Hétlövet

A Dunaújvárosi Hírlapban tizenegy évig futott rovat folytatódik…


Archive for szeptember, 2016

24 szeptember
5komment

Zuckerberg gyógymilliárdjai

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (30 lövet, átlagosan: 7.00 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincegyedik kiadásában máris Mr. Mark Zuckerberget kapcsoljuk – nem, nem, kivételesen nem Tállai András keresi, hogy közölje vele, vagy rendesen fizeti az adót Magyarországon, vagy takarodhat, mint az Uber, amerre lát, és előtte ráadásul Széles Gábor cédére lementi a facebookot, oszt nézhet szét: most inkább Zuckerberg nagy bejelentéséről szólunk pár szót. Szerdán ugyanis kiderült, a facebook tulajdonosa 3 milliárd dollárt, azaz nagyjából 825 milliárd forintot adományoz arra az igazán nemes célra, hogy egy emberöltőn belül a világ összes betegségére megtalálják a gyógymódot. Nos hát… nem mondhatjuk, hogy Mark nem mer nagyot álmodni: de ha belegondolunk, az ő (és a hozzá hasonló emberek) egész élete ilyenfajta ívekről szól. Ha nem szólnak időben ránk, hogy valami lehetetlen, biztosan megcsináljuk… És persze nekem erről is mi jut eszembe? Na, mi? Majd elmondom bent. Gőzerővel… eh, mit gőzerővel: turbómegaatomrakétameghajtással dübörög a “népszavazási” kampány: mint tudjuk, szabad országban mindenki arra szavaz, amire ajánlott, nos, ami azt illeti, ajánlani tényleg elég szépen tud a kormány… immár a tizenötmilliárd forintot is bőven meghaladja a “tájékoztató kampány” költsége. Lényegében az ország összes menetrend szerint közlekedő autóbuszára is kiragasztottak egy-egy nagyméretű matricát – eljött az idő, amikor kedvencem, a “társadalmi célú hirdetés” immár mindent elöntött. S hogy kik nyalják fel a “tájékoztató” reklámokért járó nagy lóvét? Tyű, de bődületesen meg fogunk lepődni, polgártársak… Gondoskodó állam, gondoskodó önkormányzatok című rovatunk legújabb fejezetében hallhattok arról az újabb hozzájárulásról, amit a közelmúltban kezdett el kiküldeni Dunaújváros megyei jogú város jegyzője azoknak az ingatlantulajdonosoknak, akik portájukon garázs céljára szolgáló, fontos, a háztól külön álló épületet is birtokolnak: egy csekélyke kis építményadót gondoltak kivetni az amúgy is épp csak felületileg sarcolgatott állampolgárokra. Kizárólag a vígabb közhangulat és a kellemesebb szájíz miatt nagyjaink úgy határoztak, az adó kivetését kitolják egy cseppecskét, az idő-kontinuumban egy recsegős rükvercet kapcsolva, 2011-ig visszamenőlegességesen. Kacagjunk, nevessünk, daloljunk, barátaim: az egész buli így amúgy se nagyon éri el a húszezer froncsit, azt meg itt megkeresi egy jól képzett egészségügyi dolgozó mondjuk akár egy bő hét alatt is pár túlórával. Látjátok? Mindent összefüggéseiben kell tekinteni: így tanultam én Kósa Lajostól. Lépjünk ismét a kocsi belsejébe, kedves utasaim… kérem, csak semmi tolongás, a vége ugyanoda megy, mint az eleje, nyugalom. Kérem, kapaszkodjanak, megindulunk. Tovább »»

Hirdetés
17 szeptember
6komment

Amióta rendszeresen jógázok / Törnek elő belőlem a jó gázok…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.76 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázharmincadik kiadásában az orosz Gazdasági Biztonság és Korrupcióellenes Harc Központi Igazgatóságát, avagy közkeletű nevén a korrupcióellenes ügynökséget irányító Dmitrij Zaharcsenkóval ismerkedünk meg néminemű részben. Ha például a derék főtisztviselő anyagi helyzetét vizsgáljuk, elmondhatjuk, a napokban feltárt jelekből kiindulva, nem (volt) rossz. Először, pár napja Dmitrij nővérének lakásán találtak meg egy házkutatás során 122 millió dollárt, na még egyszer, szóval százhuszonkétmillió amerikai dollárt meg kétmillió eurót, egy zsákban. Nagyjából olyan 34 milliárd forintról beszélünk. Mulattató. Ám mielőtt pálcát törnénk Zaharcsenko (hadd mondjam el még egyszer a tisztánlátás kedvéért csupán: az orosz korrupcióellenes ügynökség vezetője) felett, gondolkodjunk el kicsit, mi is a helyzet mifelénk… Hát például az, hogy Matolcsy bácsyba, a Nemzet Szeme Fényébe, ellő-adóművészbe és könyvíróba, reneszánsz emberbe tiszta szívből beleszeretett egy kollegina. Persze a kommunisták már ezért is kikezdték: a sok kielégítetlen, lihegő kanliberális nem tudja elviselni a konzervatív bankszakemberek boldogságát, megérteni az ezoterikából ismert tízmilliószoros napok fontosságát. És talán bizony Matolcsy mester tehet róla, hogy a 32 éves jógaoktató és nemzetközi titkár elég szépen keresett??? Olyan 1.7 millát? Na aber bruttó!!! Hopp… És az anyukája is dolgozgatott, mind a hat MNB-s alapítványnak könyvelt meg számviteli szolgáltatást nyújtott, olyan évi 26 millióért. Apropó: emlékszünk még, hogy ezekbe az alapítványokba úgy 260 milliárd forint közpénzt töltikéltek? Azután persze a közpénz szépen elveszítette jellegét, az örökbecsű Kósa-együttható szerint… Én viszont nem veszítettem el semmit – pontosabban olyasmit csináltam, amit (eddig) viszonylag ritkán: pár óra keménykedés után feladtam egy acsarkodóssá fajult vitát valamelyik nap a neten, és ettől olyan fenemód jó érzésem lett, hogy el se tudom mondani… Na jó… dehogynem tudom… De tényleg: rájöttem, tökéletesen felesleges mindig győzni – illetve nem is biztos, hogy egy vitás helyzet csak “győzelemmel” meg “vereséggel” végződhet. Ideje lenne talán átgondolni pár kategóriát az életünkben: ebben a pattanásig feszült… csúnyábbat mondok: feszített országban, biztosan tudom, különösen lenne értelme… Tovább »»

10 szeptember
3komment

Az keresztíny magorok üldöztetéseirül

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (21 lövet, átlagosan: 6.57 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonkilencedik kiadásában fejedelmi, de legalábbis királyi szórakozásban lehet részünk – ha csatlakoztok, és együtt átvesszük kissé V. Harald norvég király minapi beszédét, amit máris milliók hallgattak és néztek meg a youtube-on. Nos, Harald előadói képességei… azért… na jó… mondjuk úgy, hogy nem minden téren összevethetőek mondjuk kedvenc politikusom, José “Pepe” Mujica uruguay-i elnökéivel – a mondanivalóját tekintve viszont, én legalábbis azt hiszem, példa értékű. Illetve az lehet: ha egyáltalán példa értékű még számunkra az emberség, a tolerancia, az elfogadás, és néhány hasonlóan ódivatú fogalom… Három napja… húúúú… komolyan mondom, gyerekek… az élet azért produkál ám történéseket, de rendesen… hogy úgy mondjam, a téma az utcán hever… azaz időnként rohan és üvölt, mint a fába szorult féreg… no de épp itt, az álmos kertvárosban, a Dunasoron??? Szóval épp szokásos délutáni egészségügyi sétám után battyogtam a lépcsőház felé, amikor a Nowa Huta tér irányából, a sarkon egy fekete öltönyös ember fordult be rohanvást, a szemei kidülledve, az állkapcsa kifeszülve… egyrészt az ordítástól, ami hosszú másodpercek óta betöltötte az egész negyedet – másrészt meg attól a görcsös mosolytól, amit magára erőltetett, szinte összeért hátul a szája, úgy mosolygott. Csak egy törtmásodpercig néztem, és már tudtam, ismerem valahonnan – de így még nem láttam soha, ezt is tudtam… és most már ti is tudjátok, ki rohant be a lépcsőházunkba, aztán fel, hozzám, a másodikra… Micsoda? Hogy nem? Hát ki az a magyar politikus, aki soha nem mosolygott még, és ezért a legjobb rejtőzködés számára egy mosoly??? Na ugye… ne harrachudjatok már, ha netán nehéz volt… És végül: biztosítani kellett a kisautót, mert tavaly, egy jelentékenyebb levélváltás során dühömben szentül megígértem az akkori társaságomnak, akkor is távozom kedves kötelékükből, ha az összes többi cég a tízszeresét kéri, mint ők. Hát most eljött az idő, hogy beváltsam a fenyegetésemet: bizony meg is tettem, s végül fontos tanulságokkal gazdagodtam… Királyok, keresztények, kontraktusok a belvilágban. Tovább »»

03 szeptember
9komment

Bocs, jössz egy bélással. Két éve. Ja, most már 902-vel…

1 lövet2 lövet3 lövet4 lövet5 lövet6 lövet7 lövet (27 lövet, átlagosan: 6.81 a hétlövetből)
Loading ... Loading ...

Folytatódik, mi több, ha úgy szereted, a reggeli kávéhoz jön a minden szombaton már hajnali öttől olvasható Hétlövet Classic, a régi ízesítéssel – óvakodj a hamisítványoktól, keresd az igazit itt. Ha tetszett, szólj a barátaidnak, ha nem, küldd az ellenségeidet. Tizenöt éves rovatunk kétszázhuszonnyolcadik kiadásában egy habkönnyűnek ígérkező, mindenkit érintő problémát beszélünk át kissé: bizonyára ti is hallottátok már azt a döbbenetes állítást, hogy életünk során – átlagosan persze – mindannyian elfogyasztunk nyolc pókot, méghozzá álmunkban. Van-e, aki még nem borzongott ezen egy jóízűt? Ugye hogy nincs… Nos, kérném, mindenki nyugodjon le egy kicsit – a legenda természetesen színkamu, a pók sokkal értelmesebb és óvatosabb állat annál, hogy őrületes hangerejű hortyogásunk közepette bemásszon a szánkba… Körbejárjuk kissé ezt a szép legendát… Ahogyan a 2024-es Budapestre álmodott olimpia ügyét is: a pályázatról ugyan csak jövő szeptemberben dönt a korrupciót hírből sem ismerő Nemzetközi Olimpiai Bizottság testülete – ehhez képest nem csúnya, hogy nálunk már elpattant olyan hétmilliárd froncsi ebben a tárgykörben, s csupán a nevezésre közel húszmilliárd megy majd el. Maga az esemény a jelek szerint kihozható úgy 2700-2800 milliárdból, nem vészes, abszolút megértem, hogy nincs már hová tenni a lóvénkat, amit a dübörgő gazdaság okád ki magából – és természetesen nincs kétségem afelől, hogy minden forintot a legbecsületesebb módon költöttek el eddig is, és ez ezután se lesz máshogyan. Egyebet ne mondjak, DR. Schmitt Pál lett az Olimpiai Pályázati Bizottság elnöke. Pont. Végezetül egy felülmúlhatatlan történet, egy csoda, cseppben a tenger – benne minden, amit 2016 Magyarországáról tudni illik, kell, érdemes: évtizedes jó barátom, Pista volt olyan kedves megosztani velem a sztoriját… A lényeg, tömören: két éve be kellett fizetniük a szemétszállítási díjat a hétvégi telkük után. Meg is tették. 2612 forintot csöngettek be a kiküldött csekken, csakhogy… próbálok komoly maradni… szóval 2614-et kellett volna. Nem hiszitek? Papír van róla! Irgalmatlan két forinttal alulteljesítettek, hogy miért, az e pillanatban még nem tisztázott, de bizonyosan az lesz, mire Hágáig ér az ügy. Ja… a szolgáltató természetesen nem akkor, nem is a következő hónapban jelezte, hogy sajnos súlyos két ruppója hiányzik a kasszából, hanem most, két év elteltével küldtek egy kedves hangú felszólítást, amelyben a két forint, továbbá 900 forint kezelési díj, azaz összesen 902 forint haladéktalan befizetésére szólítják fel a magukról megfeledkezett, hanyag tulajdonosokat… Spalettástól csapom ki a kormányablakot, ne ijedjetek meg, csak nyugodtan: olvassatok ma is HL-t… Tovább »»

Minden jog fenntartva! © Boda András Creative Commons Licenc
A bloghelyet a Dunaújváros Online Kft. üzemelteti.
honlapkészítés: DDSWEB
Követés

Kapjon e-mail értesítést minden új bejegyzésről ami a blogra érkezik.

Csatlakozzon a többi követőhöz