Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


07 január
6komment

Dolgozószoba, csak puritánoknak

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvennegyedik kiadásában először Lengyelországba ruccanunk át – a(z ottani) kormány ugyanis a napokban megvásárolta a Czartoryski-gyűjteményt, amelyet még 1796-ban alapított Izabela Czartoryska hercegnő. Az egyik leggazdagabb és legrégebbi magángyűjtemény a Czartoryski alapítvány tulajdona, melyet a család leszármazottja, a Madridban élő Adam Karol Czartoryski vezet. A 86 ezer múzeumi tárgyból és 250 ezer könyvtári tételből álló gyűjtemény most is a krakkói nemzeti múzeumban látható – értékét 2 milliárd euróra (620 milliárd forint) becsülik, a lengyel kormány viszont 100 millió euróért (31 milliárd forintért) juthat hozzá, nyilván a tulajdonos nagylelkűségének is köszönhetően. Mondom az ismert tettesek által pár éve elherdált/elrabolt magyar magánnyugdíjpénztári vagyon értékét: 3000 milliárd forint. Viszonyítgassunk. Íme, máris itt van második témánk, amely a magyar miniszterelnök új dolgozószobájának és körletének kialakítását járja körbe némileg: ez a halaszthatatlanul fontos ügy 21 milliárd adóforintot emésztett fel, de még ebből a pénzecskéből sem sikerült a célszemély emberi és szakmai nagyságához mérhető környezetet kialakítani, ezért most újabb 3.9 milliárdot fordítanak a dolgozószoba csinosítgatására. Minden további információ helyett kedvcsinálónak nézzétek meg ezt itt, odabent minden más, beleértve azt az exkluzív információt is, hogy a végén megmondom, hová tűnt el néhány hete nyom nélkül Orbán Viktor. A végére pedig egy kis begyűrűzés: mert azért el ne higgyük már, polgártársak, hogy csak Budapesten zajlik a nagy élet – talán még emlékszünk a bizonyos esetekben meglehetősen bőkezű I. kerületi önkormányzat esetére, amikor is sajnálatos módon kiderült, a Várban üveggyöngyökért adtak bérbe lakásokat, szép számban, természetesen csak megbízható személyiségeknek… Nos, örömmel értesítek mindenkit, immár Dunaújvárosban is hozzá lehet jutni egy kis vissza nem térítendő pénzhez, na jó, nem árt, ha mondjuk egy közintézmény igazgatója vagyunk – előrebocsátom, az egész történet már-már unalmasan törvényes, kellett persze egy kis toldás itt, némi foldás amott, de a lényeg, hogy minden jól végződött. Remélhetőleg: mert azért magának az érintettnek még rá kell bólintania az egészre. Remélem, neki sem remeg meg a keze. Műkincsek, valódi rablók, aprópénzek odabent.

Hirdetés

* A lengyel állam megvásárolta a Czartoryski-gyűjteményt.

Bemelegítésként vesztegessünk pár szót arra a szerény kis kollekcióra. Aki szereti a kalandos történeteket,bátran böngéssze végig a gyűjtemény előéletének pár izgalmas pillanatát felvillantó összefoglalót - mint minden rendes mesében, itt is egy hercegnővel kezdődött minden: Izabela Czartoryska 1796-ban alapította meg a múzeumot, amely már a kezdetek kezdetén jó néhány izgalmas és értékes műtárgyat tudott bemutatni az érdeklődőknek. Alig két évvel később a hercegnő fia egy olaszországi útja során megvásárolta Leonardo egyik leghíresebb festményét, a Hölgy hermelinnel című képet (mellesleg ez a polihisztor zseni egyetlen magángyűjteményben lévő festménye, továbbá az egyetlen Leonardo-alkotás lengyel múzeumban), valamint mellé vett még egy Raffaelo-képet is – a gyűjtemény ettől kezdve viharos gyorsasággal lett egyre értékesebb. Az ilyesfajta kincsekhez ritkán kegyes a történelem: Czartoryskiékat már az 1830-31-es novemberi felkelés és az azt követő háború idején alaposan kifosztották az oroszok; a megmaradt értékeket Párizsba menekítették, ahonnan 1876-ban került vissza Krakkóba. Csak egy viszonylag rövid időre: 1914-ben a család Drezdába menekítette, amit lehetett – hogy aztán 1920-ban újra Krakkóba vándoroljon vissza a rengeteg kincs… A második világháború is igen csúnyán megkoptatta az anyagot – nyomtalanul eltűnt például a Raffaelo, és vele még közel ezer műkincs, a legértékesebb darabokat azonban (volt már benne rutin) sikerült megmenteni, elrejteni, befalazni. No, de a lényegre, András: az elmúlt hetek szenzációja volt, amikor bejelentették, a lengyel állam megvásárolja a teljes Czartoryski-anyagot, azaz 86 ezer múzeumi tárgyat/műkincset, illetve 250 ezer elképesztően értékes könyvritkaságot és hasonló tételt. A csomagban természetesen benne van a világ egyik leghíresebb és legdrágább festménye, a már említett Leonardo is – s bár szakértők szerint a teljes anyag értéke bőven kétmilliárd euró fölött lehet, a tulajdonos Czartoryski Alapítvány kezelője, a család Madridban élő leszármazottja hajlandó röpke 100 millió euró fejében átadni az államnak. Nem is kérdés, hogy megsüvegelendő, nemes gesztus: de azért a kapott pénz kamataiból, ha jól sejdítem, egy darabig szép csendesen elvegetálhat még az alapítvány, bármik legyenek is a kitűzött céljai… Nyomot hagyni, méghozzá szépet: felelős kormányként alighanem ez is vezethette a lengyel testületet, amikor a vétel mellett döntött. Engedelmetekkel e ponton aláhúznám óvatosan, piros jumbó filccel: nem, nem a lengyel nemzeti bank elnökének negyvennel karcsúbb szívszerelme óhajtotta nyugodt körülmények között tanulmányozni valamelyik Rembrandtot vagy ifjabb Pieter Brueghelt; sem nem egy titkos és titokzatos tanácsos “kölcsönzött ki” a múzeum igazgatójának tudtával havi ötven euróért pár festményt egy belvárosi földszinti garzon főfalára, hogy ha csütörtökönként összejönnek nasivasizni a haverokkal, legyen már kulturált a környezet, akár csak jómaguk, sőt; és még csak nem is egy vidéki kis- vagy nagyváros polgármestere gondolta úgy, feldobná a céges vadászkastélyka ebédlőjét, ha Shakespeare mester kedvenc karosszéke terpeszkedne az asztalfőn. Nem. Mi több: a lengyelek még a klasszikus einstandhoz is tökhülyék voltak: pedig csak meg kellett volna nézniük, milyen ügyesen keverték/keverik a kártyákat és zavarosítják a vizet magyar politikus kollégáik például a Csontváry-életmű környékén, illetve más esetben milyen visszafogottan, polgári és nemzeti tartózkodással tenyerelnek rá izomból egy világhírű magyar műgyűjtő magántulajdonára, csak mert nem hajlandó a felkínált vicces áron megválni a kiszemelt Munkácsy-festményétől, és azt hiszi (azaz valószínűleg inkább már csak hitte), Magyarországon is bízhat még valamiféle jogban. Idejön Amerikából, ugrál, de nem Andy a neve – na, hát ő bizonyosan lúzra van ítélve. Mert nem tudja, hogy itt a törvényt, ha kell, egy ember csinálja, olyanra, amilyenre csak akarja, ahhoz a figurához, amihez kedve szottyan. Tessék, itt lehet megnézni, 2.20-tól, kamerák előtt zajlik a tervkészítés, bujkálás és zavarbajövés nélkül: nos hát ez az igazán vérfagyasztó. És akkor zárásképpen hadd jöjjön még egy összevetés, a piszkosul  demagóg típusúból. A gyűjtemény 100 millió euróba, azaz 31 milliárd forintba került a lengyel államnak – és olyasmit vásároltak érte, ami mindenki javát szolgálja, mert mindenkié: igazából, jog szerint a lengyeleké, de rajtuk keresztül lényegében mindenkié, ha úgy tetszik, még az enyém is. Megveszem a két eurós zsugámat, és addig nézhetem rongyosra az egészet, amíg csak nyitva a múzeum. Ezzel szemben az a magánnyugdíjpénztári vagyon, aminek maradéktalan elherdálásával és klasszikus szétrablásával néhány éve a magyar kormány írta be magát az emlékkönyvünkbe, 3000 milliárd forint, azaz tízmilliárd euró volt. A hermelines hölggyel súlyosbított, háromezer darabos Czartoryski-gyűjtemény árának százszorosa. És ez a 3000 milliárd, hadd tépjem fel ismét a nehezen hegedő sebeimet, eredendően a mi pénzünk, azokhoz folyt szét, akiknek a legkevesebb közük lett volna hozzá. Normális körülmények között legalábbis – de ilyenek nálunk nagyjából akkor voltak, amikor Leonardo a hermelin bajuszkáját festegette. Angyali türelemmel.

fleron_hird01

* Még 3.9 milliárd forint kell a miniszterelnök dolgozószobájának belső kialakítására.

Még, igen. 21 milliárd már kellett az épület formába hozásához, az se csúnya, kezdésnek. Égető, piszkosul nagy szükség volt amúgy is erre az egész Várba költözésre: ha jól követem az eseményeket, három minisztérium is felhúz, így aztán már az egész projekt költségvetése olyan 200 milliárd környékén jár, nagyszerű, kitűnő, hölgyeim és uraim, bőségesen elértük azt az álomhatárt, ami fölött egyszerű magyar halandó képtelen az értelmezésre. Ha az utcán kilopnak valaki zsebéből kétezer forintot, azt mindenki megérti az esti Kék fényben: kétezer forint, a kurva anyját, na, ilyet láttunk már, legutóbb negyedikén, amikor a Bélának megjött a számlájára, és megadta az adósságát a Karesznak. Ő normál esetben nem vesz ki a falból – fialtatja a pénzét, azt szokta mondani, meg azt, hogy ő már most sokkal jobban él, mint valaha is élt és élni fog, és az idén nem 0.6 százalékos, hanem azonnali hatályú miniszterelnökúri rendelettel 0.9 százalékos lesz a nyugdíjemelés. Az az ő esetében… kiszámolja fejben, majdnem 750 forint, arra költi, amire csak… na jó, hát ami kijön belőle, az se kevés ám. Szóval 200 milliárd: szegény Biri néni addig hallja/érti, hogy kétszáz – a többi nem létező égitest. Lényegében mindannyiunknak ugyanaz amúgy, még mielőtt Biri néni rokonai elkezdenék a szőnyegbombázást a kommenteknél. Én például 200 milliárdot nagyjából 1.25 millió hónap alatt keresnék meg, fényevéssel, padon alvással, olcsó kínai bálás benzinnel. Az százezer év meg egy pici, ha jól számolok – oké, nincs sok gondom, már amennyire érzem, de hát annyi időm azért lehet hogy már nincsen… Szóval arra vezette rá valaki a vezércsillagokat, hogy érdemes felfoghatatlan összegeket ellop áldozni a nemzet, a középosztály és a nép állapotának még alaposabb feljavítására, na, nem mintha szükség lenne rá. Remek kis nép ez: jól elvannak például egymás megfigyelésével, feljelentgetésével, és más hasonló szórakozásokkal. 3.9 milliárdért újítják fel a dolgozószobát a karmelita kolostorban. Most olvasom az egyik szóhordó fiútól, attól a nyílt tekintetű, kicsit heges baltaarcú pajtitól, hogy nincs itt semmi látnivaló, haladjunk szépen tovább. Ő így beszélt: Orbán Viktor dolgozószobáját Tisza István korábbi miniszterelnök »közismerten puritán berendezésű«, ma Debrecenben található dolgozószobai bútorainak másolataival alakítják ki, így »semmilyen különleges beruházásra nincsen szükség«. Ja, szóval akkor ez a puritán, rendben, vettem az adást – kicsit belém nyilallt, mi lesz akkor, ha netán beleszagolnak a luxusba… áh, ne fessük már az ördögöt a falra… Mekkora lehet az a szoba? Az enyém például, az egyetlen, 18 négyzetméter, és bőven elférek benne. Jó, nem kívánhatom, hogy putriban lakjon, az övé legyen tízszer ekkora, akkor az száznyolcvan kvadrát – négyzetméterenként jut 21 millió 666 ezer 666 forint. Annyiból azért már szépen ki lehet tapétázni, kesztölcivel, teszem azt, itt vidékütt legalábbis elég simán megvan. Ó… de miket is fecsegek itt össze, amikor fontos híreket ígértem a Gazda hollétéről. Az mti csak számomra elérhető hírbázisában tegnapelőtt olvastam, hogy a magyar miniszterelnök Ausztriába, közelebbről Grazba utazott, ahol részt vesz az egy hétre tervezett Világjobbító Konferencia sorozatán. Az igencsak rangos esemény ma esti díszvendége és előadója nem más… mint… Hölgyeim és Uraim, Ladies and Gentleman!! The PM of Hungary… Mr. Viktor Orban. És egy nagyszerű diplomáciai hírem is van, kapcsolódó: Szijjártó Péter, a mini szter elmondta, a világ végre kezdi belátni Magyarország igazát. Orbán Viktor szavainak súlyát az is mutatja, hogy kőkeménynek ígérkező esti előadására már bejelentkezett Bonaparte Napóleon, továbbá Julius Ceasar, a kettesből.

* Egymilliós vissza nem térítendő kölcsönhöz juthat egy közintézmény igazgatója.

Itthon járunk, Dunaújvárosban. Illetve két percre még elugrunk a Nagyfaluba, annak is az I. kerületébe, tudjátok, az a nagyon szép a, a Vár és a többi… szóval: az ottani önkormányzat kiadott pár lakást ennek-annak, jellemzően roppantul rászoruló ismerősöknek, meglehetősen jó feltételekkel. Blaskó Péter színművész például az Úri utcában bérel egy 117 négyzetméteres lakást, havi 45 ezerért. A Hagyományok Háza igazgatója egy 57 négyzetméterest nézett ki magának, 30 ezerért ne várjunk nagy csodákat, a Batthyány téren, jaja. A kerület polgármestere, azt hiszem, megérdemli, hogy a nevét is megemlítsük, Nagy Gábor Tamás, 2013 óta bérel egy 71 négyzetméteres kéglit 81 ezerért, miközben volt feleségével közösen van egy panorámás lakásuk a Dísz téren: ez utóbbit meg is vehették, ötmilliót kellett érte pöngetni. Életszerű. Merőben. Mindezen ügyletekről egyébiránt a polgármester maga döntött – de hát istenkém, ugyan ki döntsön, ha nem ő??? Talán a Gyurcsány? Azt akarjuk? Szemkilövetést, aprót, antalt??? Ugye… Bocsánat, elkalandoztam… Ez megy tehát Pesten. Dunaújvárosban meg az, hogy az egyik közintézmény igazgatója, aki, horribile dictu, nem bejelentett dunaújvárosi lakos, most azután megérett a helyzet, s ő szeretne egy lakást vásárolni a városban. Jó hír, jó hír: szakember óhajtja szorosabbra fűzni a szálakat a várossal, örvendjünk… Kér szépen egymilliót az ügylethez. Vissza nem térítendőt. Jól is van: a közgyűlés december 15-i ülésén tárgyal, aztán december 1-jei hatállyal módosítja az érintett közintézmény szervezeti és működési szabályzatát, beleillesztve egy új pontot: “A (z érintett közintézmény) a főállású munkaviszonyban álló dolgozói lakásgondjának megoldása érdekében lakásépítési, illetve lakásvásárlási támogatásról szóló jogszabályok alapján – egyedi elbírálással – lakásépítési, illetve -vásárlási támogatást adhat. A támogatás folyósításának jóváhagyása az igazgató javaslata alapján, a fenntartó hatáskörébe tartozik, maximum 1 millió Ft értékben.”  Meg is volnánk akkor, ennyikeh, ha szabad ilyen meghitten fogiznom: ja, kicsinykét felhívnám a figyelmet, milyen szép, hogy a cikkely a “főállású munkaviszonyban állók”-ra vonatkozik, kétségem sincs, hogy innentől mindenki, mármint minden ott dolgozó jogosult egy millára – ja, feltéve, hogy az igazgató javasolja… A magam részéről mindenesetre biztatnék mindenkit, egy próbát csak megér egy guriga – aztán legfeljebb tényleg vesztek egy lakást, nagy dolog… Nincs egyébként az ilyesmivel semmi baj, de tényleg. Ha pedig összejött a lakás, pár év múlva talán egy szerény kis hétvégi telek se olyan elrugaszkodott kérés, azt hiszem, ahhoz mondjuk lehetne kérni három és fél millió vissza nem térítendőt, ezzel párhuzamosan pedig egyszerűen kell egy autó, elvégre valamivel ki is kell járni. Persze lehetne szolgálati is, korlátlan üzemanyagkártyával, de természetesen közben, illő rendszerességgel elszámolunk azért valami kis karakán útiköltséget. Mondjuk legyen úgy, hogy minden nap be kell járni intézményt vezetni. Záhonyból, miért is ne. Okosba’. Rongyos pár millió csak összejön abból is…


Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

6 komment

  1. Tüske Hajnalka szerint:

    Andriska, ez ismét KO volt. Na, haladjunk szépen, sorban: A mesebeli bűvös hármas; műkincsek, valódi rablók, aprópénzek… Semmi se változik, csak az idő múlik… 13 évi megtakarításként 10 e Ft- ot kaptam; olyan brutál összeg volt, hogy alig tudtam elkölteni. Aztán: Világjobbító Konferencia?! Hiszen lassan már a világ se létezik, legalábbis számunkra. És a kedvencem, a helyi hír: én a Vidám Park kisajátítása óta már semmin nem csodálkozom. Kuss legyen nekünk, oszt kísz!

  2. Hatlövet szerint:

    “3.9 milliárdért újítják fel a dolgozószobát a karmelita kolostorban……. Jó, nem kívánhatom, hogy putriban lakjon, az övé legyen tízszer ekkora, akkor az száznyolcvan kvadrát – négyzetméterenként jut 2 millió 180 ezer forint.”
    Szerintem meg inkább 20 millió 180 ezer forint jut négyzetméterenként, de lehet hogy én tévedek.
    :D
    Szegény vezír így próbálja kompenzálni, hogy élete korai szakaszát vályogházban töltötte ahol a WC is a kertben volt. Sajnos elfelejtette honnan indult.

  3. ereszdelahajam.bp szerint:

    Kénytelen voltam kissé hangosan elmosolyodni amikor azt olvastam hogy Tisza István puritán dolgozószobájának mintájára készül a mi nagy betegünk gumiszobája. Azon gondolkodtam hogy olyan hírekről írsz a magyar politikai életből amik nem nekünk szolnak hanem a hülyéknek. Biztos vagyok benne hogy ezeket a szövegeket nem nekünk írják a hírhozók. Ehhez valahogy másképp kell gondolkodni hogy valaki bevegye. Sajnos sokan vannak olyanok, még.

  4. Tóth Gábor szerint:

    Ma azt mondta Ungvári az Egyenesben, hogy jó dolog ez a több milliárdos Tisza-féle puritánságos dolgozószoba, mert ha az a – azt hiszem pont Raffaello került említésre – híres pár festmény is ott lesz mint anno, akkor az igen nagy érték tehát drága, és amikor majd múzeum lesz az egész, akkor az milyen jó lesz már nekünk.
    Hogy mikor?
    Teszem azt kétszáz (!) év múlva, mondta a mester.

    Akkor viszont meg én is tudom,hol volt OV az elmúlt hónapban.
    Az odáig stimmt, hogy Graz, de nem a lélek hanem a test problémájával. Őssejt terápia lehet, valami titkos, máskülönben hogyan bír ki kétszáz évet élve?
    Ha csak nem megy akksiról is, mint Brezsnyev…

  5. gaszton szerint:

    Az ilyen magamfajta nem bennfenteseknek nem lehetne körülírni, hogy miféle közintézmény vezetője terjeszti fel magát? Mittudomén, mondjuk visszafeleírással… Onnan már kigugliznám ez illető monogramját is.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


+ három = 4

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz