Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


13 január
6komment

Házmesterország rendet tart

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannegyedik kiadásában az első hír felfejtéséhez máris szeretném önzetlen segítségeteket kérni – még az ünnepek között sikerült beleakadnom abba a fantasztikus sztoriba, mely szerint egy 25 éves fiatalember stoppolt a dél-afrikai Polokwane város közelében. Szépen fel is vette két középkorú nő, akik viszont pár perccel később fegyvert rántottak, először valami gyanús italt diktáltak a szerencsétlen sorsú férfiúba, majd többször is megerőszakolták áldozatukat, akit a bűncselekmény elkövetése után a mozgó autóból vágtak ki egy elhagyatott területen. De ez még mind semmi: a hír kapcsán kiderült ugyanis, hogy nem az első ilyesfajta bizarr akcióról van szó – az úgynevezett “spermarabló” női banda (vagy bandák) tavaly fondorlatos módon több férfit is behálóztak, volt, akit napokon keresztül tartottak fogva, s többen is átmentek rajta… Mármost… na… szóval lesz néhány technikai jellegű és egyéb kérdésem, szíveskedjetek komolyan venni és válaszolni, ha tudtok. A végére még Catherine Deneuve-öt is belekeverjük ebbe a pikáns tésztába… Kedvenc politikai szerveződésem, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szentendrén igyekezett növelni kissé a gyalogosok túlélési esélyeit: a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyek mindkét oldalára ötletesen felszereltek egy-egy kis iszákot, azokba tettek néhány fényvisszaverős anyagból készített kis zászlót. A járókelő kivehetett a tartóból egy vagy akár két zászlócskát, ily módon növelte saját láthatóságát, átkelt a zebrán, majd a túloldali tartóba visszatette a segédeszközt. Mi tagadás, borzalmasan veszélyes egy ötlet: a Magyar Közút szakemberei tíz nap után, az éj leple alatt gondosan le is szerelték, el is tüntették hát valamennyi tartót – hát hová is jutna ez a remek kis magyar világ, felebarátaim, ha mindenki azt csinálna, amit akar??? Leszámítva persze a Pártot. És ha már ilyen szépen megbeszéltük a látszólag közlekedési problémákat, hadd söpörgessek újra egy kicsit itt, a mi portánk előtt, Dunaújvárosban, ahol továbbra se sikerül felfognom pár dolgot, ami a közlekedésszervezésr illeti. Értem én, hogy a város első embere saját elmondása szerint szeret gyalogszerrel járni – ettől viszont még, persze tudom, ad absurdum, ki lehetne tán adni a város forgalomszervezési feladatait olyasvalakinek is, aki valamelyest konyít is a dologhoz. Most ugyanis, lehet, csak nekem tűnik úgy, nem pont erről van szó. Spermahajderinák, zászlós kétfarkúak és városi zsákutcák odabent: várok minden kedves érdeklődőt.

Hirdetés

* Megerőszakoltak egy stoppost Dél-Afrikában. Illetve nem is egyet… És nem nőt: férfit…

De most komolyan, és igazából mellőzve a szaftos részleteket meg ilyesmi, de mégis őszintén: el tudja valaki mesélni nekem, csak szép finoman, mint a madarak meg a méhek meséje, szóval úgy homályos slágvortokban egy ilyen menet technikai mikéntjét? Utánamentem a neten, de nem találtam semmi igazán komolyat a témában, valahogy az a spurim, hogy mindenki mismásol egy kicsit. Hát akkor én most megpróbálom viszonylag visszafogottan körbejárni a témát. Tegyük fel, stoppolok. (Mondjuk elég sokszor megtettem életemben, továbbmegyek, igazából még ajánlatot is kaptam, viszont bevallom, a nemhappyend része az volt a dolognak, hogy nem pont ellenkező nemű vezetőtől, szerencsére fegyvert nem fogott rám…) Felvesznek a dél-afrikai középkorú hölgyek, két sarokkal odébb meg rám fognak egy stukkert, merthogy így történt a szóban forgó eset épp. Oké. Természetesen berottyantok, rendben, hölgyeim, itt a kis pénzecském, hadd maradjak már életben, ha még lehet válogatni. De nem, nem: nekik nem lóvé kell, sokkal inkább a hamvas testemre vágynak, méghozzá azonnal. Mármost ettől a ponttól, az én teóriám szerint legalábbis, kétfelé ágazik az út. Az egyik, tán a szerencsésebb az, hogy az erőszakra készülők mondjuk kinéznek valahogy, én meghozom a nehéz döntést, ugye élnem kell, várnak otthon, neveletlen gyermekeim zokognak az éhségtől, és a többi, a végén meg majd csak kérek valami igazolást az asszonynak, hogy én igazából nem is akartam, aztán behunyom szépen a szemem, valami sokkal szebbre gondolok, és jöhet a szakma. A másik variáns viszont, hogy két olyan hölgy karjaiba vet a sors, akiket – ahogyan e kategóriát Boda sr. annak idején, egy esti beszélgetés során elég plasztikusan meghatározta -, miután együtt sodródtunk ki a lakatlan szigetre a hajótörés után, magamra valamit is adó férfiemberként első nap hirtelen felindulásból, saját érdekemben agyon kell csapni és elásni, nehogy később rájuk fanyalodjak. Ha ez a helyzet, akkor viszonylag egyszerű a dolog: simán csak széttárom a karom, és azt mondom, tessék bátran lőni, nénémasszony, sajnos épp fél hat van a biológiai órámon, nagyon nem állok szíves rendelkezésükre, és hogy nem is fogok, az olyan fix, mint hogy itt vagyok. Ha esetleg nem szeretnének a holttestemmel bíbelődni, inkább engedjenek simán szabadon, és tessék szíves lenni elfogni valami más stoppost, hátha annak majd pont ilyen az esete, higgyék el, sokan sokfélék vagyunk, vannak, akik épp az ilyenekre buknak, sok szerencsét. No de nem addig a’, mondják az amazonok, miközben egy percre se eresztik lejjebb a stukkert, pajtikám, ha nem megy szép szóval, majd beszélünk mi másképp. Azzal a lendülettel már visznek is lakásra, ügyesen felcipelnek, ott aztán kényszerítenek rá, hogy megigyak egy nyilván ajzó jellegű italt, majd letépkedik a ruhámat, és jól nekem esnek. Most meg fognak erőszakolni. Oké. A figura innentől ugyanaz, még egyszer elmondhatom a szenvedélyes mamáknak, amit már az autóban is bátorkodtam: köszönöm kedves érdeklődésüket, mi tagadás, legyezi is kissé a hiúságomat, ámde végtelenül sajnálom, nem áll módomban kisegíteni őket e nehéz órán. Ha a dugást vagy életet az alkalomhoz illő felszólítás, hát lőjenek nyugodtan, ez van, egyszer minden véget ér. A legjobb szándék, a legelszántabb akarat mellett is, sajnálom, nem fog menni… A hírek szerint egyébként nem az említett fiatalember volt az egyetlen, aki az elmúlt pár évben Dél-Afrika Limpopo megyéjében áldozatul esett a spermarablóknak. Tavaly májusban egy 23 éves ifjút is kenterbe vágott egy csapatnyi felajzott hölgy, három napon át, többszörösen is. Ő egy taxiba szállt be: az autóban elkábították valamivel, majd amikor magához tért, egy ágyban feküdt, körötte mindenhol nők, akik energiaitalokat diktáltak bele, aztán – állítólag – durván letörölték erényének hímporát. Három napon át. Ühüm. De most komolyan: én vagyok valamiről lemaradva??? Én nem értek valamit? Én működöm hülyén? Februárban és júliusban egy-egy tanár (!!!) esett áldozatul, őket három, illetve négy nő használta tárgyként. Tisztára úgy hangzik az egész, mint annak a kedves férfiúnak a története, akit anno tán a – párás szemmel emlékezem – Mónika show-ban vagy a klasszikus Fókuszban láthatott az ország érdeklődő népe: őt egy hétköznapinak induló estén telibe elrabolták az ufók, az űrhajójukban kísérletképpen megitattak vele majdnem egy liter szilvapálinkát, és aztán meztelenül kikötözték, majd elé térdelt egy ufólány, és megbabusgatta, azt se másért, csak mert alighanem így sikerült megszerezniük a déenessét. Legalábbis otthon ezt a színigaz történetet vezette elő a maga szofisztikált módján, s az egészben az a legszebb, hogy bájos asszonykája nem csak hogy lazán elhitte, amit előadott, de valóságos hősként és mártírként istenítette tovább hites, elrabolt és megkerült urát. Elkalandoztam, bocsánat: a lényeg, hogy továbbra se értem, hogyan erőszakolhat meg egy nő egy férfit – legalábbis a hagyományosnak mondható módon. Ja… Catherine Deneuve-öt ígértem: merthogy ő meg a világon végigrobogó zaklatási botrány kapcsán szólalt meg, s mondta el a saját véleményét az ügyről, méretes botrányt kiváltva vele, pedig szerintem bőven van igazság abban, amit mond… de ne kapkodjunk, béláim, azt hiszem, ezt most eltesszük a következő alkalomra inkább, mert bőven megér egy lövést. (És, ne feledjétek, ha valaki netán tud valami tudományosat a fenti témában, kérem, ne tartsa magában…)

* Fényvisszaverő anyagból készített kis zászlókat helyezett ki Szentendrén három gyalogátkelőhöz a Magyar Kétfarkú Kutya Párt helyi akciócsoportja.

Pár nappal később jártam arra, még néztem is, mi a franc lehet – aztán az egyik zebránál egy hölgy mosolyogva kivett a tartóból egy zászlócskát, és kedvesen integetve vele az autósoknak, mosolyogva lejtett át az úttesten, a másik oldalon meg egy mozdulattal visszarakta az ottani tartóba: na, ekkor persze már leesett. Mondom, mekkora poén már, mellesleg mekkora ötlet – hazafelé azon gondolkodtam, megcsinálom Dunaújvárosban pár olcsó zseblámpával, igény, azt hiszem, lenne rá, a gyalogosok és az autósok részéről egyaránt. Aztán, már épp el is felejtettem az egészet, amikor két nappal később látom valamelyik híradóban (nem, nem a “közmédiáéban”, abban ilyen butaságokkal nem tömik a derék adófizetők dúsan barázdált agyát, sokkal előrébb való mondjuk egy remek interjú, természetesen a menekültek széles tömegeinek legújabb rémtetteiről, a rettenthetetlen Bakondi tábornok úrral, akinek helyzetelemzései épp oly pazar élményt kínálnak, mint a nemzetközi helyzetet frappánsan összefoglaló, kiugróan széles körű ismereteket feltáró szóbeli felelete…), hogy a Magyar Közút illetékesei egy rendkívüli éjszakai műszak keretében leszerelték és biztonságos helyre szállították az összes kis tartót meg az összes kis zászlócskát. Az is kiderült a kis riportból, hogy az MKKP helyi aktivistái tizenkétezer forintot áldoztak rá, hogy a város három legveszélyesebb gyalogátkelőhelyét kicsit biztonságosabbá tegyék – a maguk módján. Tizenkét rugót fizettek be: nem közpénzből, nem pártkasszából, de saját zsebből. Fura, tudom: majdhogynem érthetetlen. Zárójelben hadd mondjam még el, hogy a módszer nem csupán külföldön, de immár több magyar városban is meghonosodott az utóbbi időkben. És elképzelhető, hogy Szentendrén is maradhatott volna a zászlórendszer, csakhogy… elmaradt az egyeztetés. Az előzetes. Engedély nélkül helyezték tehát ki a tartókat és a zászlókat, márpedig… izé… na, szóval szóból ért az ember, így ez nem megyen. A kihelyezett tárgyak – ezt válaszolta a riport szerkesztőinek megkeresésére a Magyar Közút illetékese -, s hadd idézzem innen szó szerint, hogy igazán kijöhessen a szépség: “…zavarták a gyalogos átkelőhely jelzésképet, és a gyalogosok sem látszódnak így megfelelően a felállási ponton.” Ott, igen, a felállásin. Jó, egy kis múlt idő, egy kis jelen, egy kis különírjuk-egybeírjuk, jól van, ne legyünk parasztok. Érteni így is, nem? A lényeg úgy is csak az, hogy tényleg érdemes mindenkire egyformán figyelni, ebben a csodásan működő országban senki nem kerülhet hátrányba pusztán a testméretei alapján: merthogy mondjuk Nils Holgerssont, Pumuklit vagy az Egérkirályt tényleg simán kitakarja a zászló nyele, vagy a tízszer ötös tartó. Ja. És azért hadd említsem már meg azt is, hogy egyetlen ember volt talpon a vidéken, egy bizonyos közlekedési szakértő, aki, úgy tűnik, mindenfajta ellenszolgáltatás nélkül is hajlandó volt piros betűs hülyét csinálni magából – ja, bocs, most látom, az Nemzeti Közlekedési Hatóság korábbi vezetőjéről van szó, így már minden oké, mindent értek, simán csak magát adta, ennyi. Mondom, amit mond: “Előfordulhat, hogy mondjuk százból kilencvenkilencszer nagyon jól működik egy ilyen kezdeményezésből megvalósított újszerű jelzésrendszer, azonban egy esetben, egy autós vagy egy gyalogos esetében az mást vált ki, és ilyenkor bizony megtörténhet a baj.” És valóban. Mondok egy ilyen mást kiváltó esetet: valaki a zászlóval a kezében átkelés közben elesik, a zászló nyele a szegycsont fölött a testébe fúródik, és átdöfi a szívét, puff. Vagy egy másikat: egy autós, aki történetesen sokat videójátékozik, egy pillanatra elfelejti, hogy nem a virtuális térben van, és az ugrik be neki, hogy a The Ultimate Cab Driver – Kill All Pedestrians 4. című játékban pont a kis zászlós gyalogok érik a legtöbb pontot. Kész, már vastagon meg is van a baj… És órákig lehetne még folytatni, higgyétek el. Kilencvenkilenc eset – egy mástkiváltós eset… A lényeg, hogy nem szabad beavatkozni a “közlekedés jól szabályozott rendjébe”. A kétfarkúaknak természetesen, mint rendesen, ilyen semmiségektől már arcizmuk se rebben: megígérték, szépen felveszik a kapcsolatot a közútkezelővel, egyeztetnek, sőt, ha kell, elvégzik a szükséges tanfolyamokat, megszerzik a nélkülözhetetlen tudást a zászlók megfelelő kihelyezéséhez. Csak halkan jelzem: ha lesz rá mód, az az NKH-nál nem lesz nagyon olcsó mulatság…

fleron_hird01

* Nem sokat fejlődött Dunaújváros közlekedésszervezése az elmúlt években. 

Pár éve motyorászom már ezt a verset, persze minden különösebb eredmény nélkül, mint rendesen – most épp az előző hír juttatta eszembe: és azt hiszem, nem vagyok teljesen egyedül az elégedetlenséggel. Kicsit fáradt vagyok most, hogy ezredszer is belekezdjek a talán legnagyobb sikersztorinak nevezhető közsötétítési projekt elemzésébe, szintén teljesen feleslegesen: de azért megemlítem ennek a csodálatos, következmények nélküli történetnek az egyik legfrissebb leágazását, az intelligensnek csúfolt gyalogátkelőhelyek megjelenését – mint nyilván tudjátok, néhány hónapja egyes zebráknál nagy csinnadrattával telepítették azokat a szerkezeteket, melyek oldalanként egy-egy “kapuból”, továbbá számos, az úttestbe épített villogóból állnak. A készülék azért neveztetik intelligensnek, mert ha egy gyalogos halad át a járdán elhelyezett oszlopok között, a villogók villogni kezdenek. Elvileg. Merthogy olykor akkor is villognak, ha a környéken sincs senki, máskor meg akkor sem, ha egymás után tízen haladnak át a kapun. Mondjuk úgy 1857-ben bizonyára forradalminak számított volna valami ilyesféle újítás – bár lehet, hogy már akkor is rájöttek, elegendő, ha a veszélyes csomópontokat megfelelően kivilágítják, a többit majd szépen okosan megoldják az érintettek saját hatáskörben. Nálunk sajnos picit máshogy működnek a dolgok, de mondom, nincs most igazán kedvem mélyebben belecsapni a lecsóba, maradjunk tehát abban, hogy a közvilágítás és kapcsolódó részei miatt magára valamit is adó szakember önként és azonnal távozna a posztjáról. Ha már itt tartunk, három vagy négy éve, a terület át/kialakításakor is próbáltam megfejteni, mi lehet az oka, és azóta se tudom: az Aranyvölgyin felfelé jövő két sávból az Apáczainál hirtelen egy lesz – az út szélessége vaskosan kiadná a kettőt, hiszen korábban is úgy volt, valaki mégis inkább azt a megoldást választotta, hogy felsraffozott, azaz elzárt a forgalomtól úgy négyszáz méternyi útfelületet… ha ezt egyszer valaki normálisan meg tudná nekem indokolni, elképesztően hálás lennék. Így nem marad más ésszerű magyarázat számomra, mint hogy ezt a sűrű csíkozást is le kell festetni időről időre, az ilyesfajta munkák pedig jó pénzbe kerülnek – és ismét csak nem megyek bele komolyabban a poénba. (Csak emlékeztetnék rá, hogy egy szerencsére igen rövid ideig a Vasmű úton, a KMI előtti szakaszon is kipróbálták ezt a ragyogó szűkítést – ott viszont pár nap alatt, számomra érthetetlen módon, valakinek leesett, hogy ez így azért nem lesz nagyon üdvös, és néhány útgyógyász sziszifuszi munkával, nyilván kicsi pénzért, valami lángszóróval kiégette a felfestést az úttestből… akkor azt hittem, tán az Aranyvölgyit is meggyógyítják, de az maradt azóta is, ahogy volt…) Vannak aztán apró, de annál bosszantóbb hülyeségek, tucatszám. Kezdem talán a kedvencemmel: a posta előtti unintelligens gyalogátkelőnél a felfestés szerint tilos a zebra után parkolni – ezzel az ismeretlen kreatív alkotó ügyesen felülírta a KRESZ-t, amely szerint, idézem, “tilos megállni kijelölt gyalogosátkelőhelyen, valamint a gyalogosátkelőhely előtt személygépkocsival, motorkerékpárral, segédmotoros kerékpárral, kerékpárral és kézikocsival 5 méter, egyéb járművel 15 méter távolságon belül.” A gyalogátkelőhely ELŐTT, tisztelettel. Mögötte ugyanis akár egy centivel is: kurvára szabad. Legalábbis a közlekedés honi bibliája, a KRESZ szerint – ami, mint számos példánk mutatja, természetesen vígan felülírható helyben, ha van valaki, akinek jobb ötlete van bármire. És nálunk szerencsére van ilyen ember: ezért aztán elvész minimum egy parkolóhely a mindig túlzsúfolt belvárosban, még egyszer mondom, halványlila gőzöm sincs, vajh miért. A Móricz iskolánál mostanában tűnt fel, gyanítom, nemrég rakhatták ki: egy Behajtani tilos tábla a sarkon. Nehezen tudom elmagyarázni, ha valaki a Móricz bejáratától indul el a kórház irányába, e tábla miatt nem fordulhat balra, a Vasmű út felé – a tábla tiltó hatálya nagyjából másfél méterre szól, elárulom, szépen engedelmeskedik is neki mindenki, mivel roppant életszerűen, értelmesen kihelyezett közlekedési jelzésről van szó. Másfél méter: nyilván irgalmatlanul sok veszélyes szitu alakult ki ezen a roppant távon, ahol egyébként is oly jellemző a száguldozás, valahogyan gátat kellett már szabni az elharapódzó őrületnek, hát így sikerült. Nem rossz. Ott van aztán anyámék környéke, a Széchenyi park – Tanács utca (nem tudom hirtelen, mi lett az új neve a keresztségben, várjatok, megnézem a guglin… ja, Erkel kert, nem is gondoltam, hogy ilyen egyszerű) környéke: abban az utcában két éve tiltották meg a megállást hétköznapokon munkaidőben, plusz a mi utcánk végén, kábé tizenöt méteren szintén, és büntetnek is a közterületesek kőkeményen, rendszeresen – na, arra a bal gyűrűsujjamat rá merném tenni, hogy valamelyik jelentős halljakendünk egyszer nem tudott elsőre ki- vagy befordulni, valami hasonló probléma merülhetett fel, aztán ahogy beért a hivatalba, már meg is indította a megfelelő eljárást, és ez lett belőle. Nem rossz amúgy, forgalommentes kis környék alaphelyzetben is: időnként, szerencsésebb napokon megúszom két-háromszáz méteres sétával a látogatásokat, és mivel én intézem a kis- és nagybevásárlásokat Boda sr-ék részére, tulajdonképpen a kiváló egészségemet köszönhetem a titokzatos ismeretlennek. Aki, úgy látom, lényegében folyamatosan alkot, kiötöl, megvalósít. Olyan apróságokat már talán említenem se szabadna, mint a Béke téri buszpályaudvaron az úttestre festett óriás CSAKBUSZ felirat az egyik bejáró torkában – teljesen szabványos és maximálisan KRESZ-szerű: meg kell adni viszont, hogy legalább az SZ betű pozicionálását eltalálták, nem úgy, mint két éve a Béke városrészi nagy parkolóban, ahol sikerült úgy tíz helyre fordított S-sel felfesteni a BUSZ feliratot… szerencsére elég gyorsan posztoltam a fotót a facebook-ra, így megspóroltam egy jelentősebb mennyiségű festéket és munkát a kivitelezőnek… No… tudnám még folytatni, higgyétek el: és elárulom, e tekintetben sem várok persze csodákat – pláne, hogy tudom, első emberünk járművet nem, csak várost vezet… de azért… ha netán egyszer bekopogna egy igazi szakember, aki szívesen rendbe tenné ezt a várost (úgy értem, a közlekedését), persze egy maximálisan polkorrekt, s minden egyéb szempontból is alkalmas jelöltre gondolok, természetesen… szóval ha jelentkezne egy ilyen, és netán a mostani ember épp valami más fontos beosztáshoz juthatna – hát… biztosan megsimogatnám örömömben valamelyik intelligens zebra okos kis buksiját… a sötétben – hogy senki meg ne lássa…            

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Juhász Maxim szerint:

    Elnézést, izé…
    Csupán érdeklődő vagyok. Tulajdonképpen csak erre jártam, benézek ide-oda, mindegy is. Hogyan is fogalmazzak,mielőtt a félreértés nem kívánt ingoványára lépnék!
    Szóval a spermarabló nők útvonalának pontos koordinátáit szeretném elkérni! Nem azért és nem is úgy, meg egyébként is… Tényleg csak véletlenül jártam erre…
    Köszönettel; a Maxi

  2. Lali szerint:

    Ebből is látszik hogy a közlekedési helyzet fokozódik.

  3. Tüske Hajnalka szerint:

    Ne már! Most még egyszer írjam le, hogy az utolsó kaukázusi kutyát se érdekli a helyi közlekedésbiztonság? Kivéve bennünket, akik itt élünk? Egyetlen szóval élve: katasztrofális.

  4. Hatlövet szerint:

    Tetszett az e heti HL is nagyon.
    Polgármesterünk meg ahogy látom csak ökröket tud vezetni autót soha.

  5. Ren szerint:

    Akkor jól értettem? Valami nők megerőszakolták a polgit egy zászlórúddal, sötétben egy furcsa táblánál? :D

  6. Andrew szerint:

    “… a felállási ponton”
    Felállási forma, csapatfelállás, stb.
    Szerintem helyes egybeírva. Vagy egybe írva?
    A másik véleményem meg az, hogy nehogy már a farkamra lámpást kössenek, hogy éjjel ne taroljon le egy ezüst BMW, mert a városokban elspórolják a fényt. Mert ezek után az jöhet, ha így haladunk, meg a gyalogos seggére szerelt sziréna.

    Üdvözlettel:
    Egy lelkes olvasód.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

Hozzászólás a(z) Ren bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


8 + = kilenc

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz