Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


24 március
4komment

Újabb ellenzéki etűdök a kormánykottából

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankilencedik kiadásában annak az európai uniós pályázatnak a hírével indulunk, amelyre magyar települések is nevezhetnek: találtam olyan itthoni falut, amelyik erre sem lesz jogosult, de erről majd beljebb bővebben. A wifi-hotspotok kiépítésére kiírt pályázatra már regisztrálhatnak a települések, 2020-ig összesen nyolcezer önkormányzatot támogat az unió, ez lesz a WIFI4EU-hálózat, amely ingyenesen biztosít majd vezeték nélküli internetes elérést, s a majdani felhasználóknak nem kell megadniuk személyes adataikat. Ha egy normális országban élnénk, tulajdonképpen örülhetnénk is: ettől ebben a pillanatban elég messze vagyunk, így hát azt kell gondolnom, ez a pályázat sem zajlik majd máshogy, mint az összes többi szokott – mellesleg mi egy olyan helyen élünk, ahol az antigravitációs készülék után nem sokkal, jelesül tavaly feltalálták a levelezőprogramot is, ez az onbox, amely lényegében a freemail más néven. De miért? Matolcsy György fia, Ádám kicsivel korábban “megvásárolta” az origót és vele együtt a freemailt, majd közvetlenül ez után egy gyönge 340 millás állami támogatással sikerült feltalálni a melegvizet, vagyis megalkotni a nemzeti levelezőrendszert. A gmail a sarokban reszket. Hogy bármi is normálisabb lehet itt a belátható jövőben, sokak szerint még Hódmezővásárhely ellenére is csak illúzió – de még ezt a remegős délibábot is igyekszik légkalapáccsal szétverni lényegében minden ellenzéki párt. Abban lényegében mindenki egyetért, hogy a jelenlegi “kormányzat” leváltása csak teljes ellenzéki egységgel képzelhető el: nos, ebből mindeddig annyit sikerült összehozni, hogy az LMP múlt vasárnap beballagott a DK irodájába, de már a megbeszélés utáni sajtótájékoztatót se bírták ki közösen. Lemenőben az LMP-s Vágó Gábor képviselőjelölt figyelmesen összefoglalta a velőt: azaz hogy kaptak közepesen száraz pogácsát, whiskyt azonban egy cseppet sem, Gyurcsány viszont részeg volt, a szó szoros meg átvitt értelmében is, bármit jelentsen ez. A DK-elnök feljelentéssel fenyegetőzött, mire később Vágó nyilvánosan bocsánatot kért. Kezdésnek azért nem rossz. Van még szűk három hét. Szerintem fasza. Múlt heti közszolgálati kiruccanásunkat eredményesnek kell mondanunk, sokfelől sokféle véleményt és hozzászólást kaptunk: akkor a besurranó/trükkös tolvajok ténykedésével foglalkoztunk, s egy, az ügyben szakértő barátomra hivatkozva bátorkodtam például azt is megemlíteni, sajnos a lépcsőházi kamerák nem igazán emelik a biztonság szintjét. Természetesen van még egy barátom e szakterületen, aki felhívott, és szépen elmondta, dehogynem – pár újabb sorban tehát az ő értékes véleményét is közreadjuk. Hotspotok, ellenzéki befeszülések, önvédelem odabe’. 

Hirdetés

* Uniós wifi-hálózat kiépítését kezdik meg: a pályázatra már regisztrálhatnak a magyar települések is. Meglátjuk.

A hír természetesen minden itt élőnek pompás… lehetne… ha nem éltünk volna itt… na, komolyan, mindjárt felpökök és aláállok… barátaim… kíméletlen önkritikával kell élnünk… hát most veszem észre, ott tartok, hogy mint valami kitanult emeggyes mikrofonállvány, én is elkezdem az elmútnyócévezést… na tehát, nagy levegő, András, fussunk bele még egyszer, ne izgulj, menni fog. Szóval egyfelől ragyogó, hogy egy nagyszabású pályázat keretében az Európai Unió területén idén tavasszal ezer, a továbbiakban, 2020-ig pedig majd még hétezer település (köztük az első körben garantáltan tizenöt magyar város és falu) juthat ingyenes netes elérést biztosító hotspothoz: az aprócska probléma csupán az, hogy elég pontosan láthattuk az elmúlt immár igen sok évben, milyen egyedi módon egyengeti a magyar “kormányzat” az unióból hozzánk érkező pénzek útját… De ne legyünk ilyen negatívak így választás előtt, polgártársak: hiszen még bármi lehetséges, higgyünk benne. Néhány napja már regisztrálhatnak is azok az önkormányzatok, amelyek szeretnék elnyerni a 15 ezer eurós utalványt, amelyből a hotspotok kiépítési költségeit és a szükséges berendezéseket lehet beszerezni – a további üzemeltetési és karbantartási díjakat már az érintett önkormányzatoknak kell állniuk, legalább három évig, de ez úgyis csak később következik majd, ha egyáltalán. Tudom persze, kicsivel több mint négy és fél millió forint, illetőleg a kockázat nélkül ellopható része itt már egyáltalában nem olyan nagy pénz – de megfigyeltem azt is, mifelénk elég sokan ismerik azt a régi népi bölcsességet, mely szerint nincs az a megrakott szénásszekér, amire fel ne férne még egy villával. Itt pedig, hosszú ideje látva felsőbb szinteken a teljes gátlástalanságot és következménynélküliséget, elég szépen elszaporodtak a szorgos betakarítók. Idén tavasszal például, hiszitek-e vagy sem, feltalálták Magyarországon a levelezőrendszert, ami az invenciózus tulajdonosok szerint nyilván forradalmasítja majd a nemzeti emailek küldőinek mindennapjait, miközben mondjuk a 2004 áprilisa óta működgető, szánalmas háttérrel rendelkező gmail, óvatos betérdelés mellett szívhezszólóan könyörög kicsit a receptért. A forradalmi újdonság neve ongo (remélem, csak nekem jutott eszembe, hogy elég közel esik az öngól rövidítéséhez) – az oldalt az OLA, vagyis a világszerte használt és egyelőre Magyarországon is hivatalosnak elismert mérési rendszer adatai szerint például március 20-án kereken 882 ember látogatta meg (a 888 szebb lett volna, de mit tegyünk…), ami… na… izé… kicsit azért talán még fejleszthető. Az ongo története egyébként egyfajta legújabb kori hungarikumként is felfogható: 2017 nyarán Matolcsy Ádám (igen, a magyar bankrendszer utóbbi időben kissé talán méltatlanul mellőzött géniusza, György, tudjátok… az a példaértékűen szerény és mértéktartó, talpig becsületes polgártársunk, aki nemrégiben költözött be abba a 430 milliós budai viskóba, amit a fia “megvett”, az unokatestvérének a “bankja” “meghitelezett”, ő meg éldegél benne, míg mást nem gondol, na, szóval az ő fia) “megvásárolta” az origót, s ha már egyszer arra járt, hát melléfogta a freemail-t is, amelynek egyébként egyik leghíresebb felhasználója az a csavaros eszű nemzeti user, aki a [email protected] fiókot birtokolja – de ez csupán himmihummi mellékszál, szinte szóra se érdemes. A lényeg, hogy a szintén saját lábunkon álló Ádám cége szinte azonnal kapott a nemzeti fejvesztési minisztériumtól egy szabad szemmel alig kivehető, 340 milliós támogatásocskát arra a szép ívű, ígéretes projektre, amely a korabeli vállalás szerint, minő poén, “E-mail 2.0″ néven készült forradalmasítani a mail-világot. Az összeg ugyan a hazai viszonyok között leginkább szerénynek mondható, cserébe viszont igazából nem is kellett érte csinálni semmit, a “fejlesztés” ugyanis nagyrészt már készen is volt: a freemail egy korábbi tervezett átalakításakor lényegében elkészültek a dizájnnal és a technológiai alapokkal. Jöhetett tehát az ongo, és indulhatott padlógázzal a sikersztori – nincs időnk a köntörfalazásra, már most szólok, nem szeretnék ócska kifogásokat hallani, hogy így a gmail meg úgy a yahoo, aki magyar, velem tart, tessék szépen követni a példámat, és akkor a (kizárólag pozitív) tapasztalatokat, kérném derűsen, küldjétek nyugodtan a tallai&[email protected] címre. Ja, közben eszembe jutott még két dolog: az egyik alaphírünkhöz kapcsolódik – örömmel láttam ugyanis, hogy a szóba jöhető magyar települések között található Büttös is, nem tudom, mond-e rajtam kívül még valakinek valamit ez a név: röviden csak annyit, hogy ott található az a pompás szőlőbirtok, amit még 2011-ben vásároltam fel 4000 forintért egy emlékezetes NAV-árverésen. Szőlőm egy 536 négyzetméteres földdarab 20/280-ad része, kerek 38 négyzetméter, sajnos nem jártam még rajta, mivel út sem vezet hozzá, bár egyszer egy helyi vadász megígérte, hogy ha megjavítják a Niváját, majd megpróbálunk oda-, de legalábbis a közelbe menni… és őszinte leszek, alig várom, hogy Budai Gyula fülébe jusson a dolog, és a zöld bárók közé soroljon, mint mondjuk Hadházy Ákost. Addig is, ha valakinek nincs jobb dolga, és szívesen olvasná Báró Bhüttössy Boda Bandy hihetetlen kalandjait két részben, megteheti… No… a másik meg, hogy vajon emlékszik-e még valaki a nemzeti mobilszolgáltató nagyszerű történetére, 2015-ből, amikor is alig több mint 13 milliárd forintot sikerült, “természetesen” a közbeszerzés idegesítő folyamatát mellőzve elkölteni – akkor az MVM nyerte a 450 MHz-es frekvenciára kiírt pályázatot… aki szeretne további részleteket is hallani, például az ország áramellátásának immár ötödét birtokló Lawrence Gasmanról, nyugodtan hívjon fel a nemzeti mobilomon, (56) 184819562010, bátran, bármikor, tárcsázzatok.

* Az ellenzék az összefogáson dolgozik.

Gőzerővel, istenemre. Majd beleszakadnak. Megy ugye a taku hetek óta, ki kivel igen, ki kivel nem, ki kivel is, esetleg, netán és ha, ki lesz a közvetítő A és C között, ki nem… te visszalépsz, ha ők visszaléptetnek két helyen, amennyiben a harmadik fél belépteti azt, akit emitt kiléptettek – na, mígnem mindezek közben eljött az idő a nagy összeröfire a Sasfészekben, DK-iroda, gyerünk, LMP, MSZP, DK. Bementek a tárgyalóba, bent voltak ötven percet, aztán Gyurcsány tartott egy sújtótájékoztatót odafönt, az LMP meg a ház előtt, odakinn, a fagyban, hogy szemmel is jól látható legyen a teljes összeborulás, gondolom. Mindenki elmondta, mi miért lehetetlen, az egyik fél a színvonalra panaszkodott, a másik az együttműködés lehetetlenségét domborította ki, mind e mellett, nyilván csak hogy a közönség, azaz az (igen) egyszerű választópolgárok sokasága számára az összhang kromatikáját még kristályosabbra csiszolják, lefelé menet Vágó Gábor a lépcsőházban először azt fejtegette, micsoda erőfeszítéseket kellett tennie az LMP-nek a nagy randevúért, “ki kellett lépni a komfortzónából”, ezt egyébként ő is és a többiek is úgy mantrázgatták minden megszólalásukban, mintha legalábbis a DK irodája marhatrágyával, felfelé fordított rajzszögekkel és legódarabkákkal lett volna felszórva, nekik meg mezítláb és töksötétben kellett volna besétálniuk, miközben hangszórókból harsog az Internacionálé. De mondott még ennél a komfortzónásnál rémítőbbet is, szinte beleremegett a bajsza vége, ahogy felidézte, hogy még Gyurcsány székébe is beleültették… wazz… uramisten, hát most már tényleg belátom, hogy egy politikusnak tényleg mindent ki kell bírnia… és csak remélni tudom, hogy nem kapott el semmi súlyosat. Vágó ezek után elszórt még pár igazgyöngy-morzsát arról, hogy ha ő vendégségbe hív valakit és részeg, akkor legalább megkínálja a kedves vendéget is. Mire a kamerát tartó ember persze rákérdezett, hogyan is kell érteni ezt a részegséget, amire pedig Vágó kis félmosollyal, épp csak nem kikacsintva annyit mondott, mind fizikailag, mind a szó átvitt értelmében. Nem kell hozzá nyelvészdiploma szerintem, hogy értsük. Mármost ezek után én kíváncsiságból és egy csipetnyi mazóból végignéztem Gyurcsány sajtótájékoztatóját, hogy lássam, milyen is az, amikor van benne – mondhatom, rendelkezem némi gyakorlattal e tárgykörben, hogy mást ne mondjak, láttam például Horváth Balázs belügyért a ’90-es taxissztrájk idején az ablakban balanszozni, Szekeres Imre honvédelmi minisztert küzdeni a kompati… tibi… bilitással vagy a vásárlásás… ással a Grippen-átadáson, vagy épp Pálffy képviselő urat pajtáskodni a Parlamentben… szóval megnéztem Gyurcsányt is, és elég komoly garanciával mondhatom, nem volt ilyen jellegű gondja, se fizikai se átvitt vagy milyen értelemben, mi több, valahogy még a szokottnál is szolidabb volt. Vágó tehát valószínűleg poénra ment, amivel alaphelyzetben semmi gond, de mondjuk ez itt most kurvára nem alaphelyzet. Gyurcsány azonnal pert helyezett kilátásba, mire Vágó pár nap múlva elég vad és zavaros magyarázatokkal állt elő a részegség természetét, mibenlétét és átvitt értelmeit illetően, egyszersmind nagy elnézést kért még a jövőben kimondandó sértéseiért is, per visszavonva, akkor ugye minden oké. Az LMP utána még tárgyalt valami vidéki MOL-kúton Vonáékkal – részemről akkor döntöttem el, hogy a további események követéséről leállok, amikor megláttam az erről a megbeszélésről készült paparazzifotókat, kívülről… ülnek négyen egy asztalnál, az egyik pincér hölgy épp érkezik egy latte macchiatóval (a Pesti Srácok szerkesztőségében, ahol egy kis szellemességért soha nem mennek a szomszédba, például a cikk címe az lett, hogy Egy benzinkúton fújta össze a szél az LMP-Jobbik találkozót… szóval ők kissé átalakították az említett képet, azon Simicska a barista, az asztalnál meg mindenkinek Pikachu-feje van – hagynék egy kis időt, míg kikacagjátok magatokat…), na mindegy is, Szél Bernadett elmondta, a hangulat sokkal jobb volt, mint vasárnap, mit mondjak, örülök neki. Amúgy meg úgy néz ki, mindenki megy szépen a maga útján, történik továbbra is minden úgy, mintha Mészáros Lőrinc heti bontásban utalná mindenkinek a kenyőcsöt – de itt még erre sincsen szükség, megcsinálnak szépen önként mindent, jókedvükből. És ez súlyos gond. Ebben az úgynevezett országban ugyanis, jó páran elmondták már előttem, de én se mondhatok mást, mindenekelőtt és mindenáron le kell váltani a mostani “kormányt”, kerül, amibe kerül, sorry, slussz. Én készséggel elhiszem, hogy Döbrentey Mimózának, a XXXIV. kerület ígéretes üdvöskéjének nem könnyű megemésztenie, ha hirtelen kiderül, mégsem kell híven képviselnie a népet, pedig milyen szépen alakult – de bocsánat, kedves Mimóza, bocsánat, kedves Párt, vannak magasabb szempontok is. Azaz lennének. Azaz, ha igazán pesszimista akarok lenni: lettek volna. Megmondom úgy, ahogy van: engem baromira nem érdekelnek már ezek a komfortzónás meg bármilyen másfajta picsogások, leszarom az esélylatolgatásokat és a talán meg a hátha kezdetű mondatokat is. Nekem – és azt gyanítom, nem vagyok ezzel az igénnyel teljesen egyedül – az lenne a megfelelő, nem is: az lenne az egyedül elfogadható, ha 8-án egyetlen ellenzéki jelölt szerepelne a szavazólapomon (természetesen leszámítva a Magyar Léggömbárusok Pártja, a Magyar Anyák a Nemzeti Szoptatásért Egyesület, a Fogjunk Össze a Magyarországi Ocelotok Megmentéséért Társaság nagyszerű jelöltjeit: és Németh Szilárd agyára esküszöm, tényleg halvány fogalmam sincs, kik is szabadíthatták röpke 3.5 milliárdos össz-zsoldért a Párt számára rizikós területekre ezeket az… izéket… a demokrácia nagyobb dicsőségére természetesen… hátha lesz még 26 ember, aki összekeveri őket bárkivel… hm… micsoda csalafintaság… hát kikövetkeztethetetlen, kinek jó ez…) a Párt jelöltjével szemben. Komolyan mondom, nem érdekel, ki az: rászavazok. Gondolkodás és mérlegelés nélkül: a helyzet súlyossága ide juttatott. Bárkire szavazok, aki nem ők. Ha lesz olyan. Mármint közös jelölt. Mostani állás szerint az úgynevezett összefogásra keresztet vethetünk: kábé az van, ami szokott. Lemegy majd egy újabb választás, bukó telibe, utána meg minden másfél százalékos gittegylet elmagyarázza a tévében, miért is győztek igazából ők, az összes érintett szomorú pofát vág abban a három percben, amíg a kamera mutatja, aztán mindenki elkezdi a lelki felkészülést a 3044-es választásokra, a legszerencsésebbek megint üldögélhetnek és paprikajancsizhatnak négy évet a parlamentben, amíg el nem jön az újabb show ideje. A gond csak az, hogy ha minden úgy marad, ahogy most van, már ami egyfelől az úgynevezett országot, másfelől az úgynevezett ellenzéket illeti, a 2022-esen elég kevesen lesztek itt…

fleron_hird01

* A társasházakban elhelyezett profi kameráknak önmagukban is visszatartó erejük van a besurranó tolvajokra.

Múlt héten közszolgálatiskodtunk egy cseppet: a közelmúltban ismét érezhetően nőtt a sötét oldal aktivitása, besurranó/trükkös szabadcsapatok járták-járják a várost, nemrégiben itt, a mi házunkban, mi több, a mi emeletünkön loptak meg nagyon súlyosan egy idősebb szomszéd bácsit, ezért is próbáltam pár tippet adni azoknak, akik szívesen távol tartanák a hasonló látogatókat… Akkor abban maradtunk egy szakmabeli barátommal, hogy a lépcsőházi kamerák sajnos nem jelentenek igazán jó megoldást – az, hogy látszik, valaki belépett a lépcsőházba, még nem igazán bizonyíthatja a későbbiekben, hogy el is követett valamit. Ráadásul, ezt is pontosan tudjuk, a bűnözők igencsak tisztában vannak vele, milyen jogaik és kibúvóik vannak, s ezekkel gátlástalanul élnek is. Vissza, persze. Már másnap csörgött a telefonom, egy másik barátom volt, aki félreérthetetlenül jelezte: ellenvéleménye lenne. Mivel a HL Holding egyelőre nem tagja a magyar közszolgálati média etikátlansági szekciójának, igazgatóságunk természetesen azonnal döntött, úgy éreztük, helyet kell adnunk az ellenvéleménynek is. Kettes számú barátom, akinek szintén van némi halovány kötődése a biztonsági rendszerekhez, részletesen is kifejtette: a profi megfigyelő rendszereknek (de csak azoknak) igenis van értelme. Az ugyan igaz, hogy egy silány minőségű kamera képével (az “amőbák mozognak lomhán a ködben” típusú és felbontású képekre gondolunk) nem sokra megy senki – egy-két polccal feljebb viszont már találni olyan rendszereket, amelyek tűéles képet rögzítenek, könnyedén leolvashatjuk a rendszámot, illetve kétséget kizáróan felismerhető arcképet kapunk. Egy átlagos ház, mint amilyen például a miénk, alaposabb megfigyelésére már egy négykamerás zárt láncú hálózat is alkalmas, ennek kiépítési költségeit nagyjából 200 ezer forintra tehetjük (lakásonként így jellemzően 20 ezer forint körüli összegről beszélünk), s a további, havi karbantartási költségek is megállnak 2-3 ezer forint tájékán: nem nehéz átlátni, hogy akár már egy közepes rongálás, egy komolyabb falfirka eltüntetése, egy lépcsőházi ablak kitörése is jóval többe fáj. A kamerák önmagukban is sokszor elriasztják a rossz szándékú látogatókat – a tapasztalatok mindenképpen ezt mutatják: ahogy sokszor egy olcsóbb autóriasztó hatástalanítása helyett is szívesebben választja az autótolvaj azt a kocsit, amiben semmi sincs, ugyanúgy sokkal bátrabban nyomulnak be a besurranók olyan házba, ahol a közvetlen lebukás veszélye csekélyebb. A profi kiépítésű, jó minőségű kamerarendszerrel ellátott társasházakban a felszerelést követően szinte varázsütésre megszűnnek a mindannyiunk által ismert, sokak által kényszerűen elszenvedett kellemetlenségek, a kisebb és komolyabb rongálások, nagymértékben csökken a bűnesetek száma is. A kiépítés után a szerződő fél, vagyis az érintett lakásszövetkezet kijelöl a házban egy kapcsolattartó személyt: gond esetén ő teszi lehetővé például a rendőrség számára, hogy elvigyék és átvizsgálhassák a rögzített anyagot, amely ilyen esetben egy későbbi eljárás során bizonyító erejű lehet. Természetesen az adatrögzítő eszköz megfelelő védelme, zárása is e kapcsolattartó kötelezettsége és felelőssége – nyilvánvaló, hogy a kamera felvételeit nem böngészheti át kedvére Marika néni a földszint kettőből, hej, pedig de szívesen megtudná, kivel is ment fel karonfogva péntek éjjel a harmadikon lakó kis vörös lány… Hogy tehát összefoglaljuk: kettes számú barátom úgy véli, minden a minőségen múlik – ezért tehát érdemes olyan céget választani a rendszer kiépítéséhez, amely hosszú ideje a piacon van, várhatóan épp oly hosszú ideig ott is marad, s amely olyan berendezéseket üzemeltet, amikkel bizonyos, hogy hosszú évekig nem lesz semmi gond… ja, és nem mellékesen nem épp akkor adják be a kulcsot, amikor a legfontosabb lenne, hogy rögzítsenek valamit… Egyvalamiben viszont, mondja végül a barátom, bárkivel egyetért: a beszélgetés, a megelőzés, az élő szó, a jó tanácsok fontosságában. Szerinte hasznos lenne egyébként az is, ha a körzetekben dolgozó rendőrök időről időre szerveznének olyan összejöveteleket, amelyeken elmondanák a legfontosabb tudnivalókat – ezeken a találkozókon nyilván szívesen megjelennének a leginkább érintettek és veszélyeztetettek, az idősebb generáció tagjai… Próbálkozóból ugyanis várhatóan aligha lesz kevesebb az elkövetkező években – és ezzel sajnos nem is nagyon tudunk mit kezdeni. Azért viszont sokat tehetünk, hogy a sikerrel járó bűnözők arányát nagymértékben csökkentsük…                          

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. öregbarétnéd szerint:

    Lawrence Gasman? Zseniális!!!!!!!!!!!

  2. Urbán Lali szerint:

    Azért biztos elég lesz az a kis Wifi-re szánt pénz, egy két szerény potentát vadászkunyhó internet hálózat kiépítésere.

    Szépen lassan komótosan el kezdek csomagolni, és egy értelmes országból nézem a következő magyar időket, ha lesz kedvem vissza nézni.

    Én még nem hallatom olyan esetet amikor a kamera rendszer valós segítséget nyújtott volna ilyen bűnesetek megfékezésében vagy felderítésében.

  3. Tüske Hajnalka szerint:

    Viszonylag gyorsan olvasok, de a mai dolgozatot lassan emésztgettem. Talán kezdjük a 3. résszel, mert abban tökéletesen egyetértek. Az első kettő már rázósabb, bár vannak megegyezések. Én is megemlítem Hódmezővásárhelyt, mert az igenis siker volt! De: nem vagyok naiv; öszefogás? Az csak vicc! Csak csacsognak róla. Öreg vagyok már ahhoz, hogy új hazát keressek magamnak. A haza egyébként is az, ahol megszülettünk. Ha ez vigasztal, én se látom a kiutat, de ismét Vonára fogok szavazni. Ez a 2/3- os szarság nagyon betett nekünk. Már számolni se tudok. Ez már a vég… Rosszul töltöttem ki a mezőt. Basszus!

  4. Hatlövet szerint:

    Sajnos az ellenzéki pártok vezetői annyira hülyék hogy az már fáj.
    Itt volt nekik jó időben jókor egy tökéletes példa Hódmezővásárhely és Márki-Zay személyében, ahol a legelvetemültebbek sem gondolták, hogy a Fidesz és jelöltje legyőzhető. Még Márki-Zay is egy szoros vereséget mert bejósolni. Erre gyakorlatilag tönkreverte a Fideszt és ez bizony az okos és félelmet nem ismerő választóknak köszönhető.
    Mi kell még az ellenzéki pártok vezetőinek? A választók jókor megsúgták nekik mi a teendő ha el akarják taposni ezt a mostani rendszert.
    Olyanok mint a hülye diák aki amikor dolgozatírás közben megáll a tanár a padjánál és felhívja a figyelmét egy hibára a matek dolgozatban, de csakazért sem javítja ki mert a múltkor a tanárbácsi csak 1-est adott a szerinte 2-es dolgozatára.
    Istenem mennyire kell már hülyének lenni ehhez?

    Igaza van a barátodnak, minőségi technikával van értelme a közösségi helyiségek bekamerázásának. Nálunk még a liftben is van.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

Hozzászólás a(z) öregbarétnéd bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


− öt = 3

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz