Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for január, 2018

13 január
6komment

Házmesterország rendet tart

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.95 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvannegyedik kiadásában az első hír felfejtéséhez máris szeretném önzetlen segítségeteket kérni – még az ünnepek között sikerült beleakadnom abba a fantasztikus sztoriba, mely szerint egy 25 éves fiatalember stoppolt a dél-afrikai Polokwane város közelében. Szépen fel is vette két középkorú nő, akik viszont pár perccel később fegyvert rántottak, először valami gyanús italt diktáltak a szerencsétlen sorsú férfiúba, majd többször is megerőszakolták áldozatukat, akit a bűncselekmény elkövetése után a mozgó autóból vágtak ki egy elhagyatott területen. De ez még mind semmi: a hír kapcsán kiderült ugyanis, hogy nem az első ilyesfajta bizarr akcióról van szó – az úgynevezett “spermarabló” női banda (vagy bandák) tavaly fondorlatos módon több férfit is behálóztak, volt, akit napokon keresztül tartottak fogva, s többen is átmentek rajta… Mármost… na… szóval lesz néhány technikai jellegű és egyéb kérdésem, szíveskedjetek komolyan venni és válaszolni, ha tudtok. A végére még Catherine Deneuve-öt is belekeverjük ebbe a pikáns tésztába… Kedvenc politikai szerveződésem, a Magyar Kétfarkú Kutyapárt Szentendrén igyekezett növelni kissé a gyalogosok túlélési esélyeit: a legforgalmasabb gyalogátkelőhelyek mindkét oldalára ötletesen felszereltek egy-egy kis iszákot, azokba tettek néhány fényvisszaverős anyagból készített kis zászlót. A járókelő kivehetett a tartóból egy vagy akár két zászlócskát, ily módon növelte saját láthatóságát, átkelt a zebrán, majd a túloldali tartóba visszatette a segédeszközt. Mi tagadás, borzalmasan veszélyes egy ötlet: a Magyar Közút szakemberei tíz nap után, az éj leple alatt gondosan le is szerelték, el is tüntették hát valamennyi tartót – hát hová is jutna ez a remek kis magyar világ, felebarátaim, ha mindenki azt csinálna, amit akar??? Leszámítva persze a Pártot. És ha már ilyen szépen megbeszéltük a látszólag közlekedési problémákat, hadd söpörgessek újra egy kicsit itt, a mi portánk előtt, Dunaújvárosban, ahol továbbra se sikerül felfognom pár dolgot, ami a közlekedésszervezésr illeti. Értem én, hogy a város első embere saját elmondása szerint szeret gyalogszerrel járni – ettől viszont még, persze tudom, ad absurdum, ki lehetne tán adni a város forgalomszervezési feladatait olyasvalakinek is, aki valamelyest konyít is a dologhoz. Most ugyanis, lehet, csak nekem tűnik úgy, nem pont erről van szó. Spermahajderinák, zászlós kétfarkúak és városi zsákutcák odabent: várok minden kedves érdeklődőt. Tovább »»

Hirdetés
06 január
5komment

A magyar franchise, avagy a szabad rablás forradalmának exportja

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 6.59 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanharmadik kiadásában kezdésképpen kiruccanunk egy cseppet – nem megyünk messze, csak ide, a szomszédos Romániába, ahol is egy derék szocdem képviselő (azt hiszem, mindenféleképpen megérdemli, hogy név szerint is említsük), Cătălin Rădulescu azt szeretné elérni, hogy kétszázezer eurós értékhatár alatt a hivatali visszaélés ne minősüljön bűncselekménynek. Harmincnyolc képviselőtársával együtt be is adtak e tárgykörben egy módosítási javaslatot: ha a képviselő urat (merthogy az, a név ne tévesszen meg senkit) mondjuk Ráduly Katalinnak hívnák, és a Párt tagja lenne, egy ilyen sima kis törvényt két nap alatt áthúznának a palánkon, sitty-sutty. Csakhogy, kedves barátaim, mi Románia (és, mint a napokban értesültem, lényegében minden fontos szempontból a világ jelentős része) előtt járunk: nálunk réges-rég semmi, semmilyen összeghatárig nem számít semminek. Feltéve, hogy a mi tyutyukánk üntyülü-püntyülüje vagy. És ha már itt tartunk, szeretném tőletek tisztelettel megkérdezni, vajon elmehetek-e szó nélkül azon példátlan örömhír mellett, hogy immár minden, amúgy is tök felesleges áttétel nélkül, szimplán, a legközönségesebb sárga csekken fizetheti be bármelyik öntudatos állambolgártársunk a Nemzetkirabló, Pénztermelő és -újraosztó Szövetkezet számára önkéntes adományait – szóval… hát persze hogy nem mehetek el mellette. Sok minden más mellett elmesélem hát, hogyan döntöttünk mi ketten, mármint a Suszter meg én, miközben épp Soros György egyik terroristatoborzó irodáját meszeltük feketére, önkéntes közmunkában, egy megyei jogú város főterének központi helyén, az illegalitásban. Végül egy kis habkönnyű nagyon személyes: nem tudom, meséltem-e már róla, hogy 1987-ben (vagy ’88-ban, most, hajnali kettőkor már egészen biztosan nem tudom) éjszaka, nem egyedül, nem részegen, láttam, és percekig figyeltem egy viszonylag közel parádézó UFO-t a mezőfalvi légvédelmi bázis melletti kukoricás fölött, földközelben? Az egész csak arról jutott eszembe most, hogy Guillermo del Toro filmrendező egy interjúban elmondta a saját élményeit e témában – na, akkor megkapjátok az én sztorimat is, aztán indulhat az ekézés, nehogy az új évben kiessen nekem valaki a ritmusból. BÚÉK, ha még nem mondtam volna, ekét a világnak, ekét minden népnek. Tóduljatok csak befelé, van hely minden ekeszerető embernek… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz