Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for április, 2019

13 április
4komment

Családban marad, Caparetto és Messzelátó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a többnyire szombatonként, és ha igen, akkor már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizennyolc éves rovatunk kétszázhetvenedik kiadásában azzal a világhírrel (és ez itt nem az irónia helye, nagyon is komolyan gondolom) indulunk, hogy a budapesti finn nagykövetség irányítói múlhatatlanul fontosnak érezték, hogy felköszöntsék egyik munkatársukat, Gál Évát. Éva nem a kultúrattasé magyar asszisztense, nem titkár, nem osztályvezető vagy tótumfaktum: ő az intézmény takarítónője. Pont. Immár harminc éve. Pontpont. Egyelőre itt, a címlapon szeretnénk a magunk nevében is gratulálni Gál Évának – odabent aztán majd kifejtem kissé, miért is gondolom, hogy pont az ilyen apróságok tesznek egy országot élhetővé. Nem, nem pont a miénkre gondolok most, bár a finn követség Bodapesten van – egészen addig, amíg túlzottan bevándorláspártinak nem ítéltetnek, mert akkor Kakadu mester majd szépen kivágja őket is, mint annak idején az észteket, ha valaki még emlékszik ilyen csodákra… Gyászos ötvenhatmillió forintkával jutalmazta meg az elmúlt három évben a legszorgosabban öblögető deepnemzeti bloggereket a “közmédia” – valóságos bloghálózatot tartanak fenn ugyanis, nyilván a honi sajtóban tapasztalható sajnálatos liberális túlsúly mérséklése érdekében. Nagyon helyes, nagyon helyes. Itt most csak egyik kedvencemet említeném meg a sok közül: e bloggerek között található ugyanis a nagyszerű ifjabb Lomnici Zoltán, igen, a fékezhetetlen arcszőrzetű alkotmányjogász, igen, az univerzális csavarkulcs, akitől a szoptatás világnapján éppúgy megkérdezik, melyik emlővel kell kezdeni a kisdedek szakszerű táplálását, mint ahogy ő az, aki a hegesztőkről szóló termelési riport végén úgy üti le egy sújtással a maga által készített, megkérdőjelezhetetlen egyenességű nemzeti varratról a minimális felesleget, hogy szem nem marad szárazon. Végezetül jöjjön valami könnyedebb: az ormányablakba kellett mennem már megint, ugyanis nemrégiben, alighanem a szerb határon elrepedt a személyim – hogy mi okozhatta, arról kábé fogalmam sincs, illetve el tudom képzelni, hogy… de nem, nem képzelem el, nem akarom megbántani azokat a jobb sorsra érdemes magyar szakembereket, akiket a legkülönfélébb módon szopatnak azok, akiknek a fejében elég rendesen, egyre visszafoghatatlanabbul zörömbölnek a bumbusok; a határvédelmi szakembereket, akiknek kötelező feladat az időhúzás, hadd lássa a magyar határjáró, itt bizony tényleg őrjítően nagy a baj. Hát Röszkén például tényleg nagy, csak épp nem attól, amit négy éve óverdózisban tolnak le a torkunkon… de erről majd máskor. Most jöjjön csak a jó: például egy hivatal, ahol úgy bánnak az emberrel, hogy nem is érzi, hogy itthon van. Mármint hogy de jó lenne, ha azt érezhetné… ha minden így menne… na… értitek ti… Fáradjatok beljebb, elfordítom azt a kissé berozsdásodott kart itt a vezetőfülkében, és már indulunk is… Tovább »»

Hirdetés
Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz