Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


22 október
5komment

Amikor nem mondod, mégis készülsz rá

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincötödik kiadásában szépen gyertek velem Texasba, egyenest Dallasba – nem, nem, semmi Jockey, semmi Bobby, semmi olaj: egy csőd szélén álló főiskolát mutatok be nektek, azaz… pontosabban szólva a Paul Quinn College csak állt a csőd szélén, s azóta már régen rendbe jött minden. A zömében hátrányos helyzetű diákokat képző intézmény dékánja ugyanis úgy gondolta, feláldozza az iskola focipályáját – uram bocsá… felparcellázták hát a szép zöld gyepet, és kackiás kis biogazdaságot alakítottak ki. Jó, rendben, egyrészt nem gondolom, hogy csak a fűtött pázsit helyén él meg a répa, s kicsit direkt tán a párhuzam a honi éhezőkkel, az “akadémiák” gigászi egymásnak feszülésére mérsékelten izguló nézők távolmaradása okán ásítozó stadionokkal – de attól még beszélhetünk róla, amíg megvagyunk, teszem hozzá izgatottan. Fekete autóról jut eszembe: itthon elfogták a Teréz körúti robbantót. Picinyke erőkkel: a nyomozásban nagyjából ezer fő vett részt, s a hírek szerint a TEK harminc-negyven járműből álló konvoja ment érte Karmacsra – a Q7-esek mellett természetesen volt a mezőnyben pár páncélozott egység (katonaviselteknek írom: PSZH) is. Állítólag csak egyszer kellett megkérdezniük, hová kell menni: és ez még mindig ezerszer jobb, mint a 13. helyett a 15-be hatolni be. Az elkövetőt egyébként hamar lekapcsolták, és szinte azonnal őrizetbe is vették, nem várhattak, mert, mint az Origó írta: ”… a férfi újabb robbantásokat követhetett volna el. Bár ezt konkrétan nem mondta ki, minden bizonnyal készült is rájuk.” Magam is így érzem – ráadásul ha nem beszélt, érthető, hogy konkrétan nem mondta ki, mire készül. Minden bizonnyal. Tudjuk. Itthon minden rendben, ide egyelőre nem tette be a kezét a terror lába: cserébe viszont az önkormányzat 166 millió froncsiért megveszi városunk egyik büszkeségét, a zöld SZTK-t. Remek, felelős, bölcs döntés: már csak azért is, mert politikai értelemben a dunaújvárosi lakosság 98 százaléka, de konkrétan legalább egy ember most nagyon örül – az pedig a tulajdonos. Vannak tán köztünk olyan megveszekedett liberálkommunista, a régi szar időkben Szabad Népszabadságot olvasó, a rezsicsökkentés szentségében sem igazán hívő tamáskodók, akik nem pontosan értik, vajon mitől lett hirtelen oly kívánatos az összeomlás szélén álló, pusztuló, évek óta magára hagyott csövestanya – megmondom én, mi hogyan lesz, aranyos olvasóim. Aki kíváncsi, hamar megklikkeli a gombot, és bemegyen. Ott leszek.

Hirdetés

* Focipályából virágzó biogazdaságot alakítottak ki egy amerikai egyetemen.

Dallasban esett meg a dolog: néhány éve épp csődbe menni készült egy felsőoktatási intézmény, a Paul Quinn College, bizony, ott is megesik az ilyesmi hébe-hóba, más kérdés, hogy annyi előnyük feltétlenül van, hogy ilyen esetekben nem Balogh Zoltán veszi kézbe és bogozza végképp gúzsba a zűrös ügyek szálait azzal az üdvözültnek és jóindulatúnak szánt félmosollyal, amit látva még tán a minden bajt kibíró bambusz is azonnal gyökerestül fordulna ki a földből… Szóval 2009-ben még a csőd szélén táncolt az iskola, amikor Michael Sorrel dékán állt a kormányrúdhoz. Sorrel úgy látta, a zömében hátrányos helyzetű diákokat oktató intézmény megmentéséhez komoly szemléletváltásra van szükség: egyebek mellett egy iskolai biogazdaságot álmodott meg, mégpedig merész ötlettől vezérelve a campus amerikaifoci-pályáján… Az iskola csapata igazából amúgy is csak kínlódott a bajnokságban, nem sokan sírtak értük. - Aki meg szeretné érteni, miért kezdődött el ez az egész, annak el kell látogatnia olyan vidékekre, ahol 95%-os a kisebbség, ahol mélyszegénységben élnek az emberek. Egy ilyen környezetben nincs értelme sikertelen focicsapatot működtetni. Itt másra van szükség… – nyilatkozta a mára óriási sikereket elért projekt megálmodója. Pár dolgot azért talán nem árt tisztázni, mielőtt továbbmennénk, előrebocsátom, tudom, ott sem kolbászból van a kerítés: de például a mélyszegénység fogalmának viszonylagosságát épp a múltkor értettem meg tévénézés közben, amikor láttam, egyesek mit is értenek ezen Amerikában. Arról szólt a sorozat, hogy egy szakember próbál segíteni azoknak a szerencsétlen családoknak, amelyek nem tudnak megküzdeni nyomasztó adósságaikkal – valamikor, talán emlékeztek rá, az RTL-en ment valami hasonló, volt egy ember, aki, miután átnézte, hogyan is áll a családi büdzsé, kockás papíron, a három négyzetméteres konyhában, a hűtőnek dőlve kiszámolta Povázsnaiéknak, hogy ha leváltanak turistáról párizsira, továbbá üresen isszák a teát esténként, éves szinten simán meg tudnak spórolni háromezerhatszáz forintot, nem is beszélve a három helyett csupán két vécépapírkockát csippentő tudományos módszer elsajátításáról, amely újabb ezerhétszáz forinttal kerítette beljebb a hetvennyolcmilliós adóssággal rendelkező család költségvetését (annak idején, nyolc éve, felelőtlenül és butuskán, garázsvásárlásra vettek fel harmincezer forintot, kicsit felduzzadt az adósságállomány, na ja, a fránya keresztárfolyam-mozgások – és már jöttek is a megmentő kormány-hadműveletek, hogy azoknak se legyen jó, akik netán addig megúszták)… No, odaát a hasonló szaki szintén nekiült, átnézte az ugyancsak a csőd szélén tántorgó Smithék fogyasztási szokásait, aztán már jött is a feketeleves. A sápadt, karikás szemű, harmincöt éves Mr. Smith és felesége a hátsó kis sziklakertben kapta meg az első mélyütést, amikor az ember félénken azt kérdezte, mi lenne, ha a kétezer köbméteres jacuzzi fűtését és világítását lekapcsolnák… NAP KÖZBEN… Kis híján elsírtam magam… rossz volt nézni az arcukat (mély)szegényeknek, komolyan… Pedig ez még csak a bevezetés volt: a másik ötlet úgy szólt, el kéne tán adni a MÁSIK házat, a kis százhúszezer dollárost… no, itt azért még a sokat látott szakember hangja is megbicsaklott kissé… a többit, megmondom őszintén, nem is láttam, erősen úgy éreztem, legfőbb ideje felszippantanom egy csík ultraport a metlahiról… Szóval Texas és a mélyszegénység: bárhogyan van is, kétségtelen, hogy a focipályán talajt cseréltek, szépen kiparcellázták (mára csak az eredményjelző, a kapufák és a lelátó emlékeztet rá), és elkezdték a biotermesztést. Tény, hogy mindenen felül fontos az a módszer, amely arra vezeti rá a diákokat, hogy a közös munka, egymás segítése alapfeltétele későbbi sikeres életüknek. Így a félévi tandíj fejében mindenki 150 órát dolgozhat, s valóban minden munkát a diákok végeznek: amellett, hogy ők termelik a kukoricát, paradicsomot, áfonyát, gyógynövényeket, s még méhészkednek is, a konyhán tevékenykednek, takarítanak, s általában, teljes körűen részt vesznek az iskola működtetésében. Az egész mese leglényege, hogy az az intézmény, amely annak idején csupán egy vereséget vereségre halmozó futballcsapattal kínlódott, ahonnan menekült, aki csak tudott, mára sugárzóan sikeres iskola lett, ahol megduplázódott a hallgatói létszám, s ahol nem csak elméleti síkon képzik a hallgatókat, de a dolgos hétköznapok során mutatják meg nekik, milyen egyszerű is lehet az élet. Amit sokszor épp mi magunk teszünk bonyolulttá: úgy a nagy vízen túl, mint itt, mifelénk is. Mert a sikerhez néha elég egy igazán merész ötlet: teszem azt beszántani a focipályát…

* Elfogták a Teréz körúti robbantót.

Hát jó… alkalmazkodjunk továbbra is engedelmesen a játékszabályokhoz, egyezzünk bele, hogy a horgászkulupos ember ott és akkor, merőben véletlenül épp a “sorsdöntő” “népszavazás” előtt egy héttel vagy hogy, bombát robbant a város közepén, azon a pompásan kiválasztott helyszínen, ahonnan három percnyire, három eseményen alig pár ezer rendőr mocorog épp. Aztán a “profi elkövető” kényelmesen és nyugodtan végigsétál jó pár kilométert a helyenként sok száz millió forintért kiépített, még én is tudom, arcfelismerő kamerarendszerrel felszerelt utcákon, amiket azért túlzsúfoltnak aligha nevezhetnénk… A TEK azonnal nyilatkozik, s nem zárja ki a terrortámadás lehetőségét, a két perc alatt a helyszínre özönlő rendőrök pedig arról kérdezgetik a tanúkat, hallottak-e Allah akbar kiáltásokat… Két rendőr sérül meg életveszélyesen a robbanásban, s egy arra járó taxis mellett elsüvít néhány vasdarab. Biztos hogy bennem van a hiba: nekem valahogy továbbra se áll össze ez a kép. Tudom, mindenről ugyanaz jut eszembe, tudom, cinikus vagyok, tudom, ha egyszer az én ajtóm előtt robbantanak, majd máshogy gondolom – jó, köszönöm, igazatok van. Hitre fel: a titokzatos karmacsi ember nem az egyszerű megoldások barátja, ő így akart végezni Papp tábornok rendőreivel. Oké. Folyik a nyomozás, tízmillió forint a vérdíj, ezerakárhány kamerafelvétel van, sok ezer lakossági bejelentés: szeptember 24-től október 5-ig a rendőrség összesen 1874 személyt fogott el, közülük 492 főt érvényben lévő körözés alapján. 1045 főt bűncselekmény elkövetésén értek tetten, további 1066 személyt bűncselekmény elkövetésének gyanúja miatt állítottak elő: mellékterméknek nem akármi. Aztán három napja a TEK felcihelődik, beröffentenek pár páncélozott szállító járművet, s a 30-40 járműből álló konvojjal egyenesen Keszthelyre robognak, ahol simán elfogják az elkövetőt, aztán visszafelé, csak a Legfőbb Hadúr meg Kósa Lajos tudja tán, miért, beugranak Karmacsra, ahol, némi élő segítséget igénybe véve egy szűk utcában kell tolniuk egy ipszilonost, mert nem pontosan oda tartanak, ahová kéne, de ennyi bőven belefér, szerintem én se lennék biztos a dolgomban egy irtózatos bonyolultságú zsákfaluban. Különben is, kérdezni nem szégyen, amúgy meg faszkivan, hogy tényleg semmi nem jó a magyar lakosság állandó köcsögösködéssel foglalkozó részének – amikor 2011-ben Szekszárdon például nem kérdeztek, csak berobbantak ajtóstul-falastul a szomszédba, akkor meg az volt a baj. Na, lényegre. 23 éves profi elkövető csávó megvan, azonnal őrizetbe is veszik, nem lehet kockáztatni, mert, idézem a Párt (egyik) lapját, az Origót, ja, előrebocsátom, az ügyben rengeteg a kérdés, az viszont már biztos, hogy az ember egyedül csinált mindent, nem volt segítője. Jó. Nem mondott még semmit, de ez már bizonyos. Kellenek azért sarokpontok, értem. Na szóval, így ír az Origó a gyors őrizetbevétellel kapcsolatban: “Keresztes Imre főügyész elmondta, ennek több oka is volt. Egyik ilyen okként említette, hogy a férfi újabb robbantásokat követhetett volna el. Bár ezt konkrétan nem mondta ki, minden bizonnyal készült is rájuk.” Nyugodtan fussátok át még párszor ezt a két mondatot: szép munka, de idő kell hozzá, mint egy jó szivarhoz. Az elkövető azért nem hétköznapi figura: az apja 2011-ben Zala megyében polgármester volt. Hm. Független… Hm… hm… hm… hm… független, aha, értjük, remélem. Korábban meg Venezuelában éltek évekig. No csak… Ugyancsak az Origó írja, szintén nem gyenge okfejtés keretében: “… a férfi egyébként vélhetően jogi értelemben beszámítható, ám egyértelműen megszállott, „őrült”…”. Megannyi különös szál, csak remélem, egyszer mind kibomlik majd, a NER nagyobb dicsőségére. Ja, bocs, kérdezhetek még valamit, ha már így nálam a szó: nem tudjátok, mi van a két nyugdíjas merénylővel, akik Bástya a miniszterelnök életére akartak törni, de szerencsére idejekorán lekapcsolták őket… Tud valaki valamit??? Míg gondolkodtok,, hadd mondjam még el nektek azt a megnyugtató hírt, hogy azért volt ám igazi magyar gógyi is ebben a végül is összességében szerencsés véget ért történetben: csak hogy tuti legyen az egész, kellett egy kis DNS, mint egy falat kenyér. A “profi elkövetőé” ugye ott volt egy, a helyszínen megtalált hátizsákon – hát rámoccantak az anyjára, akit a látszat kedvéért a kertek alatt jól megszondáztattak, cselből, s így jutottak hozzá a DNS-éhez. Nem szeretnék még ennél is ízetlenebb lenni, úgyhogy jószándékúan feltételezem, nyálról beszélünk – az is felvet néhány kis kérdést, de ne szisszenjünk minden kis szilánkhoz, ahogyan a költő is javasolja. Egyvalamit viszont teljesen komolyan kimondhatok: mielőbbi teljes felépülést kívánok a robbanásban megsérült két rendőrnek – bármi is lett légyen a valódi oka, hogy épp arra jártak…

* 166 millió forintért megveszi a város a végzetesen lepusztult zöld SZTK-t.

Csodálatos, hótiszta történet a zöld SZTK-é: amolyan cseppben a tenger sztori, elég sok mindent elmond az elmúlt évtizedekről. Összesen csak ketten voltak benne a kétezres évek elejétől egészen jól dübörgő “üzletben”, ha jól számolok – a Boldog meg a Boldogtalan. Voltak persze páran, akik nagykanállal szedték le a szaftot – de azok se panaszkodhattak, akiknek csak a csontok jutottak. Sőt, úgy tűnik, még mindig maradhatott valami a fazék alján: de erről majd később, most nézzük át, csupán címszavakban, mi is történt a II. számú rendelőintézettel átadása óta. Az épületet – melyet a CLASP könnyűszerkezeti technológiával építettek fel – 1983. november 2-án, azaz szinte napra pontosan 33 éve adta át dr. Schulteisz Emil egészségügyi miniszter. Jó darabig minden szép és jó volt: a fényben úszó, modern, aulás rendszerű intézet egyre csak fejlődött – gyógyszertárat telepítettek bele, rehabilitációs kezelésekre járhattak a betegek, hidroterápiai részleget alakítottak ki, ha kisebb zökkenők akadtak is, de igazi sikertörténet volt a zöld SZTK-é. 2004-ben aztán eljött a privát izélés ideje: hogy a megfelelő üzlet létrejöhessen, előbb társasházzá kellett alakítani a rendelőt, 2004 januárjában a közgyűlés gazdasági bizottsága sutty, már meg is szavazta, majd -szövegezte az alapító okiratot, aztán, ahogyan a helyi lap fogalmazott: “Igényes befektető kerestetik!” Meglett, naná, abban hiba nem volt. A Zöld Rendelő Társasház minimális vételárát 127 millió forintban (négyzetméterenként 25 400 forintban) állapította meg a közgyűlés, ebből az épület alatti telek – szerintük – 400 ezer forintot ért. Ketten pályáztak, s végül dr. Szabó József ajánlatát fogadta el a közgyűlés. A kórház, egy (valakinek) kiemelkedően előnyös szerződés keretében visszabérelte a rendelőt tulajdonosától, s egy év alatt nagyjából túl is voltak a vételáron, a kontraktus azonban nagyon nem egy évre szólt, ráadásul 2007-ben röpke 200 százalékkal emelte meg a bérleti díjakat az akkor már új tulajdonos, a Pentinvest Kft., amely 400 millió forintért vette meg az aranytojást tojó zöld rendelőt, s vele például a tíz plusz tíz évre szóló bérleti szerződést. A kórház pedig szépen öntötte a több tízmilliós (oh, mit is beszélek, én pór paréj: a 34 500 svájci frankos, inflációkövető) bérleti díjat a feneketlen hordóba. Egészen 2010-ig, amikor is jó néhány botrányos történést követően végül is kiköltöztették a szakrendeléseket a zöld rendelőből – az év októberében indult nyomozás különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés és más bűncselekmények ügyében, több, korábbi képviselőt rabosítottak is, azaz ujjlenyomatot vettek tőlük, lefotózták őket és a többi. Emlékezhetünk arra is, hogy, idézem: “A közgyűlés élénk vitájában dr. Dorkota Lajos alpolgármester harcias, keresetlen szavakkal ostorozta az írásunkban is felvázolt tényeket, történéseket. Véget kell vetni – hangsúlyozta – mindenféle tisztességtelen nyerészkedésnek.” Bezony. Így ostoroztak akkoriban a tisztességtelen nyerészkedés ellen harciasan fellépők. No, és 2010-ben indult el az enyészet útján az épület, melyet az azóta eltelt hat évben többször is kifosztottak, felgyújtottak, aligha túlzás azt mondani, mára egy fekély a város közepén. És ez a kedves kis fekély úgy felkeltette a város érdeklődését, hogy ez év februárjában szépen meg is szavazták, hogy megvásárolják a K-Klinika Kft-től, vagyis a mostani tulajdonostól, nincs már erőm utánamenni, ez most épp kinek a biznisze, részemről mindegy is. Nem szeretnék ünneprontó lenni, csak úgy kérdezem: ha mondjuk nekem lenne egy hasonló állapotú, azaz patkányoktól hemzsegő, félig kiégett, kidőlt-bedőlt ingatlanom a város közepén, vajon megvásárolná-e tőlem jó pénzért a város, avagy (és, nem árulok zsákbamacskát, én sokkal inkább ebben hiszek) két hónapos határidővel, tízmilliós kötbér, életfogytiglan, mittudomén mi mellett kötelezne, hogy emberi állapotra hozzam, vagy pedig bontsam el ízlésesen, mintha soha ott se lett volna? De most komolyan… És mi vajon vele a terv, ha hamarosan meglesz? Ti tudtok valamit? Milyen fantáziát láttak meg stratégáink abban a 33 éves, reménytelenül ledurrant romban? Milyen tervek, előtanulmányok készültek, ki javasolta ezt a remeknek ígérkező bizniszt? Felújítják bárminek? Azt az épületet? Ne röhögtessetek már… Vagy akkor mi a vízió? 166 millió forint, gyerekek… Oké, mondjuk a dunaújvárosi közvilágítás lerontására kifizetett 238 millióhoz (és a most zajló, további súlyos tízmilliókba kerülő “kiigazításhoz” persze csupán a leginkább neuralgikus, azaz töksötét pontokon, amit természetesen nem a kivitelező cég áll, hanem ismét csak mi…), vagy a folyamatos kátyúzásra kifizetett pénzekhez képest ez nem tétel – csak ott a gondom, abban nem vagyok igazán biztos, hogy ezzel a 166 millával legalább letudtuk az ügyet. Én, elnézve a korábbi folyamatokat, incuri-pincurit attól tartok, ez csak valami újabb csodálatos barátság kezdete…   

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.89 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

5 komment

  1. Hatlövet szerint:

    34 500 svájci frank/hó volt a bérleti díj, nehogy valaki úgy gondolja hogy évente volt annyi.
    Dorkota műfelháborodásán meg csak jót mosolygok, hiszen a Zöld Rendelőt pont két Fidesz közeli emberkének adták el, ha egyáltalán mond valakinek az a két név valamit, hogy Dr. Szabó József és Pomázi Csaba.
    Ja és a Fidesz többségű közgyűlés 2007. táján Dr. Szabót még néhány súlyos évre a DVG elnök-vezérigazgatójának is kinevezte.
    Én azon sem csodálkoznék ha kiderülne, hogy pár hónapja pár tízmillióért megvette újra ez a két jómadár és már tőlük veszi meg 166 misiért az önkormányzat.

  2. yozo szerint:

    Hogy teljes legyen a dolog mert nem úr, aki nem pazarol, majd szépen megveszik Dunaújváros legnagyobb aranybányáját az élményfürdőt. Amit, mivel gázzal fűtenek mint minden rendes bojleros lakást,(se termá, se gyógyvíz) akkor sem lehet nyereségesen üzemeltetni, ha 12 hónapig tikkasztó kánikula lenne.De hát egyszer élünk kérem szépen!

  3. ereszdelahajam.bp szerint:

    Tisztelt Főszerkesztő Úr!

    Első írása nagyon erős volt! Teljesen elsápadtam. Azért mindenek van határa.

    A tekkeseknek gyakrabban végig kéne döngetni az országon a nyuszibuszokkal, hogy mindenki lássa kiktől kell félni.

    Tisztázni kell hogy egyszer van az ember és van a politikus. Az ember nem értheti meg a kiváló üzleti lehetőségeket a politikusnak meg kötelessége ezt megtenni. Nagyon tiszta.

  4. Schopenhauer szerint:

    Idéznék a helyi építményadóról szóló 2012-es híradásból:

    “A szociális, egészségügyi, gyermekvédelmi, illetve nevelési-oktatási intézmények céljára szolgáló helyiségek mentessége megszűnt.(Az állami-önkormányzati fenntartású intézményeket magukba foglaló épületek után a jovőben sem kell adót fizetni.) Adókötelezettség terheli ez évtől többek között az orvosi rendelőt, a magán iskolát, a gyógyszertárat, amennyiben gazdasági társaság, vagy magánszemély tulajdonát képezi.” (forrás: http://www.dunaujvaros.hu)

    Véleményem szerint 2010 óta csak az építményadóból beszedhető (beszedett?) városi adóbevétel + késedelmi kamatok; + ÁNTSZ által jogosan kiszabható bírságok fedeznék a vételár jelentős részét, ha erre lenne affinitás.

    A 166 misi vételáron felül, ha szakszerűen le akarják bontatni az épületet, ez további tízmilliókba fog kerülni. Így máris lesz egy valamikori 400.000 Ft-ra becsült telekből egy kb. 200.000.000 Ft-os önkormányzati telek. Nem forgalmi, hanem bekerülési értékről beszélünk! 500-szoros árnövekedés néhány év alatt. Köszönjük FIDESZ, Ti megmutattátok már akkor is, amikor eladtátok, meg akkor is, amikor visszavettétek, hogy hogyan kell “okosba” csencselni – és közben a város kárára a magánzsebeiteket megtömni.

  5. kroonstadt szerint:

    jó is meg nem is. bár lehet kicsit az beszél belőlem,hogy 40 éves ált.isk találkozónk volt. az első két bekezdést nem szeretem,az uccsó az tetszik.

    (fxmble hogy hányszor kellett átjavítanom ezt a mondatot,-mindig más betűk íródnak,mint ami itt a bellinytyűzeten van) :)

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


7 + = tizrnnégy

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz