Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


30 november
2komment

Itt Mészáros ellentendernagy, izé… over! Startolok! Nyolc-öt… na… a francba… bocs…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, ma ismét a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha tényleg igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenkettedik kiadásában Donald Tusk az első vendégünk, aki múlt héten az Európai Néppárt új elnöke lett. Megválasztásában magyar barátainak, ha jól sejtem, nem lehetett túl sok szerepe, tekintettel arra, hogy a Párt, mint tudjuk, saját akaratából, miért, miért, mert ők így szeretik, szóval kicsit most kimarad pár dobásból a játékban. De az sincs kizárva, hogy a szobából is kiküldik a nagyfiúk hamarosan: Tusk első beszédében elég egyértelműen fogalmazta meg, hogy nem nagyon akarna több baszkódást a populista taplóktól (bocs, tudom hogy elegánsabban kellett volna, de most sietek). „Az olyan értékeket, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés, nem fogjuk feláldozni a biztonság és a rend oltárán, mert erre nincs szükség” - jelentette ki, és hozzáfűzte, akik ezt nem tudják elfogadni, azok mehetnek isten hírével. A szegény ember trumpja viszont megmondta, majd mi tudjuk, hogyan legyen. És különben még azért se lennék most az Európai Néppárt helyében, mert a KDNP is megszellőztette, ha nem lesz jó az irány, otthagyják az egész hóbelevancot. Na, majd akkor lesz ám sivalkodás… jaj, szegény Európa… Másodszor: rendkívüli sajtótájékoztatón üzente meg a kormánynak Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina, mit kívánnak az atlétikai világbajnoksághoz építendő csarnok megvalósításáért “cserébe”. Cserébe. Khm. Tényleg nem szeretnék Móricka lenni, akinek mindenről az jut eszébe: de én érzem egyedül, hogy valami nem stimmel ezzel az egész hozzáállással vagy hogy is mondjam? Szóval valami ilyesmi a deal: ha stadionokat akartok építeni, ha tovább akartok lopni, oké, legyen – de addig semmit, amíg nem vásároltok kórházi felszereléseket a pénzünkből. Amit aztán, ha a CT megvan, már vihettek is tovább haza, ott egye meg a fene. Jól van ez így? Továbbá: tényleg van még épeszű politikus, aki elhiszi, hogy ha ezek megígérnek valamit, az úgy is lesz??? Hm… ez is meglep kissé… És a végére egy kis jutalomjáték, csak úgy, mondjuk mert nameday-em van: olvasom, hogy Szijjártó miniszter (megfigyeltétek egyébként, mennyit változott e ragyogó szakember stílusa az utóbbi időben, mármint hogy beszédtechnikailag, semmi őzés minden mondat végén, semmi rikoltozás – szerintem igen jó helyre ment az a mondjuk hatszáznegyvenhétmillió, amit ilyesfajta tréningekre költött, gondolom) kimondta, könnyed tízmilliárdot szánnak egy eddig sajnálatosan háttérbe szorult, illetve csupán elméleti síkon szétpettingelt területre, az űrkutatásra. Hogy kicsit pontosabb legyek, a cél mostantól, hogy 2024-ben újra magyar ember hódítsa meg ősi jussunkat, a világűrt. Na, akkor most figyeljetek: a HL fellebbenti a fátylat – a kormány nem hogy tervezget, de már túl is van ezen a projekten. Igen: idén március közepén már járt valaki odafenn. A négyszázhatvan évre titkosított anyagok közül elképesztő, itt nem részletezhető konspirációk után megszereztük a Vitéz Nagybányai Horthy Miklós kormányzó űrhajó fekete dobozát – ebből az anyagból teszünk most közzé szemelvényeket. Ha ebből se leszünk milliomosok a Suszterral, tényleg feladom. Beljebb minden, gyertek.

Hirdetés

* Elsöprő többséggel választották az Európai Néppárt elnökévé Donald Tuskot, az Európai Tanács tegnap leköszönt elnökét.

Sajnos teljesen megbolondult a világ, alighanem már megint Kövér “Rendvágó” László házmes házelnök úrnak lesz igaza, aki nemrég jelentette a rossz hírt a magyar lakosság épülésére: éberség, nertársak, tudatfoglaló háború kezd kibontakozni a hanyatló világban, “szupranacionális érdekcsoportok” fenekednek a háttérben… de engedelmetekkel nem mennék bele mélyebben a részletekbe, a házelnök úrnak ez úton üzenem megnyugtatásul, nem kell izgulni, ő és a hasonló magasságokban szárnyaló kollégái nincsenek érintve az ilyesfajta csatározásokban. Ami azonban még a brutális tudatfoglaló háborúnál is súlyosabb és szomorúbb tény, hogy a jelek szerint már hagyományosan legbratankibb lengyel barátainkban sem lehet bízni… Tusk ugyanis valószínűleg túl hosszú időt töltött liberálkommunista európai uniós körökben, mással nemigen magyarázhatók azok a kétségkívül nehezen félreérthető mondatok, amiket már az Európai Néppárt elnökeként pöttyintett el. “Az olyan értékeket, mint a polgári szabadságjogok, a jogállamiság és a tisztességes nyilvános viselkedés, nem fogjuk feláldozni a biztonság és a rend oltárán, mert erre nincs szükség.” – jelentette ki Tusk, aki nem érte be ennyivel, pár perccel később még egy fokkal barátságtalanabb hangnemet ütött meg. “Emlékszem, amikor többen heteken keresztül keményen dolgoztak a Törökországból érkező illegális bevándorlók hullámának visszaszorításért. Több száz órás tárgyalások után jutottunk el az Ankarával való megállapodásig, amelynek köszönhetően az érkező migránsok száma több mint 90 százalékkal csökkent. Senkit sem kell emlékeztetnem arra a szerepre, amelyet Angela Merkel játszott ebben a folyamatban. Mégis, másvalaki aratta le a babérokat. Valaki, aki szintén keményen dolgozott, de csak a saját narratíváján, miközben kerítést épített és plakátokon hirdette a migrációellenes propagandát.” Na, azt hiszem,ennyi bőven elég is, hogy lássuk, sajnos már ez a szerencsétlen, félrevezetett, tudatmegszállt Tusk is Soros kottájából fuvolázik. Nem csoda, hogy a legnagyobb agyar a napokban rezzenéstelen arccal bejelentette: pártja “maga dönt” sorsáról az Európai Néppártban, ha jó irányba tartanak, egye fene, talán maradnak, de ha egy szögmásodpercnyit is balra húznak, akkor a Fidesz könyörtelenül kiszáll a továbbiakból. És ez még mind semmi: ugyanezt lengette be kedvenc képződményem, a “Keresztény”"demokrata” “Nép”"párt” (remélem, látható, hogy minden tag külön-külön is idézőjelet kap a helyes írásmód szerint) is ugyanerre a következtetésre jutott, olyanok ők, mint például Tesla, Marconi és Popov, akik szinte egyszerre találták fel a rádiót, csak az 1975-ös hiteles szovjet adatok szerint Popov mégis egy kicsit legelőbb. Na mindegy, a lényeg, hogy nem lennék Európa helyében, ha egyszer két ilyen gigász netán tényleg kivonja pótolhatatlan szellemi energiáit a kontinens ügyeiből… Elolvasom századszor is: a felfüggesztett párt maga dönt sorsáról… két-három hónapig értékelik a helyzetet, aztán majd határoznak… ühümke… Volt nekem ilyen élénk fantáziájú haverom gyerekkoromban, nevezzük mondjuk Karcsinak, nos, azt épp nem mondhatnám, hogy Karcsit unalmas színjeles tanulóként tartották számon – na, amikor heti háromszor ügyesen bekapott pár karót, netán valami jópofa szaktanári vagy igazgatói intéssel fűszerezve, ő is mindig szépen hazament, értékelgette kicsit a helyzetet, focizni inkább már nem is jött le, aztán hazaért a faterja, na, és a haverom ilyenkor döntött a saját sorsáról. Azt mesélte, valamiért szinte mindig úgy határozott, hogy megkéri a papáját, kicsit oldja már le azt a szép széles bőrövet a munkásnadrágjáról, amivel olyan meggyőzően tudta közvetíteni a keresztény vívmányokat és a kulturális értékeket egyszerre, majd a kezelés után általában azt szerette kívánni, hogy úgy két órát tölthessen a sarokban a falat nézve. Az is előfordult, hogy Karcsi azt is el tudta dönteni, mert hatalmában állt, hogy mondjuk két hétig egyáltalán ne engedjék el sehova, aztán kiharcolta, hogy egy fillérnyi zsebpénzzel se kelljen már bajlódnia, istenkém, hát valamiért ő úgy szerette. Hozzáteszem, a faterja mindig minden döntését készségesen támogatta, és bármikor hajlandó volt úgy elverni, mint egy lovat – és azt se szeretném elhallgatni, hogy ezeknek a kíméletlen eljárásoknak köszönhetően se lett belőle sokkal eminensebb tanuló vagy jobb magaviseletű gyerek, cserébe viszont, ezt is elárulhatom, az utóbbi harminc évben számolni elég tűrhetően megtanult. Naná, hogy lóvét; a saját jól felfogott érdekében. És, ha úgy tetszik, Karcsi ennyiben nagyon hasonlatos a Magyarország sorsát intéző két vezénylő szervezethez. Ja, meg az önsorsintézésben is. Tusk, amúgy te meg nem is vagy igazi lengyel meg vénégy! Nincs is nemzetállamod!!! Kabbe!

* A kormány elfogadta Csepel és Ferencváros javaslatait az atlétikai világbajnoksággal kapcsolatban, és kötelezte minisztereit e javaslatok maradéktalan végrehajtására.

Maradéktalanul fel vagyok lélegezve. A kormány elfogad. A kormány kötelez. Megnyugtat engem az ilyesmi piszkosul, minden időben. De hát az vesse rám az első holdkövet, aki nem hiszi el nekem, hogy oly jó hinni, oly jó bízni olyan államférfiúkban, akik napról napra, immár hosszú évek, évtizedek óta bizonyítják, hogy nekik tényleg Magyarország jövője, a magyar állampolgárok jóléte, az általános közjó és a nemzeti boldogság az első. Kinyílott a pitypang, csuhajla. Megírom én a jót, láthatja, akinek szeme van, megírom, csak hogy ezzel is csökkenjen a száz- és ezermilliárdokkal támogatott szélsőbaloldali liberálbolsevik lakájmédia undorító túlsúlya. De hadd kanyarodjak vissza az eredeti csapásra pár percre: Karácsony Gergelynek emlékezetem szerint még választási ígérete volt, hogy ha ő lesz az új főpolgi, addig nem épülhet új stadion Bodapesten, amíg nincs minden kerületi kórházban CT vagy valami ilyesmi. Nekem valahogy már ez is olyan fura volt: nem, nem is csupán az a “ha szépen megcsináltad a házidat, majd mehetsz focizni, kisfiam” jelleg zavart benne, illetve de, az is, na mindegy, lehet, hogy én vagyok kissé túlérzékeny, hagyjuk… de aztán ugyanez a különös disszonancia csapta meg a fülemet, amikor Karácsony Gergely és Baranyi Krisztina előjött az öt ponttal (csupa nagyszerű dolog: öt év alatt 50 milliárd egészségügyre, zöldfelületek növelése, az új stadion tömegsportolásra is alkalmas legyen, továbbá minden, a stadionépítéssel kapcsolatos szerződésnek teljességgel átláthatónak kell lennie, és a kormánynak fent kell tartania elkötelezettségét a korábbi nagy, közlekedési célú fővárosi beruházások megvalósítására), amik teljesülése esetén cserében megépülhet az atlétikai stadion. Ami amúgy baromira ugyanúgy néz ki, mint egy bármilyen másik futballstadion, de ezt nyilván csak az én agyam pörgeti ki, ahogyan azt is, milyen klassz, egyszerű és rendkívül nyereséges lesz majd az üzemeltetése, jó, én kérek elnézést, az ilyesmi nem lehet nyereséges. Magyarországon. Az ilyesmi sem lehet nyereséges. Meg semmi más se, leszámítva a tudjuk mit meg kit. Papíron. Szóval vegyük át még egyszer: cserében. Ami miatt, meglehet, az én hibám, de akkor is úgy hangzik az egész, hogy na, akkor ha dobjátok öt év alatt az 50 milliárdot (ami, azért lássuk már be, ennek a kormánynak nagyjából ötven forint, igazából csak hobbiból meg viccből alkudoznak ilyen összegekről, ráadásul persze változatlanul a mi pénzünket kegyeskednek tovább osztani, hála, dolgozó népünk forró hálája érte), akkor építhetitek tovább a stadionkát, folyhat tovább a teljesen korrekt és jogszerű (polpetti, tündó hande, az alkotmánybíróság vagy amit csak akartok akármikor pecsétes papírokkal igazolja) love me tender, a feladatok ügyes leosztása, magyarul a szabadrablás. Jaaaaa… tudom, az átláthatóságot is megígértetik kőkeményen… jaaaaa… bocs, hát az úgy egész más… És amúgy még meg szabad kérdeznem, hogy most, hogy elfogadták az öt pontot, most akkor mi is a garancia akármire és bármire is? Úri becsületszó? Szóbeli szerződés, netán papíros? Mit mondasz ott a hátsó sorban, kisfiú??? Kormányhatározat??? Oh, oh, oh… akkor le is térdeltem egyből, na hát így aztán már minden más, tényleg. Kormányhatározat. Azt hiszem, mindannyiunk nevében mondhatom, az esetleges néhány tucat tamáskodó esetleges halvány kételyeit is csattanósan szétoszlatja ez a csodálatos szó: kormányhatározat. Cserében. Van még, aki bármit, de tényleg bármit elhisz ezeknek a talpig becsületes államférfiaknak? Van még, aki azt gondolja, bármit is számít, ha megesküsznek, bármire, Bibliára tett jobb kézzel, anyára, apára, asszonyra, gyerekre… van még, aki úgy gondolja, na, majd mostantól tényleg jön a változás. Orbán Viktor október 14-én őszintén, tiszta szívből, mosolygósan, mint egy óvó bácsi, gratulált a győzteseknek, és ünnepélyesen bejelentette, mindenkivel teljes gázzal együttműködnek majd, hiszen továbbra is első, mi több, az egyetlen a fővárosiak és a magyar zemberek érdeke, ugyan, kit érdekel a legkevésbé is, ki fideszes, és esetleg ki nem. És pontosan így is lett, ha itt voltatok, láthattátok, látjátok, élhetitek, hallhatjátok. Cserében.

* Űrhajóst juttatott a világűrbe a magyar kormány.

Halló, halló, itt én, é mint én, n mint ner… bazmeg, alig hallok, komolyan, egyes térerő van ebben a kurva kabinban, az előbb majdnem lemaradtam egy tenderről, Viktor, mondtam, hogy megveszem azt a szar Telenort vagy melyiket… küldd már át a Beuskát, vegyen ki egy kis pénzt délután, aztán legyen meg, én meg majd rendberakom, ha leszálltam. Na, bocs a csúnya beszédért, meg amúgy is le kell nyugodnom, nemsokára start… Még mielőtt felszállok, hogy teljesítsem azt a fantasztikus történelmi küldetést, amellyel ősi nemzetem – igaz, a szokásos százhúsz évre titkosítva – megbízott, szeretnék köszönetet mondani mindannyiótoknak, ott, a Karamella Kolostorban kialakított Pécs Centerben, ha jól mondom, a sok-sok nagylelkű segítségért – még most is nehéz elhinnem, hogy itt fekhetek, a teljes egészében hazai fejlesztésű Báró Nagybányai Wass Cécile Orbán király űrhajó központi rogán antilopbőr kanapéján. Köszönöm Szilárdnak a nagyszerű tubusos pacalt, most reggel nyomtam be hármat, szintén tubusos szeletelt kenyérrel, igazán fergeteges lett a fűszerezése. És persze hálás vagyok a többi kajáért is, ha benézek a spájzba, szinte otthon érzem magam. Köszönöm Gabi bácsinak, hogy kis pénzért kölcsönözte az antigravitációs készüléket – ha esetleg bármi okból nem működne odafent a súlytalanság, csak megnyomom a gombot, és máris röpködhetek kedvemre, ahogy Bajkon úrtól megtanultam. Köszönöm továbbá Lajosnak az általános elméleti továbbképzést, igazi élmény volt egy ekkora formátumú elméleti és debreceni tudóstól tanulni. Szilárd meggyőződésem különben, hogy ez a Lajos is okosabb, mint az a nyikhaj kis telefonos gyerek, akinél több eszem van… a… na… mindegy, majd eszembe jut. Mindig adakozik, ebben is hasonlítunk. Na… hadd kérdezzem meg közben, kedves repülésirányítás, mikor indulunk? Nyolc perc van vissza? Oké, akkor gyorsan bedobok még egy kávét, ha nem gond, aztán menjünk. Cukerberg, na… csak beugrott, mikor a bogyókát belenyomtam a kávémba. Milyen érdekes az élet, most még itt fekszem szinte fejjel lefelé a Felcsúti Atomnagymagyarországi Nemnemsohazetállami Többtiszteletet Autonóm Döntéseinknek Űrállomás állványán, pár óra múlva meg már a Lőrincen (korábbi nevén: Hold) parcellázok, ha persze minden jól megy, de ugyan miért ne menne. Vagy a Beatrixon (Jupiter) szerelem a bojlereket a marslakóknak. Drága emlékű tatám mindig azt mondta, miközben a hosszú téli estéken a nagy pajtában takarékbetétkönyvet morzsoltunk, Lőrinc, figyelmezz rám, fiam, te csak legyél szépen bojlerszerelő, mert bojlerre, arra mindig szüksége lesz az emberiségeknek. Megfogadtam a szavát tatámnak, és de jól tettem, hogy de jól tettem. Hát még akkor, amikor pályát módosítottam, és előbb legjobb barát és iskolatárs lettem, de stórnam vagy mi az nem voltam ellenben sohase, majd viszont leggazdagabb tehetséges ember, de aki okos is egyben meg a vállalkozásaiból fakadóan áll lábakon, sokakon, és még belekerültem a Fords magazinba is, ahol annyiban is volt legjobb, hogy végre nem kérdeztek semmi kellemetlenkedésest, de mégis betettek. De nem is szaporítok itt tovább, elvégre is szinglimagányosan utazom, mint ez legnagyobb felfedezők örökös szokása. Kis lépés ez énnekem, miszerint Mészáros ellentendernagy számára, de viszont sokkalta nagyobb lépés a felcsútiaknak és nem beszélve a kormány, amelynek köszönöm, hogy mint általában, de most még annál is sokkal jobban. Hát akkor, kedves barátaim, legyen elég a fejtegetésből, bármennyire is garmadával ontom a bölcsességet, melyet igazgyöngyönként szórok a disznók elé, mely meghatározás alól természetesen még félreértés előtt ki kell mondani, hogy abszolúte kivételek a kormánypárti tisztségviselők, elsősorban is az a nagyon legmagasabb rangú főelnökünk, aki egyáltalán nem hízott az elmúlt években sem. És akkor induljon az az űrhajózási folyamat, amelynek során az űrhajózás elkezdődik, azaz fellövődik a levegőégbe a Báró Nagybányai Wass Cécile Orbán király űrhajó, ugyebár, ahogyan ezt már korábban megbeszéltük. Figyelem, vége a kötetlen beszélgetésnek, Föld, Föld, idegen nyelvre váltok, vigyázat, húszton, húszton, irányítóközpont, itt Mészáros ellentendernagy, izé… óver! Startolok! Biztonsági övem bekapcsolva, űrhajós melegítőruházatom felöltve, kiskőrösi nemzeti plexis bukósisakom becsatolva! Kávéscsészém elmosva, elrakva jó helyre! Visszaszámlálás indul! Nyolc-öt… na… a francba… bocs… pillanat… kicsi számokban nem vagyok ám annyira otthon… aszongya… nyolcvanmilliárd-hetvenmilliárd-hatvanmilliárd-ötvenmilliárd-negyvenmilliárd-harmincmilliárd-húszmilliárd-tízmilliárd-zérómilliárd… húúúúúú… baszki… ez jobban odavág, mint az esmerci… na… jól van, kisimul ez, viszlát, Föld, viszlát, Felcsút, kisvasút, viszlát kedves barátaim és Viktor, addig is, vízre-gázra-pénzre vigyázzatok… és amint odaérek bárhova is, jelentkezem… hajrá űrhajós, hajrá űr!

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. Hatlövet szerint:

    Azért az űrt nem kéne ilyen Mészáros félékkel szennyezni. A kilövési visszaszámlálás viszont zseniális, le kéne védettni nehogy lenyúlja a NASA.

  2. Tüske Hajnalka szerint:

    Köszönöm, Andriska, hogy ismét szóltál hozzánk! :) Ezek szerint, ha csak egy picit is, téged is megcsapott a változás szele. ;) Ami az űrhajós részt illeti: nekem az a kedvencem. Valami nagy- nagy űrhajót kéne építeni, amelybe az összes nem ide, a Földre valót be lehetne fektetni, bespejzolni nekik a semmit, aztán keringjenek csak, és örüljenek az öröklétnek odafent! :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


egy × 8 =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz