Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for december, 2017

23 december
5komment

Nem jön hó (1992)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (11 lövet, átlagosan: 6.73 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Irkafirkálni nagyon egyszerű dolog – ha épp nem jut eszedbe semmi, csak szép nyugodtan ráírsz a Suszterre: Hi, Papi, holnap Zágrábba megyek, bizonytalan, mikor érek haza, ellenben kéne valami karácsonyos cucc, van ötleted? Ennyi, várakozás. Nekem mintha rémlett volna, hogy volt valami az archívumban, arra meg egészen világosan emlékszem, hogy úgy röpke negyedszázada karcoltam valamit, ha még egyszer az életben bejuthatnék abba a szerkesztőségbe, ahol azt akkor írtam, hát bevenném magam pár órára abba a régi poros raktárba, ahol az összekötött újságok évfolyamonként sorakoznak a polcon (ha ugyan még megvan, illetőleg egyáltalán szabad még tárolni, felsőbb pártszempontok alapján), és kifényképezném az összes régi dolgozatocskámat. Csak úgy magamnak. Meg esetleg nektek. Na, Suszter mester kerek négy perc múlva küldte a választ: minden oké, 2013-ban ugyan már megjelent, az a címe, hogy Nem jön hó, tíz perc múlva bent lesz a piszkozatok között. Még piszkozat… teeee… 2013-ban? Úgyse emlékszik az ilyesmikre a kutya se, hadd jöjjön még egyszer, legszebb a harmadközlés, és egyébként is ismétlés a tudás anyja, meg minden… Nos hát, kedves karácsonyi közönségünk tessék (és innentől már a 2013-as változat bevezetőjét másolom be, annyira ízléstelen a lustaságom), jöjjön most a Nem jön hó című darab, amiről elöljáróban, azt hiszem, nyugodtan bevallhatom, nem a legvidámabb írásmunkám. 1992 decemberi, hogy pontos legyek, karácsonyi szöveg, és tényleg kétlem, hogy túl harsány kacagást kelt majd az olvasóban – mindazonáltal azt gondolom, hadd legyen egy morzsa a szomorkából is: tudom, sokakat meghökkentek azzal, amit most kimondok, de bizony így van, a látszat ellenére a Boda is ember… még ha az elmúlt évtizedekben ezt viszonylag ügyesen palástoltam is, mert azt gondoltam, nincs jogom himmi-hummi magánkesergésekkel megzavarni a nyájas szórakozását, most bevallom, előfordult már, hogy volt kicsivel rosszabb napom… Alighanem az is egy ilyen volt, amelyen ezt írtam (persze, egy frászt: csak sikerült olyan hangulatba mantrázgatnom magam, merthogy ez a szakma lényege…)… na, lapozzatok csak, annyira azért talán nem fog fájni… Tovább »»

Hirdetés
16 december
12komment

Jónak lenni jó: no de dzsínek lenni dzsíjó

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (20 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvankettedik kiadásában egy interjútól dobbantunk el – Szlovákia budapesti nagykövete mondott néhány minimum érdekes mondatot, különösen talán annak fényében, hogy a mini szterelnök előszeretettel hivatkozik a visegrádi négyek csoportosulásra, mint egy olyan egységes szövetségre, amely (természetesen leginkább a mi nagyszerű iránymutatásunkkal) szembemegy az uniós törekvésekkel. Nos, a nagykövet elég világosan fogalmazza meg ennek az ellenkezőjét, s van még pár meglehetősen lesújtó passzus abban, amit nyilatkozik, ha nevesítés nélkül is, de egyértelműen rólunk. Gyűjtést rendezett a parlamentben egy mszp-s képviselőnő – Bangóné töltött káposztát készített kollégáinak, a finom falatokért cserébe némi adományt szeretett volna, jótékony célra. Pénzt persze mérsékelten, kulturált és szellemes beszólásokat annál inkább kapott – volt beteg, aki attól tartott, mérget tettek a káposztába, egy másik ápolt úgy vélekedett, azért osztják kesztyűben az ételt, mert annyira szar lett. Természetesen a T. Ház “méltósága” is súlyosan sérült azzal, hogy káposztát vittek az ülésterembe, úgyhogy azt tüstént ki is kellett vitetni onnan. 44 ezer forint: akárhonnan nézem, szép summa, lényegében háromszázakárhány elhivatott politikustól. Jónak lenni jó: de gecinek lenni gecijó. Végül: mi más is lehetne választott helyi hírünk, mint az, aminek ismét sikerült néhány napra megbolydítani a netvilágot – azt hiszem, elég, ha azt mondom, Quimby. A még mindig erőteljesen dunaújvárosi kötődésű sztárcsapat még 2012-ben kapott Dunaújvárosért-díjat – városunk első embere, aki köztudottan mohón szomjazza a kultúrát, pontosabban talán a kultúra azon képviselőit, akik megfelelnek a Párt elvárásainak, még novemberben mondott pár tétova szót arról, hogy bár példákat nyilván nem szeretne mondani, de a Quimby és satöbbi satöbbi satöbbi már nem méltóak a korábban megítélt címre. Mármost elég érdekes és sokatmondó ez a satöbbi satöbbi satöbbi is, de polgármesterünk nem hiába nyitotta ki a pofonládát sem: először Kiss Tibi csapta le felkarból a lasztit, aztán a város quimbystái adták meg, ami jár. Túltolás de lux, kilences lafflaff-fokozat. Kezdünk, igyekezzetek helyet foglalni, amíg van.  Tovább »»

09 december
11komment

A boldog pszeudó homoki hörcsögök

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (18 lövet, átlagosan: 6.83 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanegyedik kiadásában, úgy döntöttem, vállalom a kockázatot, és forró talajra evezek (kérem szépen, hogy kivételesen csak a legtapasztaltabbak kommenteljék ide, hogy talajon nem is lehet evezni: köszönöm szépen…) – csak mert láttam, miként sikerült elsöprő többséggel elfogadnia az ausztrál parlamentnek a melegházasságok engedélyezéséről szóló törvénymódosítási javaslatot. Ne fogjátok vissza magatokat, ha úgy esik jól, bátran elő a legcirádásabb, legkeményebb magyarmiskás buzizásokkal: valahol pont erről szól ugyanis majd a dolog. Hogy van egy jókedvű, nyitott, boldog ország, ahol mondjuk ez abszolút nem probléma. Ahol a törvény mindössze annyiban módosul, hogy mostantól nem egy nő és egy férfi, hanem két ember szövetségeként definiálja a házasságot. És ez nekem baromira bejön. Pont. Épp tegnap olvastam, hogy a gazdasági minisztérium egyszerűségében is gyönyörű szép álláspontja szerint az állam nem tartozik semmivel az egykori magánnyugdíjpénztári tagoknak, akiket néhány éve oly sikeresen kitirhítottak a rendszerből, miközben, ezzel egyidőben személyes megtakarításaikat nemes egyszerűséggel einstandolták, mint azt pont ötszázhuszonnégyszer volt szerencsétlenségem leírni, kis kerekítéssel 3000 milliárd forintról beszélünk. Kezdetben, az aktus után volt még egy kis lehajtott fejű hazudozás, hogy öööö… izé… majd nemsokára mindenkinek létrehoznak egy személyes számlát, blablabla, de aztán látták, hogy a kutyát nem érdekli az a kis pénz, a kedves magyar nép le se szarja, hogy egy felfoghatatlan összeggel meglopták, inkább vállat von, és gyűjt tovább a kedves hiénáknak. Akik továbbra is harcolnak, azt hangoztatva, hogy ők Magyarország. Hát… kurvára nem, Petikém, kikérem magamnak… Kikerült a karácsonyi dekoráció a város útjaira – utána kéne néznem, hány éve sikerült megírnom, de biztos van vagy tizenöt, szóval még a nemmondjukkianevét újságban makogtam róla, hogy ennél a fajta díszítményezésnél még az is sokkal jobb lenne, ha baromira semmi nem lenne kint, mert az legalább egy becsületes megoldás. Akkor meg is számoltam, hány világítós gyertya, angyal, fenyőág meg gömb került ki a villanyoszlopokra – nagy felháborodással írta az illetékes a választ, azt hiszem, néggyel elszámoltam magam, helyre is igazítottam, ahogy kell. Azóta, meg kell hagyni, nagy változások vannak: kiégett egy csomó izzó vagy mi ezekben a vackokban. Mondjuk annyiban nem rossz a karácsonyi kivilágítás, hogy hetven-száz százalékkal emeli a dunaújvárosi közsötétítés szintjét. Meleg szeretet, magánnyugi, karivili, fáradjatok. Tovább »»

02 december
2komment

Bandi bácsi, az intéző

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (14 lövet, átlagosan: 6.93 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázhatvanadik kiadásában folytatom az előző számban megkezdett futurológiai mélyelemzést, különös tekintettel az elektromos/önvezető autókra, amelyek lassan, illetve szerintem inkább rohadt gyorsan megjelennek majd a világ mienknél némileg kevésbé poshadtan középkori országaiban, azaz lényegében mindenhol másutt. Még különösebb tekintettel leszünk a Toyotára, továbbá a Teslára, Elon Musk álomgyárára, amely a mi (azaz a hétköznapi, ha tetszik, földhözragadt módon gondolkodó emberek) értelmezésünk szerint elég komoly gondokkal néz szembe mostanság: 2018 közepéig mintegy 2 milliárd dollár forrásbevonásra lenne szükség, hogy Musk minden terve biztonságosan megvalósulhasson. Kétmilliárd dollár az olyan 520 milliárd forint – nagyjából a hatoda a 2010-ben különös módon felszívódott magyar magánnyugdíjpénztári vagyonnak… Erről is ejtünk szót. Az egyik legintelligensebb, legműveltebb, szerény beosztású honi politikus, egyben egyik személyes kedvencem, Tállai András, mint emlékezetes, néhány egyszerű húzással simán elérte, hogy csökkenjenek az üzemanyagárak Mezőkövesden. A huszárvágás után Odafönt Lévő Ő Maga is személyesen gratulált az agilis árfalónak, aki azt javasolta a többi képviselőnek, ha úgy tapasztalják, körzetükben magas az üzemanyag ára, járjanak utána, miért drága. Megmondom én, druszám, ne töltse egy politikus se a méregdrága idejét ilyen hülyeségekkel… Ja, nem, nem csak Soros miatt, de persze ő is benne van… ám… Nos… ami a privátszférámat illeti, el kell árulnom, hogy azon bizony igen csúnyán eluralkodtak a szenvedélyek. Elsősorban is a játszódásé. Szerencsére nem olyasmivel foglalkozom, ami pénzbe kerül: magyarul nem túl valószínű, hogy mondjuk a lakásom árát dobálnám el valamelyik illegálisan üzemelő lakás-játékterem gépeibe (néhány éve, talán van még, aki emlékszik rá, ez a magyar zemberek boldogulására oly különösképp rezonatív kormányzat kissé átalakította a szerencsejátékpiacot, elsősorban a nagyszerű Vajna mester igényeihez formálva a vonatkozó törvényeket – természetesen, felesleges is mondanom, mint minden egyéb ügyködése esetében, következmények nélkül), viszont így, pénz nélkül is elég komolyan bele bírok gabalyodni pár semmiségbe, ez tisztán látszik. Persze még mindig jobb, mint ha drogoznék – nem mintha ez nem az lenne… Game nem over és egyéb semmiségek idebent… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz