Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


31 december
3komment

Puccsocska, az ötödik oldalon

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenharmadik kiadásában, a 2016-os év utolsó klasszikus Hétlövetében az óceánokra invitálom minden kedves olvasómat – ugyan ki ne álmodozott volna már róla (jó, mondjuk én, de én kivételnek számítok), hogy egy luxus óceánjáró, mondjuk a Queen Mary vagy a Harmony of Seas fedélzetén tesz egy merész kört a világtengereken, amikor az elképesztő méretű és kialakítású gigász kiköt itt-ott, körbenéz, felhajt egy kellemes capuccinót vagy egy korsó sört az egyik sarki kávézóban, aztán újra fejest ugrik a kényeztetésbe, a pompába… A hatalmas hajók elképesztő profitot termelnek: idén az előrejelzések szerint 24 millióra nő a luxushajókon utazók száma, a jelenleg üzemben álló 167 óriás luxushajó évi 120 milliárd dolláros forgalmat produkál – no és mellé úgy szennyezi a környezetet, ahogyan semmi se… Az elmúlt hét egyik legszaftosabb botrányát produkálta a nemrégiben kormányszócsővé vált újságokat tömörítő Pannon Lapok Társasága, amikor is a Fejér Megyei Hírlapban nyomtatásban is megjelenhetett a miniszterelnök karácsonyi interjúja, igaz, nem pont abban a formában, ahogyan a nyilatkozó főember és a szerző kívánták – valaki ugyanis nagyjából négy igaz mondatot is belecsempészett az ünnepi evangéliumba. A skandallum azonnal kipattant, a PLT előbb feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen, pár nappal később pedig belső vizsgálatot folytatott le, melynek nyomán azonnali hatállyal elbocsátották a lapcsoport több újságjának több dolgozóját is. Senkinek nem ajánlom, hogy ilyesmivel próbálkozzon – ugyanakkor azért az is érdekelne, vajon milyen bűntettet követ el az, aki megteszi, amit megtehet… Kicsit (ezt most, szombaton hajnali egy óra tájban látom igazán jól) talán nehézkesen jutunk el mindehhez, a fő témánkhoz, be kell vallanom, belekeveredtem, mint macska a házi cérnába – így aztán, terveimmel ellentétben, adjunk már a spontaneitásnak, a második és a harmadik részben is ezzel foglalkozunk, slussz. Örömteli hír ám ez: így ugyanis megmarad egy pompás városi történetünk a következő alkalomra, lesz abban… tyű… például lakásvásárlás, egymilliós vissza nem térítendő, múzeum meg minden más. Most viszont: részletek odabent, nagyon boldog új évet kívánok meg minden.

Hirdetés

* A turizmus legdinamikusabban fejlődő ágazata az óriás óceánjáró hajók piaca.

Jövőre, az előrejelzések szerint – csakhogy össze ne zúzzam a nehezen leépített imidzsemet, és túl okosnak tűnjek, hadd bocsássam gyorsan előre, leginkább is a Guardian átfogó cikkéből okosodtam ki – 24 millióra nő az elképesztő méretű luxus óceánjárókon utazók száma, s az összesen 167 darab üzemben lévő gigász nagyjából 120 milliárd dolláros forgalmat generálhat 2017-ben. 120 milliárd dodó, az nagyjából 36 ezer milliárd forint – hm… nem is olyan vészes, úgy a tizenkétszerese a Magyarországon néhány éve szőrén-szálán elsuvadt magánnyugdíj-pénztári vagyonnak: amiből újra csak tisztán látszik, hogy mindent összefüggéseiben kell szemlélni, no… A profit mellett azonban ezek az úszó városok (a nemrég épült Harmony of the Seas például 16 fedélzetszintes, 120 ezer tonna a vízkiszorítása, 362 méter hosszú, és 6780 utas számára biztosít luxuskörülményeket, 2100 fős személyzet bevetésével) minden képzeletet felülmúló csillogásuk mellett minden képzeletet felülmúló mértékben szennyezik a környezetet – elsősorban persze a levegőt, a tengereket és az óceánokat, de a part menti településeket se kímélik, igen hosszú a bűnlajstromuk. A már említett, a későbbiek árnyékában meglehetősen cinikus névválasztású Harmony of the Seas négy emelet magas motorjai 250 ezer liter, azaz mintegy 210 tonna nehézolajat égetnek el naponta – ráadásul ez az egyik leggonoszabb hatású üzemanyag, amit csak ismerünk, amit szárazföldön különösen veszélyes hulladékként kellene kezelni. Pár hihetetlen adat: egyetlen ilyen óceánjáró annyi szén-dioxidot juttat a levegőbe, mint 84 ezer autó; nitrogén-oxidból annyit, mint 420 ezer személykocsi; az egészségre különösen veszélyes kisméretű szemcsékből többet köpnek ki, mint egymillió autó; és akkor kapaszkodjunk, nem elírás: a szintén nem épp kellemes kén-dioxidból 376 millió autó kibocsátását produkálja (nem nehéz megérteni, ha tudjuk, a nehézolaj 3500-szor annyi ként tartalmaz, mint a normál dízelolaj). Ezt teszi egyetlen cruiser, még egyszer mondom. Ennyit a légszennyezésről – és akkor pillantsunk rá kissé, mit művel a Tengerek Harmóniája, a Kristályharmónia és a többi csodálatos nevű monstrum a vizekkel. Egy környezetvédő szervezet szerint 2010-ben a cruiserek legalább 3.8 millió köbméternyi hulladékot öntöttek a tengerekbe, s ezen felül még 30 millió köbméter szürke, azaz a kabinok vécéiből, zuhanyozóiból, a hajók konyháiról származó szennyezett vizet. Ha figyelembe vesszük, hogy 2010 óta legalább a másfélszeresére nőtt a luxusutakat élvező utasok száma, akkor könnyen kiszámolhatjuk, mi a jelenlegi helyzet – s elképzelhetjük azt is, mi a jövő. Hogy ez utóbbi minimum szörnyűséges, ahhoz nem sok kétség fér – ám amíg pár száz ember dollármilliókat kasszírozhat az iparágban, sok ezren pedig a megélhetésüket köszönhetik a környezetet gyilkoló szörnyeknek, túl sok esély nincs rá, hogy jelentős változás jönne e téren. Az egyik üzemeltető cég például nemrégiben bebukott: kiderült, hogy évtizedeken keresztül tudatosan vezették félre a hatóságokat, hamisították meg az adatokat, s ontották a szennyet az óceánba. Negyvenmillió dolláros büntetést kaptak – ez nagyjából olyan mélységű fájdalmat okozott a cégnek, mintha mondjuk minket negyven forintra büntetnének egy autós kihágásért… Mármost én tudom, hogy Áder Jánoson kívül lényegében senki nem hiszi el, pláne nem látja, de sajnos ettől még olyan biztos, mint hogy egyelőre még felkel a nap: épp az óceánjáróknak is köszönhetően igen hamarosan eljön az idő, amikor a cruisereken megtett világ körüli utaknál sokkal nagyobb luxusra vágyódik majd a nyugati ember is – mondjuk egy korty iható vízre, pár slukk tiszta levegőre. Igaz, ez nálunk sokkal, de sokkal szerencsétlenebb sorsú embertársainknak, százmillióknak már ma is, sőt, évtizedek óta fájdalmasan elérhetetlen álmuk…

fleron_hird01

* Soha ilyen sötét éve nem volt a szabad sajtónak Magyarországon.

A 444 címét vettem kölcsön, íme, itt a meglehetősen alapos listácska, mire sikerült jutogatni e téren az idén – igen, köszönöm a kérdést onnan hátulról, hát hogyne, máris indulhat a libsizős, bolsizós zümmögőkórus, tessék, tessék, nyugodtan be lehet kapcsolódni, kedves összefogott civilek, mi több, belekezdhetnek a zengő hangú trollszólisták is, elég jól ismerjük már a szólamokat, mehet kánonban vagy unisonóban, ahogy jobban esik, nertársak, csak jó hangos legyen, hadd hallatsszon egész az égig, és még feljebb, egészen Őhozzá. Jó, ő most nem ér rá, pár hete picit eltűnt, nem tudni, hová, valahová, mi közöd, oszoljunk ütemesen, polgártársak, az elmúlt hetek százmilliárdjainak fáradságos kiosztogatása alighanem erősen igénybe vette az Ő oly egyedülálló ritmusban összeránduló izmait, az Ő finom idegeinek mással össze nem vethető rendszerét, az Ő jó és hatalmas szívének minden értünk dobbanását – mert Ő, ha pihen is, értünk pihen, nem ellenünk. Egyél szépen, Elnököm, nekem kezelnek ki. Hallgassuk addig is inkább szépen a kórust: vezényeljen mondjuk az ügybuzgó Hoppál Péter egyházzenész, karnagy, főiskolai tanár, kultúráért felelős államtitkár – intonálás közben ízlelgessük ezt a szép titulussort, paréjkáim, egy betű nem sok, annyit nem tettem hozzá, nem akarok én bajt… De… szívesen látnám a pálcát jó Kerényi Imre, “a tudatos nemzeti közjogi gondolkodás megalapozásával, és ehhez kapcsolódva a magyar kulturális értékek megőrzésével és fejlesztésével összefüggő feladatok ellátásáért felelős miniszterelnöki megbízott” kezében is. Nem röhög. Őt sajnálatosan hosszú ideje nem látjuk, nem halljuk, a Kossuth-díjas szervező valamiért, megbízójáénál nem kevésbé ismeretlen, ám meglehet, nagyon is hasonló okokból épp nem ér rá a nyilvánosság számára: hő reményeim szerint talán a Nemzeti Karikásostorpattogtatási Akadémia, esetleg a Nemzeti Bőgatyaszabászati és Pruszlikkutató Intézet módszertani és oktatási anyagait dolgozza ki. Vagy lesz egy új nemzeti könyvsorozat, amit mindenkinek kötelező lenne megvásárolni, ötven rugó, hitelre is oké. Vagy lenne… na pláne… egy újság. És akkor például én azt megírom. A régiek már amúgy is megbízhatatlanok. Még azok is, amiket sikerült jogszerűségileg megvásárolni – ha valaki netán épp most ért volna haza külföldi vándorlegénykedéséből, tarisznyájában tapasztalatok tulipántos tárházával, jól felvértezve, és valamely totális félreértés vagy egy/több súlyos, az agyat támadó baktériumfertőzés következtében maradni is szeretne, nos, annak kedvéért mondom csak, hogy az elmúlt hetekben-hónapokban itt, mifelénk merő véletlenségből úgy alakult a világ sora, hogy tehetséges, sikeres vállalkozók pályáztak különféle sajtótermékekre, újságok, tévék, rádiók jöttek-mentek tömött sorokban, mint az időjárási frontok. Nem is részletezném – legyen elég most csak annyi, hogy pölö Lölö, egy különösen tehetséges, kiugróan sikeres kétkezi polgármester szorgalmának, hozzáértésének, természetes intelligenciájának és ügyesen beosztott spórolt pénzecskéjének köszönhetően hozzájutott megyei lapokhoz, tizenkettőhöz ha, meg pár cafrang, országos napilap, mifranc. Na jó, persze, ez így otromba csúsztatás – hiszen csak egy hozzája közel álló cég vette meg őket, és úgy már egészen más, tulajdonos M. Száros Bubuka, négyéves óvodai hallgató, aki korkedvezménnyel lehet ügyvezető, az erre vonatkozó törvényt négy ellenszavazattal meg is hozta a Parlament éjszakai közös ülése. Így is kell: ugyanis jó megbízható sajtóra van szükség e nehéz, de kemény órákba’, nertársak! Hamarosan választás, hótiszta: nem lenne épp szerencsés, ha olyasvalakik forgatnának pennát, tolnának nemes orrszőrmék alá mikrofont, akik nincsenek tisztában a legfelszabadítottabb sajtó munkásainak alapvető kötelmeivel: 1. Kérdezni csak csendben, semmit, szépen. 2. Megírni mindent rendben, szórul szóra, ahogyan lediktálják a diktát… na… akiknek a diktálás a dolguk, egyebek mellett. 3. Nem gondolkod, nem kombinál. 4. Hinni, remélni, szeretni: a nem zetfény rederül. Vagy netán azt akarjátok, hogy legyen baj, ezerféle??? Igen???

* Beleírtak a miniszterelnök karácsonyi interjújába, mely a Fejér Megyei Hírlapban jelent meg.

És na tessék. Erre már itt is van. A Baj. Nyilván mindent tudtok, ezért csak vázlatosan: valaki megjelenés előtt, nagyjából az utolsó fázisban betolt négy mondatdarabocskát a Karácsonyi Interjúba, amelynek keretében Ő üzen nekünk. A Legújabb, Meg Váltó. Értékes gondolatokat tenne az állampolgárok karácsonyfája alá, nem kettőt, nem hármat, erre tessék, mi történik? Valaki orvul beleszarkaszt a pártközelibe is: négy félmondatot. Egyébiránt, az ügy egészétől némiképp elvonatkoztatva, viszonylag igaz félmondatokat – na, ezek aztán elég alaposan elütnek a szöveg egészétől, mi tagadás. A botrány pillanatok alatt felfúvódik, az érezhetően kissé beszarikázott Pannon Lapok Társasága nyugtatónak szánt közleményeket ad közre, s természetesen megindul az össznépi találgatás, poénkolódás – aztán pár nappal később a belső vizsgálat. És feljelentés, ismeretlen tettes ellen. Addig is, amíg ő meglesz, azonnal megválnak a veszprémi Napló főszerkesztőjétől és digitális menedzserétől, a Fejér Megyei Hírlaptól kirúgnak három kollégát (csak zárójelben: kettejükkel úgy bő húsz évet egy nagyobb alomban, például a PLT kötelékében is töltöttünk), hitelrontás és vétkes hanyagság miatt. Egyiküknek például felróják, hogy nem vette észre a hekkelést, azaz a módosításokat, holott korábban belső utasításban kifejezetten megtiltották, hogy bárki érdemben hozzányúljon a központilag készített “nagy” anyagokhoz, az “exkluzív” interjúkhoz és hasonló cikkekhez. A “szabotázs”, ahogyan több helyen is említik a múlt heti történést, egyébként nem bizonyult valami jó viccnek: pláne azok számára, akiket egy könnyed kézmozdulattal eltávolítottak a sakktábláról. Aki beleírt az interjúba, bármilyen pajzánnak is gondolja magát, nagyot vétett a szakma alapszabályai ellen. Ahogy az egyik kirúgott kollégám fogalmazott: “Tisztességes újságíró nem ad az interjúalany szájába el nem hangzott mondatokat.”. Úgy van: és ez még akkor is úgy van, ha köztudott, hogy a kedves interjúalany nem tisztességes, sőt, akkor is, ha nagyon nem. Mi több, még akkor is, ha ő maga Ali baba. Tudom én, pontosan tudom, milyen szar érzés évek óta úgy játszani ezt a focimeccset, hogy miközben az egyik oldal szépen betartja (és a megalkotók alaposan be is tartatják vele) az összes írott és íratlan szabályt, addig a másik csapat szó szerint azt csinál, amit csak akar – ha két kézzel üti be a labdát a kapuba, hát úgy lesz gól; ha az övé tizenkettőt vagy harmincat ér, akkor annyit; ha tizenegy helyett háromszáztizenegy játékosa van, hát annyi; ha mángorlófával csap homlokon mindenkit, aki a tizenhatos környékére téved, hát azzal – és ha netán kiadja a drukkereinek, hogy rugdossanak össze minden nem narancs mezest, akit csak a pálya környékén látnak, hát akkor kiadja, senkinek semmi köze hozzá, egyébként ha bárkinek gondja van, nyugodtan nézze meg az alapszabályt, minden bele van írva. Jumbo filctollal, na és? Akinek van, az beleírhat. Ha van rá felhatalmazása – de persze hogy nincs, nem is lesz. Aki sportszerűtlenül belepofázik, szent és örök alapelveinket sérti, azt elviszi a Walton. Vagy a TEK. Vagy a tepsis ember. Szóval meg lehet ezt unni, még ha az úgynevezett ellenzéknek nem is nagyon sikerül, és lehet azt mondani, na akkor ha ti beleszartok az összes szabályba, hát hadd ne kelljen már nekem se betartani, fogom az interjúdat, Főhazug effendi, és faszán belerondítok. Azaz beleigazítok, a szó legszorosabb értelmében. Csak… hogy is mondjam, Robin Hood tesó… akkor, ha már korábban nem sikerült, legalább akkor bele kéne állni a balhéba, amikor kiderül, hogy pár olyan ember életét is sikerült rendesen megváltoztatni, akiknek kevésbé volt közük az egész geghez. Vagy mondjuk egyáltalán nem. Akiktől persze, mellesleg, jelesül a két kiváló kollégámtól, boldog tudatlansággal vált meg a mindig minden fizetőképes hatalmi érdeket készséggel fényesre nyalintó PLT – fő bűnük, azt hiszem, hogy ők, mármint a kirúgottak akkor sem voltak hajlandóak befogni a szájukat, visszafogni magukat, például a nyilvános közösségi oldalakon, amikor esetleg célszerűbb lett volna. Vagy kifizetődőbb. Ilyesmik. Szóval, Robin… beleállni a balhéba: elvinni, mondjuk, ha már így alakult. Megúszni úgyse lehet, mellesleg, az ezer százalék – akkor már jobb lett volna, és még mindig jobb lenne viszonylag elegánsan befejezni. Hogy mi lehet a következmény? Jogvégzett barátom szerint, ha belsős az illető (ami azért elég valószínű), a kirúgás mellett polgári per(ek)re készülhet, például, bármilyen viccesen hangzik is az említett cég esetében, de hitelrontással vádolhatják meg – ez kábé minden további nélkül meg is áll majd. Büntetőperről, vélekedik tanult barátom, aligha eshet szó – próbálkozni lehet ugyan valami hajánál fogva előrángatott váddal, de abban a kategóriában aligha várható komoly ügy. Várható viszont, hogy erősödik a felügyelet, úgy általában a “sajtóban”, tudod, amit régen annak hívtunk és az is volt – amúgy az ellenség keze már a spájzba is betette a lábát, az a gyanús, aki nem gyanús, sződd a sólymot, nertárs. És csak csínján azzal az ürgebőrrel, békáim…          

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

3 komment

  1. Tarány szerint:

    ürgebőrbe varrt ürgék ÜRÖGTEK MOROGTAK…
    GÁZ

  2. csathó gábor szerint:

    Fontos, humanista írások a szokásos bodai iróniával, cinizmussal! Köszönjük! Orbán állapotán elgondolkodtam, illetve a következményeken, mi lenne, ha a roppant ideg roppanna? Az a baj, hogy a környezetben nem látok szimpatikus politikust. Varga Mihály a legkevésbé ellenszenves, meg Navracsics Tibor, de kérdés, hogy helyzetbe tudnának-e kerülni. A többi meg inkább ne kerüljön helyzetbe…Érdekes lesz majd, ha kiderül, hogy az a kétmilliónyi ember FIDESZ hívő, vagy csak egy személynek szól a hívság…Na, végigolvasom még egyszer, nehogy valaki belehekkelje, hogy Orbán Viktor nem demokratikus vezető…

  3. Gojzer szerint:

    Ideje átnyargalnod buszsofőrből óceánjáró kapitánynak kapitány.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + kilenc =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz