Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 március
4komment

Pali bácsi: a sármőr álma

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszázötvenegyedik kiadásában egy cseppet még mindig olimpiázunk – híre jött, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság lassan már bárkinek odaadná az olimpiát: nyolc éve mi már hallattuk a hangunkat ebben a témában, íme, itt a fényes bizonyítéka… Hogy perpill mi is a helyzet a hungarikum olimpiával, azt nem tudom, az rémlik, hogy eddig tán olyan negyvenmilliárdba fáj az egész: a következőnek az előszervezését, ha nincs más jelentkező, a Suszterrel meg a Maximmal elvállalnánk, így hármasban, jelenlegi számításaink szerint hatvanhatmilliárdért meg tudjuk csinálni, és hatvanmilliárdot tudnánk visszaosztani garantáltan, ahová, akinek kell, nem vagyunk finnyásak. Azt hiszem, legjobb lesz, ha első körben a Budapesti Olimpiáért Mozgalom figyelmét próbáljuk meg magunkra vonni, ők ugyanis “lángőrzőként” dolgoznak tovább. Addig is, például, elemzik az eddigi tapasztalatokat, összegzik a felhalmozott tudást. Mindkettő van bőséggel – lásd még: kiknél okosabb Mészáros Lőrinc. Mielőtt témát váltanánk, már jó előre kérek mindenkit, szorosra húzza a biztonsági övét, mert nem egyszerű az, amit mondandó vagyok, na szóval: orvosnőnek adta ki magát egy harmincéves férfi a Nógrád megyei Szirákon. Pont. Igyatok valamit, én is azt teszem, holnap szabadnapos vagyok, na még egyszer bazmeg. Orvosnőnek adta ki magát egy férfi – mentségére mondom, mindig félhomályban vagy sötétben dolgozott: ám egy idő után így is feltűnt a pácienseknek, hogy miniszoknya, combcsizma ide vagy oda, Rita doktornő talán kicsit borostásabb, mint kellene. Van egy rossz hírem: nem csak a szirákiakat szopatja egy ál-doktornő – van ennek az országnak egy orvosa, mit orvosa, orvoscsoportja, akik évtizedek óta igyekeznek fenntartani a félhomályt… Végül, sajna, szomorúság: elment egy tetőtől talpig úriember, egy igazi sármőr, egy javíthatatlan bohém – de hát ugyan mit is kellett volna javítani rajta, ő úgy volt rendben, ahogy volt. Egy város ismerte, sokan találkoztunk vele naponta, s mindannyiunkat felvidított, a vezetéknevét szerintem mégis csak igen kevesen ismerték. Pali bácsi, a Palika: így alighanem szinte mindenki tudja… Pali bácsi néhány napja elaludt, és reggel nem ébredt fel. Rosszabb hely lett a város.

Hirdetés

* A NOB lényegében már bárkinek odaadná a 2024-es olimpiát.

Csak vigye valaki… Nem véletlen persze, hogy a NOB vezetői hőn óhajtják, hogy valaki 2024-ben is megrendezze az aktuális ötkarikást – naná, hogy ők aztán igazán pontosan tudják, nem olyan rossz biznisz ám egy olimpia: már legalábbis ami a korrupciós rátát és a sundán-bundán megkaparintható pénzeket illeti. Nem szeretnék persze senkit alaptalan vádakkal illetni, már csak azért sem, mert dr. vagy nemdr. Schmitt legendás köztárselnök meg nemzetsportoló meg minden is tagja annak a nagy nemzetközi olimpiai izének, az ő jelenléte pedig eleve külön morális erőteret hoz létre, bármiről legyen is szó. Amúgy nyilván bődületesen nagyot változhatott a világ azóta, hogy mondjuk 1988-ban a NOB egyik küldötte Ostersundban call girl-nek hitte az őt meglátogató alpolgármester asszonyt – a különféle állami szintű vesztegetéseknek meg se szeri, se száma a legújabb korban, azt hiszem, elég nyugodtan kimondhatjuk, hogy teszem azt a XIX-XX. századtól kezdve minden “nyertes” ország/város meglehetősen bőkezűen áldozott arra, hogy a NOB mindenkori felső vezetése a legmagasabb szinten tudja kipihenni magát a fárasztó tárgyalások előtt, után és helyett. De lehet, hogy korábban se volt ez máshogyan: csak akkor még nem volt NOB. Ami mármost a mi oly sokszor tépázott, de újabban ismét egyre erektáltabbnak magyarázott nemzeti büszkeségünk csimborasszóját, honfiúi reményeink legfőbb zálogát, a 2024-re általunk hozzánk rémálmodott olimpiát illeti, annak színes történetéről, különös tekintettel a fergeteges végjátékra, az elmúlt hetekben megírtak, elmondtak, lerajzoltak, felénekeltek mindent, ami csak lehetséges, és mindennek az ellenkezőjét is persze, ahogyan ez mifelénk, etikai homo géneknél ősi népszopás. A végére már azt éreztem, hogy igazából tán én lehettem az össznemzeti egység, amennyiben (ahogyan a kétségbeesett tempóban előcsattintott nyilatkozatokat elnéztem) egyedül én kérvényeztem, hogy ez a merő szeszélyből épp kormánynak elnevezett, vegytisztán bűnelkövetési céllal összeállt mosolygós társaság hazatalicskázhasson még pár ezer milliárdot, kíváncsiságból. Mármint hogy azt is lehet-e. Hát hogy a lókolbászba ne lehetne, drága aranycsapatom?! Ami jólesik, parancsoljatok, kérlek, hisz tiétek az ország, a hatalom és a dicsőség, mindörökké habony. Vagy Finkelstein, tisztelettel. Sajnos a külföldi (mármint a rosszkülföldi, értitek…) karvalytőke soros-gárdistái és a neoliberális brüsszeli bürokrataelit buzimigráns-milíciái nem alszanak – féltékenyen fiatal demokráciánk makulátlan tisztaságára, mindenáron szeretnék letörölni hamvassága hímporát. Sajnos a jelek szerint előbb-utóbb minden irányban kell egy kerítés. Lesz, ahová több. Amikor pedig elkészül mindenhová, már csak némi ványolt nemezre lesz szükség a Lőrinc Barát Nemez- és Nemisaz-gyártó Nullprofit Zrt. raktáráruházából, hogy az egész országot faszán, lényegében légmentesen befedjük. Jurtaland: ülünk majd mind, jó atyafiak, akik megmaradtunk egymásnak, rakunk egy fasza tüzet, hallgatjuk az igriceket, a hőstettek megéneklőit, Patakyt, Koltayt, Ákost, Fecót, Károlyt… és átkaroljuk egymást, szépen elkezdi az erőltetett helybenjárást a békemenet, amiből végre már senki nem marad ki, közben csak lobognak azok a lángok, meg minden, kurva szép lesz ám, körbejár a bőrös kulacs, benne egy kis fasza kumisz, meg az az ősi, kevert nyál, na persze úgy értem, hogy kevert, hogy csak magyar azért, na. Sajnálatos, hogy pár senkiházi hülyegyerek miatt kínok között kimúlt egy álom. Egy Nagy Magyar Álom. A Zorbán Viktor álma neki. Hogy egy csodálatos olimpiai folyamodás során magasztos keretek között ellophatóvá válik minimum is sok száz milliárd froncsi. Erre baze mi van? Be kell érni szaros negyvenmilliárddal. Eszemfaszom megáll, azt hiszik, ez lepkeűzés, az államférfi-lét. És akkor még ne is büntesse szegény János, miközben jó hogy idegbe’ van, a rohadt budapestieket. Az ellenszavazó árulókat. No jó, a reklámok persze még mennek a rádióban, tévében, itt-ott, és természetesen, naná, megmaradt a Budapesti Olimpiáért Mozgalom stábja is, akik, ha nem lenne olyan buzikommunista felhangja neki, azt mondanám, őrzik a lángot. Más szóval, amint ők mondják: elemzik a tapasztalatokat, összegyűjtik a felhalmozott tudást. Ej, de szép kerek semmitmondat. Csodás munka lehet amúgy, szívesen segítenék benne társadalmilag, költségtérítésért. Ja, és persze, izzó zsarátnok, elemzés és összegyűjtés közben is várják ők a következő lehetőséget, amikor “ideje előkészíteni egy újabb pályázatot és harcba szállni az ötkarikás játékok megrendezéséért”. Még jőni kell, még jőni fog. Nem baj, ha nem tudod, honnan nem ismerős, most nem olyan tájmok járnak. A lényeg, kedves BOM-barátaink: ha kellene az az előkészítés, csak szólok, időben, remélem, a Suszter, a Maxim meg én megcsinálnánk. De faszányosan, tanulmány, tervek meg minden. Majd odaadjátok a dossziét. Hatvanhatmilliárdba kerülne, a Boda & Boda Kulturális, Kereskedelmi és Szolgáltató Bt-n (alapítva: 1993, eddigi össz árbevétel nagyjából másfélmillió HUF) keresztül le tudjuk frankózni, nem árulunk zsákbamacskát, hatvanat osztanánk vissza. Szóljatok már, ha érdekes lehet, aztán elkezdjük. Mi is tudjuk: nem a győzelem a fontos, hanem a pénzvétel. Citius, altius, révészmáriusz.

fleron_hird01

* Orvosnőnek adta ki magát egy harmincéves férfi Szirákon.

Igyunk valamit, mi a véleményetek? Erőset? Egyetértek. Na. Lendüljünk túl, egyszersmind gyorsan egyezzünk már meg abban, hogy meg sem próbáljuk kitalálni, mi lehetett az indítéka. Rita doktornő, született Laci. Vagy Miki, netán épp Bandi. Mindegy, de tényleg: soha nem fogjuk megérteni, felesleges rajta höcögni, neki valamiért nyilván jó ötletnek tűnt, szerencsére úgy tudni, nagyobb bajt az utólagos ijedségen kívül nem okozott, kap két év felfüggesztettet kuruzslásért, oszoljunk polgártársak, hagyjanak egy kis helyet ott a tévé előtt, nem látom rendesen a jósokat meg a médiumokat, pedig ma jön a szuper pénzenergia, tízmilliószoros nap van, szlovák előválasztóval még a határon is át tudja fúrni magát a csigavonalat leíró energia, ráadásul, beszarsz, Párkánynál átváltódik euróra, napi árfolyamon. Ez utóbbi tevékenység egyébként merőben legális, sőt, támogatásra érett, tekintettel arra, hogy lényegében a kormány oktatáspolitikájának hiteles reklámja: ám Rita doktornő társadalmi veszélyessége, el ne mulasszam hangsúlyozni, rendkívüli. Kezdetben kicsit fura volt a pácienseknek, hogy a “doktornő” kizárólag sötétben szeretett rendelni, vizsgálni: gondolom, ezt még simán meg tudta magyarázni azzal, hogy korábban a komlói bányában volt üzemorvos, ráadásul állandó éjszakás. Az sem volt mindennapos épp, hogy a mobiljával mért vérnyomást, készített EKG-t – viszont manapság már annyi mindent tud egy okostelefon, annyi mindenre van applikáció, hogy ha az ember nem akar beégni, inkább szóba se hoz ilyesmit. Hogy azután Rita doktornőnek műmelle volt? Ezen már igazán kár lett volna fennakadni… no jó, a folyton serkedő borosta kicsit fura összhatást hozott, de a makulátlan smink sok minden eltakart. És tartozunk annyival az igazságnak, hogy kimondjuk: a farmerszoknyás, hosszú bőrcsizmás Rita doktornő alighanem sokakat meggyógyított – leginkább is alighanem azokat, akik hittek neki-benne. Akik elhitték, hogy gyógyítani kézrátétellel meg varázsigékkel is lehet. Már amikor először hallottam a harmincéves gyöngyöspatai férfi esetéről, akkor is volt valami déja vu-érzésem. Mintha már láttam volna valami ilyesmit. Majdnem egy teljes napig túráztattam az agyam, és egyszer csak beugrott: hiszen egy ilyen agyonsminkelt, parókás, műmellű, borostás, mély hangú Főnéni ugrott elő túl sok éve a semmiből, és azt mondta, majd ő segít. Mindenkinek. Mindenben. Senki nem kért tőle papírt, diplomát, alkalmasságit – csak hümmögött a falu, örültek, hogy van valaki a rendelőben. Kezdetben csak varázsigéket mormolgatott ő is, előbb inkább csak úgy magában, vagy magának, fene se tudta, aztán később, amikor egyre jobban felbátorodott, mert látta, hogy még azok se szólnak semmit, akik tudják a titkát, szóval később már jött a kézrátételes gyógyítás, aztán, az egész végén a gerincműtét meg a vesekőzúzás eljátszása a helyi tévé stúdiójából, és a többi. Nemhogy valaki adott volna neki egy sima kis tockost és hazazavarta volna az apjához, hadd kapjon, mint addig, bőséggel, inkább mindenki istenítette. És az is lett belőle: dr. Isten, aki mindenre tudja a gyógyírt. Orvosi konferenciákra járt, nemzetközi szakmai találkozókon tartott előadásokat – a kinti profok csak skubiztak, amikor például elmagyarázta nekik, hogy sokkal jobb az általa kifejlesztett módszer, amikor is a sebész szájon át távolítja el az aranyeret, hiszen ilyenkor egy füst alatt a torok karbantartására is sor keríthető… Hamarosan megkapta az orvosi alternatív Nobel-díjat is, ő adta magának és ő is vette át – viszont mindenki, egy ország vastapsolt. Hitte. Percekig. Szerette és szereti a sötétet: neki az kedvez, ha nem látják, mivel foglalkozik. Házhoz jár. Szereti, ha az emberek elhiszik, mindent tud róluk – két vérnyomásmérés között egy ügyesen kanyarított félmondattal hozza rá a frászt Povázsai nénire; az öreg Bócrévinek meg megmondta, ha még egyszer hozzá mer nyúlni a melléhez, leamputálja a kisujját halkéssel, úgy, hogy a Bakcső lesz az asszisztense. Az a falu bolondja. A Főnéni itt van lassan harminc éve: korábban még előfordult, hogy csak a konyhán köpködött bele a kajába, meg onnan kiabált ki mindenfélét, de pár éve járási főorvos lett, na, azóta van csak érdekes világ itt. Aki még járni bír, próbál valahogy elmenekülni – a többinek nincs több hátra, lelkesen kezeli, akit csak ér, lassan mind elveszünk. Ja, jut eszembe: egy alapvető különbség azért mindenképpen van köztük: a sziráki ál-orvosnő soha senkitől nem fogadott el egy fillért sem…

* Örök álomba szenderült egy sármőr. 

Úgy ment el, ahogyan élt: elegánsan. Csak semmi kínlódás, kérlek, semmi nyugtalankodás, semmi felesleges izgalom – este szépen jó éjt kívánsz, nyugovóra térsz, mint rendesen, talán még a hamiskás félmosoly is ott bujkál a szád szélén, miközben félálom és álom határán átbotorkálsz, aztán… aztán reggel már nem ébredsz fel. Brutálisan egyszerű képlet. A vezetéknevét szerintem igen kevesen tudták – Pali bácsit, a Palikát viszont egy város ismerte. És, nagyon fontos: szerette. Őt ugyanis nem lehetett nem szeretni. Amerre csak ment, mint valami jókora felhőt, vonszolta magával a vidámságot, az élet szeretetét. Ha elment az utcán, ha belépett a presszóba, ha leült a teraszon, mindenki benne volt abban a felhőben, nem lehetett kimaradni, semmilyen indokkal, akármilyen elszántan, konokul rosszkedvű volt valaki, Pali bácsi nem hagyta annyiban. Mindenkit ismert: egy percen belül még azt is, akit netán addig nem. Pedig nem is barátkozott: ilyesmire nem volt szükség, hiszen az egész világ a barátja volt, nemre, fajra, felekezetre, minden másra tekintet nélkül. Na jó, ez talán így nem teljesen igaz: a nemre igenis tekintettel volt Pali bácsi – a gyengébbiknek módfelett nagy tisztelője volt. Sármőr: talán vannak még páran, akik tudják, mit jelent ez a szó – olyan jóképű, vonzó, jó megjelenésű, elegáns, ápolt urakat szokás illetni vele, akik a nap huszonnégy órájában szívesen és elszántan bókolnak, udvarolnak, leginkább komoly tét nélkül, csodálatos nőknek. Vagyis: az összesnek. Természetesen, gyorsan hozzáfűzöm: mindig az úriemberektől elvárható maximális tisztelettel és hódolattal, s ugyancsak természetesen, nem kevésbé fontos kitétel, még csak meg sem közelítve a házastársi hűség határát figyelmes férjnek jó időben jelző mezsgyét. Mert az imádott feleség persze minden és mindenki fölött állt, valódi istennői pozícióban. Pali bácsi: akinek tényleg mindenkihez volt egy jó szava – mert másfajta szót szerintem nem is ismert, csak jót. Aki, mondjuk kutyasétáltatás közben, bárkit szívesen megállított az utcán, csak hogy megkérdezze: “Na, mi újság, hogy vagy? Mi van veled? Jól nézel ki, hogy csinálod? Üdvözlöm a gyönyörű feleségedet…” És ha az ember netán felvilágosította, hogy nincs felesége, azonnal rávágta: “De még lehet!” S ebben a tárgykörben szarvashiba lett volna vitába szállni vele. Meg bármi másban is. Vágott az agya, mint a borotva – poénra azonnal, gondolkodás nélkül poént mondott, közben feltolta egy kicsit egyik védjegyét, a cowboykalapot, s már harsant is a senkiével össze nem keverhető, kicsit fejhangú kuncogásból induló, akár a harsány hahotát sem szégyellő nevetése, ami ellenállhatatlanul ragadós volt… Nem bántott, és soha meg nem bántott senkit – bizony, barátaim, van még ilyen alkat: és csak dicsért, csak jót mondott, sok más miatt ezért is szerették olyan sokan. Nagy- és jólelkű ember volt, hiányzott belőle az irigység, a rosszindulat, a harag. Hálásak lehetünk a sorsnak, hogy ismerhettük. Palika. Rosszabb hely lesz nélküle ez a város – pedig itt marad, köztünk, velünk, bennünk: mert még sokáig, nagyon sokáig hisszük majd, hogy ő fordul be szembe a sarkon, hogy ő vár minket a padnál vagy a presszó ajtajában. Pedig már nem fog: a sármőr békésen elszenderült…

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (22 lövet, átlagosan: 6.86 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

4 komment

  1. kroonstadt szerint:

    miközben olvaslak ezt hallgatom. -ha érdekel: https://youtu.be/8myYyMg1fFE

  2. kroonstadt szerint:

    Írásodat minek dicsérném,hiszen elmondtam párszor hogy mintha én írnám,ha tudnék írni.

  3. Kurucz Gergely szerint:

    Rossz így megtudni, hogy Pali bácsi a mennyei kocsmaasztalnál fröccsözik már. Mindenesetre ma koccintok vele egyet.

  4. ereszdelahajam.bp szerint:

    Captain!

    Most, 251xre megint nem a levegőbe lőttél. Betalált!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


× 6 = harminc hat

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz