Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


03 szeptember
9komment

Bocs, jössz egy bélással. Két éve. Ja, most már 902-vel…

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnyolcadik kiadásában egy habkönnyűnek ígérkező, mindenkit érintő problémát beszélünk át kissé: bizonyára ti is hallottátok már azt a döbbenetes állítást, hogy életünk során – átlagosan persze – mindannyian elfogyasztunk nyolc pókot, méghozzá álmunkban. Van-e, aki még nem borzongott ezen egy jóízűt? Ugye hogy nincs… Nos, kérném, mindenki nyugodjon le egy kicsit – a legenda természetesen színkamu, a pók sokkal értelmesebb és óvatosabb állat annál, hogy őrületes hangerejű hortyogásunk közepette bemásszon a szánkba… Körbejárjuk kissé ezt a szép legendát… Ahogyan a 2024-es Budapestre álmodott olimpia ügyét is: a pályázatról ugyan csak jövő szeptemberben dönt a korrupciót hírből sem ismerő Nemzetközi Olimpiai Bizottság testülete – ehhez képest nem csúnya, hogy nálunk már elpattant olyan hétmilliárd froncsi ebben a tárgykörben, s csupán a nevezésre közel húszmilliárd megy majd el. Maga az esemény a jelek szerint kihozható úgy 2700-2800 milliárdból, nem vészes, abszolút megértem, hogy nincs már hová tenni a lóvénkat, amit a dübörgő gazdaság okád ki magából – és természetesen nincs kétségem afelől, hogy minden forintot a legbecsületesebb módon költöttek el eddig is, és ez ezután se lesz máshogyan. Egyebet ne mondjak, DR. Schmitt Pál lett az Olimpiai Pályázati Bizottság elnöke. Pont. Végezetül egy felülmúlhatatlan történet, egy csoda, cseppben a tenger – benne minden, amit 2016 Magyarországáról tudni illik, kell, érdemes: évtizedes jó barátom, Pista volt olyan kedves megosztani velem a sztoriját… A lényeg, tömören: két éve be kellett fizetniük a szemétszállítási díjat a hétvégi telkük után. Meg is tették. 2612 forintot csöngettek be a kiküldött csekken, csakhogy… próbálok komoly maradni… szóval 2614-et kellett volna. Nem hiszitek? Papír van róla! Irgalmatlan két forinttal alulteljesítettek, hogy miért, az e pillanatban még nem tisztázott, de bizonyosan az lesz, mire Hágáig ér az ügy. Ja… a szolgáltató természetesen nem akkor, nem is a következő hónapban jelezte, hogy sajnos súlyos két ruppója hiányzik a kasszából, hanem most, két év elteltével küldtek egy kedves hangú felszólítást, amelyben a két forint, továbbá 900 forint kezelési díj, azaz összesen 902 forint haladéktalan befizetésére szólítják fel a magukról megfeledkezett, hanyag tulajdonosokat… Spalettástól csapom ki a kormányablakot, ne ijedjetek meg, csak nyugodtan: olvassatok ma is HL-t…

Hirdetés

* Évente minden ember elfogyaszt álmában nyolc pókot.

Átlagosan persze. Van, aki egyet se, mert mondjuk arachnofóbiás, és ezért már húsz éve légmentes nehézbúvár-sisakban alszik – ebből viszont az következik, hogy, amilyen az én formám, nekem tizenhat jut, csak hogy meglegyen az átlag. Eddig kicsivel több mint nyolcszáz pók. Az fasza. Egyre mondjuk még emlékszem is, nem álmomban történt: kiskoromban kaptam egyszer nagymamától egy fürt szőlőt, na most mi, ugye, Sánta Ferenccel szólva, sokan voltunk, ha valami olyan kaja került hozzánk, ami jelentősebb közérdeklődésre tarthatott számot (azaz lényegében bármi: de a szőlő és egyéb gyümölcs, továbbá az édesség az baromira kiemelten), azt okosabb volt nem sokáig melengetni – így aztán sebesen kapkodtam le a szemeket, és kettesével dobáltam a számba… Az egyiken trónolt egy zöld gyümölcspók (ha valaki hivatalosabban szeretné: karolópók), láttam is, de olyan gyorsan toltam a cuccot, hogy már csak dobás után jutott el az agyamig, mit is kaptam be… Meg kell hagyni, ügyes kis jószág volt, nem esett pánikba, megkapaszkodott a torkomnál, és felfelé indult el… a többit most nem mesélem el, de tény, hogy a kispajtásaimnak elég gyorsan bemutattam, mi volt otthon délben a kaja… Szóval a pókok, évi nyolc: természetesen egy méretes hoaxról, azaz a neten, jellemzően a facebook-on terjedő városi legendáról van szó. A pókok ugyanis egyáltalában nem hülyék – kezdjük mondjuk ott, hogy eszük ágában sincs az ágyunkba mászni, mert ott számukra semmi ehető nem található; de ha netán mégis oda tévednének valami véletlen folytán, annak végképp kevés a sansza, hogy szeretnének közelről is szemügyre venni egy hatalmas, szuszogó, horkoló, rezgő, izgő-mozgó lényt… hogy pedig bemásszanak a szájába… nos, ez már tényleg méretes baromság. Oké, meglehet, az emberiség fennállása óta (rajtam kívül is) volt már ember, aki véletlenül elfogyasztott egyet-egyet, no de az átlagos nyolc, évente… hát azt ne erőltessük. Ami viszont érdekes, az az, hogy az egész pókos sztorit épp annak igazolására dobta a köztudatba valaki, hogy az emberek rövid idő alatt bármilyen baromságot boldogan, mindenféle kritika vagy utánjárás nélkül felnyalnak a netről. Állítólag még 1993-ban írt ezzel kapcsolatban cikket egy bizonyos Lisa Holst a PC Professional című lapban. Hogy illusztrálja a jelenséget, ő maga kezdte el terjeszteni az egyébként már korábban is keringő pókevős álhírt a maga kreálta “tényekkel” megerősítve a neten: és a hír természetesen jó néhányszor körbeszaladt a világon, és szalad azóta is, fáradhatatlanul, ezer és ezer kis- és nagyobb testvérével egyetemben. Az index kitűnő és átfogó írása mindezek után még elhelyez néhány pikáns csavart az alapsztoriban – a szerző egyebek mellett rámutat, hogy utánanézett, Lisa Birgit Holst-nak, az általa írt állítólagos cikknek, a PC Professional-nek, a hivatkozott további forrásoknak se híre, se hamva sehol… az már csak ínyenceknek való hab a tortán, hogy a hölgy nevéből kirakható a “This is a big troll” anagramma… Szóval az is lehet, hogy a városi legenda születéséről szóló sztori szintén csak városi legenda… és akkor másfél órás agyrepesztés után eljuthatunk oda, hogy igazából a Mátrixban nyomjuk a wattot, az élet álom, s színész benne minden férfi és nő… Mindegy is: az egészről csak az jut eszembe, hogy a szájba mászós pókokon kívül tudnék mondani kapásból nagyjából kétszáz olyan “tényanyagot”, amit szintén egy halvány kérdőjel nélkül fogad el tényként a tisztelt nagyérdemű – persze mindezzel nagyszerűen el is tudnak játszani azok, akik ügyesen és módfelett gátlástalanul ki is használják ezt a sajnos oly jellemző (ha épp nem egyre jellemzőbb) tulajdonságunkat… Pedig olykor két kattintás után rájöhetnénk, mekkora ökörségeket próbálnak letuszkolni a torkunkon – azokhoz képest egy-nyolc pókocska tényleg semmiség…

* Hétmilliárd forint már el is ment a(z egyesek által) remélt 2024-es budapesti olimpia “előszervezésére”.

Vagy ki tudja, mire: de hát nekünk, leggazdagabbaknak, legfaszábban élőknek oly mindegy, minket nem érdekel. Hétmilliárd? Bagó. Hetvenmilliárd? Lópikula. Háromezer-milliárd? Ugyan már, kit érdekelnek ezek a nüanszok, legyünk már urak egy kicsit… Már csak nem fogunk ilyen remek társaságban, egy ilyen jó hangulatú, parádés party kellős közepén kínos kérdéseket feltenni, hogy aztán megint szegény Lázár Jánosnak kelljen fájdalmas/szánakozó arccal kioktatni mindenkit a “kormányinfón”, milyen csúnya dolog is a bizalmatlanság… mint megtudhattuk, “rendelkezünk az ország vezetéséhez szükséges felhatalmazással”… ugyan kéhlek, János öcsém, bocsáss meg ezeknek a fahagatlan pahasztoknak, csak tehmészetes, kéhlek, hát ha ti nem hendelkeztek, bazmeg, ugyan ki hendelkezne? A pályázatokat jövő szeptemberben bírálja el a makulátlan működéséről elhíresült NOB – de a Budapest 2024 Nonprofit Zrt. már elég szépen dübörög, van elnöke, alelnöke, vezérigazgatója, gazdasági igazgatója, sportigazgatója, kommunikációs meg városfejlesztési igazgatója, és persze van az Olimpiai Pályázati Bizottság elnöke: Schmitt Pál. Hogy ő doktor-e vagy sem, arról ugye némiképpen megoszlanak a vélemények – én semmiképp sem szeretnék állást foglalni, nekem emberként évtizedek óta roppant szimpatikus, szakmailag pedig példaadó, úgyhogy mindig csak arra emlékszem, amikor négy és fél éve, a számos szempontból nagy Obersovszky-interjú végén megígérte, nem adja fel, megmutatja mindenkinek, s direkt egy nagyon nehéz témában, a mai követelményeknek megfelelően fogja megírni PhD-dolgozatát, s csattanós választ adva a kétkedőknek, így is meg fogja szerezni a doktori címet. Mivel én tudom, hogy Schmitt Pál, az egykori köztársasági elnök szavahihetősége nem kevésbé legendás, mint elöljáróié, úgyhogy várom, hogy elkészüljön, és végre olvashassam. Szóval van a tíz fős zrt., és van már 51 fő is, aki szép szorgalmasan dolgozik. Hogy min és mennyiért, azt azért nem volt olyan egyszerű megtudni. Áprilisban például megrendezték a Helló, Budapest 2024 fesztivált – az Átlátszó megpróbálta megtudni, mennyiből hozták tető alá – mire azt felelték, az adatokat összeállították, de csak 25 ezer forintért adják ki őket; a Népszabadság a cég megkötött szerződéseit szerette volna látni, ezért meg 110 ezret szerettek volna kapni… Már ebből is látható, milyen gondosan ügyel a közpénzre a zrt., s mennyire bevételorientált egyúttal. Nos, némi bírósági huzavona után csak kellett adatot szolgáltatni, sajna ingyen is, no persze nem mindent, de azért csak kiderült pár semmiség, szemünk se rebbenjen, miért pont most kezdene… Szóval: legnagyobb tételként szakmai tanácsokra elment eddig 5.1 milliárd, illetve márciusban kellett még hozzá egy icikicsi, 607 milliócska, volt még pár remek tanács, amit muszáj volt megvenni. A Budapest 2024 Zrt. 128 négyzetméteres irodájáért az Eiffel Palace-ban 17.2 milliós bérleti díjat fizetnek, továbbá szerény 140 milliót egy II. kerületi irodáért és parkolókért, az iroda felszerelése spórolósan megvolt 94 és fél millából. Oké, tényleg ne legyünk már demagógok, hát valahol csak kell ülésezni, meg meghallgatni a tanácsokat, ez rendben. Gyönge 900 milliót fizetnek ki “társadalmi párbeszédre”, az egyik megbízott cég a Ferencváros labdarúgócsapatának vezérigazgatójáé, bizonyos Orosz Pálé. Csak egy csodálatos feladatot ismertetnék a sok közül: “Olimpia Napja program koncepciójának kialakítása, a program előkészítése és teljes körű lebonyolítása”, ez 96 millió, nem tétel. Volt még egy kis cégjogi tanácsadás, ilyesmi, 100 millió, egy építésziroda kapott 17.4 milliót, szerintem mindegy is, miért, Habony Árpi egyik cége szégyenletes 7.6 milliót, ezért sajtót figyel, elemez. Na, a lényeg, hogy idén össz 9.5 milliárdból gazdálkodhat az alapítvány és a, kedvencem, ezen szerintem szétröhögik az agyukat, NONPROFIT zrt.: az állam persze jövőre is biztosít ugyanennyit. A magyar olimpia tervezett költségvetése 774 milliárd forint, de ha a nagy strukturális beruházásokkal együtt számolunk, olyan 2700-2800 milliárd lehet a vége. Semmiség. Hogy valami komolyat is mondjak ebben a sajnos túlságosan is komoly témában: szegény jó Coubertin báró meg a NOB döntéshozóinak kegyelme mentsen meg minket attól, hogy ez az őrület teljes gőzzel elszabadulhasson… Bár ami az utóbbiakat illeti, azt hiszem, a magyar kormány potentátjainak nem lesz túl nehéz meghálálni a jóindulatukat…

* Két forinttal kevesebbet fizetett két éve a barátom a szemétszállításért.

Amikor péntek délután felhívott a Pista, és elmondta a sztoriját, először azt hittem, hülyéskedik: nála azért, az elmúlt évtizedekben megszokhattam, előfordul időnként ilyesmi – de a végén mondta, lefényképezi és átküldi a Dunanett Nonprofit Kft. levelét, aztán olvassam csak el saját szeműleg. Megtettem. Mi több, így éjfél környékén már azt is tudom, nem pont Pistáék voltak az egyetlenek, akiket most felkeresett a cég – amely, azt gyanítom, nekiállt a kintlévőségek behajtásának, az elmaradt számlák beszedésének. Dicséretes szándék, szó se róla. No, hadd mondom el, miről is van szó az én barátom esetében (és, szinte szóról szóra, ahogy a netet nézem, még jó néhány, azt is elárulhatom, mérsékelten nyugodt ügyfélében – három forint hátraléktól egyébként, látom, már kamatot is szednek, egy teljes forintot, az is pénz). Idézek a levélből, az mindennél többet fog érni: Tisztelt Ügyfelünk! Tájékoztatom, hogy xxxx számú, társaságunknál vezetett folyószámlája nyilvántartásunk szerint 2016. 08. 16-n 2 Ft összegű, még ki nem egyenlített egyenleget mutat. Megállunk egy kicsikét, jó? Hagynék kis időt, szívjatok el egy cigit, ha netán még dohányoztok, az se baj, ha vicces hatású, csak meg ne lássák – én meg addig eszek egy banánt. Van tehát egy 2 forintos tartozásunk. Két forint. Kettő. Dva. Two. Zwei. Twee. Azért írom le párszor különféle módokon, nehogy azt higgyétek, 22 forintról van szó. Vagy 222-ről. Nem: kettőről, mint a P. Mobil klasszikusában. Oké, ne ragadjunk le itt: a két forint is pénz, igaz, eszünkbe juthat talán, hogy mintha lefelé szokták volna kerekíteni a Lidl-ben, de hessegessük el magunktól ezt a megoldást, hamarosan majd meg is mondom, miért… Na de előbb menjünk tovább a levélben: A tartozás részletezése levelünk hátoldalán megtalálható. Nagyszerű, nézzük a két forint tartozás történetét. Hát, láss csodát, kiderül, hogy az elképesztő összegű sár 2014 májusának végén keletkezett. Alig több mint két éve tehát. Szavunk ne legyen, polgártársak, emberséges a szolgáltató, becsülettel húzták-halasztották, amíg lehetett – de hát két év után már ők sem győzték tovább, kezdett bedőlni a pajta oldala: egy legfeljebb kétszázötven-háromszáz forint összértékű csekkes levél kíséretében ügyesen a két forintjuk nyomába eredtek. A levélben persze nem mulasztják el a megfelelő jogi háttérrel alátámasztani a még elmondandókat: A Hulladékról szóló 2012. évi CLXXXV. törvény 52. § (1) bekezdése szerint: A hulladékgazdálkodási közszolgáltatás igénybevételéért az ingatlanhasználót terhelő díjhátralék és az azzal összefüggésben megállapított késedelmi kamat, valamint a behajtás egyéb költségei adók módjára behajtandó köztartozásnak minősülnek. Na. Legyen eszünk, kedves mindnyájan. A két forint az adók módjára viselked. Behajtandó. Köztartozás. Ne bomolj, hogy nem fizeted be, bae, elvisznek, teket akarsz, hülyegyerek… az ólomkazamatákban végzed, nyakas paraszt, legyen eszed… Hát szaros két forint, mi tehetünk róla, miért vagy ennyire élhetetlen… Ne fizettél volna be kétmilliárdot, vagy legalább kétszázmilliót… lettél volna távoli rokon, gógyisan visszaosztó üzletfél okosba’, mindvégig, a nehéz években is hű támogató, vékonyra nyújtott nyelvű szoponc-nyalonc-baszalonc, most kutya bajod lenne, bukdácsolnál felfelé szépen a nemzeti együttizélés izéjában, mint annyian – de itt sajnos, szarjankóm, ennyit érsz, két forint adók módjára behajtandód van, nem tehetünk semmit se, a gépezet őröl… tejelned kell, rabszolga… vagy lefoglaltatjuk a vackaidat, elzálogosítunk komplett… letépünk, leharapunk… hát ne keresd már a bajt… Ja, nem, nem, nem, elnézést, ezt nem is ide szántam és végképp nem így, itten demográfia van, ezredszer mondom… és hiszen a levél sokkal plasztikusabban fogalmaz persze: A szolgáltatási díj nem fizetése esetén a számlatartozások behajtását a törvényi szabályozások alapján társaságunk a Nemzeti Adó- és Vámhivatalnál kezdeményezi, amelyeknek költségeivel folyószámláját megterheljük. Értsük, ugye a szavat, apukám, rohaggyá meg?  Ja, bocsi, közben még azt meg el is felejtettem mondani, hogy te még mindig azt hiszed, hogy két forintról van szó. Pedig de nagyon nem. Mert erre a bődületes hátralékra, amely kicsivel több mint két éve keletkezett, s amelyet most éles szemmel kibökött egy szakmailag oly emelt szintű revizőr, van egy szimbolikus hátralékkezelési költség. Egy jelképség. 900 forint. Muhahahahaha… Te ökör… hát Magyarországon 2 forint hátraléknak a kezelése az 900 forint, az 1936. évi MVXIIP 12. sz. mez. gazd. marhateny. törv. er. rend. 26. par. értelmében. Ily módon 902 forinttal tartozol krvanyád. Na, húzás a postára, lássam a csíkot, de íziben ám. Minden rendben, oszoljanak, polgártársak, nincs itt… semmi. De lassan tényleg semmi. Egy kis kérdésem azért maradt. Vagy max kettő, kezelési nélkül. A fizetés ugyebár csekken történik. Pista tehát megkapja a sárgát 2014 májusában, nyilván rajta van, szépen előre nyomtatva, akár a mostani levél alján a 902 forintról szóló sárga csekken, hogy, az esetben, két éve, 2614 forint. Erre a Pista elmegy a postára, és befizet… 2612 forintot. De baszki… hogyan??? Hümm? Pajtások, hát 2008. március 1-jétől nincsen is egy- meg kétforintos, kivonták… Szóval akkor az én banki csalásra szakosodott barátom hogyan kivitelezi az akciót? Felperes, kérem, ismertesse életszerűen a szituációt. Álláspontom szerint ha és amennyiben 2614-et köll befizetni, a kedves kisasszony nem foghat elfogadni 2610-et, csak szigorúan és kőkeményen 2615-öt… Hm? Lehet, hogy a Dunanett tartozik a Pistának egy forinttal? Hoppá!!! Fordult a kocka cseppecskét… És akkor, Pista, javaslom, kérjél az egy froncsidra nyugodtan mondjuk 90 millió forint kezelési költséget, meg időarányosan évi 310 százalék kötbért, kamatot, fedáksárit és überhauptot. Ja, és még valami, ha már hulladéktörvény meg 52. para, befenyítünk meg minden: a második pont ugyanott ezt mondja, idézem. 2) A díjhátralék keletkezését követő 30 napon belül a közszolgáltató vagy a követelés egyéb jogosultja (a továbbiakban együtt: a követelés jogosultja) felhívja az ingatlanhasználó figyelmét a díjfizetési kötelezettségének elmulasztására, és felszólítja annak teljesítésére. Khm. Igazítsatok ki, ha 2014 májusától mostanáig harminc nap vagy kevesebb telt volna el, illetve, ha igen, akkor viszont én is kérek szépen abból, amit szedtek. Amúgy pedig, kedves barátaim, legyünk pozitívak: hát mondjatok már még egy országot, ahol kevesebb mint három euróért ilyen felhőtlen szórakozást kínálnak, az élet bármely területén! Na ugye hogy nem megy?

Értékeld:
1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

 

9 komment

  1. Csathó Gábor szerint:

    Az utolsó két írás bodai iróniája nem ellensúlyozza végtelen csalódásomat,szomorúságomat.1990-ben annyira,de annyira hittem,hogy egy sokkal emberibb,tisztességesebb,igazságosabb,bölcsebb országban fogok élni.És nem csak akkor,ha kiköltözöm Norvégiába,Németországba,Észtországba,Hollandiába,Új-Zélandra,Ausztriába,Kanadába….például.És akkor még azt sem gondoltam,hogy Orbán Viktor ilyenné válik.És nem vigasztal,hogy nem egyedül vagyok ezzel.Semmi sem vigasztal.Az meg végképp nem,hogy a választópolgárok többsége rájuk szavaz.

  2. Kurucz Gergely szerint:

    Vártam volna egy Récsöl-glosszát is, de egyefene… A Dunanett-sztori szenzációs. Hogy a kitűnő Móricz-kutatót, Szilágyi Zsófit idézzem: “Örkény a kanyarban sincs”.

    • Boda Kapitány szerint:

      Jaja… ez most kicsit ilyen “hátralép-vár” kategóriás dolgozat lett… de ami késik… sajnos kétségem sincs, hogy lesz még alkalmam Mrs. Sajátlábékkal is foglalkozni…

  3. Tóth Gábor szerint:

    Ez szenzációs volt, a kétforintos különösen tetszett.
    Szakértői hozzászólásom lenne: ha a sárgát a zügyfél saját maga töltötte ki, és tévesen 2612 került a megfelelő helyre számmal és betűvel, akkor bizony a kisasszony csak 2610 Ft-ot kért el. Ha viszont a delikvens a gonosz bankároknak meghajolva bankkártyával fizetett, akkor pontosan a sárgán szereplő összeg került levonásra illetve átutalásra.
    Az is lehet, hogy bár kézzel kitöltött volt a csekk de a számot (és betűt) a szolgáltató írta rá helytelenül, ez esetben megint más a tényálladék.
    Vagyis erről a két forintról nem egyetlen dalt, de egy egész rocklemezt lehetne írni….. :)

    Egyvalamit nem értek. Naponta találkozom munkámból ki- pontosabban befolyólag 2,3,4,5,6 vagy 12 forintos csekkekkel.
    Ezt ügye le kell gyártatni, majd egy levélke kíséretében el kell küldeni a zálompógárnak. A levélke – ha közönséges azaz sima legóccób – 115 Ft, plusz a sárga gyártása. Aztán a sárga befizetése a befizető számára nem jár plusz költséggel, viszont aki megkapja a hatalmas összeget, annak nem 2,3,4,5,6, vagy 12 forintot kell jattolnia csekkenként a számlavezető bankjának ( aki meg a Postának ), hanem azért jóval többet.
    Vagyis ha az önkormik és egyéb úgynevezett szolgáltatók hagynák a fenébe, jobban járnának.
    Ha csak nem ragaszkodnak a 900 Ft-os kezelési költséghez.
    Ja, lécci – lécci legyen Récsöl story Arábiában. Már csak a rendkívül cizellált és vélhetően drága rucijuk miatt is…. :)

  4. Hatlövet szerint:

    Azért azt nem nehéz belátni, ha egy szolgáltató képes 2 Ft-ból 902-őt csinálni az sikerre van ítélve.
    Meg az a NER is ahol ez egyáltalán lehetséges.
    Látod mosott agyú így kell ezt csinálni!
    :D :D :D :D :D

  5. ereszdelahajam.bp szerint:

    Akkor már tudom miért ébredek rossz szájízzel, mert biztos a megevett pók miatt. Egyszer minden rejtélyre fény derül.

    Bágátel összegbe kerül az olimpia, főleg ha azt nézzük hogy már csak ez hiányzik a boldogságunkhoz.

    Persze, érthető hogy lesz 2 forintból 902 forint, nagyon erősek most a kamatok és a büntető kamatok és persze az elkerülhetetlen kezelési költség sem lehet 1 forint. Minőségi szolgáltatás, jó pénzért.

  6. falcsabander szerint:

    IMÁDLAK ! :D

  7. falcsabander szerint:

    utóbbi idők legjobb HÉTLÖVETE!

Szólj hozzá!

Töltse ki az adatokat alábbi mezőkben, és küldje el üzenetét.

MINDEN VÉLEMÉNY SZÁMÍT!

Email cím (nem tesszük közzé) A kötelezően kitöltendő mezőket * karakterrel jelöljük


4 + három =

A következő HTML tag-ek és tulajdonságok használata engedélyezett: <a href="" title=""> <abbr title=""> <acronym title=""> <b> <blockquote cite=""> <cite> <code> <del datetime=""> <em> <i> <q cite=""> <strike> <strong>

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz