb lehet itt a belátható jövőben, sokak szerint még Hódmezővásárhely ellenére is csak illúzió – de még ezt a remegős délibábot is igyekszik légkalapáccsal szétverni lényegében minden ellenzéki párt. Abban lényegében mindenki egyetért, hogy a jelenlegi “kormányzat” leváltása csak teljes ellenzéki egységgel képzelhető el: nos, ebből mindeddig annyit sikerült összehozni, hogy az LMP múlt vasárnap beballagott a DK irodájába, de már a megbeszélés utáni sajtótájékoztatót se bírták ki közösen. Lemenőben az LMP-s Vágó Gábor képviselőjelölt figyelmesen összefoglalta a velőt: azaz hogy kaptak közepesen száraz pogácsát, whiskyt azonban egy cseppet sem, Gyurcsány viszont részeg volt, a szó szoros meg átvitt értelmében is, bármit jelentsen ez. A DK-elnök feljelentéssel fenyegetőzött, mire később Vágó nyilvánosan bocsánatot kért. Kezdésnek azért nem rossz. Van még szűk három hét. Szerintem fasza. Múlt heti közszolgálati kiruccanásunkat eredményesnek kell mondanunk, sokfelől sokféle véleményt és hozzászólást kaptunk: akkor a besurranó/trükkös tolvajok ténykedésével foglalkoztunk, s egy, az ügyben szakértő barátomra hivatkozva bátorkodtam például azt is megemlíteni, sajnos a lépcsőházi kamerák nem igazán emelik a biztonság szintjét. Természetesen van még egy barátom e szakterületen, aki felhívott, és szépen elmondta, dehogynem – pár újabb sorban tehát az ő értékes véleményét is közreadjuk. Hotspotok, ellenzéki befeszülések, önvédelem odabe’.  Tovább »»

17 március
6komment

Nyolcmillió nemzetáruló: osztály, vigyázz!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (29 lövet, átlagosan: 6.52 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannyolcadik kiadásában Szlovéniára vetünk pár érdeklődő pillantást: szomszédunkban a napokban lemondott Miro Cerar miniszterelnök, mert a szlovén legfelsőbb bíróság megsemmisítette egy korábbi népszavazás eredményét, amit történetesen egy vasútvonal egymilliárd eurós fejlesztésével kapcsolatban indítottak. A bíróság leginkább azon akadt fenn, hogy a kormány állami pénzből, részrehajlóan kampányolt a referendumot megelőzően… hm… látjátok, vannak még olyan elmaradott fertályai a világnak, ahol megtörténhet ilyen csúfság – nem mindenhol olyan mértéktartó, visszafogott kormányzás folyik, mint Magyarföldön, és hát ki kell mondanunk azt is, vannak nyámnyila, anyámasszonykatonája politikusok, akik egy ilyen csipcsup helyzetben inkább gyáván megfutamodnak, semmint továbbra is feláldozzák magukat imádott népük oltárán, csak hogy teljes golyóállómellény-szélességgel megmenthessék a hazát a veszedelmektől, melyek számosak, illetve, a kampányidőszak vége felé közeledve egyre inkább úgy tűnik, számtalanok. A mi generálisunkat viszont nem ilyen lemondós fából faragták: történhet bármi, nyílhat akárhány új front a folyton ellenünk fenekedő, rohadt világegyetemben, ő aztán nem lankad, mi több, egyre keményebb – rövid, de annál velősebb összegzést adott március 15-e ürügyén arról, igazából mi is vár ránk, vagyis úgy nyolcmillió nemzetárulóra április 8. után, ha ránk köszönt végre a totális demokrácia. Én azért azon is elgondolkodtam valamelyik este, mi jöhet akkor, ha netán az ellenzéki szavazatok lesznek többségben: lehet, hogy már megint az én készülékemben van a hiba, és persze kötelező azt kívánni, ne legyen igazam, de a csodálatos, 2006-os “forradalom” óta valahogy nem igazán tudok elszakadni attól a gondolattól, hogy akkor szabadul el itt igazán a pokol… Végül kissé átmegyünk közszolgálatiba, és igen komolyra fordítjuk a szót – pár hete épp itt, a lépcsőházunkban is járt két igen jó szándékú, szociálisan érzékeny hölgy: az egyik ajtószomszédomhoz, egy idős bácsihoz sikerült bejutniuk a pont száz éve ismert “trükkel” – ahogy kinyílt az ajtó, lehengerelték, egy perc alatt bent voltak, elmondtak valami mesét, aztán egyikük szépen lefoglalta a bácsit, a másikuknak épp ki kellett mennie, csak a lényeget mondom, nagyon sok pénzt vittek el, sajnos egy nagyon nyilvánvaló és kézre álló helyről. És véletlenül azt is tudom, nem ez volt az egyetlen helyszín, ahol kábé aznap jártak. Természetesen elkezdtünk gondolkodni, mit is kéne csinálni, hogy megelőzzünk még egy ilyen esetet, legalább itt, a házban: sajnos, mint majd látjátok, ki fog derülni, az egyetlen megoldás, ha gyakran beszélünk a dologról a leginkább veszélyeztetettekkel, az idősebbekkel – minden más, mint például a lépcsőházi kamera, szomorú, de tény, pénzkidobás. Puha szlovén, kemény magyar mineln, zárdazajtót – pár hét kihagyás után újra itt vagyunk.  Tovább »»

10 február
3komment

Monokrományzati vigasságok

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (15 lövet, átlagosan: 6.80 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhetedik kiadásában körbeszaglásszuk kicsit a világűrt: nézzétek csak, milyen csodásak a csillagok innen föntről… hopp, egy űrszemét, kapd el, Suszter, tartsd tisztán a kozmoszt, ahogy tanítottalak… és nini, amott húz el előttünk egy tűzpiros sportkocsi, benne Mr. Starman, épp a Nap irányába tart, hogy aztán a végén elérje a Mars pályáját is. Egy újabb mérföldkő az űrkutatásban: ezúttal, némileg tán meglepő módon nem a NASA-nak, nem is az oroszoknak köszönhetjük, hanem egy elszánt magáncégnek – a SpaceX, Elon Musk egyik koronaékszere újra dobott egy irgalmatlan nagyot a Falcon Heavy kísérlettel… Nem szeretne sokszínű országot Orbán Viktor miniszterelnök: a sokszínűség ugyanis szerinte nem érték, ő – zárójelben mondom, cseppet sem érthetetlen módon – sokkal jobban szeretné, ha egyszínűek, pontosítok, szép szürkék maradnánk, vagy ahogy mondani szokták, megőriznénk kultúránkat, kereszténységünket, hagyományainkat. Azt a kultúrát, amit nem kis részben épp ők igyekeznek tíz körömmel lezülleszteni Kerényi Imre, Fekete György, Eperjes Károly vagy épp a megjöttekafehérvárihuszárok gajdolásának szép szintjére; azt a kereszténységet, amelynek felkent lovagjaiként épp ők uszítanak minden eszközt bevetve embert ember, felebarátot felebarát ellen; azokat a hagyományokat, amiknek tisztelete szerintük egyet jelent azzal, hogy egy országnak kell visszaballagnia a jobbágyvilágba, a szó számos értelmében. A napokban például megjött a legújabb levél, kedves honfitársamtól, díj hitelezve, áll a bélyeg helyén – szent igaz, ezt a díjat is meghiteleztem, veled, meg veled, meg veled együtt, ha akartuk, ha nem. Végezetül egy méltatás, felkérésre: mutatom, hogyan lehet bekerülni a HL-be, ami azért, ha elhisszük, ha nem, kapcsoljuk be a biztonsági öveket, kérem: egy darabkája az örökkévalóságnak, nem csoda hát, ha megválogatjuk, kinek lehet része ilyesfajta kiváltságban. Nagy költők, ihletett sakkmesterek és elhivatott tanárok például jó sansszal pályázhatnak – na persze nem árt, ha a korszellemnek megfelelően a zsebükbe is tudnak nyúlni, jó mélyen: ám mivel ez a réteg köztudottan rendesen tele van zsével, ez utóbbival nem szokott gond lenni. Megláthatjátok, Csathó Gábor is simán vette az akadályt (jó: miután szépen lassan írva elmagyaráztam neki, hogyan lehet nálunk tendert nyerni…) Mehetünk tehát: űrtesla, monokrományzat, dicsértessék odabe.  Tovább »»

03 február
5komment

Egy Várból valók vagyunk, te meg én…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhatodik kiadásában… nos, a szokásosnál is komolyabb gondban vagyok, mit is rakjak a terítékre… na jó, dönteni kell… legyen talán elsőként is az ENSZ: mint megtudhattuk, ha az világszervezet migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, vagyis Magyarország álláspontja felé, elindítjuk kilépési folyamatunkat a tárgyalássorozatból. Nem kisebb nagyság, mint maga Szijjártó mester beszélt erről, de aztán hallhattuk Bakondi tábornok urat is, aki természetesen belökte a fő szent mantrát, ami gyanúm szerint nem kisebb szellemóriás gondolata lehet, mint Övé Magáé: vagyis hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezett, nem pedig idehozni… A lényeg, hogy remélem, ez csak az első lépés, javaslom, hogy első körben lépjünk ki az ENSZ-ből, majd pedig üzenjünk neki hadat. Mivel pedig lassan a bolygón kifogynak a szóba jöhető ellenségek, van egy további ötletem is: küzdjünk meg végre a Nappal, amit persze tudjuk, ki irányít… Deklaráció, csak most, csak nálunk. Orbán Viktornak spórolós éve volt a tavalyi: nagyjából kétszázötvenezer froncsit sikerült összekuporgatnia, hamarosan meglesz az első becsületesen megszerzett milliója, onnantól majd kinyílik a világ, mint a tubarózsa. Nem kell csodálkozni: mindent megérthetünk, ha látjuk, márpedig látjuk, ez az überpuritán, harcos természetű miszterelnök még Bécsbe is vasúton utazik, igaz, ott azért várja a szokásos aprópénzért járós konvoj, de azt most nem rakta fel a fészre, nyilván beszart az olcsó telefonján a kamera. Zárójelben mondom csak, a hírek szerint Mészáros Lőrinc épp a Telenor behabzsolására készül, nem vészes, 300 milliárdot olvastam, ha jól emlékszem… ha az is meglesz, szerintem rámehet Norvégiára, úgyis volt velük elég gondunk, amíg ők voltak a fő ellenség, B. S. Egy Várból valók vagyunk, te meg én – üzeni mindezek ellenére kikacsintva az egyre súlyosabb beteg: nekem meg eszembe jut 2000, egy röszkei barackoskert, és az indiai kultúrattasé, Ravi Shankar, már elmeséltem ugyan, de két mondatot most is bőven ér. Végezetül pedig egy végre politikamentesnek ígérkező, habkönnyű semmiség, így az off-season közepén, amelyben szerintem elég kiválóan megmutatkozik a világ apróságos mivolta, továbbá az is, hogyan ér körbe és sűrűsödik egy pillanat alatt lélegzetelállító módon a történelem meg pár egyéb semmiség egy autó légterében, útban a Bledi-tó irányából Bécsbe, amikor is az egyik utasom épp Elon Musk unokatestvére volt. Ami talán már önmagában is megérne egyet. Gyertek, van dolog bőven: foglaljatok helyet, mondom. Tovább »»

27 január
4komment

A röplabda pápái

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 6.90 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanötödik kiadásának első fertályában, ha már Catherine Deneuve-öt ígértem a múltkorjában, meg a metoo-t, azaz a szexuális zaklatások elleni világméretű, lassan minden elképzelhető mértéken túlnövő mozgalmat/kampányt… ahogy politikai körökben mondani szoktuk, én szavam, én vonom vissza: az élet ugyanis él és élni akar, időközben kitört a Világgazdasági Fórum a svájci Davosban. A részt vevő országok nagyjából 99 százaléka a miniszterelnökét delegálta a globalizált világ egyik legfontosabb pofavizitjére – mi viszont úgy gondoltuk, a legjobb, ha egy igazi szakember képviseli Európa éllovasát: alighanem ezért utazott Szijjártó mester a találkozóra. Il Prezidente (breaking, a TV2 kiváló szaktekintélyeinek figyelmét szeretném felhívni, akik V. Németh Zsoltot ötödik Németh Zsoltként mondták be a TÉNYEK-ben: pár szóval korábban nem második prezidente értendő, csak egy i meg egy l betű van egymás mellett), amúgy is életbevágóan fontos küldetést teljesített: a Nemzetközi Röplabda Szövetség elnökhelyettesével, Alekszandar Boricsiccsal. Persze megeshet, hogy elnökünk azért maradt inkább itthon, mert Davosba viszont nem csak régi vágya titokzatos tárgya, Mr. Trump utazott el… de… bizony… a mi házi sátánunk, esgyé is… Sajnálom, ha netán már unalmasak azok a kacskaringós sztorik, amik velem meg a Suszterrel történnek – kénytelen vagyok mégis híven beszámolni róluk, hogy továbbra is nyitott könyv lehessen előttetek nyomorúságos liberáléletünk. Harcostársam ezen a héten azt határozta el, hogy mindenképpen szeretne részt venni minden idők legkiemelkedőbb miniszterelnöki megbízottja, Kerényi Imre keresztény szellemiségű elitképzőjében, a Balatonnál, a Gizella-táborban. Mivel azonban Kerényi mester elsősorban polgármesterek, államtitkárok és miniszterek gyermekeinek jelentkezését várja a negyedmilliós két hétre, pillanatnyilag és mindenekelőtt azt próbáljuk elintézni, hogy valaki a fenti célcsoportokból adoptálja Susztert. Nem akarom elkiabálni, de úgy néz ki, okosba’ meg fogunk tudni állapodni Tállai Andrással Németh Szilárddal Ács Rezsővel valakivel a papa szerepére, úgyhogy elképesztően lelkes barátom már meg is kezdte a felkészülést a tábori életre… Egy nagyon rossz hírem maradt a végére, kivételesen sajnos tényleg: néhány napja ugyanis elment egy nagy magyar festő, aki egész életét a művészet szolgálatába állította – Birkás Istvántól próbálok elköszönni, pár tétova, utolsó szóval és néhány emlékfoszlánnyal… csak mert azt érzem, muszáj. Kivételesen egy kis csendet kérek most, amíg beljebb jöttök… Köszönöm… Tovább »»

13 január
6komment

Házmesterország rendet tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.96 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannegyedik kiadásában az első hír felfejtéséhez máris szeretném önzetlen segítségeteket kérni – még az ünnepek között sikerült beleakadnom abba a fantasztikus sztoriba, mely szerint egy 25 éves fiatalember stoppolt a dél-afrikai Polokwane város közelében. Szépen fel is vette két középkorú nő, akik viszont pár perccel később fegyvert rántottak, először valami gyanús italt diktáltak a szerencsétlen sorsú férfiúba, majd többször is megerőszakolták áldozatukat, akit a bűncselekmény elkövetése után a mozgó autóból vágtak ki egy elhagyatott területen. De ez még mind semmi: a hír kapcsán kiderült ugyanis, hogy nem az első ilyesfajta bizarr akcióról van szó – az úgynevezett “spermarabló” női banda (vagy bandák) tavaly fondorlatos módon több férfit is behálóztak, volt, akit napokon keresztül tartottak fogva, s többen is átmentek rajta… Mármost… na… szóval lesz néhány technikai jellegű és egyéb kérdésem, szíveskedjetek komolyan venni és válaszolni, ha tudtok. A végére még Catherine Deneuve-öt is belekeverjük ebbe a pikáns tésztába… Kedvenc politikai szerveződésem, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szentendrén igyekezett növelni kissé a gyalogosok túlélési esélyeit: a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyek mindkét oldalára ötletesen felszereltek egy-egy kis iszákot, azokba tettek néhány fényvisszaverős anyagból készített kis zászlót. A járókelő kivehetett a tartóból egy vagy akár két zászlócskát, ily módon növelte saját láthatóságát, átkelt a zebrán, majd a túloldali tartóba visszatette a segédeszközt. Mi tagadás, borzalmasan veszélyes egy ötlet: a Magyar Közút szakemberei tíz nap után, az éj leple alatt gondosan le is szerelték, el is tüntették hát valamennyi tartót – hát hová is jutna ez a remek kis magyar világ, felebarátaim, ha mindenki azt csinálna, amit akar??? Leszámítva persze a Pártot. És ha már ilyen szépen megbeszéltük a látszólag közlekedési problémákat, hadd söpörgessek újra egy kicsit itt, a mi portánk előtt, Dunaújvárosban, ahol továbbra se sikerül felfognom pár dolgot, ami a közlekedésszervezésr illeti. Értem én, hogy a város első embere saját elmondása szerint szeret gyalogszerrel járni – ettől viszont még, persze tudom, ad absurdum, ki lehetne tán adni a város forgalomszervezési feladatait olyasvalakinek is, aki valamelyest konyít is a dologhoz. Most ugyanis, lehet, csak nekem tűnik úgy, nem pont erről van szó. Spermahajderinák, zászlós kétfarkúak és városi zsákutcák odabent: várok minden kedves érdeklődőt. Tovább »»

06 január
5komment

A magyar franchise, avagy a szabad rablás forradalmának exportja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.59 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanharmadik kiadásában kezdésképpen kiruccanunk egy cseppet – nem megyünk messze, csak ide, a szomszédos Romániába, ahol is egy derék szocdem képviselő (azt hiszem, mindenféleképpen megérdemli, hogy név szerint is említsük), Cătălin Rădulescu azt szeretné elérni, hogy kétszázezer eurós értékhatár alatt a hivatali visszaélés ne minősüljön bűncselekménynek. Harmincnyolc képviselőtársával együtt be is adtak e tárgykörben egy módosítási javaslatot: ha a képviselő urat (merthogy az, a név ne tévesszen meg senkit) mondjuk Ráduly Katalinnak hívnák, és a Párt tagja lenne, egy ilyen sima kis törvényt két nap alatt áthúznának a palánkon, sitty-sutty. Csakhogy, kedves barátaim, mi Románia (és, mint a napokban értesültem, lényegében minden fontos szempontból a világ jelentős része) előtt járunk: nálunk réges-rég semmi, semmilyen összeghatárig nem számít semminek. Feltéve, hogy a mi tyutyukánk üntyülü-püntyülüje vagy. És ha már itt tartunk, szeretném tőletek tisztelettel megkérdezni, vajon elmehetek-e szó nélkül azon példátlan örömhír mellett, hogy immár minden, amúgy is tök felesleges áttétel nélkül, szimplán, a legközönségesebb sárga csekken fizetheti be bármelyik öntudatos állambolgártársunk a Nemzetkirabló, Pénztermelő és -újraosztó Szövetkezet számára önkéntes adományait – szóval… hát persze hogy nem mehetek el mellette. Sok minden más mellett elmesélem hát, hogyan döntöttünk mi ketten, mármint a Suszter meg én, miközben épp Soros György egyik terroristatoborzó irodáját meszeltük feketére, önkéntes közmunkában, egy megyei jogú város főterének központi helyén, az illegalitásban. Végül egy kis habkönnyű nagyon személyes: nem tudom, meséltem-e már róla, hogy 1987-ben (vagy ’88-ban, most, hajnali kettőkor már egészen biztosan nem tudom) éjszaka, nem egyedül, nem részegen, láttam, és percekig figyeltem egy viszonylag közel parádézó UFO-t a mezőfalvi légvédelmi bázis melletti kukoricás fölött, földközelben? Az egész csak arról jutott eszembe most, hogy Guillermo del Toro filmrendező egy interjúban elmondta a saját élményeit e témában – na, akkor megkapjátok az én sztorimat is, aztán indulhat az ekézés, nehogy az új évben kiessen nekem valaki a ritmusból. BÚÉK, ha még nem mondtam volna, ekét a világnak, ekét minden népnek. Tóduljatok csak befelé, van hely minden ekeszerető embernek… Tovább »»

16 december
12komment

Jónak lenni jó: no de dzsínek lenni dzsíjó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankettedik kiadásában egy interjútól dobbantunk el – Szlovákia budapesti nagykövete mondott néhány minimum érdekes mondatot, különösen talán annak fényében, hogy a mini szterelnök előszeretettel hivatkozik a visegrádi négyek csoportosulásra, mint egy olyan egységes szövetségre, amely (természetesen leginkább a mi nagyszerű iránymutatásunkkal) szembemegy az uniós törekvésekkel. Nos, a nagykövet elég világosan fogalmazza meg ennek az ellenkezőjét, s van még pár meglehetősen lesújtó passzus abban, amit nyilatkozik, ha nevesítés nélkül is, de egyértelműen rólunk. Gyűjtést rendezett a parlamentben egy mszp-s képviselőnő – Bangóné töltött káposztát készített kollégáinak, a finom falatokért cserébe némi adományt szeretett volna, jótékony célra. Pénzt persze mérsékelten, kulturált és szellemes beszólásokat annál inkább kapott – volt beteg, aki attól tartott, mérget tettek a káposztába, egy másik ápolt úgy vélekedett, azért osztják kesztyűben az ételt, mert annyira szar lett. Természetesen a T. Ház “méltósága” is súlyosan sérült azzal, hogy káposztát vittek az ülésterembe, úgyhogy azt tüstént ki is kellett vitetni onnan. 44 ezer forint: akárhonnan nézem, szép summa, lényegében háromszázakárhány elhivatott politikustól. Jónak lenni jó: de gecinek lenni gecijó. Végül: mi más is lehetne választott helyi hírünk, mint az, aminek ismét sikerült néhány napra megbolydítani a netvilágot – azt hiszem, elég, ha azt mondom, Quimby. A még mindig erőteljesen dunaújvárosi kötődésű sztárcsapat még 2012-ben kapott Dunaújvárosért-díjat – városunk első embere, aki köztudottan mohón szomjazza a kultúrát, pontosabban talán a kultúra azon képviselőit, akik megfelelnek a Párt elvárásainak, még novemberben mondott pár tétova szót arról, hogy bár példákat nyilván nem szeretne mondani, de a Quimby és satöbbi satöbbi satöbbi már nem méltóak a korábban megítélt címre. Mármost elég érdekes és sokatmondó ez a satöbbi satöbbi satöbbi is, de polgármesterünk nem hiába nyitotta ki a pofonládát sem: először Kiss Tibi csapta le felkarból a lasztit, aztán a város quimbystái adták meg, ami jár. Túltolás de lux, kilences lafflaff-fokozat. Kezdünk, igyekezzetek helyet foglalni, amíg van.  Tovább »»

09 december
11komment

A boldog pszeudó homoki hörcsögök

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanegyedik kiadásában, úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és forró talajra evezek (kérem szépen, hogy kivételesen csak a legtapasztaltabbak kommenteljék ide, hogy talajon nem is lehet evezni: köszönöm szépen…) – csak mert láttam, miként sikerült elsöprő többséggel elfogadnia az ausztrál parlamentnek a melegházasságok engedélyezéséről szóló törvénymódosítási javaslatot. Ne fogjátok vissza magatokat, ha úgy esik jól, bátran elő a legcirádásabb, legkeményebb magyarmiskás buzizásokkal: valahol pont erről szól ugyanis majd a dolog. Hogy van egy jókedvű, nyitott, boldog ország, ahol mondjuk ez abszolút nem probléma. Ahol a törvény mindössze annyiban módosul, hogy mostantól nem egy nő és egy férfi, hanem két ember szövetségeként definiálja a házasságot. És ez nekem baromira bejön. Pont. Épp tegnap olvastam, hogy a gazdasági minisztérium egyszerűségében is gyönyörű szép álláspontja szerint az állam nem tartozik semmivel az egykori magánnyugdíjpénztári tagoknak, akiket néhány éve oly sikeresen kitirhítottak a rendszerből, miközben, ezzel egyidőben személyes megtakarításaikat nemes egyszerűséggel einstandolták, mint azt pont ötszázhuszonnégyszer volt szerencsétlenségem leírni, kis kerekítéssel 3000 milliárd forintról beszélünk. Kezdetben, az aktus után volt még egy kis lehajtott fejű hazudozás, hogy öööö… izé… majd nemsokára mindenkinek létrehoznak egy személyes számlát, blablabla, de aztán látták, hogy a kutyát nem érdekli az a kis pénz, a kedves magyar nép le se szarja, hogy egy felfoghatatlan összeggel meglopták, inkább vállat von, és gyűjt tovább a kedves hiénáknak. Akik továbbra is harcolnak, azt hangoztatva, hogy ők Magyarország. Hát… kurvára nem, Petikém, kikérem magamnak… Kikerült a karácsonyi dekoráció a város útjaira – utána kéne néznem, hány éve sikerült megírnom, de biztos van vagy tizenöt, szóval még a nemmondjukkianevét újságban makogtam róla, hogy ennél a fajta díszítményezésnél még az is sokkal jobb lenne, ha baromira semmi nem lenne kint, mert az legalább egy becsületes megoldás. Akkor meg is számoltam, hány világítós gyertya, angyal, fenyőág meg gömb került ki a villanyoszlopokra – nagy felháborodással írta az illetékes a választ, azt hiszem, néggyel elszámoltam magam, helyre is igazítottam, ahogy kell. Azóta, meg kell hagyni, nagy változások vannak: kiégett egy csomó izzó vagy mi ezekben a vackokban. Mondjuk annyiban nem rossz a karácsonyi kivilágítás, hogy hetven-száz százalékkal emeli a dunaújvárosi közsötétítés szintjét. Meleg szeretet, magánnyugi, karivili, fáradjatok. Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz