Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


25 november
13komment

Sofőrmentes önvezet

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet  Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Lassan tizenhét éves rovatunk kétszázötvenkilencedik kiadásában egyik kedvenc gumicsontomat szeretném rágcsálni egy kicsit – nyilván ti is találkoztatok már vele, nem kevés kérdést vet fel ugyanis az elektromos autók egyre komolyabb térnyerése, továbbá az önvezető járművek várható, mi több, küszöbön álló elterjedése is. Sokan sokféleképpen vélekednek erről a több szempontból is kétségkívül bizarr és ellentmondásos folyamatról – én leginkább is azt gondolom, bármilyen érzelmekkel viseltetünk is iránta, az kétségtelennek tűnik, hogy ebbe az irányba moccan a világ: hogy mást ne mondjak, az Uber épp a napokban szerződött le a kínai kézben lévő Volvóval 24 ezer önvezető XC90-es vásárlására, összesen 1.4 milliárd dollár értékben; Elon Musk szintén a napokban mutatta be a Tesla önvezető kamionját, amely 800 kilométert dörgöl egy feltöltéssel, és üresen 5 másodperc alatt lódul százra, valamint ugyanekkor az új roadster is színre lépett, ez meg Forma-1-es nívón, 1.9 másodperc alatt gyorsul százra, és ezer kilométert tesz meg egy teli cellával. A pozitívumokat hozom – ti meg majd szépen elmondjátok utána, miért vagyok naiv/hülye. Nem kis büszkeséggel jelenthetem, hogy kiváló kormányzati kapcsolatainknak hála, pénteken, a honi sajtó egyetlen képviselőjeként a HL-nek megengedték, hogy megbizonyosodjon arról, hogy pénteken immár 27 millió 834 ezer 888 nemzeti konzultációs kérdőív érkezett vissza: a jelek szerint a magyar zemberek valóban minden eddiginél erősebben hallatni kívánják az ő hangjukat. Csütörtökön egyébként még csak egymillió-hétszázezer hatszázötvenöten válaszoltak, ám az utána következő éjjelen valami történhetett, mert pénteken reggel, 8.35 perckor, amikor a Magyar Nemzeti Nemzetikonzultációs Nemzetállamtitkárság Orbán Viktor utcai székházában különleges, itt nem részletezendő módszerünket bevetve negyedóra alatt darabra átszámoltuk az íveket a Suszterral, már az említett szám jött ki. Én magam is alig hittem el, de hát ott voltam, mit csináljak, továbbra is csak az igazat írhatom… Ja, ott volt még Németh Szinyó meg Tállai Bandosz is, a tudomány főpapjai. A hírek szerint belátható időn belül költözik a dunaújvárosi múzeum, az Intercisa épületében állítólag szállodát alakítanak majd ki, kicsivel kevesebb, mint hárommilliárd forintért – a terv, pláne ezzel a fő összeggel, minimum érdekes. A miniszterelnök egyébként még 2016 májusában látogatott el a városba, ahol összességében harmincegymilliárd forintot ígért különféle fejlesztésekre – csak hogy el ne felejtsük, mire is számíthatunk, kicsit visszatekintünk erre a szolid és hihető eseményre. Jövőképek a heti HL-ben: fáradjatok beljebb, kezdődik a vetített képes előadás. 

Hirdetés

* Immár biztos: hamarosan jönnek az önvezető/elektromos járművek.

Kicsit későn sikerült ma belefognom a húrok pengetésébe, merthogy délután hű Rocinantém, a kettőből az egyik (nem, nem a Kék Villám, hanem a Kis Párduc) csendesen elkezdett gőzölni, akár egy jóképű ganyédomb, éreztük a fagyállószagot is egyből, íziben megálltunk, életemben egyszer végre dőlt a lé, bár most épp el tudtam volna tekinteni tőle, na, sebaj, hamar utána töltöttünk, aztán negyedóra múlva a Papp Tomi kiállította a zárójelentést, szervcsere szükséges, jöhet az új hűtő. Délutánra megjött, este ki is cseréltük, viszonylag gondmentesen, pár tízes az egész, nem ide, hagyjuk, nagyon is örülök, hogy kész, éjfél körül értem haza. Jut eszembe, ha jól sejtem, az elektromos autóban nincs is hűtő – legfeljebb az italoknak, hátul. Hadd áruljam el, nekem egyszer lesz elektromos autóm, az tuti, lehet, hogy húsz év múlva, de lesz. Mondjuk egy Tesla, mondjuk az S – igen, igen, ne röhögjetek, lesz az még egyszer annyira használt, hogy én is meg tudjam venni. Vagy a kis roadster, amit most mutattak be, 1.9 alatt van százon… hagyok időt… igen, ez nagyjából Forma-1-es szint… Meséltem már, hogy utaztam egy autóban az Elon Musk unokatestvérével??? Ez halál komoly… simán csak így dobta a gép, belefékeztem, amikor kiderült… azt mondta… de nem, nem is kezdek bele most, az annyira gyönyörűséges történet a világ aprócskaságáról meg más érdekességekről, hogy teljesen külön dolgozatot érdemel, majd egyszer máskor. De ha már Muskról esett szó: ti emlékeztek még, amikor pár éve jöttek az első hírek a Tesláról, aztán mindenki csak legyintett, ó, szegény kis beteg álmodozó, hát mit akar ez itt a Mercedessel, a Volkswagennel, a Forddal meg a Toyotával szemben… elektromos autót sorozatban, a semmiből, a száz éves múlttal rendelkező gigászok árnyékában, ugyan már… Muskot viszont ez esetben is elfelejtették értesíteni, hogy épp a lehetetlen közepébe csapott bele, úgyhogy megcsinálta. Épp a napokban láttam egyébként egy videót, a Volkswagen vezére, Matthias Müller beszél egy, az autóipar jövőjével is foglalkozó fórumon, ahol – az én ízlésem szerint elég nagyképűen – elkezdi osztani a Teslát, és szánakozó kis félmosollyal valami ilyesmit mond: “Van itt ez a bejelentő világbajnok – nevet nem mondok… de van egy vállalat, amelyik nagy nehezen 80 ezer autót ad el évente, míg a Volkswagen 11 milliót. És van olyan vállalat, mint a Volkswagen, amelyik 13-14 milliárd eurós nyereséget termel évente. És ha jók az információim, a Tesla negyedévente százmilliós összegeket éget el, a munkavállalóit kirúgja, igazán vidám dolog ez, nem tudom, hol van ilyenkor a nagy szociális érzékenység. Szóval kérem, szorítkozzunk a tényekre, és ne hasonlítsuk össze az almát a körtével.”  Oké, Herr Müller. Szorítkozzunk. Számomra a tények közé kívánkozik például, hogy a VW volt az első olyan cég, amely tán másfél éve elég rútul megbukott azzal a különösen körmönfontan kitervelt, szándékos csalással, amelynek keretében az autók komputerét úgy bütykölték meg gyárilag, hogy ha az agy bármilyen vizsgálódást észlel, állítsa át úgy a motor működését, hogy pár percre megfeleljen mindazoknak a környezetvédelmi normáknak, amiket papíron tud – amikor meg vége a vizsgálatnak, alapállapot, azaz ömölhet újra minden, ahogy a csövön kifér. Más kérdés, hogy a VW buktája után még egy tucat gyártóról kiderült, nagyjából ugyanezt tette, de azért akkor is… egy kis szerénység bőven beleférne, Müller úr, túl friss még a sztori a nagy képernyőhöz. Ne hasonlítsuk össze az almát a körtével? Hm… Nyolcvanezer Tesla, nagy nehezen, versus 11 millió Volkswagen… Jó. Én például fagyit árulok a Dózsa György úton, és könnyűszerrel eladok egy szezonban nyolcezer gombócot -  a minap hallottam, hogy a szerencsétlen londoni Christie’s aukciósház egy évben, nagy hírveréssel és csinnadrattával jó, ha 15-20 aprócska gyémántot ki tud árusítani valahogy… nem tudom, nagyjából érthető-e, amit mondani szeretnék… Mellesleg nem nagyon értem, mire vonatkozik a nagy nehezen: ha a kapacitásra gondol, azt a pontot adom, valóban, nem tudnak annyit gyártani, amennyire igény lenne, ezért kell feliratkozni világszerte egy listára, mint a hetvenes években nálunk, a 28. számú műszaki boltban a Simson robogó esetében a kockás füzetbe. Ezt azért nem mondanám talán “nagy nehezen”-nek… És a kidobott milliókról is megoszlanak kissé a vélemények – talán tanulmányozza egy kicsikét Elon Musk eddigi pályáját – tudom, ellentmondásos, de azért az emlegetett tények bizony mintha eléggé mellette szólnának. Jelen állás szerint, Müller úr, nagyon úgy tűnik, a hagyományos autóiparnak bő három éve van hátra, de legyen öt, nem bánom. Olvassa el Udo Gollub bármelyik elemzését, mondjuk ezt, és megtudhatja belőle például azt az érdekes esetet, ami a Kodakkal történt. A gigantikus fotókonszernnek 1998-ban még 170 000 alkalmazottja volt, és a világ fotópapír-szükségletének 85 százalékát ők biztosították. Pár röpke évvel később a digitális fényképezőgépek jöttek, láttak, és taroltak, a Kodak pedig csődbe ment: ön szerint volt-e valaki, aki ezt előre látta? Zárójelben még egy apróság: a digitális fényképezési technológiát 1975-ben találták fel… Az Uber (amely úgy a világ legnagyobb taxivállalata, hogy perpill egyetlen autója sincs) most írt alá egy aprócska, alig 1.4 milliárd dolláros szerződést az immár kínai kézben lévő Volvóval, 24 ezer XC90-es leszállításáról, 2019-2021 között. Ebben a típusban már benne van az önvezető modul előkészítése, az Uber majd elvégzi a többit, s ez a szerény flotta betelepülhet néhány nagyvárosba. Tíz éven belül a jelenlegi autóállomány 90-95 százaléka eltűnhet az utakról, hiszen sokkal egy- és ésszerűbb, lényegesen olcsóbb és gondmentesebb lesz a megfelelő applikációval a ház elé szólítani egy önjáró autót, amely szépen elvisz mondjuk a színházba, automatikusan leveszi a kártyánkról a négy eurót, aztán továbbmegy a dolgára, majd az előadás végén érkezik egy másik, ami hazavisz – mint birtokolni egyet. És még egy szót se szóltunk a városokban felszabaduló hatalmas területekről, a légszennyezés csökkenéséről, a balesetek számának elképesztő mértékű csökkenéséről és a többi járulékos jótékony hatásról… Persze… ha valaki, hát én aztán tudom… autózni jóval több, mint pusztán eljutni A-ból B-be: legyetek nyugodtak, ha betiltanak is mindent, nálam biztosan marad egy-két olyan jármű, amivel éjszakánként, egy eldugott, illegális pályán játszhatunk… ha minden halkan zizeg, ott akkor is hörög és füstöl majd pár motor az élő Mad Maxben… (Folytatom, mert a felénél se vagyunk…)

* Újságírók nem tekinthetik meg a “Soros-tervről” szóló “nemzeti” “konzultáció” “visszaküldött” íveit.

Hittétek, na figyeljetek csak. Hát az úgy kezdődött, hogy nagyban ültünk a Suszterral Grazban, a Zum Schorosch kisvendéglőben, a napi rendes felforgató tevékenységet végeztük, áskálódtunk, árultuk a hazát, már ahogy ezekben a nehéz időkben lehet, kozmopolitáskodtunk, liberóztunk, meg úgy általában, a szokásos vircsaft és hepajkodás. Mondom neki, te, figyelj már, Gyulám (nem Gyulának hívják amúgy a Susztert, csak amikor konspiratíve vagyunk, akkor szoktam így hívni, ő meg engem Mártonnak, mert a múltkor rájöttünk, hogy megfigyelnek a komcsik, civilek meg egyéb más bérencek: furcsának tűnt, hogy az asztalunkon mászkáló mezei poloska potrohából egy nyolctűs csatlakozó áll ki, mikor meg lecsaptuk volna, füstölve elrepült), szóval mondom, te, Gyulám, olvastad-e máma a rohadék ellenzéki sajtóban, amelynek felháborító, egyben undorító túlsúlya miatt a rendes veretes nemzeti gondolatok tisztára ki vannak szorítva a hétköznapok bugyrainak viharából, szóval mely szerint állítólag újságírók nem tekinthetik meg a konzeti nemzultáció íveit. Amit pedig már visszaküldtek milliom és milliom számra a hőnpolgárok, s dolgozzák fel a szakemberek azokat időt és energiát nem kímélnek, éjt-nappallá. Kérdezem tőle, te, Ákos, azaz bocsbazeg, elkalandoztam, na, Gyulám, te ezt hiszed, így személy szerint, hogy ez a jogállamban lehetséges? Egy tőrőlmetszett demográfiában? Aszongya erre, ő bizony nem. Na, mondom, ha te nem, hát én még úgy sem, uccu, eredjünk az igazság nyomába, hamar menjünk a magyar nemzeti fővárosban. És így is lett, mert a tett halála. Ökrös szekéren mentünk, mint mindenhova, mert mióta olvastam, hogy az autókban lévő motorok egy jó része soros, inkább nem akartunk kockáztatni, vettünk még októberben a grazi heti vásárban két jó ökröt magunk mellé, azóta ez van, merjenek csak szólni a labanc rendőrök, olyat kapnak karikással nyak közé, beszarnak, vagy meg rájuk küldjük a külcsapatási és ripőkfejlesztési nemzeti ürügymisztert, ha hazajön Mianmarból, a mi legújabb dicsőséges testvérországunkból. Na, nem színezem, három nap múlva délután meg is érkeztünk az Orbán Viktor Nemzeti Miniszterelnök Úr utcába, ahol a Magyar Nemzeti Nemzetikonzultációs Nemzetállamtitkárság székháza áll. Leszálltunk a bakról, az ökröket bekötöttük a szekérhez, hadd egyék csak a szénát, amíg mi megszámoljuk azokat a zíveket. El voltunk szánva őrült mód. Mondom a Suszternak, te, Rezső, vagyis Gyula, ide hallgass, higgyél nekem, be foghatunk jutni. Mert, mondom érvelve, eleve csak az, hogy itt nemzeti átláthatóság van, és mondom plusz a becsület, tisztesség, meg amúgy is a kormányhoz mi közel állunk, ha már minket se engednének be, hát nagyon nagy baj lenne ott. De, mondom a Suszternak, ne fossál. Kopogjál bátran, és megnyittatik néked. Hát ez bekopog, erre láss csodát, bzzzzzzbzzzzzz, és már nyílik is az öles nagy kapu. Most ezt lehet hogy nem fogjátok elhinni, de ahogy benézünk, hát ott áll a Németh Szinyó a birkózó füleivel, vagyis amíg meg nem műttette régen az volt neki, karfiolos, de megműttette, és most azért nem látszik, de attól még az. Kicsit hátrébb, egy olyan félhomályosabb részen, ami már egészen is homályos volt, egy másik prominenciás személyiséget véltem felfedezni, te jó isten, mondom a Suszternak, hát mondom kutya legyek, ha nem a Tállai adófőelnök úr az, non-konspiratíve druszám nekem. És még korábban polgármester, vagy tán egészen az, ómájfákinggod, mondom rejtjelezve. A Suszter borzalmasan meg volt illetődve, még ilyennek tán nem is láttam, alig kapott levegőt, beleszívott az e-cigijébe egy olyat, hogy vagy fél centit lement a folyadékszint a vaporizatőrben. Hát nem csoda, nekem is citerázott a lábam amúgy, hát ekkora gigászok közt, na. Aszongya akkor a Bandi bácsi, a Tállai. Na, fiaim, csak nyugodtan, semmi formaság, nyugodtan csókoljatok kezet meg ilyesmik, tudom, mit éreztek, de nyugalom, mi is csak istenek vagyunk, halljuk hát, mi kéne ha volna. Milyen árat csökkentsek le és mennyire, és akartok-e az örök élet szentségében részesülni és/vagy foganni, ecetera ecetera. No, mondom magamban, most vagy soha, egy életem, egy halálom, elő a farbával. Mondom nekik, hát, instállom, mink azért jöttünk ide mostan, mert szeretnénk megtekinteni a konzeti nemzultációnak a zíveit, egyre-másra, de ám le is akarnók számolni egyesével, éspedig üstöllést, mert nagyon kívánjuk. Aszongya erre a Németh Szinyó, noteno, éberség, várjunk csak, dehanem nem-e újságírók-e vagy? Mondom erre a szemem összecsippentve, hogy hát az a helyzet, pádre, hogy nyugalom ez ügyben, mert mink biza régi ságírók vagyunk, úgyhogy miránk ez a nemzeti törvény egyáltalában nem vonatkozódik. Ekkor ők ketten visszavonultak a még sűrűbb homályba, és sugdolózva tárgyaltak, majd telefonáltak vagy hármat. Utána Németh Szinyó így szólott: Kedves mindnyájan, illetőleg nemzeti adóuram! Régtől fogva tudjuk, hogy az egyköpenyű forgási hiperboloid minden pontján két alkotó megy keresztül, az alkotók két rendet alkotnak. Ebből következik, hogy egyköpenyű hiperboloidot kapunk, ha két kitérő egyenes közül az egyiket megforgatjuk a másik körül. Lépjetek hát be a zívek birodalmába, mert szabad. És erre Tállai Bandi bácsi is bólintott kicsiny, de hatalmas űrtartalmú fejével. Akkor egyet pattintott az ujjával a Németh Szinyó, mire fel egy kis hajbókoló szerecseny szolgáló kinyitott egy oldalajtót. Hatalmas terem tárult elénk, fényárban úszott az, a közepén volt egy jó nagy asztal, azt mondanám, saccra megvolt vagy hatvanszor nyolcvanas. Rezedafa. Na, azon voltak az ívek. Akkor a Suszter bement, én is közelebb léptem, ő elkezdte megszámolni a zíveket. Mondom neki egyszer csak, te mondom, mennyi hát? Aszongya ne zavarjál már össze, Márton, mindjárt kész. Nem sokra rá aszongya, hát darabra ez 27 milliom 834 ezer és még 888. Azanyádnesorosson, mondom, hát ez nem kevés ám. És hogy ennyi magyarember így kifejezi a véleményét ezeken a zíveken át. Akkor a Németh Szinyó így szólt: Adhuc autem est locus Mortis dictus, cuius incipit terminus a Sarfeu-eri-itu-rea, hinc Ohut-cuta-rea, inde ad Holmodi-rea, postea Gnir-uuege-holmodia-rea et exinde Morus-uuasara-kuta-rea ac postea Nogu-azah-fehe-rea, inde ad Castelic et Feheruuaru-rea meneh hodu-utu-rea, post hec Petre-zenaia-hel-rea. Azaz hogy ők is ugyanennyit számoltak előző este, akkor frankó minden. Akkor még megkerestük a Soros ívét, mert az a rohadék is visszaküldte ám persze, csak naná hogy pont fordítva kitöltve mint ahogy kell, amire nem arra igen, mint a sátán, na, arról rágyújtottunk urasan, de ugyan ki nem szarta le, hát így is maradt 27 millió 834 ezer és 887. Megkérdeztem még a Tállai Bandi bácsit, hogy a Semjén Zsolt úr esetleg szintén benéz-e netántán akkor délután így az Erőbe, de arra azt felelte nagyon kulturáltan, hogy sajna nem lehet, mert így ők már hárman nem tartózkodhatnak egyszerre egy városban, egy repülőn, és hasonlók, mint a kokakóláék, tisztára, ugye ha netán valami lenne. Amúgy is Semjén épp a Schmitt Pali bácsinak azt a doktori hogyhívjákját segít neki megírni, amit a Pali bácsi megígért egyszer amikor volt az a felfújt lejáratása neki, ott vannak náluk pont. No így még kicsit de jól elbeszélgettünk, de aztán őnekik már indult az éjszakai törvénykezési hullájuk, úgyhogy lassan nem akartunk már inkább több vizet zavarni őket. A Suszter kapott ajándékba egy trafikot, hivatalosan, mint hadirokkant, én meg, úgy néz ki, az I. Rőtszakállú Mészáros Lőrinc gyermekeinek konzorciuma által megépítendő atomhulladék-temető sajtófőnöke leszek, álomtitkári rangban, és nívódíj. Holnap legyenek a ti vendégeitek! És ne terjesszetek mindenféle rémhírokat!!! (Figyelj!!! Az egész írás konspiratív!!! Úgy kell érteni!!! Olvass a soros között!!! De ez a zárójelben lévő három mondat is!!!)

fleron_hird01

* Kétmilliárd forintért költözik a múzeum a Mondbach-kúriába.

Szinte sejtem, mit akartok mondani, nyilván elvállalnátok 1.98 milliárdért, jó, mi tagadás, én is ismerek pár tehertaxist, esténként számolgatok is, hátha tűzközelbe tudok kerülni valahogy, aztán bepályázok és meglátjuk. De persze nem így működik ez, polgártársak. Szakmaiság, tudás, tehetség, feddhetetlenség, csipetnyi szerencse – ez ma Magyarországon a siker receptje, ahogyan naponta tapasztalhatjuk. Lépjünk is tovább. Megjelent tehát a Magyar Közlönyben a hír, a központi költségvetés közel kétmilliárdot ad erre a rég esedékes, megkérdőjelezhetetlen fontosságú, s azt hiszem, nem túlzok, ha azt mondom, minden ízében átgondolt mozgatásra. Kétségtelen, hogy a múzeum mostani, központi fekvésének köszönhető túlságosan magas látogatószám komoly megterhelést jelent a múzeumban őrzött kincsekre, már csak ezért is indokolt az intézmény elköltöztetése. Minden tamáskodót megnyugtathat ugyanakkor, hogy, amint már említettük is, az egész folyamatot a központi költségvetésből finanszírozza a Párt kormány, tehát nekünk egy fillérünkbe nem kerül. Ráadásul ugyanebből az összegből épül még egy szálloda is, a múzeum mostani épületében, azt hiszem, ezzel végképp eloszlott minden esetleges kétség. Csak halkan jegyzem meg, milyen frappáns lenne, ha mondjuk üzemelne valahol a városban egy szálloda, mert akkor annak a helyére felköltözhetne a Mondbach-kúria, a szálloda meg átköltözhetne a múzeumba, és akkor már végképp nem maradna hátra semmi más, csak hogy – szintén a Modern Városok Program keretében ígérte meg a miniszterelnök még tavaly májusban – a buszpályaudvart (amelyre majd a szintén érkező elektromos üzemű buszok zümmögnek majd be) kiköltöztessék a vasútállomáshoz. Elárulom azért, hogy én még indokoltnak érezném viszont a vasútállomás beköltöztetését a Római körútra, nem csak azért, mert akkor jobban elférne a buszpályaudvar, de azért is, mert úgy gondolom, a terület kézenfekvő adottságait okosan kihasználva a szerelvények igen könnyen megfordíthatóak lennének, és a mozdonyok számára is gyerekjáték lenne előről hátra kerülni vagy fordítva. Nemkülönben feljebb hoznám még kicsit a Dunát – sok horgásznak kell ugyanis nap mint nap lebicikliznie vagy leautóznia a partra: könnyen belátható, hogy nagyságrendekkel kényelmesebb lenne, ha mondjuk a Vasmű út padjaira kiüldögélve tudnának hódolni szép szenvedélyüknek. Nem mellékes, hogy ez esetben a gázmotorok hűtését is lényegesen egyszerűbben meg lehetne oldani, továbbá folyamatosan biztosított lenne a szintén e program keretében újra üzembe állítandó élményfürdő vízellátása. És ha már a 2016-os osztogató körút szóba került, halkan megjegyezném, hogy akkoriban mintha 2.9 milliárdot említett volna nemzetünk igazmondója, de ne szisszenjünk minden vacak 900 millióhoz, legyünk pozitívak, ne azt nézzük, ami nincs, nézzük azt, amit ígértek. Összesen egyébként nagyjából 31 milliárd forintnak tapsolhatott a közönség Orbán Viktor születésnapján. Az 1394/2016-os (VII. 21) kormányhatározat egészen pontos határidőket és felelősöket is megjelölő komoly hivatalos okirat – ha gondoljátok, fussátok át, a magam részéről kétségem sincs, hogy mondjuk 2016 októberéig-novemberéig (a legtöbb határidő, ahogy kivettem, akkori) szinte minden előkészítő munkálat megtörtént abban a pár tucatnyi csodafejlesztésben, amiről szó esett, s az azóta eltelt egy évben nyilván ugyanígy számos fejlesztés már el is indult, maximum én nem jártam arra. Tényleg nem károgni szeretnék persze, hajrá, nagyszerű fejlesztések, és hajrá mindenkinek, aki tényleg hisz benne, hogy ezek nagy százalékban meg is valósulnak majd – mindazonáltal őszintén reménykedem benne, hogy például a 2020-ra ütemezett útfelújításokat már nem a – teszem azt – Mészáros és Mészáros Útfelújító Zrt. végzi majd el… Sem nálunk, sem máshol.                

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.74 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

13 komment

  1. L70c szerint:

    Azzal nem értek egyet, hogy olcsóbb lessz taxizni, mint fenntartani egy autót, vagy akár kettőt.. Gyors felszámolással kisakkoztam, hogy a mi esetünkben, kb. havi 300.000,- jó Magyar forint lenne, 4-euró/úttal számolva a bérfurikázás.. Úgy, hogy csak a kötelező köröket futnánk..

  2. fehéri tamás szerint:

    a második nekem eddig minden idők legjobbja, és a harmadikat még nem is olvastam.

    úgy néz ki, jót tett egy kis kihagyás.

  3. Lali szerint:

    Igen, gyün a teknika, de talán az elektromos autón kikapcsolható lesz a robot pilot és akkor viszont nagyon tutti a drájvolás. Lesz abban spiritusz.

    Persze hogy nem lehet a konzumetációba kérdezősköködőbe betekinteni. Mér az amerikaiak megmutatták a japánoknak az atom bombát dobás előtt? Meg különben is a hit a lényeg.

    Reméljük a nagy költöztetési hullám eléri majd a városházát is, nem épületileg hanem személyzetileg.

  4. Lali szerint:

    Akkor most hová mennyek, ha vonatra akarok szállni?

  5. Tüske Hajnalka szerint:

    Látom a jövőt… Önműködő autók cikáznak szerte- szarta a világban. És az a pár milliónyi magyar, aki érez magában annyi kurázsit, hogy ebben az országban maradjon, előveszi a párnacihából a kis összekuporgatott pénzét, és ha nem is önműködő, de legalább elektronyos autót vesz magának. Mindene megvan már, ez a kis luxus simán belefér. A középső részen szétröhögtem az agyam, bár inkább sírnom kellett volna. A 3. rész nagyon felejtős. Ahogy a kártyások mondják: pénz az ablakban. A mostani dolgozat is jeles, ergo 7 lövetet ér, de ez természetes.

  6. Hatlövet szerint:

    Szerintem is a mai második dolgozat minden idők legjobbja.
    Csak félve említem meg András, hogy a Tesla S-ben is van ám hűtésrendszer. Nem is akármilyen.
    “…..a Model S-be és a Model X-be is tudtak új akkucsomagot fejleszteni. Az új akkupakk fizikai méreteit tekintve nagyjából azonos a kisebb kapacitásúakkal, a nagyobb teljesítményt sűrűbb építéssel és hatékonyabb hűtési rendszer alkalmazásával érték el.”
    :D :D :D

  7. Kurucz Gergely szerint:

    Ha eljön az ideje, a másodikat tanítani fogom, mint olyan sok korábbi HL-glosszát. Már a címadás is zseniális. Köszi.
    A múzeum-sztori igazi agyrém… Nem igazán értem, miért nem lehet a Mondbach-kúriát felújítani, és ott egy frankó pentelei kulturális teret létrehozni… Mi a francnak ide még egy szálloda. És pont az Intercisa Múzeum helyén. Kíváncsi leszek, kikkel lesz tele.

  8. gaszton szerint:

    És tessék mondani, ugye a múzeumköltöztetés összegébe bele van értve a leendő szálloda kicsinosítása, hogy ne Dor Tib Mész nekem az új tulajdonosnak kelljen ezzel bíbelődnie, ha már egyszer így az isten háta mögött kénytelen szállást üzemeltetni?

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

Hozzászólás a(z) gaszton bejegyzéshez Kilépés a válaszból

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 2 = tizrnnégy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz