Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for the 'Heti Húdeérdekesvalami' Category

24 szeptember
1komment

A hazáért előre: rendületlenül!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.88 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

Három a munkásőr - mellkason a kedves fegyverek (Forrás: www.mult-kor.hu)

A HL-t szorgalmasan böngésző kedves olvasónak talán már a korábbiakból is kiviláglott némiképpen, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima kisgyerek voltam – alighanem ennek is köszönhető, hogy teljesen normális, átlagos, könnyen kezelhető, sima felnőtt lett belőlem, már amennyiben felnőttem mondjuk az utóbbi két napban. Emlékszem, azzal azért keltettem némi feltűnést, amikor hatévesen kitaláltam, hogy megtanulom a komplett dunaújvárosi telefonkönyvet Abakusz Bélától Zsynóros Alfrédig – szilárd meggyőződésemmé, szinte rögeszmémmé vált ugyanis, hogy nagyszerű lesz, ha soha többé nem kell felütnöm telefonáláskor. Természetesen rengeteg fontos hívást kellett az idő tájt bonyolítanom, úgyhogy a kívülállók számára különösen értelmes ötletnek tűnhetett a szenvedélyem – tartott is vagy két hétig, addig naponta órákon át magoltam, aztán eljutottam nagyjából Abodyékig (20-47), majd ezt a projektet jegeltem, és áttértem a 36 kötetes Tolnai Világlexikon összes szócikkének átmásolására egy vaskos kockás füzetbe. Arra már nem emlékszem, ezt miért is tartottam nélkülözhetetlennek, de tény, hogy a mai napig megvan valahol – azt hiszem, Aba Sámuellel kezdődött… és Abaújszántóval végződött. Varázsfiókomból ma az 1962-es Munkásőr zsebnaptár akadt a kezembe, amit a Fazekas bácsitól kaptam ajándékba. Csodás ajándék volt: 1971-ben vagy ’72-ben adta nekem, a naptár része tehát, hamar kitapasztaltam, már nem volt teljesen helytálló, ellenben a többi… Fantasztikus információk egész tömkelege található az acélkék, nyomott műbőr borító mögött: a Föld adatai, mértékegységek, a kémiai elemek, a magyar népgazdaság 1962-es adatai mellett a munkásőrfelszerelések kihordási ideje, évfordulók, térképek, kilométertáblázat, KRESZ-táblák és távolságbecslési technikák – és én mindent, betűről betűre kiolvastam, hogy még tovább duzzasszam tudásom csörgedező kis patakjának kristályvizét. És persze ott volt a Napló – amibe, akár A kis mesterdetektív című Delfin-könyv főhőse, Kalle, én is bevéshettem feljegyzéseimet számos fontos dolog örvén. Nos hát – szépen végigszaladunk a Munkásőr zsebnaptáron, megjegyezném még, nem szolgáltam a testületnél, igaz, később néhány évre a Vadliba őrs vezetőjeként a kommunista mozgalom meghatározó láncszeme lettem, de további politikai karrierem sajnos a középiskolában rútul megszakadt… Na, gyerünk… Tovább »»

Hirdetés
31 augusztus
2komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (II.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

A lépcsőházunk előtt a tesómmal, Petikével - úgy 1970 táján...

Egek: kis híján negyven éve történt – 1973-at írtunk. Rendszerint egész nap tankosat játszottunk a Prérin, ahol talajminták vételéhez fúrtak úgy egy méter mély, épp gyerek-átmérőjű gödröket – boldogan bújtunk beléjük, egy mosógépes doboz darabja volt a tank felső csapóajtaja, amit Janek, vagy, rosszabb esetben Grigorij megemelt, és kisüvöltött valami irtózatos parancsot. A négy páncélos és a kutya című örökbecsű sorozat elég muníciót adott, hogy mindig tudjuk, mikor mit kell mondani és tenni harci helyzetekben… Ja, és fogalmunk sem volt róla, hogy viszonylag hamarosan véget ér az aranykor, hogy tízemeletesek egész hadával építik be a Prérit, amivel eltűnik a focipályánk, el a salakos kis ösvény végén lévő, rettegett Halálkanyar, és persze az egész ösvény is, a parkkal, a bokorral, ami alá elástuk azt a sárga szardíniásdobozt, amibe a jövőnek szánt üzenetünket rejtettük annak végletekig kidolgozott részleteivel, hogy hogyan megyünk 1983-ban, 18 éves korunkban Lengyelországba kis Polskikkal, MZ-kkel és egyéb álomjárművekkel, a Csuhaj Tibivel, a Fazekas meg a Kovács Zsoltival… Elképzelni se tudtuk volna, hogy egyik napról a másikra sehol se lesz a játszótér, a padok és a poroló, amire a Bofakocsu cirkusz ponyváját feszítettük, miután kétszer egymás után elolvastam a Keménykalap és krumpliorr-t. Szóval elszántan folytak a tankcsaták a Prérin – de voltak komolyabb hadműveletek is: állandó háborúban álltunk a Korányi utcai, Liszt Ferenc kerti, Tanács utcai, de időnként még a Gagarin téri szabadcsapatokkal is. Néhol területi vitákat kellett lerendeznünk (ilyen volt a mintegy öt méter hosszúságú, harminc fokos lejtésű “szánkópálya” ügye), más népekkel atavisztikus eredetű, ok nélküli perpatvaraink voltak. Pont mint az életben. Sok mindenkitől féltünk – tőlünk sajna még szinte senki: nyolc-tízévesek voltunk, a kisebbek, ha nem voltak túl szemtelenek, nagyjából védettséget élveztek, a folyton verekedős nagyok mitikus magasságokban lebegtek. Össze kellett fognunk, ez létkérdés volt: mi négyen, a Csuhaj-Fazekas-Kovács trióval alkottuk a Mező Imre utcai srácok csapatát. Tudtam, hogy törvények nélkül ilyen gárda nem létezhet – megcsináltam hát a tíz kártyából álló rendszert. Az első négyet itt szemlézhettétek – most a második hat tábla következik, ha lapoztok egyet… Tovább »»

29 augusztus
7komment

A Mező Imre utcai kőtáblák – dokumentum 1973-ból (I.)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről - Andriska sodródik a bandák irányába

Szigorú, kritikai jellegű tekintet a hatvanas évek végéről – Andriska sodródik a bandák irányába

Jöjjön hát valami habkönnyű, nyár végi nosztalgiás cucc – öt részen vagyunk túl a Balkánból, nem volt épp egyszerű történet, készülőben két folytatás Nagykovácsiból, ahol, Szilárdéknál a barátaimmal lógtunk három napot, továbbá ugyanezen program keretében bejutottam a szombati lottóshow-ba, ahol elképesztő dolgokra/emberekre bukkantam, megtudtam például, hogyan lesz valakiből lottósorsoló-gépek bérbeadója, szerelője, feltalálója, ilyesmi, készült háromszáz kép… No, de erről majd később, mondjuk talán hétfőn… meglátjuk. Most viszont, a kettő között az a javaslatom, surranjunk vissza szűk negyven évet az időben, 1973 tájékára, amikor is a Mező Imre utca (ma Széchenyi park, a C-szárny mögötti három négyemeletes, kísérleti panelház) csapatában lévő srácok, azaz mi, a Csuhaj Tibivel, Fazekas Zsoltival, Kovács Zsoltival, jelentős háborúskodásban álltunk a Korányi Sándor utcaiakkal, a Didéékkel, Gubáékkal, és egy csomó más gyerekkel… A harcokat, mint rendesen, elsősorban területi viták robbantották ki, mindenek felett az úgynevezett szánkódomb tulajdonjogáért csaptunk össze rendszeresen. Rettegtünk továbbá a szintén szomszédos Tanács utca egy igen kétes (vagy inkább egyes) hírű családjának két nagyobb fiúgyermekétől, Sanyitól és Lacitól  (a harmadik, Gabika szerencsére még olyan kicsi volt, hogy azt mi vertük), és persze folyamatosan menekülnünk kellett a mi utcánkban élő nagyoktól is, akik rendszeresen elkaptak és vagy csak simán, rutinból megvertek, vagy, ha épp semmi sürgős dolguk nem volt, meg is kínoztak kissé a pincében… Nem volt egyszerű élet, higgyétek el. Az ember egymagában talán túl se élte volna – szerintem igenis szükségszerű volt, hogy összefogjunk. A Mező Imre utcai srácok – csak így, egyszerűen, ezek voltunk mi négyen: még ma is libabőrös lesz a karom, ha rágondolok, mi mindenen mentünk át… csináltunk pinceklubot, megalakítottuk a Bofakocsu cirkuszt, fociztunk, késeztünk, négy páncélost játszottunk, hunyóztunk a prérin, ami közben én egyszer reggel tíztől kora estig elbújtam a susnyásban, mint kiderült, már a rendőrök kerestek… mindegy… A lényeg, hogy gondosan őrzök tíz kis kartonpapírt – mint Mózes kőtáblái… na jó, belátom, ez talán egy kicsit erős: mindenesetre az utca törvénye következik 1973-ból, a saját megfogalmazásunkban. Nyolcéves voltam, én írtam és rajzoltam, már rutinos szerzőként, túl A sámánok eredetén – nosza, fussunk át rajta együtt… Hajtás után az első rész. Tovább »»

11 július
5komment

Jönnek a vadak – és Szent apus

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Énlaka, 2008 - ajándék könyveket szállítunk Erdélybe Nyulasival, és örülünk ennek

Énlaka, 2008 - ajándék könyveket szállítunk Erdélybe Nyulasival, és örülünk ennek

Hát akkor meg is érkeztünk, kedves mindnyájan, nincs más hátra, mint hogy betartsam hétfői ígéretem, amit A fehér pisztoly című partizános Delfin könyv bemutatása okán tettem, és most bemutassam egy 1993-as (az egyik írás, jelesül az enyém, egyértelműen megadta a választ: mégsem ’92) “verseny” két pályaművét. Az összecsapást mi magunk ötlöttük ki kiváló, örök barátommal, harcostársammal, Nyulasi “Öcaline” Zsolttal, akivel akkoriban a Dunaújvárosi Hírlap csapatát erősítettük. Nem volt nehéz meggyőzni főszerkesztőnket, adjon egy kis teret játszódásunknak: Csaba “bácsi” érthetetlen okból meglehetősen kedvelt minket, hamarosan tehát, a Műhelytitok című sorozatunk egyik darabjaként megjelent az a két kis tárca, novella, amit hamarosan átböngészhettek, remélem, kedvetekre. A játékszabály spártaian egyszerű volt: a vakvéletlen segítségével kipécéztünk a könyvből négy mondatot (csak a pontosság kedvéért: 17. oldal, 5. mondat; 42. o., 6. m.; 99. o., 9. m.; 33. o., 4. m.), az írások kezdő- és végpontjai, valamint két, kötelezően felhasználandó közbenső mondat így adódott (ezeket most is vastag nagybetűvel szedtem), a többit magunkra bíztuk. Még arra is emlékezni fogok, míg csak élek (mi több, egyre több részlet jut majd eszembe), hogy egy hétfő volt a leadási határidő – szombaton épp érkeztem haza valahonnan, motorral, amikor megláttam a Nyulasit a városházánál… olyan gőgös félmosollyal sétafikált, hogy muszáj voltam megállni… tíz másodperc múlva már elő is kapta a véletlenül épp nála lévő kéziratot, mert ő már kész volt… az enyémből persze egy betű se… és még ott, a járdán, a motoron ülve elolvastam az övét, és persze tudtam, milyen fájdalmasan jót írt (mármint elsősorban is nekem fájt, hogy olyan jó, de igyekeztem közömbös arcot vágni), úgyhogy nagyon sietősen elbúcsúztam, és szokásommal ellentétben az enyém is készen volt két óra múlva, két nappal határidő előtt… Ennyi a sztori – a többit elmondják a vadak, akik jönnek, és persze szent apus: jó szórakozást remélünk, ja, a végén egy kis meglepetésgaléria, pár közös képpel az elmúlt évekből, a teljesség igénye nélkül: lapozzatok, ha néznétek… Tovább »»

09 május
18komment

Egy kicsit kisebb, egy kicsit sárga – de a miénk…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (32 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Ha hátulról, nyakszirtre támad a párduc, az nagyon kemény tud lenni

Ha hátulról, nyakszirtre támad a párduc, az nagyon kemény tud lenni

Ember bemegy a játékboltba. “Jó napot, Rózsaszín párduc van?” “Van.” “És más színben?” Nos, elég sokáig hittem, hogy ez csupán (ízlés szerinti minőségű: mondjuk én jól elröhögcsélek rajta azóta is, de ez nem szintjelző, vagy épp nagyon is az…) vicc – aztán tavaly nyáron rá kellett jönnöm, bizony nem, ez itt, nálunk a legkifejezettebb rögvalóság. Ria-ria Hungáriában igenis létezik, kereskedelmi forgalomban kapható, pénzért megvásárolható a citromsárga Pink Panther: mostanra forrt ki bennem, javaslom az Elnöki Tanácsnak, legyen ez Magyarország második címerállata – a hörcsögöt még tavaly ősszel ajánlottam be, azóta is tartom, hozzánk illő, igazi szabadságharcos állat, amikor éjszaka közeledik egy autó, ideges lesz rá, kipuffog a főút közepére, két lábra áll, felfújja magát, és úgy érzi. Aztán kis kopp, és tulajdonképp minden megy tovább, őt leszámítva. Kivéve ha kamion vagy busz jön: azok alatt ugyanis simán elfér, s amikor elzúgnak fölötte, gyorsan megfordul, utánuk néz, rázza az öklét és ordít, aztán dagadó szüggyel hazamegy, és a hörcsögkocsmában két icce permetlé mellett elmeséli, mekkorát tett, bárkit legyőz, buzi autósok. Másnap kora reggel az egész hörcsögfalu kint áll az úton, és sziklakeményen vitézkedik, transzparensek, zászlók, élőlánc: de kamionstop van, úgyhogy az első Suzuki után szopóág. Az otthon maradottak tempósan kezdhetik legyártani az új kolóniát. A citromsárga rózsaszín párducról minden, erről a furcsa, egyre szomorkásabb országról sok minden más, ha lapoztok. Tovább »»

10 április
10komment

Egy csodás ajándék, kékeslilában, a barátaimtól

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A színére, azt hiszem, senkinek nem lehet panasza...

A színére, azt hiszem, senkinek nem lehet panasza…

Nem állítanám, hogy az univerzum – vagy akár csak Magyarország – legjobban felszerelt háztartásával büszkélkedhetem. A konyhám… na… egyszer talán megnézzük azt is, ígérni nem akarom azért, és az is biztos, hogy tizennyolcas karika lesz kitéve, mindenesetre, én ugyan nem fogok vívni a Szalai Annamáriával… jó, legyünk tényszerűek, azért van egy nagyon klassz kis mikrohullámú sütőm és egy bombabiztosan üzemelő Szaratov hűtőm, semmi baj nincsen velük, aztán… öööö… van még… na, mindegy, most nem akarok itt elveszni a részletekben, van egy csomó minden, na, igazából annyi minden, hogy azt se tudom, hol kezdjem… De nem is ezért gyűltünk most össze, jóbarátok: hanem azért, hogy olyasmit mutassak be nektek, ami viszont valószínűleg elég kevés háztartásban létezik. Hoppá. Szerintem például Dunaújvárosban nincs több. Ha mégis, jelentkezzen, akinek van, hogy megbeszélhessük az aktuális problémákat és tapasztalatot cseréljünk. Ja… hogy miről is? Hát ez itt a nagy kérdés – ezt kéne gyorsan kitalálnod, kedves böngészőm… Ha nem megy, hajtás után apró kortyokban segítek. Tovább »»

23 március
4komment

Michael Jackson, a palackba zárt

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.68 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

A parfümös butykos, rajta Jacko hologramos képe

A parfümös butykos, rajta Jacko hologramos képe, plusz az enyém, tükröződésben...

Azt azért nem merném kijelenteni, hogy bármikor is dzsekós lettem volna. Nem jártam moonwalk-ot, a mai napig is viszonylag kevés a csillogós öltönyöm, a krómcipőm, meg a boka fölé érő nadrágom arany szegélyes fehér zoknival, a legjobban pedig akkor csíptem Michael Jacksont, amikor még a Five-val nyomta – na, az, például az I Want You Back azért zenének sem akármi, igaz, azért mondjuk a szürke cuccos idősebb brother szerkója (hogy tényleg csak a legszigorúbbat emeljem ki) előrevetít valamit a későbbi tragédiákból, ráadásul az egész produkciónak van valami nagyon kellemetlen levegője, mintha csak egy ócska amerikai filmben látnám öreg Jacksont a függöny mögött egy hatalmas köteg dollárt számlálni, a szeme helyén forgó dollár-tárcsák, mint Dagobert bácsinál – túl azon, hogy az előadás persze vérprofi, zseniális, remek, és Jacko elképesztően betyár, ráadásul hibátlanul, könnyedén viszi el az egészet a hátán. Szóval nem voltam dzsekós, de azt azért bevallom, 1983-ban, amikor egy viszonylag röpke liaison-ra a fővárosba keveredtem, a Sony walkmanemben rendszeresen hallgattam a Thrillert – mert azért ahogy az a lemez meg van írva-keverve-hangszerelve (a legenda, Quincy Jones volt a producer), ahogy azt feltolták a remek zenészek (akkor még nem tudtam, legfeljebb éreztem: lényegében a teljes Toto-legénység, továbbá például Eddie Van Halen a Beat It gitárszólójával, Paul McCartney a The Girl Is Mine-ban, s a többi…), abban máig nincs hiba. A csúcson heti egymillió lemezt adtak el a Thrillerből, összesen több mint százmillió ment el belőle, nyolc Grammy, miegyéb… Na: mindehhez képest van egy hatvan milliliteres, eredeti Michael Jackson parfümöm – nem akármilyen portéka. Minden tudnivaló lapozás után. Tovább »»

14 március
14komment

Hogyan tudsz nélküle? – Felfújható rekesztartó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Így toltam magam előtt úszva a Felfújható rekesztartót az öbölben - ezt inkább még ne próbálják ki...

Így toltam magam előtt úszva a Felfújható rekesztartót az öbölben – ezt inkább még ne próbáljátok ki…

Vannak tárgyak, amik nélkül viszonylag könnyen kibírom. Nincsen például egy árva Modern Talking-kazettám, ütvefúróm, mackónadrágom, a teleshopban rendelhető csodaszeletelőm, nincs csőgörényem, lábspray-m, Rolls Royce Phantom-om, akváriumom és két napja cigarettám. Mint mindenki más, én is különösebb érzelmek nélkül használom el a mindennapokhoz szükséges apróbb-nagyobb holmikat – így hát nem simogatom meg a szememmel naponta háromszor a kék kis konyhai törlőkendőt; bármennyire szeretem is, azért nem zakatol fel a szívem a barackos sampontól; és pontosan érzem, meddig terjed a kapcsolatunk az új konzervnyitómmal. Aztán… egyszer csak ballagsz, céltalanul, semmi különös, látszólag épp olyan nap van, mint a többi, és akkor… valami titokzatos erő bevonz a boltba, ahol időnként elég különös holmikat lehet megcsípni, és ott, a sor végén, a 290 forintos ládában, meglátod. Már a dobozát fogva érzed, ez most más, szinte ráz a karton… aztán nézed a fényképét, sajog tőle a szemed, s egyszerűen nem érted, hogyan tudtál negyvenpár éven át élni nélküle. Hát mostantól vele fogsz: a lényeg, és egy négy évvel ezelőtti kenuzás képe is a hajtás után… Tovább »»

01 március
25komment

A sámánok eredete – negyvenéves az első könyvem

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Íme, a címlap - Kukucska Márton 1972-es műve

Ágaskodom egy picit a tizenkét fokos nagylétra tetején billegő sámlin, éééés… igen… felteszem most a lécet – látható, mindenre képes vagyok egy kis extra látogatottságért: a mai Húdeérdekesvalami-ben olyasmit ástam elő a fiókom legmélyéről, amitől, bízom benne, szem nem marad szárazon. A könyv, amit ma körbejárunk kissé – mi több, teljes szövegét, a hátlapon lévő ajánlással egyetemben betűhíven hozom -, nem túl vaskos: ha az üresen hagyottakat is beleszámolom, össz-vissz nyolc oldalas. Természetesen az első betűtől az utolsóig én magam írtam (bár legendás szerénységem már korán megmutatkozott, ezért használtam a Kukucska Márton álnevet, meg persze még egy fontos oka volt, erről mindjárt), úgyszintén én illusztráltam gazdagon, s a nyomdai előállítás-kötés is a két kis kezem műve. A mű, mint a címlapon ez diszkrét nemzetiszín keretben jeleztetik is, 1972-es, vagyis Andriska első általános iskolás – abszolút tömegbe szürkülő, átlagos kisdiák, már több mint két éve ipari mennyiségben olvas, és ír. Igaz, ez utóbbival vannak némi gondok: a kisfiú nem képes megérteni, miért nem felel meg tanító nénijének és a civilizált világnak, hogy ő nyomtatott betűkkel, konkrétan a Magyar Nemzet című újság (a Hazafias Népfront lapja) betűivel fejezi ki magát, miért kell esti korrepetálások során, izzadságos munkával elsajátítania a folyóírást, amikor – erre konkrétan rá is kérdez – a nyomtatott betűket is tökéletesen el tudja olvasni, meg tudja érteni mindenki. Sokat sírdogál emiatt: mert nem érti, minek vesztegetni hiábavalóságokra az időt, hiába magyarázzák. Aztán egyszer leül anyu munkahelyén, a főiskolai irodában, és egy szuszra gépbe üti élete – mind ez idáig – fő művét, A sámánok eredete című hiánypótló, tudományos igényű értekezést. Minden mást megtudtok, ha lapoztok: bőven van mit mondanom… Tovább »»

22 február
20komment

Makadámdió: ehetőben a legjobb

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.30 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Tájkép makipusztítás után

Pár nappal ezelőtt, amikor szerény kis csónakom, a hetlovet.com a DO anyahajóhoz egy laza hurokkal hozzáerősíttetett, már megpedzettem, milyen bensőséges, úgyszólván családi körű ülőfogadással ünnepeltem meg a médiavilágot érthetően megrengető aktust – hogy tudniillik kiváló társaságban, egymagamban bebaszcsiztam, de nem ám úgy, hanem “csak” egy 350 grammos zacskó makadámdiót. Ígértem akkor, hogy szót ejtünk még erről a rendkívül alattomos, már az első alkalommal örök életre szóló függőséget okozó drogról, amiről, tévesen, azt mondtam, a második legjobb dolog a világon: bocs, helyesbítek, a harmadik, a második a motorozás, viszont kajában az első, na… Szóval nem vagyok én afféle hangember, legyen hát akkor ma ez a habkönnyű téma pennánk hegyére tűzve: már persze habkönnyű azoknak a szerencséseknek, akik soha nem fogyasztottak még makadámot (ha tehetik, figyelem, kerüljék messzire, különben éppoly csúnyán járnak, mint én – ha netán van önöknél, ne piszkálják, inkább szóljanak, környezetbarát módon, díjmentesen megsemmisítem). Kegyetlen azonban nekem, akinek még e szó leírása is sajgó sebeket okoz – mert egy megveszekedett szem sincs itthon… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz