Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for december, 2016

31 december
3komment

Puccsocska, az ötödik oldalon

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (17 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenharmadik kiadásában, a 2016-os év utolsó klasszikus Hétlövetében az óceánokra invitálom minden kedves olvasómat – ugyan ki ne álmodozott volna már róla (jó, mondjuk én, de én kivételnek számítok), hogy egy luxus óceánjáró, mondjuk a Queen Mary vagy a Harmony of Seas fedélzetén tesz egy merész kört a világtengereken, amikor az elképesztő méretű és kialakítású gigász kiköt itt-ott, körbenéz, felhajt egy kellemes capuccinót vagy egy korsó sört az egyik sarki kávézóban, aztán újra fejest ugrik a kényeztetésbe, a pompába… A hatalmas hajók elképesztő profitot termelnek: idén az előrejelzések szerint 24 millióra nő a luxushajókon utazók száma, a jelenleg üzemben álló 167 óriás luxushajó évi 120 milliárd dolláros forgalmat produkál – no és mellé úgy szennyezi a környezetet, ahogyan semmi se… Az elmúlt hét egyik legszaftosabb botrányát produkálta a nemrégiben kormányszócsővé vált újságokat tömörítő Pannon Lapok Társasága, amikor is a Fejér Megyei Hírlapban nyomtatásban is megjelenhetett a miniszterelnök karácsonyi interjúja, igaz, nem pont abban a formában, ahogyan a nyilatkozó főember és a szerző kívánták – valaki ugyanis nagyjából négy igaz mondatot is belecsempészett az ünnepi evangéliumba. A skandallum azonnal kipattant, a PLT előbb feljelentést tett ismeretlen elkövető ellen, pár nappal később pedig belső vizsgálatot folytatott le, melynek nyomán azonnali hatállyal elbocsátották a lapcsoport több újságjának több dolgozóját is. Senkinek nem ajánlom, hogy ilyesmivel próbálkozzon – ugyanakkor azért az is érdekelne, vajon milyen bűntettet követ el az, aki megteszi, amit megtehet… Kicsit (ezt most, szombaton hajnali egy óra tájban látom igazán jól) talán nehézkesen jutunk el mindehhez, a fő témánkhoz, be kell vallanom, belekeveredtem, mint macska a házi cérnába – így aztán, terveimmel ellentétben, adjunk már a spontaneitásnak, a második és a harmadik részben is ezzel foglalkozunk, slussz. Örömteli hír ám ez: így ugyanis megmarad egy pompás városi történetünk a következő alkalomra, lesz abban… tyű… például lakásvásárlás, egymilliós vissza nem térítendő, múzeum meg minden más. Most viszont: részletek odabent, nagyon boldog új évet kívánok meg minden. Tovább »»

Hirdetés
24 december
3komment

Megyesi Gusztáv

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (10 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenkettedik kiadásának szomorú aktualitása van: december 18-án, hosszú, méltósággal viselt betegség után elhunyt Megyesi Gusztáv író, publicista. Eltelt közel egy hét, és még mindig nem nagyon könnyű bármit is mondanom… igazából amióta csak az eszemet tudom, mármint ezt az irkafirkás eszemet, mindig is úgy szerettem volna írni, na jó, nem úgy… de egy picikét akkor is legalább úgy, mint a Megyesi. A Hócipőben, az ÉS-ben, a Népszabiban… és ahol csak volt, mindig oda lapoztam először. Faltam a sorait, rajongtam a sziporkáiért, azért, ahogy a nyelvvel bánt, megőrjített a könnyedsége – miközben azt már pontosan tudtam, hogy általában az ilyesfajta látszólagos könnyedség mögött van a legtöbb meló. Soha nem mondtam volna senkinek, igaz, különösebben nem is kérdezett még soha senki semmiről, hogy van példaképem – azaz most már csak volt: a Megyesi. És persze van és lesz – merthogy ő is abba a nagy-nagy csapatba tartozik, akiket soha nem feledhetek. A Megyesi a legnagyobb volt a legnehezebb műfajban – amely műfaj darabjai egyébként, a közbeszéd szerint már másnap elfoszlanak az időben: hát az övéi nem foszlanak. Tűpontos mini szociográfiák, pszichoanalízisek, kor- és kórfestmények – akár pár vonallal ott a teljes portré, két folt megmutat mindent, amit tudnunk-éreznünk kell. Megyesi Gusztáv élesen látó, az igazság és a becsület dolgában kérlelhetetlen zseni volt: mi sem természetesebb, hogy lényegében semmilyen díjra sem tartotta érdemesnek a mindenkori hatalom, így van ez rendjén. Mégis az övé volt a legnagyobb, legértékesebb díj, amit csak íróforma ember óhajthat magának – egy kiváló, értő, sok százezres olvasótábor, aki istenként tekintett fel rá, még akkor is teljes joggal, ha ő erre egy pillanatra se tartott volna igényt… Megyesi Gusztáv az égi kávéházba… egy frászt, ugyan, ne finomkodjunk már: az égi kültelki kiskocsmába tette át székhelyét – én azt gondolom, az a minimum, hogy egy szinte véletlenszerűen kiválasztott remekművével emlékezzünk róla e hasábokon. Nyugodjon békében. Tovább »»

17 december
6komment

Balek Bandikát bebolondítja a bajuszos bácsi…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (16 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenegyedik kiadásában meglehetősen vészjósló hírrel kezdünk – jó, jó, tudom, már megint csak én károgok, én látok rémeket… pedig tényleg… ha ugyanis Paksra, egészen pontosan az oroszokkal kötött atomerőmű-fejlesztési biznyákra (hogy pontosabb legyek: az ennek ürügyén lebonyolított újabb sok ezer milliárdos szabad rablásra) gondolok, nincs is más a fejemben, csak rémkép… Az egyik sorozat arról szól, hogy a beruházás megvalósul – ami egyfelől egy életre lerohaszt bennünket, másrészt 2124-re majd, ha ugyan, elkészül valami, ami mindössze háromszáz évvel marad el mindentől. A másik út, hogy valami isteni csoda folytán kiszállunk a szerződésből – ebben az esetben alighanem Bulgária sorsa vár ránk is: most utaltak át egy orosz atomcégnek 660 millió eurót, vagyis több mint 200 milliárd forintot, mert felmondtak egy szerződést… Maradjunk az energiaszektorban: ismét, az elmúlt hetek során zsinórban vagy hatodszor drágulnak az üzemanyagok. Aki ismer, tudja, hogy kevés dologra vagyok érzékenyebb: és bár nem értek a közgazdaságtudományhoz sem, annyit azért sejtek, hogy nem lehet teljesen rendben minden, ha már Ausztriában is olyan harminc-negyven forinttal olcsóbb a gázolaj, mint nálunk. Óriás kedvencem, mindennél többet elmond erről a nyomorúságról, hogy itt arra is lehetett törvényt alkotni (és mi egy szó ellenvetés nélkül, lehorgasztott fejjel ezt is tudomásul vettük), hogy ha a világpiacon egy szint alá esik a Brent-olaj ára, Magyarországon emelkedhessen – jelenleg épp ezt éljük át mellesleg. Hiába, sok, pontosabban egyre több pénz kell Patyomkin-ország, a látszat fenntartásához, a korábbi segítők megjutalmazásához, a sokat tudók kussoltatásához. Rám mosolygott a szerencse: egy török atyafi kért segítséget tőlem a Lidl-parkolóban, mondanám meg, hogyan jut el az MMK-hoz. Én ügyesen elmagyaráztam neki, azután felajánlottam, hogy jöjjön szépen utánam, azaz az autóm után, s elvezetem a helyszínre. Előbb egy késkészletet, aztán valami másfajta szettet, végül egy 1650 eurós edénykészletet kaptam ajándékba, csak lestem… a végén aztán kiderült, adnom kéne egy kis cash-t, üzemanyagra. Aha… akkor kapcsoltam… pedig már ott kellett volna, amikor az ember rám köszönt egy erőteljes szálem alejkummal… Össznépi és kiscsoportos szívatások odabent: kezdem a beolvasót. Tovább »»

10 december
2komment

Váratlanul lemondott a miniszterelnök!!!

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.38 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszáznegyvenedik kiadását egy hosszú évek óta várt, csodálatos hírrel indítom, nem is lehet máshogy: lemondott a miniszterelnök!!! A hír váratlanul érte a közvéleményt, szinte mindenki biztos volt benne, hogy a politikus indul a következő választáson is – ő azonban úgy fogalmazott, nem akar abba a hibába esni, amibe oly sokan, akik túl sokáig maradnak hatalmon. A csúcson kell abbahagyni, fogalmazott a miniszterelnök, aki azt is bejelentette, ő a pénzügyminiszterére szavaz majd a jövő évi választáson. Jó, nyilván valamennyien ismeritek a HL rendszerét – vagyis hogy külföldi hírrel indítjuk a mesét: hát persze hogy nem a mi kis betegünkről, hanem Új-Zéland miniszterelnökéről, John Key-ről van szó… A legtöbb magyar mintha nem is Európában élne – ez a kép rajzolódik ki a Tárki nemrégiben napvilágot látott kutatásából. Ha Magyarország egy kórházi beteg lenne, a kórkép alapján alighanem azt tanácsolná neki az orvos, hogy éretlen banánra már ne költsön feleslegesen… ez persze csak vicc, a helyzet azonban egyáltalán nem mókás. A napokban kiléptünk a korrupcióellenes együttműködésből – az átlátható kormányzás elősegítését zászlajára tűző nemzetközi szervezetet eddig csak Oroszország hagyta el három éve – kakaskánk, Szidzsártó extramini szter már elpufogta, hogy sajnos az egész rohadt világ, a teljes univerzum pikkel ránk, oktatni akarnak és csak szemétkednek, jobb, ha kiszállunk egy ilyen olcsó kis bagázsból… Közben lassan (egy frászt: igazából villámgyorsan) tényleg mindenkitől leszakadunk – a felzárkózás kulcsa egyebek mellett az oktatás fejlesztésében rejlene, de hát ki tud itt ilyen piszlicsáré ügyekkel foglalkozni, amikor állandó harc az életünk: hol a migránsok, hol a Soros, hol a köcsög brüsszeli fenekedők kavarnak; és akkor ott vannak még a kommunisták, a szemkilövetők, az USA, Norvégia meg a KDNP-re kommentelők. Végül hadd ejtsek szót néhány nemes lelkű helyi polgártársunk felemelően szép tettéről: néhány kiváló és csupaszív szakember minden különösebb faxni nélkül összeállt, és szépen megnyírták, rendbe szedték pár hajléktalan, elesett embertársunkat. Így kell ezt csinálni, kedves mindnyájan, természetesen magamat is beleértve – e hír ébresztett rá, hogy piszok régen dolgoztam utoljára ilyen helyen, legfőbb ideje lesz beállnom valahová, hogy valami hasznosat is csináljak végre. Konkretice. Elkezdjük az okoskodást – tartsatok velem. Tovább »»

03 december
5komment

Itt nincs korrupció!!! (Béla bátyám, délután mennék akkor a lóvéért)

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (19 lövet, átlagosan: 6.79 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminckilencedik kiadását egy – legalábbis az én rendszeremben – imádnivaló hírrel nyitom: van tudniillik Japánban, hogy egészen konkrét legyek, a nem kevésbé pompás nevű Chichibu városában egy múzeum, amelynek tárlóiban köveket/kavicsokat mutatnak be az érdeklődő nagyközönségnek. Jelesül olyan köveket, amelyek emberi arcokra emlékeztetnek. Nyilván sokan játszottunk hasonlót gyerekkorunkban – kövekkel, felhőkkel, kávézaccal: a japánokat viszont sok más mellett azért is nagyon kedvelem (és irigylem egyszerre), mert egy csomó gyermekkori csodát felnőttkorukban sem felejtenek el. Képesek például “belebújni” egy rózsa lelkébe, azaz akár órákon át koncentrálni más élőlények rezdüléseire – és képesek megnyitni, látogatni, fenntartani egy ilyen múzeumot: remélem, meglátogathatom egy szép napon. A múlt héten ugyebár nem dolgoztam, igazoltan voltam távol az “elmaradott” Balkánon, közelebbről Boszniában – jut eszembe, halkan jelzem, hogy ha minden így marad, pár éven belül az ő füstjüket is bámulhatjuk majd nagy bociszemekkel, mint mondjuk Szlovákiáét vagy Romániáét… Szóval emiatt nem volt alkalmam megemlékezni arról a pompás konferenciáról, amit hó közepén szervezett meg az Állami Számvevőszék, s amelyet annak apropóján hívtak össze, hogy ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Akármeddig tudnék röhögni ezen a félmondaton – ha mondjuk Barbadoson, Guadalope-on szürcsölgetném a koktélom, de legalábbis bárhol máshol lennék, nem pedig itt: mert így továbbra is én fizetek itt mindent, és az se nagyon vigasztal, hogy nem egymagam. Ötéves a korrupcióellenes együttműködés. Azért ezt nem egyszerű feldolgozni. A végére is egy kis hungarikum a javából: elkövettük azt a hibát, hogy rendeltünk Boda sr-éknak egy vadonatúj mosógépet, mert a régi kissé megfáradt már a szolgálatban. Egy gyönge kilóba fájt a mutatvány, természetesen előre fizetve – a bátyámmal kiválasztottuk azt a céget, amely kicsi pénzért házhoz szállít, felvisz, kicsomagol, beüzemel, elviszi a már nem szükséges motyót. Egyszerű kis menet volt: kissé tovább amortizálódtam – de miért, miért, miért kell mindennek ennyire fosul működnie ebben a szerencsétlen, lerobbantott, megkattantott, ki- és elárult országban vagy miben??? Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz