Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


12 november
2komment

Járdaszínezgető bűnözők végnapjai

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharminchetedik kiadását egy izlandi hírrel indítjuk: a szigetországban a nemrégiben megtartott parlamenti választások után visszafogott mértékben, szerény negyvennégy százalékkal emelték meg a képviselők fizetését, amely így már 9000 euró (2.8 millió forint) lesz – a döntést a köztisztviselők javadalmazását meghatározó ötfős testület, a Kjararad azzal indokolta, hogy e módon lehet biztosítani a politikusok pénzügyi függetlenségét. Nem volt túl boldog a döntéstől az államfő, Guðni Jóhannesson, aki elmondta, ő ugyan nem kérte az emelést, nincs is rá szüksége, köszöni szépen, a különbözetet jótékony célokra ajánlja fel. Komolyan mondom, látható, hogy a belterjes szigetországi lét azért komolyan károsítja az agyat: hallatlan, mit meg nem engednek maguknak egyes politikusok a világban. Míg például nálunk megfeszített munkával szét kell törvénykezni magukat a honatyáknak, hogy mindenkor a hatályos jogszabályoknak megfelelően tudják elrabolni azt a pár ezer milliárdot, addig Izlandon ezeknek az se kell, amit megkapnak. Sürgősen fel kell venni a kapcsolatot velük… Pécsett, több bűntársával és cinkosával együtt bevitték a rendőrségre a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét: Kovács Gergelyék járdát színeztek, s ezen, a társadalomra különös veszélyt jelentő cselekményükkel förtelmesen agyonrongálták (volna) a Szent Szétrohadó Nemzeti Közvagyon egy fontos darabkáját. Egy tényleges életfogytiglan talán elgondolkodtatná és megtörné végre kissé az ilyen magukról megfeledkezett, pökhendi kis liberálbuzeránsokat: ideje lenne tán kicsit keményíteni a törvényeken, romlatlan társadalmunknak ugyanis nagyon is elege van abból, hogy ez a söpredék szabadon flangál meg festegeti a fasza szürke járdákat. Kicsit repedezett/kátyús: na és??? Mi így szeretjük, kutyamajom. Végül beszámolok egy kis lázról, a kellemesebb fajtából, az útiból: már megint rajtam van, de rendesen, pedig van még pár hét az indulásig – kivételesen (ha csak nem ígérik be százszázalékosan a tartós huszonöt fokot november végére) nem motorral, hanem autóval hajtunk le Boszniába, Mostarba, hogy a rendes, időszaki hídív-ellenőrzést megejtsük egy röpke hétvégén. Az elmúlt napokban fejben már megtettem vagy százszor a távot lefelé, és keresztbe-kasul sétáltam a várost is: de szép lesz nagyjából turistamentesen látni… Gyertek, utazzunk fejben egy kicsit – olcsó, biztonságos, szórakoztató. Zárom az ajtókat.

Hirdetés

* Nem kér a fizetésemelésből az államfő. Izlandon.

Izland parlamentjét szokás általában a világ legrégebbi ilyen intézményének tekinteni: a feljegyzések szerint 930-ban alapították, abszolút nem vészes – első elnöke, ha igaz, márpedig az, mert nemrég olvastam a Zesti Rácok című tudományos-szar/kasztikus folyóiratban, Dózsa László volt, gyorsan hozzáteszem, ezt a tényt fényképek igazolják. Fekete-fehérek, mivel a színes technikát csak 1125-ben találta fel Reykjavíkban Gunnar Kodakolorsson. De azt is szívesen elmesélném nektek, hogy a szigeten nagyjából száz profi labdarúgó él, közülük 23 volt tagja az idei Európa-bajnokság keretének: a fantasztikus formába lendült csapat, még emlékezhetünk rá, egészen a negyeddöntőig menetelt. Profik, mondom – talán pontosabb úgy, ha azt mondjuk, ki ebben, ki abban, a futballon túl is… a szövetségi kapitány például főállásban fogorvos, a kapus, Halldorsson pedig eredetileg filmrendező, csak két éve hivatásos labdarúgó… Mind e közben nálunk, a magyar futball zászlóshajójánál, az NB II-ben harcoló Puskás Ferenc Labdarúgó Akadémiánál 22 főállású takarító és 23 karbantartó tevékenykedik. Onnan tudom, hogy épp most 112 alkalmazottnak kértek 50 százalékos fizetéstámogatást (közpénzből, ami, ha jól tudom, egyelőre megőrizte közpénz jellegét, bár ez ügyben szívesen venném Kósa jedi tanítását). Ne feledkezzünk meg a 13 edzőről és egy technikai vezetőről, akiknek 90 százalékos fizetéstámogatást kértek. Orbán nagyúr legkedvesebb csapata e célokra egyelőre beérte 103 millió 478 ezer froncsival – példa értékű szerénység, azt hiszem, erre mondják műveltebb házaknál: amilyen a mosdó, olyan a törülköző. Ha az egyik mocskos, az a másik is – persze ezt nem erre az esetre értettem. No de ne is térjünk el a tárgytól, arról akarok beszélni, hogy nemrégiben elég tisztességesen megemelték az izlandi képviselők juttatását – a negyvennégy százalékos lift után immár 9000 eurót kapnak a honatyák, akiket azért stafíroztak ki, mert így szeretnék biztosítani számukra a pénzügyi függetlenséget. (A döntést egyébként a Kjararad hozta meg: e testület öt tagból áll, hármat a parlament delegál, egyet a legfelsőbb bíróság, az ötödiket pedig a pénzügyminiszter nevezi ki. Hatáskörébe tartozik a képviselők, a miniszterek és egyes közszolgálati intézmények vezetői javadalmazásának meghatározása.) Nos, megvolt az emelés: hinné-e valaki, hogy van, akinek még ez se tetszett? Bizony, az államfő, Guðni Jóhannesson egyáltalán nem örült: azt mondta, ő sosem kérte, hogy emeljék meg a fizetését, neki nincs szüksége ilyesmire, így az összeget jótékony célra utalja majd. Ismertem már ilyen magukról megfeledkezett exhibicionistákat: ott van például örök kedvencem, José “Pepe” Mujica, Uruguay volt elnöke, aki elnöki fizetésének tíz százalékát, nagyjából az uruguayi átlagbért volt csupán hajlandó felvenni, a többit jótékony célokra fordította; hasonlóképp járt el anno fizetésével Göncz Árpád köztársasági elnök, aki ráadásul az elnökségének tíz éve alatt kapott ajándékokat árverésre bocsátotta, a befolyt összeget beteg gyerekek gyógyítására adta; és, bizony, hadd vágok csak ököllel a darázsfészekbe, még maga a Magyar Sátán, Gyurcsány is képes volt teljes kormányfői fizetését karitatív célokra utalni. És tudom, szíve szerint így tenne Áder János is, csak nem akarja, hogy Lázár meg Rogán teljesen hülyének nézze. Nézés, jut eszembe: nézzétek el nekem, ha azt érzem, a végére muszáj öt mondatot megosztanom veletek az előbb már megidézett Mujica prezidentótól – szerintem mindennél többet mesél. Íme: “Nem azok ellen az emberek ellen vagyok, akiknek sok pénzük van, akik megőrülnek a pénzért. De a politikában ezt külön kell választani. Ki kell zavarnunk a pénzt szerető embereket a politikából, mert veszélyt jelentenek ott. A pénzt imádó emberek szenteljék magukat az iparnak, a kereskedelemnek, hogy megsokszorozhassák a vagyonukat. De a politika az a mindenki boldogságáért vívandó küzdelem.” Tudom. Tudom. De akkor is. Köszi, Pepe.

* Bevitte a pécsi rendőrség Kovács Gergőt, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt elnökét.

Csattanós választ adott a közrend miatt esetlegesen aggodalmaskodó magyar nemzeti polgároknak a magyar nemzeti bélügy, ha úgy tetszik, személyesen maga Pintér “Makulamentes” Sándor miniszter, illetve Papp “Megvédemarendőreimet” Károly altábornagy, országos főkapitány. A rend őrei lakossági bejelentés alapján példás gyorsasággal fogták el azt a garázda csoportot, melynek tagjai – a liberálcinikus, “világpolgári” attitűdöt, az öncélú fennhéjázást, valamint a kivagyiságot láthatóan különösen kedvelő Kovács pártelnök vezetésével – úgynevezett négyszín-technikával festegették a pécsi Ferencesek utcájának egy darabját, e pökhendi módon kívánták felhívni rá a figyelmet, hogy a járda szövétneke néhány négyzetméteren kissé felfeslett (aligha kell mondanunk, a megrepedezett járdát még a liberálkommunista városvezetés építtette, kereken nyóc éve). Még szerencse, mi több, inkább tán isteni gondviselésnek hívhatnánk, hogy épp a helyszínen sétáltatta kiskorú gyermekét egy felelős állampolgár, a Biokom Nonprofit Kft., azaz egy hulladékbegyűjtő és -hasznosító cég szakembere. Azonnal átlátta, micsoda döbbenetes bűncselekmény kellős közepébe csöppent, s mivel jogszerűen magánál tartott kézifegyverét nem kívánta használni, joggal tartva attól, hogy a megvadult járdafestők testébe cselekményük helytelenségére figyelmeztető céllal eresztett lövedékek esetleg kárt tehetnek a járdában, épületekben és más, a nemzettestet gazdagító közvagyonban is, inkább úgy döntött, haladéktalanul értesíti a hatóságokat az elképesztő történésekről. Sajnos a TEK épp a “Nyugdíjas terroristák tolókocsi-kerekének RPG-s kilövése éles szögből, metrókocsi alatt fekve, behunyt szemmel” elnevezésű nemzetközi gyakorlaton vett részt a felvidéki Halvacsorákon (Hlavac), így őket nem tudták bevetni – a megfelelő rendőri erők azonban épp oly kiválóan megoldották a feladatot. Miután szakszerű intézkedés keretében elvitték a gyanúsítottakat, a helyszínen rögzítették a bűnjeleket. Az 1-es táblácskát a kék, a 2-est a zöld, a 3-ast a piros, a 4-est a sárga festéket tartalmazó bödön mellé helyezték az ügyhöz kirendelt nyomozók, az 5-ös tábla a vastag ecsethez került, míg a 6-os az eddig még nem teljesen tisztázott szerepű szivacs (spongya) jelzésére szolgált. A helyszínen találtak még egy kétfarkú kutyát, amit állatorvoshoz vittek. A rendőrségi technikusok rögzítették az ujj- és cipőlenyomatokat, szag- és DNS-mintákat vettek, viszonylag olcsón, továbbá összeszedték a helyszínen fellelhető haj-, szemöldök- és elemiszál-mintákat is. A rendőrőrsön az előállítottakat (Kovács és bandája, továbbá egy fő gyanús külföldi békaember, a nyomozás eddigi adatai szerint külföldi migránsnak látszó élőlény, magyarul kommunikálni képtelen, már csak ezért is különösen gyanús) kihallgatták, továbbá közölték velük a vádpontokat. Kovács igyekezett cáfolni az ellenük felhozott makács tényeket: egyebek mellett, a tőle megszokott sunyi okoskodással arra hivatkozott, hogy a graffitizés bűne csak és kizárólag falfelületen valósítható meg – márpedig, érvelt tovább, a járda nem fal. A kihallgatáson jelen lévő rendőrök ezen a kijelentésen mintegy négy órás időtartamban elgondolkodásra kerültek. Az éberség lankadását kihasználva Kovács az állomány fennmaradó részének jelentős, négy ezrelékes fizetésemelést kínált, mire azok habozás nélkül átálltak hozzá és kiszabadították. A pécsi rendőrkapitány később ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, mindenképpen szükségesnek látják a személyi állomány ideológiai motivációjának megerősítését, e célból tehát a jövő héten Németh Szilárd, Fekete György, Kovács Zoltán, Ókovács Szilveszter, Kósa Lajos, Deutsch Tamás, Pataki Attila és Fásy Ádám látogat le a pécsi rendőrökhöz csapatépítő tréninget és elméleti továbbképzést tartani. A rendőrök végül kénytelenek voltak utólagosan szabadlábra helyezni a bűnelkövetőket, akikre egyébként Harrach Péter tényleges életfogytiglani börtönbüntetés kiszabását kérte forró dróton Polt Pétertől, hozzátéve, ha ez nem lehetséges, Kovács Béla kettős-hármas ügynök (fedőnevén az Orosz Kémtorta) segítségével megszervezik a Magyar Kétfarkú Kutya Párt teljes tagságának határozatlan idejű szibériai csereüdültetését, csak oda, csere nélkül. A megrongált, összevissza színekre mázolt, gyanúsan jókedvű járdarészletet pedig már másnap megtisztította a derék bejelentő cége, a Biokom, azaz újra szép ólomszürke és otthonosan repedezett lett az utca, s ezzel helyre is állt a világ rendje, lehet tovább ballagni, nertársak, baromira nincs itt semmi látnivaló, hagyjuk dolgozni azokat, akiknek még van mit tenniük, szigorúan csak az önök érdekében, faszkalapkáim. És, ha már nálam a szó, mely köztudottan veszélyes fegyver, jó lenne már egyszer és mindenkorra megjegyezni, drága férgeim, hogy illene szépen kushadni, leszakadni a semmiközötökhozzádolgainkról, mert bárkit bármikor bármiért bevihetünk és kurvára be is viszünk, ugye értem… és hogy ott bent mi történik, nos… azt bizony szintén mi döntjük el, persze szigorúan a nép nevében, előre. Baszkódni csak törvényesen, szépen, ahogy a Rogán megy az égen, úgy érdemes. Stimmölünk, suttyókáim? Na, akkor lehet ballal egy jó keményet kilépni és elballagni a náthás picsába, tán már bátorkodtam említeni dzsentlömenesen. Ne meressze azt a hülye gülü szemét, libókám… igen, magához beszélek… igen, így, ha így akarok, miért, mi lesz??? Rendőrt hív??? Maga tényleg nem hallotta, hogy immár itt van Amerika is? Mármint velünk? Hogy együtt dübörgünk meg trampolunk??? Na, legyenek már egy kicsit hazafiak: énekeljék szépen Ádám és Attila után az amerikai himnuszt: Szövetségbe forrt szabad…

* Két hét múlva megnézzük, mi újság Mostarban…

Nem hivalkodni szeretnék, amikor hangsúlytalanul mondom, van valami az életemben, ami az elmúlt ötven évben lényegében semmit nem fakult – sőt, talán egyre csak erősebb: az utazás előtti izgalom. Az indulás előtti estét-éjszakát említeni se akarom: időről időre az a szörnyű érzésem támad az ágyban hánykolódva, hogy soha, de tényleg soha nem lesz reggel/hajnal. Aztán mégis. De nemcsak az előző estém zűrös: az egész hónap macerás. A térképet nézegetem, fejben újra és újra lejárom az egész utat. Ha soha nem voltam még arra korábban, az nagyon finom… ha meg voltam már mondjuk tízszer, még jobb – akkor mindjárt az összes emléket is oda gombostűzöm, a képzeletbeli dossziémhoz. Boszniában, közelebbről is Mostarban az idén kétszer voltunk: egyszer a Kész Lacival pattantunk le még májusban pár sörre – tudom, baromi nagyképűen hangzik, pedig nem is az, csak szikár tényközlés. Volt egy szabad péntek-szombatom, a Kész Lacinak, ha akarja, lényegében akármelyik az lehet: péntek reggel megindultunk, egy fantasztikus motorozást követően késő délutánra ott is voltunk, elfoglaltuk a Marshall Villa számunkra kijelölt egységét, majd egy emberpróbáló, huszonöt méteres gyalogtúra után kiültünk a Marshall bár teraszára, és beszedegettünk pár sört. Tényleg nem olyan sokat, mert másnap reggel már jöttünk is haza – ezzel a mámorító, semmihez nem fogható jó érzéssel hajtottuk le a fejünket Alisa asszony pompás panziójában. Másodszor augusztusban láttuk meg a Stari most-ot, azaz a kalandos sorsú, mámorító ívű, évszázados mostari öreg hidat – amikor is Boda jr. és Feri barátom társaságában végigkarikáztuk a Balkán egy csodaszép szeletét, és ott, vagyis Mostarban kezdtünk. Nem kevésbé fantasztikus élmény volt. Most aztán úgy gondoltam, három a magyar nemzeti igazság: hadd lássuk most a dolgot magát, nagyrészt turisták nélkül – merthogy ebben is van bóni, de van ám… pontosan tudom, elég sok helyre sikerült úgy is eljutnom, hogy épp nem volt csordultig. Kivétel nélkül nagyon-nagyon élvezetesnek találtam a felfedezésnek ezt a módját: off-seasonban egészen mások például a helyiek. Hogy egy kiemelkedően plasztikus példát mondjak: amikor véget ért a háború odalent, délen, és Horvátországban kitört a nagyon nagy off-season, merthogy a német turistáknak valahogy még nem nagyon akaródzott arra veretni – tyű, mennyire mások voltak a horvátok… tyű… mennyire jó vendégek voltunk mi… komolyan mondom, néhanap még mosolyogni is láttam őket – persze úgy értem, nem csak akkor, amikor a pénztárcánk előkerült… Na jó, a bosnyákok amúgy is nagyon barátságosak, biztosan írtam már ezerszer, nagyon szimpatikus népség, és tényleg nem csak azért, mert hatvan forinttal olcsóbb a benzinjük, ráadásul nagyságrendekkel jobb is, mint a miénk… Szóval kihalt mostari utcákra, szeretetre és barátságra, nagy nyugalomra, jó falatokra és kortyokra számítok… Meg persze egy nagyszerű oda-vissza útra: naná, hogy nem motorral – Szarajevó után, a hegyekben nem kicsit esélyes a hó, akár komolyabb kiadásban is… De autóval se lesz ám csúnyább a túra, meg eseménytelenebb se. És hadd mondjak még valamit, persze ezt sem először: az egész buli meglesz egy közepesen elfajzott hétvégi öblögetés árából – ráadásul picit többre emlékszel, picit többet is töltődsz, plusz mindent, de mindent, amit ezért a kis pénzért kapsz, ott őrizhetsz a többi csodás filmed között, a továbbra is legkorszerűbb, korlátlan tárkapacitású, (legtöbbször) villámgyors, (szinte) soha le nem fagyó biocomputered merevlemezén… Örökre a tiéd.

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (25 lövet, átlagosan: 6.72 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

2 komment

  1. Tüske Hajnalka szerint:

    Ami azt illeti, Izland nincs is olyan messze; úszva alig néhány nap. ;) Ami a mentalitást illeti, nagyjából 0 az esélyük a mi derék politikusainknak.( A közölt számokról inkább egy szót se…) A második részről: Könnyesre röhögtem magam. Andriska, szabad ilyen kommerszen fogalmazni?! Szerintem kötelező, hogy mindenki értse. “…épp a helyszínen sétáltatta kiskorú gyermekét…” :D Ami a dolgozat 3. részét illeti, én csak simán sárgulok, mert feltöltődni csakis úgy lehet, ha kilépünk a mókuskerékből.

  2. Hatlövet szerint:

    Szerintem José “Pepe” Mujicát le kellene igazolni sürgősen. Most talán rá is ér, utána meg hozhatnánk Guðni Jóhannesson urat is. Migráncsok ugyan, de én toleráns vagyok. :D
    A közelgő balkáni túrához meg jó utat kívánok.

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


öt − = 1

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz