Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


04 február
10komment

Tavaris Putin, já dákládivájú…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenhat éves rovatunk kétszáznegyvenhetedik kiadásában szomorú témával indulunk: a két hete történt borzalmas buszbaleset néhány újabb vetületét vizsgálgatjuk. Egyrészt kiderült, hogy az olasz hatóságok figyelmetlen vezetéssel vádolnák meg a válságos állapotban lévő, mesterséges kómában tartott buszvezetőt – a feltételes mód azért indokolt, mert az olasz törvények szerint az érintettnek írásos formában kéne átvennie az erről szóló dokumentumot, ez pedig sajnos nem lehetséges. A másik szál, amiről szót ejtünk, hogy a “hozzáértők” közül azok, akik döntési helyzetben vannak, szokás szerint szabályozni igyekeznek a világot – most például a nagyszerű Palkovics államtitkár úr jelentette ki, mindent elkövet, hogy a jövőben diákokat ne buszoztathassanak éjszaka. No, végre, ez lesz a megoldás, alighanem… Legalábbis addig, amíg nem történik egy baleset délelőtt negyed tízkor is – jó, mondjuk arra is lehet majd hozni egy ügyes rendeletet. A Honfoglalás 2000 Egyesület és a Vlagyimir Putyin Baráti Kör összességében négy, különféle feliratú papírlapokat lobogtató nyugdíjassal köszöntötte a hazánkba látogató orosz elnököt – időben, már egy nappal az oly izgatottan várt érkezés előtt. Az orosz nagykövetség előtt felsorakozott üdvözlők levelet is írtak, amit átadtak a nagykövetség munkatársának, kérve, hogy mindenképpen juttassák el Putyinnak, mert igen fontos kéréseket tartalmaz. Szinte napra pontosan öt éve indultunk el itt, a hetlovet.com-on – előtte, mindössze néhány hétig egy másik oldalra mentettük a Dunaújvárosi Hírlap keretein belül tizenegy éven át futott rovatot. Tiszta szerencsém, hogy a jelek szerint mind a mai napig igencsak sokan kedvelitek a (szinte) minden szombaton jelentkező dörmögést – és büszkén jelenthetjük ki, hogy (miközben természetesen a hazai közönség fogyasztja a legnagyobb számban betűinket) világszerte több mint százharminc országban szemezgetik kisebb-nagyobb rendszerességgel a HL-en napvilágot látó gondolatokat. Bár a print, azaz újságban megjelenő változatokat egyesek kitartó aknamunkával sikeresen be- és letiltatták, a világhálón több igen jelentős portállal is sikerült együttműködésre lépnünk – a sok ezres olvasottságból sok (fogalmazzunk visszafogottan) tízezres lett. Tragédiák és jó hírek: mi nem tehetünk mást, mint eddig – írunk. Gyertek beljebb, és tegyétek azt, amit eddig: olvassatok.

Hirdetés

* Megvádolták az olaszországi buszbaleset egyik válságos állapotban lévő sérültjét, a kómában tartott gépkocsivezetőt.

Jó darabig úgy gondoltam, e hasábokon nem foglalkozom ezzel a szörnyű történéssel – elég sok minden miatt. Egyrészt némi szakmából fakadó érintettség miatt (ha netán valaki lemaradt volna, netán újszülött, néhány éve autóbuszvezetésből igyekszem fenntartani magamat), bár természetesen hozzáértőnek nem merészelném mondani magam – másrészt annyi okosság ömlött ránk mindenhonnan, hogy azt gondoltam, semmi szükség további bölcs meglátásokra. Az elmúlt két hétben aztán volt történés bőséggel – én azt hiszem, akkor szakadt el nálam a karvastagságú manilakötél, amikor Palkovics államtitkár megadta a további iránymutatást, vagyis megelőlegezte, előírnák, hogy az iskolásokat szállító buszok éjszaka ne járhassanak. De erről a nagyszerű ötletről majd egy kicsit később. A helyzet, amennyire ez számunkra tudható, pillanatnyilag továbbra is az, hogy nem igazán derült ki, mi is okozta Verona mellett a számos fiatal életet (is) követelő busztragédiát. Az olasz hatóságok végül is arra jutottak, hogy műszaki hibára utaló jel nem mutatható ki – amatőrként erről azért hadd legyen már az a szerény véleményem, hogy a lényegében csupasz vázból nem is igen vonhattak le más következtetést. Miután pedig a DNS-vizsgálatokból kiderült, hogy az egyik válságos állapotban lévő, mélyaltatásban tartott sérült a gépkocsivezető, az olaszok vádat emeltek ellene – pontosabban, ha jogászkodni akarunk, akkor viszont egyelőre úgy áll az ügy, hogy csak emeltek volna, bármilyen nyomozati cselekménynek ugyanis előfeltétele, hogy az érintettel írásban közöljék a tényt, ami pillanatnyilag természetesen lehetetlen. A vádemelés meglebegtetése mindenesetre azt mutatja, hogy nagy valószínűséggel az lesz a vizsgálat végeredménye, hogy az autóbuszvezető hibázhatott. Bárhogy is lesz, most azt gondolom, az utóbbi évtizedek egyik legtragikusabb magyar vonatkozású buszbalesetének valódi okára aligha derülhet már fény – inkább mellőzném is a találgatásokat, úgyse vezetnek sehová. Annyit azért hadd szabadjon egészen halkan megjegyeznem, hogy miközben például a sebészorvosi hivatást hagyományosan (és persze nagyon is helyesen) igen felelősségteljesnek tartja a közvélekedés, addig az autóbuszvezetők legfeljebb valahol a betanított munkás kategóriában kapnak helyet, mindaddig legalábbis, amíg nem történik baj. Tudom, sok szempontból sántít ez az összevetés, az mégsem nagyon cáfolható, hogy míg a műtőasztalon egy szakmai hiba, figyelmetlenség, mulasztás egyszerre egy élet végét jelenti, addig ugyanez a busz vezérállásában valószínűleg sokkal, de sokkal többét. És bár Magyarországon közel sem csak az autóbuszvezetők (ugyanide értve persze a tömegközlekedés más, hasonló területein tevékenykedőket is) dolgoznak éh-, vagy, pontosabb talán, ha azt mondjuk, rabszolgabérért, azt nem olyan nehéz megérteni, miért lenne jó, ha e réteg tagjai képesek lennének egyetlen munkahelyen, szabályosan, egy munkából viszonylag nyugalmasan megélni. Mert mindannyian utazunk buszon, metrón, vonaton – szerintem kimondható, mindenkinek jó, ha a húsz, ötven, száz, ötszáz ember életéért felelős szakember lehetőleg minden szempontból rendben van. Azaz jó lenne, ha rendben lenne. És persze még ebben az elképzelt, ideális esetben is bőven benne van egy baleset esélye – merthogy annak az a természete sajnos. Pókfonalon lógunk, törékeny kis semmik, ahányan csak vagyunk. Ma még itt, holnap ki tudja, merre. De hagyjuk a filozófiát, nézzük inkább a tényeket – amelyekből roppant kevés áll a veronai baleset vizsgálatát végző szakemberek rendelkezésére, hogy kellő bizonyossággal jelenthessenek ki bármit is. Mi sem természetesebb viszont, hogy a politikusok azonnal tudják, mi a teendő, ha valami történik: haladéktalanul bizonyságát kell adniuk, ők csakis értünk születtek e bolygóra. Palkovics Lászlót oktatási államtitkári pozícióba fújta egy (számára) kedvező szellő – ám aki tud, az mindent tud. Ő például a közlekedésszervezés terén is szépen elboldogul: ni csak, jóformán azonnal tudja, mi a megoldás, hogyan kerülhetők el a tragédiák – mivel a baleset éjszaka történt, ne járhassanak a diákokat szállító buszok éjszaka, attól fogva minden rendben lesz. Ha csak… mondjuk tíz év múlva ki nem siklik egy vonat kedd délután fél kettőkor Mágocsnál – mert onnantól fogva nyilvánvaló, hogy keddenként dél és négy óra között Somogy megyében teljes körű vágányzárat kell életbe léptetni. Tudom, kérlek, ne is mondjátok, ne poénkodjak, gyenge a párhuzam: éjszaka, elalvás, dekoncentráltság, figyelmetlenség, az ugye teljesen más tészta… oké, de akkor azért hadd kérdezzem már meg gyorsan, mi a helyzet az egyenlet másik oldalával, ami viszont azt mutatja, éjszaka nagyságrendekkel kisebb a forgalom, ezzel pedig a balesetveszély is, sokkal egyenletesebben, kiszámíthatóbban lehet haladni – és nem vitatéma, hanem ténykérdés, ezer és ezer éjszaka is suhanó busz jut el évente A-ból B-be, szerencsére mindenfajta gond nélkül. Természetesen a – mellesleg kőkeményre szabott – vezetési szabályokat, melyek a nagy kategóriájú járművekre Európa-szerte kötelezőek, mindenkinek maradéktalanul be kell tartani: éjjel és nappal egyaránt. Mi több: felelősségteljes cég és gépkocsivezetői még az írott szabályokon is túlléphetnek adott esetben, hogy a szakemberek tényleg tökéletes fizikai és szellemi állapotban üljenek kormány mögé. S hogy mi a bajom a Palkovics-féle önkéntes megmentők ténykedésével? Hát csak az, hogy az ilyesfajta, a szakszerűséggel köszönőviszonyt sem ápoló azonnali tűzoltó intézkedések, rendelkezések és utasítások – minden látszat ellenére – csak rontanak a helyzeten, többnyire nem is keveset. Igaz, jó pár évtizede működik ebben a szellemben egy egész ország: ha egyszer nekik jó, ugyan mit érdekli a döntési monopóliumot élvező keveseket, mit okoznak a többségnek…

fleron_hird01

* Már egy nappal érkezése előtt az orosz nagykövetség előtt köszöntötték Vlagyimir Putyint.

Őrült nagy tömeg mondjuk nem volt: négy remekbe szabott nyugdíjas fogott egy-egy A4-es tacepaót, kettőt filctollal kézimunkáztak össze, míg a másik kettőre, amelyeken cirill betűkkel adták a világ tudtára örök érvényű üzenetüket, nyomtatóval varázsolták rá a szöveget. Az örökifjak a Honfoglalás 2000 Egyesület és a Vlagyimir Putyin Baráti Kör képviseletében áztak-fáztak a Bajza utcában. Vlagyimir Putyin Baráti Kör… baszki… azért ezzel elvagyok egy ideje… mondjuk elképzelek egy klubdélutánt… na jó, ne tobzódjunk, nertársak… Ha gondoljátok, megér egy villámguglit a Honfoglalás 2000 is – az elmúlt pár évben elég változatos akciók során sikerült már megmutatniuk, ők aztán nem csak eljátsszák az agyhalottat: éles hangvételű közleményben alázták már az Egyesült Államokat; szóltak be vitriolosan Hosszú Katinkának, hogy húzhat innen, ha nem tetszik neki a rendszer; ha lehet ilyet mondani, teljes mellszélességgel kiálltak Matolcsy mester mellett; elfogatóparancs kiadását követelték Angéla (sic!) Merkel ellen; előzetesbe küldték volna Juhász Pétert… és sorolhatnám, napestig, de gyanítom, ennyiből is elég jól levehető, melyik archetípusról beszélünk. Nos, miután a nagykövetség előtt jól kidemonstrálták magukat, szellemi világítótornyuk, Szilvásy György elnök ünnepélyesen egy levelet adott át a követség munkatársának, aki rezzenéstelen arccal átvette, és, a diplomáciai szektor kiváló dolgozójaként még azt is kibírta felröhögés nélkül, amikor a derék zavarodott ember megkérte, a levelet mindenképpen adják majd Putyin elnök úr kezébe. A híradások szerint ebben egyrészt azt kérik, az orosz elnök szólaljon fel, ahol csak bír, és legyen oly bátyánk, promózza már meg kissé a 2024-re tervezett budapesti lerablást olimpiát; továbbá hogy ha arra jár, beszéljen a románokkal, és intézze már el végre a székely autonómia ügyét nekünk. Szpasziba. A sajtóból ennél több nem derült ki a levelekről: ám a HL két elképesztő akciókra képes nindzsája, azaz szerénytelenségem, valamint Suszter mester az éj leple alatt sikeresen belopózott az orosz követségre, és lefényképezte a cirill betűs szöveget. Ennek szó szerinti átiratát olvashatjátok most és itt – exkluzív, máshol fel nem lelhető, szigorúan titkos anyag következik, mindenki őrizze meg a nyugalmát, és kaparja elő az orosztudását. Daragoj Prezigyent Tavaris Putyin! Minjá závut Georgij Sztyepanovics Szilvásy, já tózse prezigyent ócsiny civilszkom fundament Honfoglalás 2000. Moj Prezigyent, já dákládivájú, razmer klassza pijáty, ágyin átszúsztvujet, Godunovné Pálinkovác Boriszka. Igyót dózsgy, zima, i ulica Bajza tyiper kurvonnája hóladna – nu, poétamu izvinyítye za rondaszkaja pisáty. Nas Batjuska Cárevics Putyin! Mü znájem, vü tózse ljubit Olümpija – pazsaluszta daj málenkij pomóscs za Viktor Győzőovics Orbánov i druzja: reklamirozovaty na konferencii i meggovoriti polityicseszkij celebov Olümpia Budapestom. Eta ócsiny vázsno dljá vengerszkij naród: mü vszigdá ócsiny balsoj naród na Olümpii. Mü znájem, Nas Prezigyent, vü, kák Prezigyent Orbánov, tózse nye znájet, sto-to korrupcijá: nu, mü dajom toljko málenkij podarok na gyény rázsgyénja – gyészity milliony dolárov. Kákdá? Já dumáju, Paks, atom – harasó? Nu, drugoj zaprosz: vü znajetye balsoj sztrana, Rumányije. Rumünszkij naród ócsiny durák naród: no zsivjot tam szpeciálnij vengerszkij ljugyi, naród székely. Vot, eto székelyi hócset autonómija: pazsaluszta, patom Vü v konce koncov ledarálováty Ukraina, attak tózse Rumányije, i oszvobozsgyényá nas székely naród. Szpaszivá, Tavaris Prezigyent! Mü zselájem vám vszego harasó, gute fart do Moszkve sz erforszagyin. Buggy gátov, vszigdá gátov, nás számij daragoj Prezigyent! A levél átadása után a kissé már megkékült nyugdíjasok porszívócsövön, kötőtűn és gumivégű boton eljátszották az Internacionálét, a Gotterhaltét, a Süsü, a sárkány főcímdalát, továbbá elénekelték az UFO együttes Napolaj című slágerét. Ne kérdezzétek, az utóbbit miért: amúgy tényleg pont ez a legszürreálisabb az egész történetben???

* Szinte napra pontosan öt éve indultunk el a hetlovet.com oldalon.

Miközben elfújjuk a HL epertortáján az öt gyertyát, és magunkban kívánunk valami nagyon szépet, amitől remélhetőleg páran némán rogynak össze, mint a colstok, ideje némi számadásnak is. Hadd foglaljam össze pár unalmas mondatban, hogyan is kezdődött az egész, hol tartunk most – tényleg nem kenhetitek ránk, hogy nagyon gyakran nyomnánk a self-kasert: időnként viszont, értsétek meg, muszáj kicsit megveregetnünk a saját vállunkat, hogy legyen motivációnk mondjuk újabb öt évre… Szóval az egész úgy kezdődött, hogy bő öt éve behívtak a Dunaújvárosi Hírlap tárgyalójába, ahol viszonylag egyszerű tőmondatokban közölték, lenne egy olyasmi dolog, ha egyetértek, menjek még be tíz napig a szerkesztőségbe, és igyekezzek mondjuk papírdobozokba rendezni, majd egyszer s mindenkorra eltakarítani azt a kissé keszekusza világot, ami a korábbi húszegynéhány év során az úgynevezett íróasztalom tájékán burjánzott. Ne drámázzunk, történt már ilyen: csak kivágtak, mint macskát a Szaharába, csak jelzem, akkortájt még különösebb sajtóm se volt, nem búcsúztatott a csalódott közönség, nem kommenteltek a megriadt olvasók, inkább csak úgy eltűntem a semmibe, ahonnan valaha érkeztem is, tulajdonképpen nem voltam elégedetlen, sőt, a későbbi történések sötét árnyaiban inkább mélységes hálát éreztem, hogy így alakult. Hazudok, jut eszembe: nem is igaz, hogy nem volt reakció – mert nagyon is volt. Nagyon jelentős számú előfizetést mondtak fel – igen, igen, bocsánat, Bástya elvtárs, tudom, hogy öntömjénezés, de bizonyíthatóan miattam -, s ennek a jól látható olvasói befeszülésnek köszönhetően az az ember, aki kiadta az utasítást a kirúgásomra, bő egy hónappal a távozásom után kiadta az újabb ukázt a főnökömnek: szerezze vissza a HL-t, legyen újra szombatonként az a két hasáb végig, amit tizenegy éven át, a jelek szerint, eléggé megkedvelt az olvasók egy része. A megkeresés megtörtént, én mondtam, természetesen van az a pénz, amiért nagyon szívesen adom a másodközlés jogát – ó, igen, csak a másodközlését, merthogy az elsődleges forrást addigra már régen elhelyeztük a neten… a kezdeti, alig három hetet megélő béta/béna-változat után sokak hathatós segítségének köszönhetően ide kerültünk, azaz életre kelt a hetlovet.com. Az első itteni poszt nem volt valami bő lére eresztve, mutatom is: Hallé, kedves olvasók… máris maximálisan el vagyok kényeztetve… köszönöm az elképesztő facebook-os támogatásokat, lelkes vagyok, feldobott és meghatott. Tényleg köszönet. Ha nem esek a hó fogságába Brassóban, szombaton már jön is az első adag. A cím, csak hogy mindenkinek könnyű legyen az elérés és az élet: www.hetlovet.com. Szokjátok. És ti… szoktátok, tényleg kedves olvasóim. El se nagyon tudom képzelni, hogyan tudtok ennyi betűt elolvasni: lássuk csak, öt év, az kétszázhatvan hét… sőt, az elején naponta frissítettem, a legelején naponta kétszer is… míg bele nem rokkantam… mindegy, no, a darabonkénti nagy átlagot vehetjük ezerötszáz szónak, és akkor még elég jól alákalkulálunk, szóval akkor mondjuk 400 000 szó… vegyünk megint egy átlagot, legyen hat karakter, akkor az közel két és fél millió betű… Hadd statisztikázzak még egy kicsit: ha mindent jól veszek ki a google elképesztő elemzéséből, 320 ezren látták ezt az oldalt az elmúlt években. 134 ország van fent a listánkon – tudom, tudom, ezek egy része csak mellékattintás, azt még én se hiszem el komolyan, hogy Namíbiában vagy Arubán a szórványmagyarság tőlünk tájékozódik – de nagyjából közel a feléig, tehát úgy hatvan országig nagyon úgy néz ki a sztori, hogy élesben, és tényleg keményen hasítunk. Amerika és Kanada egyértelműen a miénk, irgalmatlanul erősek vagyunk Ausztriában és Németországban, megkerülhetetlenek Angliában, Romániában, Szlovákiában és Csehországban. Magyarországon belül természetesen Dunaújváros az igazi pályánk, de mellette 272 (!) településen vannak böngészőink. Változatlan szorosságú fegyverbarátságot ápolunk a castellum.do-val, nagyon sokat köszönhetünk nekik – és nem árulok el titkot, nagyon jót tett a HL-nek, hogy Suszter barátom nem volt rest, és szívós munkával meggyőzte a remek Kolozsvári Szalonna leányságát/legénységét, hogy kölcsönös előnyökkel járhat, ha együttműködünk. Így is lett: néhány hónapja minden hétvégén jelen vagyunk a nagy nézettségű kolozsvaros.com-on is, s időnként egészen elképesztő eléréseket produkál, s komoly vitákat is generál egy-egy dolgozat. A nemrégiben elindult fehervarkukac.hu is igényt tart írásainkra – egy újabb, kiváló minőségű anyagokat felvonultató platform, amely segít, hogy még több olvasóhoz juthassunk el. Dicsekvésből ennyi elég is lesz talán: a nagy ünneplés végén hadd mondjam el, hogy több mint előrehaladott állapotú az az előkészítő és szervező munka, amellyel a következő Livelöveten dolgozunk – vagyis hamarosan, de tényleg egészen hamarosan találkozunk a szokott bázison, a József Attila Könyvtárban, és még hamarosabban toljuk nektek a pompás előzeteseket, hirdetményeket, minden egyebet. Olvasd és terjeszd – én továbbra is csak írom. Amíg bírom.                                       

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (23 lövet, átlagosan: 6.78 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

10 komment

  1. Kurucz Gergely szerint:

    Már 5 éve?!! Gyorsan elment ez a fél évtized. Gyanítom, a következő 5 esztendőben sem lesz témaszűke, szóval, hajrá! Mi veled vagyunk.

  2. Suszter és a Gyík szerint:

    Úgy emlékszem, mintha tegnap lett volna: csicseregtek a madarak, hullott a hó, mint az állat, a Boda meg ideköltözött. Akkor lettünk barátok, mert elviselhetetlenül jó kommenteket írtam: oszd meg és uralkodj. Vagy nem is: pénzt láttam benne. Nem, az sem jó. Ja, tudom már: jókat írt előtte is, szerettem olvasni, gondolkodásra bírt. Mondjuk ez az utolsó felvetés elég meredek a részemről, de tény.
    5 éve olvasom online, előtte meg PDF-ből hámoztam ki, mert úgy jutott csak el hozzám. Persze még sokkal korábban meg egyenesen abban az újságban olvastam, aminek a nevét nem írjuk le. Az akkori párom szoktatott rá a cuccra, aki csak azért fizetett elő az újságra, mert ott olvashatta a Bodát. Nem csak Hétlövet, hanem más-más rovatot is. Sőt, egyenesen meg volt győződve arról, hogy a helyi SMS-rovatot is a Boda írja. Nem tudom, de tuti, hogy nem tévedett sokat. És az sem volt rossz húzása, hogy megszerettette velem a pasast. Pedig utáltam… Kétszer is elbánt velem úgy, hogy ő nem is emlékszik rá. Én persze emlékszem, de már rehabilitálta magát. Már akkor is felnéztem rá egyébként, és el is fogadtam a kririkáit, amit – velem szemben is – megfogalmazott.
    Egyébként mindig tele vagyunk tervekkel, amik sosem, vagy csak ritkán válnak kézzel megfoghatóvá – de ez így van jól. Mindegy is: éljen, virágozzék a Hétlövet Holding birodalma! Isten és Harrach Péter éltesse továbbra is!
    Kösz, Boda, hogy írod! Mi olvassuk – ígérem… :)

  3. Gondolatjel szerint:

    Jőmagam is lemondtam anno az előfizetésem, sőt írtam és telefonáltam is a szerkesztőségbe.
    Lám meglett a hatása…
    Viszont megmaradt a pénzem és mégis olvashatom a hétlövetet.
    Az így megtakarított vagyonból, meg inkább havonta egyszer megnyomom a Donate gombocskát.
    Mindenki jól járt. ??

    Boldog 5. szülinapot a hetlovet.com-nak!

  4. suzsuzsi szerint:

    Az az “orosz” levél fenomenális!!!

  5. ereszdelahajam.bp szerint:

    Köszönet az elmúlt 5 évért! Nem túl vidám természetemet szombat reggelente vidámabbá tetted.
    Viszont, sokkal jobban örülnék, ha a jövőben többet olvashatnék, itt, MélyBodát. Azokat a csodálatosan megfogalmazott gondolatokat és érzéseket az emberekről és a világról, amiből időnként kóstolót kaphatunk. Tudom, nem kívánságműsor.
    Remélem lesz egy szebb jövő amiben nem ezek az idióta politikusok inspirálnak írásra.

    Jó szerencsét!

  6. Hatlövet szerint:

    Gratulálok az 5 éves digitális HL-nek és minden munkatársának. Boda Andrásnak meg különösen.

  7. Gojzer szerint:

    Én még járatom a hírlapot, mert az a legjobb gyújtós a kandallóhoz.
    Sajnos a fényes reklám újságok nem tudják pótolni (az online sem).
    Régebben, amikor még olvasható volt minden hajnalban kimentem érte a távoli postaládához.
    Most már csak másnaposan olvasom, de úgy érzem semmit sem vesztek a 24 órás késedelemmel.

  8. tóth judit szerint:

    Ha semmi másban nem is, de ebben az egyben igaza van Palkovicsnak, tényleg veszélyes az éjszakai vezetés. Ahogy írod: éjszaka csökken a figyelem, az emberi biológia működik, az éjjel alvásra való. Igaz, hogy kisebb a forgalom, de épp ez az “eseménytelenség”, éppen az autópályákon, éppen a monotonitás az, ami pillanatnyi elbóbiskoláshoz vezethet. És vezet is, lásd számtalan egyéb balesetben.
    Nemcsak az iskolásokat nem lenne szabad éjszaka utaztatni, az utazási irodák éjjeli útjait is meg kéne tiltani. Utaztam már olyan buszos társasúton éjszaka, hogy ateista létemre minden kanyar előtt a miatyánkot mormogtam.

  9. Bélteleky Zebulon szerint:

    riszpekt:-)) nagy-nagy riszpekt…

  10. Tóth Gábor szerint:

    Ritkán járok haza, egyszer anyu elém rakott egy kiollózott cikket, azt mondta,nézd, ezt az az iskolatársad, a Boda, tudod, ő írta, egész jókat ír.
    Elolvastam, na mondok, ez nem egész jó hanem nagyon.
    Ez már a Hírlapos időszak után volt, amikor máshol jelent meg az írás, és valahogy így akadtam az internetes verzióra is.
    Azóta is kedvenc hétvégi foglalatosságom a Hétlövet olvasása, egy-egy jó tea vagy hűs üdítő (na jó:kóla,bevallom ) meg némi csoki társaságában.
    Most például egy brandyvel töltött étcsoki bonbon és egy jó nagy bögre Earl Grey tea mellett.
    Csak az ünneplés kedvéért…

    Boldog Szülinapot és még sokszor öt évet kívánok! :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


9 × nyolc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz