Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 február
5komment

Egy Várból valók vagyunk, te meg én…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanhatodik kiadásában… nos, a szokásosnál is komolyabb gondban vagyok, mit is rakjak a terítékre… na jó, dönteni kell… legyen talán elsőként is az ENSZ: mint megtudhattuk, ha az világszervezet migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, vagyis Magyarország álláspontja felé, elindítjuk kilépési folyamatunkat a tárgyalássorozatból. Nem kisebb nagyság, mint maga Szijjártó mester beszélt erről, de aztán hallhattuk Bakondi tábornok urat is, aki természetesen belökte a fő szent mantrát, ami gyanúm szerint nem kisebb szellemóriás gondolata lehet, mint Övé Magáé: vagyis hogy a problémát ott kell megoldani, ahol keletkezett, nem pedig idehozni… A lényeg, hogy remélem, ez csak az első lépés, javaslom, hogy első körben lépjünk ki az ENSZ-ből, majd pedig üzenjünk neki hadat. Mivel pedig lassan a bolygón kifogynak a szóba jöhető ellenségek, van egy további ötletem is: küzdjünk meg végre a Nappal, amit persze tudjuk, ki irányít… Deklaráció, csak most, csak nálunk. Orbán Viktornak spórolós éve volt a tavalyi: nagyjából kétszázötvenezer froncsit sikerült összekuporgatnia, hamarosan meglesz az első becsületesen megszerzett milliója, onnantól majd kinyílik a világ, mint a tubarózsa. Nem kell csodálkozni: mindent megérthetünk, ha látjuk, márpedig látjuk, ez az überpuritán, harcos természetű miszterelnök még Bécsbe is vasúton utazik, igaz, ott azért várja a szokásos aprópénzért járós konvoj, de azt most nem rakta fel a fészre, nyilván beszart az olcsó telefonján a kamera. Zárójelben mondom csak, a hírek szerint Mészáros Lőrinc épp a Telenor behabzsolására készül, nem vészes, 300 milliárdot olvastam, ha jól emlékszem… ha az is meglesz, szerintem rámehet Norvégiára, úgyis volt velük elég gondunk, amíg ők voltak a fő ellenség, B. S. Egy Várból valók vagyunk, te meg én – üzeni mindezek ellenére kikacsintva az egyre súlyosabb beteg: nekem meg eszembe jut 2000, egy röszkei barackoskert, és az indiai kultúrattasé, Ravi Shankar, már elmeséltem ugyan, de két mondatot most is bőven ér. Végezetül pedig egy végre politikamentesnek ígérkező, habkönnyű semmiség, így az off-season közepén, amelyben szerintem elég kiválóan megmutatkozik a világ apróságos mivolta, továbbá az is, hogyan ér körbe és sűrűsödik egy pillanat alatt lélegzetelállító módon a történelem meg pár egyéb semmiség egy autó légterében, útban a Bledi-tó irányából Bécsbe, amikor is az egyik utasom épp Elon Musk unokatestvére volt. Ami talán már önmagában is megérne egyet. Gyertek, van dolog bőven: foglaljatok helyet, mondom.

Hirdetés

* Ha az ENSZ migrációs csomagjának első tervezetében nem lesz elmozdulás pozitív irányba, Magyarország álláspontja felé, elindítják Magyarország kilépési folyamatát a tárgyalássorozatból – ezt Szijjártó Péter külügyminiszter jelentette be szerdán.

2021. június 15. A Hun Tévirati Ironda (HTI) jelenti telexen és ősi szikratávírón. Szijjártó Péter, a Nagy Hun Hurál (NAHUHU) kánja, Legfőbb Hadúr, a Németh Szilárd Turulmányos Akadémia elnöke, a Hun Gyáriparosok Országos Szövevényének (HUGYOS) főtanácsadója, minden hun jurtaközpont és település kiemelt díszpolgára ma kora reggel, a szertartásos hátranyilazás és füstjóslás után kedvenc sólymával küldte pergamentekercsét az Univerzum irányítóihoz. Kinyilatkoztatását az ide vonatkozó protokollnak, valamint a Stefka István és Pálffy István társelnökletével működő Szabath és Fügétlen Hun Nemzeti Sajt Arabítvány pre- és posztambulumának megfelelően kritikusan, betűhíven, a nagyobb nyomaték kedvéért az ősi hun hieroglifákkal közöljük. “Tisztelt Föld! Kedves bolygólakosság! Ez úton fejezzük ki mélységes felháborodásunkat azon eseménysor láttán, amelyet nagyra hivatott hun népünk, a keményen dolgozó hunkisemberek ma is kénytelenek voltak elszenvedni. Nem vagyunk hajlandóak tovább tűrni: már több ízben udvariasan felszólítottunk mindenkit, hogy hátrább az agarakkal, mi nem afféle innen-onnan összeverbuvált, dibdáb népség vagyunk; elmondtuk a legkülönfélébb fórumokon, hogy amennyiben nem vetnek véget szánalmas üzelmeiknek, ha nem változtatnak az általunk joggal kifogásolt körülményeken, mi úgy kiszállunk, hogy Önök, kedves barátaink, csak nézni fognak, mint az amazóniai törpe róka – hát most akkor, egészen pontosan a már ezerszer bevezetésre kínált huntime szerint 5 óra 24 perckor eljött az idő. Végeztünk. Utoljára szólunk! Azt hiszem, elég világosan fogalmaztunk már azon számtalan esetben, amikor kinyilvánítottuk: mi nem kérünk a Napból! Elegünk volt abból, hogy mások döntsék el helyettünk, barnák szeretnénk-e lenni vagy sem – újra kimondom: nem, mi nem leszünk bárki barnái, a színünket, uram bocsá’ , szeretnénk mi magunk eldönteni, saját hordai hatáskörben, amint erről a Nagy Hun Hurál a legutóbbi túzoktoll-szavazáson rendelkezett is. Nem vagyunk mi rasszisták, egyáltalán nem azért mondjuk, senki ne is próbáljon minket ilyesmivel vádolni, ugyanis, hogy a diplomácia nyelvén szóljam, nem szeretnénk keményebben odabaszni senkinek: de, tisztesség ne essék szólván, el ne vitassa már senki, hogy az ember színe fehér. Hunnia lakosai fehérek, számos más regénk mellett ősi mesénk, a Hunfehérke is erről szól: és, nem fenyegetünk, csak tényt közlünk, mint mindig – bárki is akarjon átszínezni bennünket, nem lesz könnyű dolga. Mi, amíg csak piros-fehér-zöld szívünk utolsót nem lehel, nem engedünk a Pantone-kódunkból (PMS1956 – hunwhite), jöhet ide bárki, akármilyen vastag mókusszőr ecsettel, úgy kicsavarjuk a kezéből, beszar: ezerszer elmondtuk. Nekünk nem kell a Soros György és fizetett ügynökei által fel-le rángatott Nap. Köszönjük, bőven elég volt belőle: csak bajunk van tőle. Igen, pontosan tudjuk, hogyan és mitől működik ez az egész szar itt, nekünk megvan a magunkhoz való gógyink, minket nem lehet csak úgy átkúrni a palánkon, ahogyan azt más, ismét csak szofisztikáltabb diplomáciai nyelven fogalmazva, csicskaországokkal teszik. Emlékeztetnék rá mindenszenilis faszkit másfél éve, költséget-időt-fáradságot nem kímélve (és azóta is baszott kifizetni akárki is, hogy még egyszer ellophassuk, pedig négyezermillió eurónkba került: kétezermilliót, ahogyan határidőre, vagyis tök törvényesen benne volt a vajonbenyalásomban is, anyukámék adtak kölcsön, a többit meg egy ismeretlen magánszemélytől kapta Lázár János alkalifa, de mindegy, amúgy különben fel se hoztuk volna, mert ki számolja már, mennyibe’ van nekünk ez az egész hülyeség, eleve tiszteletdíjért dolgozunk, nem vagyunk anyagias, csak már faszomba felment bennem a pumpeti) szóval vérverejtékkel felszereltük az ország keleti oldalára a Nagy Hun Redőnyt, igen, a Mészáros és Dédunokái Redőnygyár készítette, na és akkor mi van, nyertek, volt Love Me Tender és minden ami kell, független elemzőnk, Század bég szerint is a világ nyolcadik csodája (nem, nem a Mészáros: ő csak a kilencedik) háromszázötven kilométer széles, tizenhat kilométer magas, kétmillió, a versenyszférában három műszakban dolgozó korábbi tolvaj közmunkásunknak köszönhetően teljességgel automatizált. Hajnalban szorgos hun fiaink leeresztik, hogy ne érje a nap édes hazánkat, s benne népünket, napnyugta után felhúzzák, hogy járjon kicsit a levegő: az az igazság, ha nem szellőztetünk, eléggé megül a büdös itt nálunk. De ez mellékszál. Igen ám, de mennyi energia megy el ezzel a felhúzással! Mennyi a lehúzással! Mennyi hunember ereje fecsérlődik feleslegesen, meg minden, miközben az út széli árkokat felveri a papsajt meg a pimpó, hogy a civilizált ember elokádja magát, ha elmegy egy vidéki kampánykörútra! És mindez egy Soros miatt!!! Csak mert ő barna világot szeretne, és ezért például most a héten 18 500 milliárd dollárt adott át az ufóknak!!! Brown Sugar, ugye, Jaggerkém? Brown Girl In The Ring, igaz-e, BoneyM? Hamar kiugrik ám, ki kivel van! De ugyan mi mást tehetnénk, ha nálunk továbbra is a színre szín, az ősi parancs szerint kívánunk élni, mint ezt a Nagy Hun Nemzeti Kanzultáción nem kevesebb, mint 387 966 422 hunfitársunk nyilvánította ki egyértelműen!!! (2018-tól, mint közismert, megelőzve az úgynevezett demokráciákat, amik basznak az ilyesmire, Hunniában az ebihalak és a szúnyoglárvák is teljes jogú szavazónak számítanak, és bármikor elpisloghatják a véleményüket, akár honi, akár szórvány vizekben élnek: nálunk ugyanis, tessenek jól figyelni, nincsen megkülönböztetés!!! Hajrá, ebik, hajrá, lárvák!) És még hadd mondom el azt is, mert emlékeznünk kell rá, hogy míg a régi köcsögvilágban a sorosista-kommunista-liberális erők alattomos nemzetárulással valósággal száműzték az üzletek polcairól a magas faktorú napvédő krémeket, mi, a Mészáros Farmaci és Kocsikenőcs Ltd. jóvoltából egyszer és mindenkorra visszahoztuk, soha nem látott szintre emeltük ezek forgalmazását, már van ezres és kétezernégyszázas faktorú napvédő is, és az áfáját is hogy lecsökkentettük, csak hogy megvédjük a barnulástól a hunembereket! Attól, amitől állítólag nem lehet!!! Mert a Nap így meg úgy, mondják Önök!!! Jön meg megy!!! Na igen: akkor ugyan miért nem fogadták meg a javaslatunkat, hm??? Ezerszer benyújtottuk!!! Csak röviden elmondom: a Föld, mint mindenki tudja, lapos. A korong nyugati peremére, pontosan oda, ahol a “Soros-Nap” el szokott tűnni, egy meghatározott reggelen jó erősen beásunk és lebetonozunk egy jelentősebb méretű lepkehálót (400 000 000 euró, rendelésre készíti a Mészáros Unokahúgai Lepkeháló és Chemotox Bt.). Miután ezzel megvagyunk, odaállunk egy nagy csomó tűzoltóautóval, biztos, ami biztos, mert állítólag (bár lehet, hogy ez is csak egy rohadt nagy kamu) a Nap elég meleg. Amikor napnyugtakor a Nap szépen belecsusszan a lepkehálóba, a lánglovagok lelocsolják, ha kell. Utána meg el lehet dönteni, mihez kezdjünk vele. Nos? Ugyan miért nem fogadják el a javaslatunkat, tisztelt Univerzum??? Ugye? Na? Kell még valamit mondanunk? Elég lesz, Soros!!! Le veled! Le a Nappal! Mindörökre!!! Ez nem afféle szín-játék!!! Figyelem, még három napot adunk: ha addig sem lépnek semmit ügyünkben, mi persze abból is értünk. De ez esetben megállítjuk a Földet, és átszállunk a Göncölszekérre, mert meg kell védenünk a hunembereket. Megvan a magunkhoz való gógyink: és soha nem félünk használni!!! Köszönöm megtisztelő figyelmüket, remélem, kellőképpen befostak tőlem

* Vonaton utazott Bécsbe a miniszterelnök.

Visszafogott volt, nem a felcsúti kicsike pályáját hosszabbíttatta meg, egyelőre: sima vonaton, egyszerűn ment, mint egy faék. Tisztára sajnos, hogy nem volt rajta pőrekocsi vagy marhavagon, de még csak egy nyomorult harmadosztályú kocsi se – nemzetközi viszonylatban a roppant módon korszerűsített Magyar Nemzeti Állami Vasutak többnyire nem akaszt fel ilyesmiket: de szemernyi kétségem sincs, ha adódott volna valami kicsivel is ócskább, mint az az egészen tűrhetően párnázott kupé, amiben végül utazott a kancellári vizitre, azt választja. Ő már csak ilyen: zsigerből putritán. Mint te vagy én. Vagy a Kádár János. Kivillamosozik a Keletibe, kiállja szépen a sort a pénztárig, megveszi a jegyet, aztán panyókára veti hűséges hátizsákját, amiben a mindennapi harcokhoz szükséges alapfelszerelése van, törülköző, cserezokni, szájspray, no meg egy kis zsírszalonna, vereshagyma (keserű magába’), Napóleon emlékiratai, zsebkiadásban, és a szájharmonika. Ha netán úgy jönne ki. A négyfős kupéban négyen ülnek: a nép egyszerű fián kívül egyikük alighanem Kaminsky Fanni, az elnök facebook-felelőse lehet, a másik, bár nem mutatják, legyen mondjuk Hajdu János fővezérőrnagy, a TEK ura, csak kell valami magas rangú főnök a többi kupéban szorongó öltönyös ármádiának, a harmadik pedig, ki más lenne, Háti Jacques: akinek persze szintén váltottak egy jegyet, amint az kiderül az egyik tréfás kisvideóból, ami az úton forgatódik. Haverom a kalauz. Bécsig megyek… ha elvisznek… jaj, hahotáljunk együtt, szívből, kedves hölgyeim és uraim, a facebook-bejegyzés alatti első kommentben egy kedves hölgy kedves kötelességének érzi sietősen rögzíteni, hogy egy országnak sincs ilyen jó fej miniszterelnöke. Nos hát… ezzel nem is vitatkoznék. A foglalkozás elérte célját, ügyes munka, Fanni: ott a fan, ni, már persze csak hogy tartsuk a hangulat toronymagas színvonalát. Ha elviszik őt Bécsig… érted… hát… szakadok… No, ha kinevettük magukat és mindenki mást, akinek van szerencséje ebben a konstans kabaréban élni életvitelszerűen, már folytathatjuk is. Mert azért ne boruljon fel a rend: vérzivataros időket írunk, harc harc hátán, annak hát muszáj lenni, akárki meglássa: itt nem csak az van, hogy a zeccerű kisember, mint te meg én, önmagának jegyet vesz, nyilván akkurátusan kibogarászva néhány bankót a bukszából, de még szépen túl is teljesíti a tervet – a zsáknak is megelőlegez egy zsugát, nehogy megszólja már valaki (már ha utazna még valaki a sterilre ürített, gondosan átvizsgált szerelvényen), hogy potyáztatja a poggyászt. Remélem amúgy, népszokás lesz belőle, fokozott esetben meg egy büszke törvény kötelez majd rá mindannyiunkat, ha mondjuk fogadnak a srácok egy üveg Dom Perignon-ba, ki meri megcsinálni… Négyéves korig, hat kilóig, 40×60 centisig persze ölbe ültethető lesz a csomag, elvégre ez a csalánok éve… Na… de nem is erről akartam beszélni. Hanem arról, hogy vonattal megy a kancellári tárgyalásra ez a mi jó Orbán Viktorunk, csuhajja. Igaz, mire a bécsi főpályaudvarra ér, már vagy másfél órája várja kedvenc kisbusza, és a hozzá tartozó huszonnégy páncélozott Q7 – ezek kék lámpával szépen levágtattak egy óra tíz perc alatt a pályán kis pénzért, de ne legyünk már ennyire szarrágók, tényleg. Tartsuk inkább azt szem előtt, hogy a szóban forgó államférfi két jegyet is vásárolt: miközben a tavalyi évben mindösszesen 251 ezer forinttal sikerült növelnie megtakarításait. (Havasi Bertalan ajtófőnök szíves hozzáfűzése, hogy aki mást állít, hazudik: én tehát ezt állítom. 251 ezer forintot sikerült összekaparni nagy nehezen – úgy jön ez ki, hogy tizenegy hónapban 21 ezer forintot rakott félre, decemberben viszont csak húszat sikerült, mert akkor kellett megvenni a karácsonyi ebédhez valót, és a ponty áfája még nem csökkent akkor drámaian… Berci, jó lesz így???) Komolyan fontolgatom, hogy feladom azt a kurva hétezer forintot, ami az első, tisztességes munkával összekuporgatott millióhoz hiányzik – 55 vagy hány évesen hadd jöjjön már össze ennek a jó fej miniszterelnöknek, ennyit csak megérdemel már azért, hogy egy országot… ó, mit egy országot… egy kontinenst… ó, mit egy kontinenst, lényegében az egész világot védelmezi, önfeláldozóan. Érthető, ha szegénynek nincs ideje rámoccanni a lóvéra. Elküldöm én azt a hét rugót, majd lesz valahogy. Mondjuk kifizettek egy csomó adósságot is, azt is olvastam, de még így is van a családi házukon 4 783 328 forint hitel. Csak remélem, hogy legalább a turai Schossberger-kastély tehermentes már, nem is beszélve a lepukkant bodajki és a seregélyesi viskókról, vagy a hatvanpusztai birtokközpontról – Tokaj alighanem rendben van, az elég régen volt. Tudom, az ember, aki még soha nem hazudott, nyilván sietne indulatosan elmondani, hazudok, hiszen egyik milliárdos ingatlan sem az övé. Oppardony: én kérek ez úton is elnézést. Hogyan is nézhettem ki ebből a végtelenül egyszerű, igényeit tekintve igazi minimalista államférfiból, hogy képes lenne bármilyen összeg arcátlan ellopására. Hiszen egy Várból valók vagyunk, mi és ő. Remélem, készen van már az átalakítás – ami talán még ezermilliárdba se fog kerülni, mármint lopással: de mindenki nyugodjon meg, az egész csak azért szükséges, hogy minden olyan legyen, mint Hauszmann Alajos idején volt, azt hiszem, értelmes állampolgárok vagyunk, felesleges magyarázgatnom, miért is válik ez (is) nemzetünk (bocsánat: Nemzetünk) javára. Ahány hauszmann, annyi szopás – de ne legyünk bulgárisak, hiszen az a gyönyörű látvány meg minden mindannyiunké lesz, ha egyszer készen lesz végre. Ahogy L. Simon László mondta annak idején közérthetően: “Sokba fog kerülni, de mindannyiunk örömét fogja szolgálni.” Magyarul közkincs, csak mondjuk olyan, ami egy emberé, na. De milyen emberé!!! És a koronázás szerintem már ott kell legyen, abból nem kéne engedni. Ja, és akkor jöjjön az ígért sztori az indiai kultúrattaséval a végére, bekopizom egy korábbi dolgozatból, ha nem bánjátok: Ha jól emlékszem, 2000-ben voltunk lent a MaNcs képviseletében Nyulasi harcostársammal Röszkén, ahol egy kiváló polgártársunk, bizonyos Almásy István volt kedves megalapítani barackos kertjében a Gandhia nevű miniállamot, itt és most nem tudok belemenni a részletekbe, a lényeg, hogy India fontosnak érezte, hogy képviseltesse magát az aktuson – a nagykövet asszony épp Horvátországban tárgyalt, beállított hát a kulturális attasé, Mr. Ravi Shankar (nem, nem az), egy fantasztikus ember, egy szál magában. Könyörgöm, kérdezzétek meg, mivel jött Budapestről Röszkére… jó, értem a kérdést, megválaszolom: a 7.20-as gyorsvonattal jött Szegedig, oda kiszaladt érte Gandhia ura kocsival. És amikor vége lett a ceremóniának, az attasé bekéredzkedett a bordó CX-em (amely így időlegesen Indiává vált, imádkoztam, hogy megállítson egy rendőr) első ülésére, elhoztuk Dunaújvárosba, majd a Dózsánál felraktuk a következő buszra. Csak úgy eszembe jutott.  Ja. Csak úgy.

fleron_hird01

* Elon Musk unokatestvérével utaztam. 

Összetett kis sztori lesz, előrebocsátom, de ne riadjatok el: aki szépen végigmegy rajta, az (egyszersmind Örkény Istvánra emlékezünk) nagy igazságoknak jöhet a nyomára… Szeptember elején jártunk, a Bledi-tónál vettem fel egy házaspárt, Kanadából, Bécsbe mentek, hamar túljutottunk a szokásos kanadai témákon, miszerint hoki, juharszirup, Trudeau, Rush, Saga és a többi, de ezen felül is volt téma szépen, jól benne voltunk a beszélgetésben. Átértünk a határon, az osztrák pályán haladtunk kényelmesen, amikor a belső sávban – hogy, hogy nem – megelőzött egy Tesla. Csettintettem egyet, mondom nekik, ni, egy Tesla… esküszöm, lesz ez még olyan olcsó egyszer, hogy nekem is lesz… Nagy nevetés. Gondoltam, valami botorságot mondhattam tán, kérdezem, mi a gond. Csak nevetgélnek tovább, de mondják, nem, nem semmi, csak jókedvük van. Mondom, na, ne már, srácok, ne játsszunk tinilányost, mondjátok már el, mi a téma, mert tényleg kíváncsi vagyok. Öt perc után aztán a pasi kinyögi, hogy ő nem szeretné, ha azt gondolnám, hazudik, úgyhogy inkább hagyjuk az egészet, tényleg semmi lényeges. Innentől már rendesen elkezdett érdekelni a dolog, turbóra raktam a nógatást, végül kibökte, hogy, oké, nem muszáj neki elhinni, de ő… Elon Musk unokatestvére. Kis híján belefékeztem, nekem, még ha nem is értek hozzá, ez elég erős érdeklődési területem, könyörgőre vettem, meséljen már. Innen már könnyebben jött belőle a szó: kiderült, neki ugyan nincs különösebb kapcsolata Muskkal, a bátyjának, Paulnak viszont annál inkább – az ő méretes kanadai farmján dolgozott amolyan diákmunkásként egy fél nyarat az akkor még középiskolás Elon, s a bátyjának elég sarkos véleménye volt róla. “Azt se tudja, melyik végén kell megfogni az ásót… fordítva ül fel a traktorra… egész nap a hűtő mellett áll a szobában, és ábrándozik… ebből a gyerekből semmi se lesz…” – ilyesmiket mondogatott róla az emberem bátyja a családi ebédeknél akkoriban. Nos… Muskból tényleg semmi se lett – Paul azért megnézhette a Teslát, sőt, a hamarosan megjelenő egyterűvel is verethetett egy kört a gyáron belül; járt a SpaceX szupertitkos kaliforniai bázisán, és megnézhette a The Boring Company-t is, Musk legújabb projektjét, amelyben az alagút- és földfúrás technológiáját forradalmasítja épp. Lassítottam kicsit, ne érjünk nagyon hamar Bécsbe, úgy éreztem, van mit kérdeznem. És ekkor az utasom előjött a következő témával: a nagypapával. Aki viszont nem kicsit kalandos életet élt: egyebek mellett volt egy igen komoly teóriája a gyémántváros fellelhetőségére vonatkozóan, ennek köszönhetően a nyarakat a Góbi-sivatagban töltötte, jellemzően ásással, szegény nagymama legnagyobb örömére, aki persze elkísérte ezekre az expedíciókra. De, fűzte tovább az emberem, ez még mind semmi, képzeljem csak, az ötvenes évek elején a nagypapa egy Forddal felautózott Dél-Afrikából egészen a kontinens északi csücskéig… hopp, hopp, hopp… álljunk csak meg egy percre… mit mondtál??? Délről északra, egy Forddal, az ötvenes évek elején??? Akkor szerintem körbeértünk… Hadd fussak neki picit messzebbről, ott is ezt tettem. Tehát: van a Hanzelka-Zikmund. Pontosítok: Jiri Hanzelka és Miroslav Zikmund két fiatal újságíró volt az ötvenes években, akiknek sikerült meggyőzni a Tatra autógyár vezetését, hogy adjanak nekik egy autót, amivel aztán átszelik Afrikát – a gyár és a teljes cseh ipar számára rendkívül gyümölcsöző lesz ez a fajta együttműködés. A terv bejött: Hanzelkáék beutazták a világot, a Tatra nem is egy, de több autóval támogatta expedícióikat, ők pedig megszolgálták a bizalmat – írtak, fényképeztek, filmeztek. Nem mellesleg bizonyították, hogy a fantasztikus külsejű, léghűtéses, farmotoros Tatra bármilyen éghajlaton több mint életképes… Na, most kanyarodunk a lényegre: a páros afrikai kalandjairól van egy irgalmatlan méretű három kötetes könyv (1954-es kiadás), amit én gyerekkoromban nem is egyszer faltam fel: és amikor a Musk-rokon elmesélte a nagypapa sztoriját, egyszer csak villámként vágott belém, hogy valahol a könyvben van egy rész, ahol Hanzelkáék leírják, hogy találkoztak egy Forddal… egy V8-as autóval… igen, ez több mint dereng, ennek így kell lennie. És akkor valahol itt ér körbe az egész, kalandvágyó Fordos nagypapástól, Tatrás Hanzelkáéktól, sivatagtól egészen a hipermodern Tesláig, Muskig, a kanadai farmig, egy betűre éhes magyar kiskölyökig… nem tudom, érezhető-e az egésznek a borzongató kozmikussága – tény, hogy ott, az autóban csak néztünk egymásra, valami egészen hihetetlen pillanat volt. És persze előttem állt még egy “kis” kutatás: nevezetesen hogy megtaláljam azt a bizonyos részt a háromszor háromszáz hatalmas, sűrűn teleírt oldal betűtengerében – először azt hittem, elég lesz, ha belelapozok a könyvbe, de így, jó pár hét után már muszáj belátnom, újra el kell majd olvasnom az egészet, hogy bizonyos lehessek a dolgomban. Valamit azért már találtam, épp ma, de emlékezetem szerint nem ez az: a harmadik kötet 205. oldalán Hanzelkáék tényleg írnak egy Fordról, amivel egy jó darabon együtt mozognak valahol Abesszínia tájékán… nem rossz, nem rossz, de itt nem írnak semmi többet vagy konkrétumot, úgyhogy fel vagyok ajzva, mert azt érzem, hogy valahol a könyvben kell még lennie pár fontos sornak arról a bizonyos nagy találkozásról… úgyhogy engedelmetekkel lépek is, és belevetem magam a tatrás kalandozásokba a varázslatos Afrika kietlen sivatagaiban… Zulu nyelven kívánok jó éjszakát mindenkinek: Ubusuku obuhle!                                     

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.94 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Lali szerint:

    Azóta szívesebben olvaslak, amióta felhívták a figyelmem, hogy ne olvassalak. Most sem bántam meg.

  2. Tüske Hajnalka szerint:

    “Sírva” röhögtem szét az első részt. :D ” Az ember színe fehér. Mármint nekünk, fehéreknek. De vannak sárgák, kreolok, feketék, akiknek nyilván az az alap. A két említett zenekar tökéletes ellentéte egymásnak színben, zenében egyaránt. Sorost lassacskán múzeumba kéne tenni, annyian, annyiféleképpen mutogatták. És még csak az első résznél tartok…

  3. Tüske Hajnalka szerint:

    A 2. részből: ” zsigerből putrián. (y) Eszembe se jutna, hogy a király nem a keresetéből él. ;) A 3. részről csak annyit, hogy Boda senior ügyesen megmérgezett anno a vezetéssel. Téged igazából az autók ( és a motorok) érdekelnek. Az már csak grátisz, hogy ilyen jól írsz, mindannyiunk nagy örömére.

  4. Hatlövet szerint:

    Nem cifrázom: remek HL!

  5. Dani szerint:

    Kapitány!
    Zseniális volt ez a heti lövet is, köszönöm!
    A vonatjegyhez. Egyszer repültem Bp-Amsterdamba és a https://en.wikipedia.org/wiki/Geert_Wilders linken található “jóember” ugyanabban a sorban ült mint én. De a tömött repülőn neki is volt 3 helye. Legalább két munkatársa szállt fel a gépre vele együtt (diplomaútlevéllel), de ők sem ültek/ülhettek mellé. Bónusz, hogy Wilders a pilótához is bemehetett repülés közben.
    Ennek alapján vagy tényleg biztonsági okai vannak az extra ülés foglalásnak vagy ez egy “baráti körben” bevett szokás.

    Mi a könyv címe? Meghoztad a kedvem, hogy elolvassam.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

Hozzászólás a(z) Tüske Hajnalka bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


3 + kilenc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz